Oldalak

2011. március 25., péntek

Az ébredés fáj? - 29. fejezet

 Sziasztok!
Időben elkészültem a frissel és remélem elnyeri a tetszésetek.
Jó olvasást!

     Alice szemszöge

   Miután olyan gyorsan eltűnt Lena, napokig próbáltam látomást kapni róla, de semmi. Blokkolhatta a képességemet. Annyira mérges voltam és dühös. Dühös Jasperre, az egész családra. Miután Lena elment bezárkóztam a szobámba és négy napig ki sem jöttem onnan. Hirtelen beszakadt az ajtóm és Edward állt előttem. Amint megláttam nekiestem és püffölni kezdtem.
  - Te idióta! Lena csak veled akart lenni, te pedig Jacobnak ajándékoztad. Ráadásul nem csak te, hanem az egész család. Igaza volt. Ő Carlisle lánya, de soha nem lett családtag, vagy ha nem lenne nekem Jasper engem is felajánlottatok volna?
   Zokogtam. Abbahagytam az ütlegelését és elfutottam.

      Carlisle szemszöge
 
    Igaza van Alice-nek. Eldobtam a lányomat. Ezért soha nem fog megbocsátani nekem. Tudtam jól, ha megtudja, hogy Don beteg bármit megtesz érte. Nem szabadott volna hagyjam. Láttam rajta, hogy egyre jobban kötődik Edwardhoz és Emmetthez, mégis ott volt Don mellett, hitt abban, hogy ha Don eltávozik, azután azzal lehet, akit szeret, de elvettük tőle ezt. Tönkretettem a lányom életét.

     Lena szemszöge

   Már négy napja keresem Victoriát. Meg akarom ölni. A levegőbe szagolva három vámpírt éreztem. Tudtam, hogy az illatom vonzza őket. Felmértem, hogy mit tudnak és le is másoltam. Egy bénító, egy tűzgyújtó és egy profi menekülő. Meg vagy Victoria.
   Blokkoltam a képességeiket és a két hímet ki is végeztem. Victoria lebénultam, félelemmel telve nézett rám.
  - Mit akarsz tőlem? - kérdezte.
  - Csak a halálod.
   Szépen lassan szedtem darabokra és amikor leéptem a fejét engedtem Alice-nek egy látomást. Elégedetten indultam haza. 
   
   Két nap alatt hazaértem. Az első utam a Cullen-házba vezetett, de nem mentem be, hanem az udvaron vártam meg őket. Alice lépett ki elsőként és megölelt.
  - Végre itthon vagy!
  - Igen. Csak azért jöttem, hogy szóljak, Victoria nem fog több gondot okozni.
  - Értem.
  - Megyek La Pushba. Hisz tudod, nem sokára férjhez megyek újra.
   Láttam a fájdalmat és a sajnálatot az arcán, de a saját érzéseim is túl sok volt nekem.
   La Pushba érve Emilyékhez mentem és ott volt Billy bácsi is.
  - Szia Emily, Sam! Billy bácsi! - mondtam cseppnyi gúnnyal.
  - Gyermekem, hát végre itt vagy. Azért vagyok itt, mert elhoztam a menyasszonyi ruhát az esti ceremóniára.
  - Már ma este?-kérdeztem nyugodtnak szánt hangon.
  - Igen. A Falka épített nektek egy házat pontosan a határon és Esme Cullen segített neked ruhát választani.
  - Remek, de engem ez nem nagyon érdekel. Eleget teszek a megbeszélteknek, de nem érdekel.
   Csak nézett rám, majd megvonta a vállát.
  - Elena, két óra múlva a Cullen-háznál lesz az esküvő. Ne késs.
  - Nem fogok..

   Igazat mondtam. Időben megjelentem a tökéletes menyasszony képét mutatva. A szertartás nem tartott sokáig. Amikor Jacob megcsókolt nem éreztem semmit. Mintha az egészet csak kívülről láttam volna. A vacsora egészen vidám hangulatban telt. Éjfélkor kísértek minket a házunkhoz.
   Miután a vendégek elmentek Jacob a hálóba kísért és tudtam, hogy mi következik.

   Másnap reggel készítettem reggelit és közben azért imádkoztam, hogy minél előbb essek teherbe. Két hónapig minden este együtt volt velem. A második hónap végén vettem egy tesztet és tiszta szívből reméltem, hogy pozitív lesz.

