Máris itt a következő.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea
Esme szemszöge
Ezt nem hiszem el! ez a lány biztosan Lena. Felhívom Carlisle-t.
- Szia, drágám!
- Carlisle, itt volt Lena!
- Tessék? Biztos vagy benne? Azonnal indulok is haza!
Letette. Negyedórába sem telt és hazaért. Azonnal rákérdezett.
- Esme, igaz ez?
- Igen. Anthony meglógott és ő hozta haza.
Ekkor megszólalt a játékába belemerülve Anthony.
- Nagy, ő nem Lena, hanem Viola, ő maga mondta.
- Viola? - kérdezett rá a névre Carlisle.
- Viola Volturiként mutatkozott be.
- Értem és milyen?
- Feketére van festve a haja, de azon kivül ugyanúgy néz ki.
Lena - Viola szemszöge
Újabb sms-t kaptam Aro bácsitól. Azt kérte, hogy látogassam meg régi barátját Carlisle Cullen-t. Ezzel legalább nem lesz gondom, tudom, hogy hol laknak. Visszamentem és megnyomtam a csengőt. Egy szőke férfi --mintha úgy rémlene, hogy ő Carlisle, pedig még soha nem láttam - nyitott ajtót és invitált be.
- Jó napot! Elnézést a zavarásért, de Aro bácsi, vagyis Aro Volturi, kért meg, hogy látogassam meg Önöket és adjam át az üdvözletét. A nevem Viola Volturi. - fejeztem be rövid monológomat és kezet nyújtottam.
Érdekes, hogy ugyanúgy bámul rám, mint az Esme nevű nő.
- Carlisle Cullen vagyok, gyere és foglalj helyet.
Leültem a kanapéra, amikor megjelent Anthony és a nyakamba ugrott és megölelt. Furcsa érzés volt, szinte sajátomnak éreztem ezt a kisfiút.
- Szia, Viola!
- Neked is szia! - mosolyogtam rá.
- Anthony, engedd el a kisasszonyt. - szólt rá Carlisle.
- Jól van, na! - húzta fel az orrát a kis herceg. - Akkor játszok tovább.
Megjelent Esme is.
- Szia! Örülök, hogy újra itt vagy. Megkínálhatlak valamivel?
- Egy jeges tea jól esne, ha van.
- Persze, azonnal készítem. - mondta és újra eltűnt. Egyedül maradtam Carlisle-lal.
- Tehát Ön a híres Carlisle Cullen.
- Te pedig Viola Volturi.
- Igen, Aro Caius és Marcus unokahúga vagyok.
- Értem. - mondta, de volt valami furcsa a szemében, talán fájdalom? - Mi szél hozott ide?
Esme közben behozta a teát.
- Köszönöm. - néztem Esmére. - Egy csapat nomád tört borsot Aro bácsiék orra alá és engem küldtek intézkedni.
- Egyedül? - kérdezték egyszerre, meglepettem. Már hozzászoktam ehhez.
- Igen. Én már a második kör vagyok. Jane-t és több katonát megöltek. Hiba volt nem engem küldeni már elsőre is, akkor nem lenne veszteség. - mondtam tárgyilagosan.
- Ennyire jó vagy? - kérdezte Carlisle.
- A legjobb. - Ebben nem volt nagyzolás, ez puszta tény.
- Eljutott hozzánk a híre, egy fiatal lánynak, akit csak ,, Kivégző"-nek neveznek. - nem kellettt kimondania a kérdést.
- Én vagyok az. Ohh... egyébként Aro bácsiék szívesen vendégül látnák Önöket Volterrában.
- Egyelőre lehetetlen, de majd élni fogunk vele. - mondta Carlisle.
- Akkor rendben is van. Én pedig távozom.
- Várj! - emelte fel kissé a hangját Carlisle. - Nem szeretnéd megismerni az egész családot?
- Talán inkább holnap, akkor úgyis hétvége van már. - Ekkor jött egy látomás, hogy esni fog. - Egyébként holnap esni fog.
- Aha, akkor holnap...
