Hosszú út - 4. fejezet

      Jacob szemszöge

  Hazavittem Clairt és közben beszélgettünk. Megnyugodtam, hogy Anthonynak nem sikerült megsértenie. Miután kiszállt azonnal indultam is haza, hogy elbeszélgessek a fiammal. Amikor hazaértem Nessie és a fiúk is otthon voltak. odamentem Nessiehez,megcsókoltam és leültem az ebédlőasztalhoz a fiaimmal szembe.
   - Anthony, miért voltál olyan bunkó Éclairrel?
   - Nem szimpi.
   - Nem szimpi?! - hirtelen nagyon mérges lettem. - Nem is ismered!
   - Nem is akarom megismerni.- dühösen felpattant és elment.
   - Alex, nem tudod, hogy konkrétan mi a baja Anthonynak?
   - Dobta a barátnője.
   - Dehát Lizzie szereti.
   - Apa, ugye nem változtál át tegnapelőtt óta? Lizzie itt volt a tábortüzes bulin és bemutattuk neki Seth-et és...
   - ... Lizzie lett Seth lenyomata. Tényleg, veled és Cassievel mi a helyzet?
   - Már két hónapja szakítottunk.
   - Miért?
   - Mert a polgármester fia biztosabb jövőt tud biztosítani neki és a közös babájuknak.
   - Megcsalt?
   - Igen, de nem fáj.Ha neki más kell, akkor legyen másé.
   - Értem. Neked mi a véleményed Éclairről?
   - Nagyon semmi. Hátul álltam és csak a kezét láttam. Egyébként miért volt olyan fontos megismernünk őt?
   - Azért, mert ő Ephraim Black törvénytelen gyermekének a leszármazottja.
   - És örülnél neki, ha valaki belé vésődne a falkából.
   - Hát igen. Képzeljétek, a Cullenek visszajöttek.
   - Itt vannak nagyapáék? Csúcs!
   - Drágám, akkor újabb falkatagokra kell számítanunk?
   - Nem tudom Nessie, de ha igen, akkor valószínűleg két fiú és négy lány fog átváltozni.
   - Négy lány, apa?
   - Igen, amióta Leah is átváltozott a lányokat is lehetséges farkasoknak kell tekintenünk.
   - Aha, és gondolod, hogy az az Éclair is át fog változni?
   - Azt végképp nem tudom. Nem tudom, hogy örökölte-e a gént.
   Ekkor megcsörrent a telefonom.

,, - Szia Jacob!
   - Szia Mark! Miért hívsz?
   - Úgy alakult, hogy két hétre el kell utaznom. Már szóltam róla Clairnek és azt mondta rendben, de jó lenne, ha valaki a közelében lenne és vigyázna rá.
   - Konkrétan? 
   - Ha megoldható lenne, szeretném, ha amíg távol vagyok te vagy az egyik fiad vigyázna Clairre. Odaköltözhetne a lányomhoz. Nagyon rossz előérzetem van.
   - Nem is tudom Mark, a lányod tizenhét éves, a fiaim tizennyolc évesek és ...
   - Én megbízom Clairben.
   - Rendben, meglátom, hogy mit tehetek. Mikor indulsz?
   - Még ma este.
   - Tartanád pár pillanatig?"
 
 Befogtam a kagylót és Nessiékre néztem.
   - Hallottátok, amit Mark mondott?
   - Igen, apa. Ha gondolod, én vállalom. Anthony tuti nem fogja.
   - Biztosan vállalod?
   - Persze anya, nyugi, nem lesz gond.
   - Akkor menj.
   Újra a fülemhez emeltem a telefont.
,, - Mark, megbeszéltük és Alex elvállalta.
   - nagyon köszönöm. Mikorra tudna ideérni?
   - Szerintem legkésőbb félóra múlva.
   - Rendben, várom Alexet és még egyszer köszönöm.
   - Szívesen, szia!
   - Szia!"

   Mire letettem már egyedül voltam a konyhában. Hallottam, hogy Nessie elkezdett csomagolni Alexnek. Kicsit aggódok, de Alex lényegesen nyugodtabb természetű, mint Anthony és bízom benne.
   Negyedóra múlva Alex elindult Markékhoz, én pedig arra jutottam, hogy remélem a legjobbakat.