Így képzelem Lena ruháját

2011. március 20., vasárnap

Az ébredés fáj? - 28. fejezet + díj

Sziasztok!
Újra csak bocsi. Szétestem. A húgom kismama és elméletileg két hét van még a szülésig, de senki sem hiszi, hogy kitart addig. Asztmás és aggódunk érte.
Köszönöm az újabb díjat és remélem nem haragszotok rám nagyon.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea


Köszönet érte demonnak és Stabbynak.
Én ezt a díjat egyszer már tovább küldtem.
Még egyszer köszönöm.

Itt a fejezet:D

   Amikor Emilyék házához értem kopogtam és a kopogásra azonnal ajtót nyitottak.
   - Emily, befogadnátok újra? - kérdeztem sírva, ő pedig válasz helyet csak átölelt és a régi szobámba kísért.
   Másnap reggel miután felébredtem Sam mondta, hogy Billy Black látni akar és reggeli után oda is kísért. Amikor odaértünk Billy szívélyes mosollyal üdvözölt.
  - Szia Elena!
  - Mr. Black.-mondtam és biccentettem. Valamiért nem voltam udvarias hangulatban.
  - Csak Billy bácsi. Kérlek, ülj le.
  - Rendben.
  - Az esküvőről kell beszélnünk.
   Erre a mondatra már fel is álltam.
  - Billy bácsi, én nem vagyok hajlandó semmiféle módon segédkezni ebben. Intézzék, ahogy akarják, engem nem érdekel. - mondtam és indultam kifelé.
  - Várj, Elena! - kiáltott utánam, de oda sem figyeltem.
   A lelkemre iszonyatos súllyal nehezedett a csalódás. Nem akartam mást, csak elmenekülni, de a kötelességtudatom nem engedte. nem bomolhat fel miattam a szerződés.
    Miközben az erdőben bolyongtam egy ismeretlen illatot éreztem, egy vámpírét. Pár pillanattal később, már előttem állt. Közben jött egy látomásom arról, hogy bántani akarja Bellát. Nem hagyhattam.
  - Ki vagy? - kérdeztem.
  - A nevem Laurent. És te, bátor kislány?
  - Elena. Nem szeretnélek elkeseríteni, de nem hagyom, hogy bántsd Bellát.
  - Honnan tudod, hogy ez a célom?
  - Meg vannak a forrásaim. - mosolyogtam gúnyosan.
  - Tényleg? Szeretnél te lenni az étlapon? Nekem megfelel. - mondta és támadni próbált.
   Semmi esélye sem volt. Elkaptam a jobb kezét és kirántottam a testéből, majd a hátára ugrottam és gyorsan le is szedtem a fejét. Máglyát raktam és elégettem. Amikor a füst már magasan szállt megjelentek a Cullenek és a Falka.
  - Mi történt? - kérdezte Carlisle idegesen.
  - Csak belebotlottam egy vámpírba, aki azt hitte én leszek feltálalva neki. Tévedett. Egyébként Laurent volt az.
   Meglepetten, elhűlve néztek rám. Nem foglalkoztam igazán velük. Edward gyorsaságát bevetve ott hagytam őket és elindultam, hogy levezessem a feszültséget. Azt is tudtam, hogy kin akarom. Victoriát akartam és addig megyek, amíg el nem kapom.

2011. március 11., péntek

Az ébredés fáj? - 27. fejezet

   Sziasztok!
 Mostanában nem igazán sikerülnek a dolgaim. Bocsi a ritka frissért, de igyekszem legalább heti egyet feltenni. 
                                                     Jó olvasást!
  