- Igen, a délután nekem is jó. Viszlát! - mondtam és már ott sem voltam.
Olyan furcsák, gondolatban folyton Lenának hívnak, erre holnap rá fogok kérdezni. Hirtelen szagot fogtam. Hat vámpír, kettő képesség nélkül, egy ért a macskafélék nyelvén, egy erősebb fájdalomkeltés, mint a Jane-é, egy telekinézis és egy fagyasztás, remek. Esélyük sincs ellenem. Megbénítottam őket és egymással tépettem le a fejüket, miután lemásoltam a képességeiket. Nekem csak annyi dolgom maradt, hogy meggyújtottam a máglyát. Azt hiszem, hogy ennyi volt a feladat, de maradok még egy kicsit, biztosra megyek.
2011. május 30., hétfő
Az ébredés fáj? - 34. fejezet
Tudom, tudom és szánom-bánom, de csak most sikerült. Remélem azért majd még elolvassátok és talán egy-két komit is írtok hozzá. Ígérem, hogy több ilyen hosszú szünet nem lesz.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea
Öt évvel később
Lena - Viola szemszöge
-Viola! - hallottam meg Heidi hívó hangját.
- Igen?
- A Mester hivat. - mondta én pedig bólintottam és azonnal Aróhoz siettem.
Odaérve bekopogtam és egyből a lényegre tértem.
- Heidi mondta, hogy hivatsz. Feladatot kapok?
- Igen. Egy kisebb létszámú horda garázdálkodik az Usa-ban és a létünk titkossága is veszélybe került, olyan nyíltam ölnek.
- Intézzem el őket?
- Igen. Félix veled megy.
- Aro bácsi, tisztázzuk le végre. Félix nagyon kellemes időtöltésnek számított, de hosszútávon unalmas. Ígérem, ha visszajövök keresek magamnak egy társat. Rendben?
- Rendben. Vigyázz magadra! Jane-t már megölték és még öt katonát.
- Nyugalom, nem lesz gond. Máris csomagolok és indulok.
- Viszlát!
- Viszlát Aro bácsi!
Gyorsan összecsomagoltam, a repülőjegyem pedig már a párnámon várt. Még beköszöntem Heidinek, majd elindultam.
A repülő kora délelőtt szállt le Seattle-ben. ott béreltem egy fekete Ferrarit. Sajnálotam, hogy a saját kicsikémet otthon kellett hagynom, de sietek vissza hozzá. Aro bácsitól is megérkezett az sms, hogy Port Angeles és Forks környékén nézzek körül. Csodálkoztam, mert ezen a területen a Cullenek tartottak rendet, de biztosan tovább költöztek.
Mivel nem tudtam mennyi időbe fog ez az egész telni, ezért béreltem egy házat és onnan futva indultam az erdőbe.
A sűrű erdőből hirtelen eg apró tisztáson találtam magam, ahol is két nomád egy öt év körüli kisfiút akart levadászni. Odafutottam és a fisfiút elvittem távolabbra és a nomádokhoz szóltam:
- Hé fiúk! Miért nem velem kezdtek?
Nekem támadtak, de könnyen elbántam velük. Mikor már a tűzön égtek Visszamentem a kisfiúhoz.
- Szia! - gugoltam le hozzá. - Jól vagy? Nem esett bajod?
- Nem. - mondta csöppet sem ijedten. - Hazaviszel?
- Persze. - gyorsan felkaptam amire felkacagott. Mintha a kacagását már hallottam volna. - Merre vigyelek? - az illatok már eltűntek.
Az út nem tartott tovább két percnél. Egy gyönyörű házhoz vezetett.
- Egyébként mi a neved?
-Anthony és a tiéd?
-Viola. Gyere, nyomjuk meg a csengőt.
Egy nő nyitott ajtót. Nagyon ismerős volt, pedig tudom, hogy elvileg sosem találkoztam vele. Ahogy rám nézett az arcán csodálkozás jelent meg.
- Lena!
- Elnézést a zavarásért, de Anthony kérte, hogy vigyem haza és idevezetett.