Hosszú út - 3. fejezet

   Reggel telefoncsörgésre ébredtem és még csukott szemmel nyúltam a telefonomért.
,,-Igen?
  - Cia cicca!- kiáltotta az öcsikém a telefonba.
  - Szia Beau! Miért hívtál cicának?
  - Mejt Tom is így hív. Baj?
  - Nem, miért hívtál?
  - Milyen apunál? Hiányzok?
  - Nagyon szép itt minden, de egy idegesítő kis öcsi - vagyis te - nagyon hiányzik.
  - Te isz hiányzol nekem, de most le kell tegyem. Jön anyu és dádá, mejt elloptam a telefonját. Cia!
  - Szia, Picur!"

  Miután leraktam egyszerre sírtam és nevettem, de nem sokáig mert a telefonom ismét megszólalt.
 ,,- Igen?
   - Szia Jacob vagyok, lenne kedved megismerkedni La Push- sal?
   - Bocsi, de még rengeteg pakolni valóm van.
   - Segíthetek?
   - Ha akarsz.
   - Oké, akkor egy óra múlva ott vagyok.
   - Rendben és előre is köszi. Szia!
   - Szia!"

   Gyorsan felöltöztem és ettem egy tál müzlit, majd a nappaliba mentem. Eldöntöttem, hogy az ablak alatti könyvespolcot kicserélem a hálószobai íróasztallal. Próbáltam megemelni, de bármennyit erőlködtem még csak megmozdítani sem bírtam. Erőlködés közben megérkezett Jacob, de csak a hangjára figyeltem fel.
   - Éclair, ne! Nagyon nehéz. Inkább hagyd rám, csak mutasd meg, hogy hova szeretnéd.
   Amit én meg sem tudtam mozdítani, ő játszi könnyedséggel pakolta át a nehéz bútorokat és így, alig két óra alatt végeztünk.
   - Na, ez kész! Éhes vagy? Készítsek valamit?
   - Tudod, arra gondoltam, hogy mivel Emily szívesen megismerkedne veled és imád főzni elmehetnénk hozzá. Nála megismerheted a többieket is és ott ebédelhetnénk. Végül is valaha Mark is a rezervátumban élt.
   - Apa? Mesélte, hogy ő igazából indián, de eszembe sem jutott elhinni. Egyáltalán nem néz ki úgy, mint például te.
   - Ő az anyukájára hasonlít. Na, eljössz?
   - Értem. Megyek, csak előtte átöltözök. Megvárnál a nappaliban?
   - Persze.

   A melegítő és az XXXL-es póló helyett egy fekete térdig érő szoknyát vettem egy piros felsővel. Mindez csupán öt percbe telt.
   A házunktól negyed órát tartott az út La Push-ba. Kicsit megszeppentem az ajtóban, de Jacob határozottan betolt.
   - Sziasztok lányok és fiúk! Elhoztam Éclairt, Mark lányát. Ő az. - és rám mutatott.
   - Szia!- köszönt mindenki és az egyik lány odajött hozzám.
   - Szia Éclair, Emily vagyok!
   - Szia! Szólíts nyugodtan Clairnek.
   - Rendben, gyere, ülj le. Ezek a fiúk itt Seth, Colin, Brady, Quil és ő itt Sam Uley a vőlegényem.
   - Örülök, hogy megismerhettelek titeket.
   A pillantásom a sütőkre esett, amik belsejében legalább nyolcvan hatalmas muffin sült.
   - Te jó ég, Emily! Miért sütsz ennyit? Ez rengeteg!
   -  Ugyan, hidd el, hogy villámgyorsan el fog fogyni. - mondta és Samhez fordult.
   - Sam, hol vannak a többiek?
   - Halvány fogalmam sincs.
   - A többiek?- kérdeztem.- Kik?
   - Paul, Embry, Jared, Anthony és Alex. Úgy volt, hogy ők is itt lesznek, de mint látszik mégsem..- magyarázta Jacob.

   Az ebéd vidáman telt és tíz perccel az ebéd befejezése után befutott a többi fiú. A bentiekkel ellentétben ők félmeztelenek voltak. Amikor Jacob meglátta őket azonnal mérges arcot vágott.
   - Fiúk, direkt úgy időzítettem, hogy mindenki itt lehessen, de úgy látszik, hogy parancsba kellett volna adnom.
   - Nyugi, Jake!
   - Te csak ne nyugizz, Embry. Elhoztam bemutatni nektek Mark lányát.
   - És már elment?- kérdezte egy másik.
   - Nem Alex, még itt van. Akkor fiúk - maga mellé húzott - ő itt Éclair.
   - Ne röhögtess, ez a kis csaj? Róla áradoztok folyton?
   Elfutott a pulykaméreg. Odamentem ahhoz a fiúhoz, amelyik így beszélt rólam és nyugodt lélekkel felképeltem, majd visszaültem Sam mellé. Pár pillanatig döbbent csend volt, majd nevetésorkán tört ki. Csak az asrác nem nevetett. Jacob odajött hozzám és azt mondta:
   - Jól felpofoztad.
   - Nem tűröm, hogy megalázzon bárki is. Egyébként, hogy hívják?
   - Anthony és ő az én... unokaöcsém.
   - Gratulálok hozzá. Hazavinnél? Emily, köszönöm a vendéglátást és örülök, hogy megismerhettelek titeket.
   - Mi is örülünk. Gyere hamarosan.
   - Rendben. Viszlát!