   A hang irányába fordultam és szinte a rosszullét kerülgetett. Bellára néztem és az ő arcán is ott ült a saját döbbenetem tükörképe. Jacob volt az. Kínomban elnevettem magam.
  - Ez jó vicc. - fordultam a Tanács felé. - De a viccet félre téve, ugyan ki az?
  - A fiam. - állt fel Billy. - Talán probléma?
  - Jacob Bella barátja. Szeretik egymást.
  - Jacob tudja, hogy a Falka mindenekelőtt és a Tanács döntése is kötelező érvényű. Ez nem a szerelemről szól, hanem a békéről.
  - A válaszom az, hogy NEM!!!
  - Lena! - szólalt meg Esme. - Szerintem üljünk le és beszéljük meg.
  - Tisztelt Tanács! Kérnénk egy nap gondokodási időt.
  - Megkapjátok. - mondta Billy.
   A család kiegészülve Bellával és Jacobbal elindult haza. Iszonyatosan dühös voltam. éreztem, hogy megint én veszítek el mindent ami fontos.
   Leültünk otthon az asztalhoz és apa vette magához a szót.
  - Lena, tudom, hogy most nehéz neked ...
  - Nehéz? Miért lenne nehéz? Huszonkét éves vagyok, most halt meg a férjem, félvámpír vagyok és rajtam múlik a béke. Ugyan, miért lenne nehéz nekem? - kérdeztem szarkasztikusan.
   Közben Jasper nyugtatni próbált sikertelenül.
  - Lena, nyugodj meg. - mondta Alice.
  - Próbálok. - morogtam. - Bella, Jacob, ti legalább egyetértetek velem, hogy hülyeség ez az egész?
  - Figyelj, Lena. Engem arra neveltek, hogy tiszteljem a törzset és a Tanácsot. Ha ők így döntöttek, akkor nekem nem áll jogomban megkérdőjelezni a döntésüket.
  - Eldobod azt a szerelmet, amit Bella iránt érzel?
  - Bella meg fogja érteni, hogy ez a leghelyeseb döntés, még akkor is, ha fájdalmas.
  - Jacob te egy baromi nagy marha vagy. - közöltem vele.
   Bella könnyes szemmel felállt és elment. Senki nem ment utána.
  - Szerintem szavazzunk. - mondta apa. - Bármennyire is szeretlek Lena, de a békére szavazok.
  - Én is. - közölte Edward.
  - De Ed ... - szóltam volna, de félbeszakított.
  - Bocs. Te Emmett mire szavazol?
  - Lena családtag, nem érdemli meg, hogy eladjuk. Ha harc lesz, harcoljunk.
  - Én is a békére szavazok. - közölte Jasper.
  - Én is. - így Esme.
  - Én is nemmel szavazok. - mondta Alice.
  - A többség a békre szavazott. - összegezte a szavazást Carlisle.
  - Hát rendben. Elfogadom a döntésetek. Én tudok veszíteni, mindig is ezt tettem. Azt mondtátok, hogy a Cullenek kiállnak egymásért, tehát én mégsem lehetek Cullen, ezért ezt - levettem a nyakláncot és az asztalra dobtam - visszaadom. Megyek, szólok a tanácsnak és remélem, hogy Emily újra befogad.
Köszönés nélkül hagytam el a Cullen-házat és nem terveztem, hogy valaha is visszatérek oda.

2011. március 10., csütörtök

Díj

Alig tudom elhinni, hogy ismét kaptam egy díjat. Köszönöm ezt a díjat Trixi-nek.



Akiknek tovább küldöm:
Bree
Rami
Angel
Noncsi


Amit tudni lehet rólam:
  •  Imádok írni és olvasni
  • A zene az én lelkem
  • Van két testvérem
  • Odavagyok a Twilight Saga-ért
  • Elég konok vagyok    
  • A Forma 1-et is imádom       

2011. március 5., szombat

Újabb díj

Köszönöm Brigi Bogyó-nak ezt a díjat!!!

Ehhez a díjhoz szabályok is tartoznak. Íme:
.1.Egy bejegyzés amiben benne van a díj lógója és a szabályok is fel vannak tüntetve.
 2.Belinkelni azt a személyt akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.
 3. Továbbadni 3-5 tehetséges blogtársadnak és ezt tudatni is velük

És akiknek tovább adom:
Bree  - Szerelem életre s halálra
Dadri - Ellentétek vonzzák egymást!
demon és Stabby - Black Angel Secret Life
Rami - Nightfall-szürkület
Amy - Mindörökké Jasper

Díj


Köszönöm Dadri-nak és Bree-nek a díjat!

Akiknek tovább küldöm:
Flo
Amy
Henrieme

2011. március 3., csütörtök

Az ébredés fáj? - 26. fejezet

   Sziasztok!

Tudom, hogy kicsit elmaradtam, de a dolgaim nem úgy alakultak, ahogy vártam. Na, de itt a következő fejezet és érdekelne a véleményetek a Tanácsról és úgy általában az egészről.

Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

   Az ajtóban Sam állt és még néhányan.
  - Elnézést a zavarásért! Ma olvastuk, hogy  a férjed meghalt. Részvétünk a rezervátum nevében, de van más is. A rezervátum számlájára tízmillió dollár érkezett egy bizonyos Elena Carltontól. Tőled van, igaz?
  - Lenne értelme tagadni?
  - Nem, de a Tanács látni szeretne.
  - Rendben, menjünk. Apa, anya nem lesz baj. Samék vigyáznak rám.
  - Tudjuk, csak ... - mondta kissé zavarban Esme.
  - Nem lesz semmi gond. Sziasztok!