- Gyertek be. Kértek valamit?
- Én köszönöm, nem. Csak Anthonyt hoztam haza, máskor vigyázzon rá jobban. Két nomád meg akarta támadni, de szerencsére időben érkeztem. Ohh..., de modortalan vagyok, be sen mutatkoztam. A nevem Viola Volturi.
- Esme Cullen vagyok. Örvendek. - kezet nyújtott, amit el is fogadtam. Az érintése és a neve is annyira ismerős volt.
-Én is örvendek, de nekem mennem kell. Viszlát!
Már ott sem voltam, de nem hagyott nyugodni, hogy ki lehet az a Lena és miért annyira ismerősek nekem az itteni dolgok.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea
Öt évvel később
Lena - Viola szemszöge
-Viola! - hallottam meg Heidi hívó hangját.
- Igen?
- A Mester hivat. - mondta én pedig bólintottam és azonnal Aróhoz siettem.
Odaérve bekopogtam és egyből a lényegre tértem.
- Heidi mondta, hogy hivatsz. Feladatot kapok?
- Igen. Egy kisebb létszámú horda garázdálkodik az Usa-ban és a létünk titkossága is veszélybe került, olyan nyíltam ölnek.
- Intézzem el őket?
- Igen. Félix veled megy.
- Aro bácsi, tisztázzuk le végre. Félix nagyon kellemes időtöltésnek számított, de hosszútávon unalmas. Ígérem, ha visszajövök keresek magamnak egy társat. Rendben?
- Rendben. Vigyázz magadra! Jane-t már megölték és még öt katonát.
- Nyugalom, nem lesz gond. Máris csomagolok és indulok.
- Viszlát!
- Viszlát Aro bácsi!
Gyorsan összecsomagoltam, a repülőjegyem pedig már a párnámon várt. Még beköszöntem Heidinek, majd elindultam.
A repülő kora délelőtt szállt le Seattle-ben. ott béreltem egy fekete Ferrarit. Sajnálotam, hogy a saját kicsikémet otthon kellett hagynom, de sietek vissza hozzá. Aro bácsitól is megérkezett az sms, hogy Port Angeles és Forks környékén nézzek körül. Csodálkoztam, mert ezen a területen a Cullenek tartottak rendet, de biztosan tovább költöztek.
Mivel nem tudtam mennyi időbe fog ez az egész telni, ezért béreltem egy házat és onnan futva indultam az erdőbe.
A sűrű erdőből hirtelen eg apró tisztáson találtam magam, ahol is két nomád egy öt év körüli kisfiút akart levadászni. Odafutottam és a fisfiút elvittem távolabbra és a nomádokhoz szóltam:
- Hé fiúk! Miért nem velem kezdtek?
Nekem támadtak, de könnyen elbántam velük. Mikor már a tűzön égtek Visszamentem a kisfiúhoz.
- Szia! - gugoltam le hozzá. - Jól vagy? Nem esett bajod?
- Nem. - mondta csöppet sem ijedten. - Hazaviszel?
- Persze. - gyorsan felkaptam amire felkacagott. Mintha a kacagását már hallottam volna. - Merre vigyelek? - az illatok már eltűntek.
Az út nem tartott tovább két percnél. Egy gyönyörű házhoz vezetett.
- Egyébként mi a neved?
-Anthony és a tiéd?
-Viola. Gyere, nyomjuk meg a csengőt.
Egy nő nyitott ajtót. Nagyon ismerős volt, pedig tudom, hogy elvileg sosem találkoztam vele. Ahogy rám nézett az arcán csodálkozás jelent meg.
- Lena!
- Elnézést a zavarásért, de Anthony kérte, hogy vigyem haza és idevezetett.
- Gyertek be. Kértek valamit?
- Én köszönöm, nem. Csak Anthonyt hoztam haza, máskor vigyázzon rá jobban. Két nomád meg akarta támadni, de szerencsére időben érkeztem. Ohh..., de modortalan vagyok, be sen mutatkoztam. A nevem Viola Volturi.