Hosszú út - 2. fejezet

   Kiszállva a kocsiból szinte tátott szájjal néztem a házat. Nagyon tetszett.
  - Na kicsim, hogy tetszik?
  - Apa, ez csodálatos.
  - Szerintem is hangulatos. Gyere, menjünk be.
   Nem kellett kétszer mondania. Belépve szóhoz sem jutottam, Az egész alsó szint fekete-fehér volt, nagyon férfias, kemény, határozott vonalú bútorokkal. Teljesen apa ízlése szerint.
  - Tetszik?
  - Nagyon szép, de...
  - Itt csak én lakok. A tiéd a felső lakás. Az udvaron van a felvezető lépcső. Megmutatom.
   Elindultunk és a lépcsőn felmenve, az ajtó kinyitása után álmaim lakása tárult a szemem elé. Az egész lakás kék, fehér és szürke színekben pompázott.
  - Remélem tetszik, neked rendeztem be.
  - Apa, ez annyira klassz!- kiáltottam és a nyakába ugrottam.
  - Ennek örülök, de gyere, üljünk le, mert szeretnék veled pár dolgot megbeszélni. Tizenhét éves vagy, véleményem szerint elég értett vagy ahhoz, hogy kezelni tudd, amit mondok.
  - Azt akarod közölni, hogy a két lakással jelzed, hogy mindkettőnknek legyen külön magánélete is. Felőlem rendben.
  - Mindamelett szeretném, ha elmész valahova akkor szólnál, vagy hagynál üzenetet és én is így fogok tenni. Kicsim, hétfőn reggel kezdesz a Forks-i gimiben, a tanulmányi irodában kell felvenned az órarendedet. Most pedig kezdjük el behordani a cuccokat és van még egy meglepetésem.
 
   Apa elindult, én pedig utána. Először kinyitotta a garázs ajtaját és a szemeim kikerekedtek.
  - Ez a kicsike a tiéd.
  Álmaim autóját láttam magam előtt. Egy gyönyörű koromfekete Ferrari volt, az egyik legújabb modell.
  - Apa, ez komoly?
  Miután kigyönyörködtem magam én is elindultam apa kocsijához a csomagokért. Meglepve láttam, hogy egy nagyjából korombeli sráccal beszélget.
  - Szia!
  - Oh, Clair, ő itt Jacob Black. A rezervátumban lakik és a legjobb barátomnak, Billy Blacknek a fia.
  - Szia, Éclair! Melyik bőröndöt vihetem?
  - Szia neked is és azt, amelyik a legjobban tetszik.
  Mire behordtuk az utánfutóról a tizenöt bőröndömet rendesen besötétedett. Apa elment kaját venni és fél kilencre ért haza.
  - Végre itthon!
  - Apa, mit hoztál? Éhes vagyok.
  - Öt óriás pizza. Megfelel?
  - Aha, Jacob lenne kedved velünk, vagyis velem vacsizni?
  - Persze.
  - Oké. Apa, elviszünk három dobozt. Fent eszünk nálam. Jó éjt!
  - Neked is. Szia Jake.

   Pár pillanat múlva már a nappalimban ettük a pizzát és beszélgettünk.
  - Köszi, hogy eljöttél segíteni pakolni, rendes dolog volt tőled.
  - Semmiség. Mark mesélte nekem, hogy miért is költöztél ide.
  - Hát, igen, de így legalább az öcsémet kevésbé viseli meg anyuék válása. Mégis jobb, hogy békességben külön mentek, mintha állandóan vitatkoztak és perlekedtek volna.
  - Igazad van. Bocsi, de elég késő van és mennem kell.
  - Úristen! Fél tizenegy van. Menj csak nyugodtan, örülök, hogy megismertelek.
  - Én is. Jó éjt, Éclair!
  - Neked is Jacob.
   Miután elment letusoltam és a felöltözésre sem pazarolva az időt az ágyra dőltem és elmerültem az álmok közé.

