Oldalak

2012. január 23., hétfő

Hetedik

   Tudom, hogy nagyon eltűntem, de olyan küzdelmet folytattam magammal, amin az egész életem múlott, múlik. Azoknak, akik még olvasnak, köszönöm a türelmet és remélem ezentúl már nagyjából mindenki elégedett lesz a fejezetekkel és a gyakoriságukkal is.
                                                                                                   Üdv: Dreamea




                    Jacob szemszöge


   Éppen járőröztem, amikor megéreztem egy vámpír illatát a határnál. nem is igazán tudom, hogy miért, de emberi alakban mentem oda hozzá. Nem néztem nagyon rá, nem érdekelt, hiszen csak egy vérszívó, de a levél, amit átadott, annál inkább.

        ,,Drága Jake!
 Remélem, hogy minden rendben van veled, hogy boldog vagy. Azért küldöm neked ezt a levelet, mert nem bízom abban, hogy túlélem a háborút, de azt akartam, hogy a borítékban lévő kép mindenképpen jusson el hozzád. 
 Most éppen Gyulafehérvár környékén vagyunk és találkoztunk egy vak vámpírral, aki képes lefesteni a jövő egy-egy fontos momentumát. Te is láthatod majd a képen, hogy te vagy rajta és egy lány, akinek nem tisztán kivehetők a vonásai. Ő lesz a Te párod, bevésődésed és általatok a mostani értékrend teljesen megváltozik. Hiszem, hogy jó irányba.
 Kérlek, hogy ne bántsd Cassie-t, a lány akivel elküdtem a levelet. Bízom benne, tegyél Te is így!
 Soha nem felejtelek el téged legkedvesebb barátom.


                                                             Szeretettel ölel:Bella"


   Valahogy éreztem, hogy valami történt vele. Sok időbe telt, de belenyugodtam abba, hogy Ő sosem lehet az enyém.
   A képet nézve először hitetlenkedek, de a szívembe mégis beköltözik a remény. A remény arra, hogy talán egyszer nekem is megadja a sors az igaz szerelmet és boldogságot.
   Sok-sok éve már, hogy a Cullenek eltűntek innen, de az átváltozások nem maradtak abba. Most a falka tizenhét farkasból áll és legnagyobb szerencsétlenségemre a legújabb tag az unokahúgom, Amelia Lahote. Tiszta apja az a lány, pont ugyanolyan konok, mint Paul.
   Minden tiszteletem Paulé, hogy nem követte Rachelt, a nővérem a halálba, hanem minden fájdalmát alárendelte annak, hogy felnevelje Miát.
   Most azonban a dolog úgy fest, hogy mindketten a Falka tagjai és nem kevés bsszúságot okoznak nekem, nekünk külön-külön, de ha véletlenül egyet is értenek valamiben, akkor a sors kegyelmezzen.

   A járőrözés végeztével hazamentem az üres házba, ahol nem vár rám senki és folytattam azoknak a bútoroknak a faragását, amiket a majdani bevésődésemnek szánok.





Ő itt Mia