- Esme Cullen vagyok. Örvendek. - kezet nyújtott, amit el is fogadtam. Az érintése és a neve is annyira ismerős volt.
-Én is örvendek, de nekem mennem kell. Viszlát!
Már ott sem voltam, de nem hagyott nyugodni, hogy ki lehet az a Lena és miért annyira ismerősek nekem az itteni dolgok.
2011. május 3., kedd
Az ébredés fáj? - 33. fejezet+díjak
Sziasztok!
Tudom, hogy nagyon eltűntem, de kicsit összesűrűsödött az életem. Ezer bocsika. Remélem tetszeni fog a következő fejezet.
Üdv: Dreamea
Mindkét díjat köszönöm Trixi-nek.
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
Jacob szemszöge
Reggel arra ébredtem, hogy Anthony sír. Elláttam a fiam, de lena továbbra sem került elő, amikor megláttam a levelet. Eddig soha, még csak eszembe sem jutott, hogy Lenának ez az egész mekkora áldozat lehet, hogy csak neki nem volt döntési joga. Összeszedtem a kicsi dolgait és átmentem a Cullenekhez, a levelet nekik is látniuk kell.
Carlisle szemszöge
Éppen indultam volna, amikor megéreztem a közeledő Jacob és Anthony illatát.Kinyitottam nekik az ajtót. Jacob pedig azzal üdvözölt, hogy:
- Carlisle, Lena elment.
- Mégis hova?-kérdeztem értetlenül és bekísértem őket a nappaliba.
- Hagyott egy búcsúlevelet. - mondta és a kezembe adta a papírt.
Minden egyes szava egy tőrdöfés volt a halott szívemnek.
- Ez az én hibám! - mondtam, mire megszólalt mellettem Edward.
- Nem apa, nincs igazad, erről mindannyian tehetünk, kivéve Emmettet és Alice-t.
Mire leértek a többiek már tudták, hogy mi történt. Esme sírt, de Alice zokogott,annyira, hogy Jasper sem tudta megnyugtatni. Emmett pedig tőle furcsa módon tárgyilagosan szólalt meg.
- Akkor azért hozta át Anthony-t, hogy legyen oka idejönni. Így búcsúzott.
- Elmegyek és megkeresem. - jelentette ki Jacob.
- Nem fogod megtalálni, csak akkor, ha ő is úgy akarja, de gondolj bele. Nem akarja, hogy megtaláljuk. - zokogta Alice.
- Ha csak egyszer Esme és Carlisle, ha csak egyszer nem a mindig vágyott gyermeket, vagy a béketeremtőt láttátok volna benne, hanem az embert, akkor mindez nem lenne most így. Mindenki, aki itt ül kivéve Alice-t hozzájárult ehhez a kifejlethez. Esme, te az anyja akartál lenni, anélkü, hogy vetted volna a fárdtságot, hogy megismerd. Mégis, azt hiszem, hogy a legnagyobb hibát te követted el Edward. Mindenki látta rajta, hogy beléd van zúgva, de te odadobtad azt a kincset, amit Lena jelent Jacobnak, mintha csak azt mndtad volna neki, hogy: ,,Bocsi, Lena, de ha te Jacob felesége leszel, akkor ráhajthatok Bellára."
Ő azonban megtette a kötelességét, olyan szorosra fűzte a két faj kapcsolatát, ami széttéphetetlenné vált. Tudjátok, hogy mi a legszomorúbb? Hohy még csak egy fényképünk sincs róla, hogy Anthony megismerhesse az édesanyját, mert Lena nem fog visszajönni. Azt hiszem, hogy a Cullen család lebőgött. - fejezte be Emmett, és aki csak ránézett láthatta a fájdalmat és a szomorúságot a szemében.
Senki sem mozdult, csak Anthony nyújtogatta a kezecskéit Alice és Emmett felé. Alice elvette a fiúcskát Jacobtól és a tegnap óta játékokkal teletömött szobába mentek, ami az Emmetté volt.