   Becsuktam az ajtót és hirtelen megszédültem. Sam fogott meg.
  - Lena, jól vagy? - kérdezte.
  - Igen, csak megviseltek a történtek. Viszel a hátadon?
  - Persze. - vigyorodott el.
   Tíz perc alatt odaértünk. Sam bekísért az általában iskolaként szolgáló épületbe. Bent a tanácstagok félkörben ültek, amikor beléptem.
  - Jó napot! - köszöntem.
  - Neked is Elena Carlton. - mondta Billy Black.
  - A nevem maradt Elena Cullen. - hatott a kissé szarkasztikus hangnem és Billy Black a lényegre tért.
  - Azért hívattunk ide előző döntésünk ellenére, mert hatalmas összeget kaptunk.
  - Tudok róla.
  - Tőled kaptuk?
  - Igen.
  - Miért és honnan?
  - Honnan? A férjem hagyatékából, és hogy miért? Mert szeretném, ha jobb sors jutna az itt élőknek. Rövid időre befogadtak, otthont és családot nyújtottak. Ez a pénz jelzi a hálám, ami bár nem mérhető pénzben, mégis ... Tiszta szívből adtam.
  - Értjük. Azért hívtunk ide, hogy visszautasítsuk a pénzt, de a szavaid miatt, amiből szeretet árad felénk, mégis elfogadjuk.
  - Szivesen. - mondtam és indultam volna.
  - Várj! Bocsánatot is szeretnénk kérni, mert se szó, se beszéd kidobtunk innen. A családját nem válogathatja meg az ember. Rá kellett jönnünk, hogy a Cullenek az ígéreteiket megtartották. Így szeretnénk megkérni a családodat, hogy jöjjenek el hozzánk és a fiaink megszagolhassák őket, hogy a Falkából soha,egyikük se támadjon rájuk. Csak annyit kérünk, hogy embereket továbbra se bántsatok és új tagok esetén mutassátok be őket, hogy őket se támadják meg.
  - Rendben. Azt hiszem, apám nevében mondhatom, hogy köszönjük a nagylelkűségetek és köszönettel elfogadjuk. Addig is, amíg Samék értesítik apáékat, meglátogatnám Emilyt.
  - Rendben. - bólintottak rá.

   Gyorsan elsétáltam Emilyék házához, de nem volt otthon. Készítettem palacsinta tésztát és elkezdtem kisütni. Amikor belépett és meglátott azonnal mellettem termett és megölelt.
  - Istenem! Te itt? És palacsintát sütsz?
  - Igen. Annyira örülök, hogy láthatlak.
  - Olvastam, hogy mi történt a férjeddel. A szemeid mindent elmesélnek nekem, hogy miért mentél férjhez.
   Az összes palacsinta kisült, mire megérkezett Sam, hogy visszakísérjen a Tanácshoz. Odaérkezve láttam, hogy apa a Tanáccsal beszél és kicsit furcsa az arca. Billy rám nézett és megszólalt.
  - Elena, tárgyaltunk a rokonaiddal és ők, a neked is említett feltételeket elfogadták, de egy kis dolog nyitva maradt.
  - Mi? - néztem kérdőn a többiekre és észrevettem, hogy megérkezett a teljes falka, Emily és Bella. Apa szólalt meg.
  - Mivel a családi szövetség a legerősebb, ezért a Tanács azt szeretné, ha a falkából választanál magadnak új férjet.
  - De mégis hogy? Miért? Miért én?
  - Mert a te szavadban teljesen megbíznak. - mondta Esme.
  - Tizenhét éves vagyok, a francba! Most temettük el Dont és nem akarok újra férjhez menni!
  - Azt mi is tudjuk, de te vagy a leginkább ember és nem mellesleg a családfő lánya. Azt akarjuk, hogy a Falka rangban hozzád illő tagjával lépj szövetségre.
   Láttam Emily arcát és tudtam, hogy mi a válasz.
  - Köszönöm a nagylelkűségetek, de ha Emily boldogságába kerül, nem vagyok hajlandó igent mondani.
  - Nem Sam Uley, akit kiválasztottunk.
  - Remek. -mondtam gúnyosan. - Akkor ki?
   Ekkor egészen hátulról megszólalt egy hang.
  - Én!