Az ébredés fáj? - 26. fejezet

   Sziasztok!

Tudom, hogy kicsit elmaradtam, de a dolgaim nem úgy alakultak, ahogy vártam. Na, de itt a következő fejezet és érdekelne a véleményetek a Tanácsról és úgy általában az egészről.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

   Az ajtóban Sam állt és még néhányan.
  - Elnézést a zavarásért! Ma olvastuk, hogy  a férjed meghalt. Részvétünk a rezervátum nevében, de van más is. A rezervátum számlájára tízmillió dollár érkezett egy bizonyos Elena Carltontól. Tőled van, igaz?
  - Lenne értelme tagadni?
  - Nem, de a Tanács látni szeretne.
  - Rendben, menjünk. Apa, anya nem lesz baj. Samék vigyáznak rám.
  - Tudjuk, csak ... - mondta kissé zavarban Esme.
  - Nem lesz semmi gond. Sziasztok!

   Becsuktam az ajtót és hirtelen megszédültem. Sam fogott meg.
  - Lena, jól vagy? - kérdezte.
  - Igen, csak megviseltek a történtek. Viszel a hátadon?
  - Persze. - vigyorodott el.
   Tíz perc alatt odaértünk. Sam bekísért az általában iskolaként szolgáló épületbe. Bent a tanácstagok félkörben ültek, amikor beléptem.
  - Jó napot! - köszöntem.
  - Neked is Elena Carlton. - mondta Billy Black.
  - A nevem maradt Elena Cullen. - hatott a kissé szarkasztikus hangnem és Billy Black a lényegre tért.
  - Azért hívattunk ide előző döntésünk ellenére, mert hatalmas összeget kaptunk.
  - Tudok róla.
  - Tőled kaptuk?
  - Igen.
  - Miért és honnan?
  - Honnan? A férjem hagyatékából, és hogy miért? Mert szeretném, ha jobb sors jutna az itt élőknek. Rövid időre befogadtak, otthont és családot nyújtottak. Ez a pénz jelzi a hálám, ami bár nem mérhető pénzben, mégis ... Tiszta szívből adtam.
  - Értjük. Azért hívtunk ide, hogy visszautasítsuk a pénzt, de a szavaid miatt, amiből szeretet árad felénk, mégis elfogadjuk.
  - Szivesen. - mondtam és indultam volna.
  - Várj! Bocsánatot is szeretnénk kérni, mert se szó, se beszéd kidobtunk innen. A családját nem válogathatja meg az ember. Rá kellett jönnünk, hogy a Cullenek az ígéreteiket megtartották. Így szeretnénk megkérni a családodat, hogy jöjjenek el hozzánk és a fiaink megszagolhassák őket, hogy a Falkából soha,egyikük se támadjon rájuk. Csak annyit kérünk, hogy embereket továbbra se bántsatok és új tagok esetén mutassátok be őket, hogy őket se támadják meg.
  - Rendben. Azt hiszem, apám nevében mondhatom, hogy köszönjük a nagylelkűségetek és köszönettel elfogadjuk. Addig is, amíg Samék értesítik apáékat, meglátogatnám Emilyt.
  - Rendben. - bólintottak rá.

   Gyorsan elsétáltam Emilyék házához, de nem volt otthon. Készítettem palacsinta tésztát és elkezdtem kisütni. Amikor belépett és meglátott azonnal mellettem termett és megölelt.
  - Istenem! Te itt? És palacsintát sütsz?
  - Igen. Annyira örülök, hogy láthatlak.
  - Olvastam, hogy mi történt a férjeddel. A szemeid mindent elmesélnek nekem, hogy miért mentél férjhez.
   Az összes palacsinta kisült, mire megérkezett Sam, hogy visszakísérjen a Tanácshoz. Odaérkezve láttam, hogy apa a Tanáccsal beszél és kicsit furcsa az arca. Billy rám nézett és megszólalt.
  - Elena, tárgyaltunk a rokonaiddal és ők, a neked is említett feltételeket elfogadták, de egy kis dolog nyitva maradt.
  - Mi? - néztem kérdőn a többiekre és észrevettem, hogy megérkezett a teljes falka, Emily és Bella. Apa szólalt meg.
  - Mivel a családi szövetség a legerősebb, ezért a Tanács azt szeretné, ha a falkából választanál magadnak új férjet.
  - De mégis hogy? Miért? Miért én?
  - Mert a te szavadban teljesen megbíznak. - mondta Esme.
  - Tizenhét éves vagyok, a francba! Most temettük el Dont és nem akarok újra férjhez menni!
  - Azt mi is tudjuk, de te vagy a leginkább ember és nem mellesleg a családfő lánya. Azt akarjuk, hogy a Falka rangban hozzád illő tagjával lépj szövetségre.
   Láttam Emily arcát és tudtam, hogy mi a válasz.
  - Köszönöm a nagylelkűségetek, de ha Emily boldogságába kerül, nem vagyok hajlandó igent mondani.
  - Nem Sam Uley, akit kiválasztottunk.
  - Remek. -mondtam gúnyosan. - Akkor ki?
   Ekkor egészen hátulról megszólalt egy hang.
  - Én!