Tudom, hogy nagyon eltűntem, de kicsit összesűrűsödött az életem. Ezer bocsika. Remélem tetszeni fog a következő fejezet.
Üdv: Dreamea
Mindkét díjat köszönöm Trixi-nek.
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!
7 dolog rólam:
- Szeretem az állatokat, de hosszútávon kiakasztanak, csak úgy, mint az emberek egy része.
- Ha egy növényem három hétnél tovább él, akkor anyukámnak ajándékozom.
- Szeretem a csendes beszélgetős estéket.
- Imádok pókerezni.
- Az unoka öcsémet imádom, egy angyal, amikor alszik.
- Nem rég kezdtem el dolgozni.
- Egy régóta tartó betegséget úgy tűnik, hogy sikerült legyőznöm és erre büszke vagyok.
És mos a fejezet:
Jacob szemszöge
Reggel arra ébredtem, hogy Anthony sír. Elláttam a fiam, de lena továbbra sem került elő, amikor megláttam a levelet. Eddig soha, még csak eszembe sem jutott, hogy Lenának ez az egész mekkora áldozat lehet, hogy csak neki nem volt döntési joga. Összeszedtem a kicsi dolgait és átmentem a Cullenekhez, a levelet nekik is látniuk kell.
Carlisle szemszöge
Éppen indultam volna, amikor megéreztem a közeledő Jacob és Anthony illatát.Kinyitottam nekik az ajtót. Jacob pedig azzal üdvözölt, hogy:
- Carlisle, Lena elment.
- Mégis hova?-kérdeztem értetlenül és bekísértem őket a nappaliba.
- Hagyott egy búcsúlevelet. - mondta és a kezembe adta a papírt.
Minden egyes szava egy tőrdöfés volt a halott szívemnek.
- Ez az én hibám! - mondtam, mire megszólalt mellettem Edward.
- Nem apa, nincs igazad, erről mindannyian tehetünk, kivéve Emmettet és Alice-t.
Mire leértek a többiek már tudták, hogy mi történt. Esme sírt, de Alice zokogott,annyira, hogy Jasper sem tudta megnyugtatni. Emmett pedig tőle furcsa módon tárgyilagosan szólalt meg.
- Akkor azért hozta át Anthony-t, hogy legyen oka idejönni. Így búcsúzott.
- Elmegyek és megkeresem. - jelentette ki Jacob.
- Nem fogod megtalálni, csak akkor, ha ő is úgy akarja, de gondolj bele. Nem akarja, hogy megtaláljuk. - zokogta Alice.
- Ha csak egyszer Esme és Carlisle, ha csak egyszer nem a mindig vágyott gyermeket, vagy a béketeremtőt láttátok volna benne, hanem az embert, akkor mindez nem lenne most így. Mindenki, aki itt ül kivéve Alice-t hozzájárult ehhez a kifejlethez. Esme, te az anyja akartál lenni, anélkü, hogy vetted volna a fárdtságot, hogy megismerd. Mégis, azt hiszem, hogy a legnagyobb hibát te követted el Edward. Mindenki látta rajta, hogy beléd van zúgva, de te odadobtad azt a kincset, amit Lena jelent Jacobnak, mintha csak azt mndtad volna neki, hogy: ,,Bocsi, Lena, de ha te Jacob felesége leszel, akkor ráhajthatok Bellára."
Ő azonban megtette a kötelességét, olyan szorosra fűzte a két faj kapcsolatát, ami széttéphetetlenné vált. Tudjátok, hogy mi a legszomorúbb? Hohy még csak egy fényképünk sincs róla, hogy Anthony megismerhesse az édesanyját, mert Lena nem fog visszajönni. Azt hiszem, hogy a Cullen család lebőgött. - fejezte be Emmett, és aki csak ránézett láthatta a fájdalmat és a szomorúságot a szemében.
Senki sem mozdult, csak Anthony nyújtogatta a kezecskéit Alice és Emmett felé. Alice elvette a fiúcskát Jacobtól és a tegnap óta játékokkal teletömött szobába mentek, ami az Emmetté volt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)