Hosszú út - 1. fejezet

- Kicsim! - kiáltott fel nekem anya. - Gyere le, beszélnünk kell!
- Megyek! - válaszoltam és elindultam le a konyhába.
   Anya, apa és az öcsém Beau már ott volt az ebédlőben. Leültem én is apa már el is kezdte a mondanivalóját.
- Gyerekek, anyukátokkal úgy döntöttünkhogy különválunk. nehezen döntöttünk így, sokat beszélgettünk erről és beláttuk, hogy ez lesz a legjobb döntés, amit meghozhatunk.
- Igen? - kérdztem gúnyosan. - És velünk mi lesz?
- Kellyvel arra jutottunk, hogy egyikőtök vele marad, a másikótok pedig velem jön.
- Apa, szerintem ezen nincs sok beszélnivaló. Beau imádja anyát, ráadásul csak négy éves, ezért szerintem az a legjobb megoldás, ha én költözök apával.
   Beau felugrott és a nyakamba vetette magát.
- Köccönöm! - mondta és én szorosasn magamhoz öleltem.
- Nincs mit, Picurim! Apu, mikor akarsz költözni?
- Hát... tudod, még a héten kellene, mert hétfőn nyolctól kezdek és neked is lesz suli.
- Apa, csütörtök van!!! Szeretnék a barátaimtól is elbúcsúzni.
- Megértelek, de ...
- Tudom apa, megoldom. - mondtam és a szobámba mentem.
   Kezembe vettem a telefonom és felhívtam a legjobb barátomat.
,, - Halló!
   - Szia Tom! Clair vagyok!
   - Szia Cica, mi újság veled?
   - Apáék most mondták, hogy különköltöznek és én megyek majd vele.
   - Hova költözöl?
  - Nem tudom, annyira hirtelen jött, hogy nem is kérdeztem. Tudod, hogy mennyire hiányzol?
  - Annyira, amennyira te nekem. Kivel fogok ezután vásárolni?
  - Bizony, kivel fogsz ezután rózsaszín cuccokat venni magadnak? - kérdeztem sírva.
  - Hé Cica, ne sírj, mert én is sírni fogok. - és hallatszódott a hangján, hogy egyre sírósabbá válik.
  - Eljöhetsz majd meglátogatni.
  - Abban biztos lehetsz, szeretlek Cica.
  - Én is tédeg, kedves meleg barátom.
  - Vigyázz magadra és jelentkezz majd.
  - Oké, szia!
  - Szia!"

   A beszélgetés után, már konkrétan zokogtam és ez ment órákon át, míg álomba nem sírtam magam. Iszonyatos álmom volt.
   Álmomban egy erdő szélén álltam hófehér selyemhálóingben. Fáztam és féltem, mégis elindultam az erdő mélye felé. Ahogy egyre beljebb haladtam, a testemen pedig mind több seb lett. Hirtelen nappol lett, az erdő eltűnt és helyette egy csodálatos réten voltam. Velem szemben három ember állt, egy nő és két férfi. A fekete hajú nő a szőke férfihoz rángatott.
- Jed, ez az a lány?
- Úgy tűnik, szerinted Lance?
   A néger férfi a nyakamhoz hajolt és megszagolt.
- Igen, ő az.
- Mi vagyok én? - kérdeztem, mire a nő a földre lökött.
- Neked, kuss! A francba, ti is érzitek? - kérdezte a másik kettőt, de én nem éreztem semmit.
   Hirtelen megint éjszaka lett és szakadt az eső. Hangokat hallottam magam mögött amik magukhoz hívtak majd két fiú, egy szőke és egy brozos hajú előttem termett. Két lány elrángatott onnan, amíg a többiek darabokra tépték a három másikat és a maradványokat meggyújtották.
   Zihálva ébredtem fel és csak feküdtem, amíg a légzésem normálissá nem csillapodott, majd letusoltam. A kellemes meleg zuhany elhomályosította az álom emlékét. A napom csomagolással telt, hogy a másnap reggeli indulásra elkészüljek.
   Szombaton reggel pontban hétkor könnyes szemmel ültem be apa mellé és az út felétől már én vezettem. Most már tudtam, hogy az úticélunk egy Forks nevű kisváros. Apunak ebben a kisvárosban sikerült munkát találnia, bár nem értem, hogy egy neves sebész miért ilyen kis városban akar dolgozni, dehát ez az ő dolga.
   Áthajtottunk a városon és a város szélén egy gyönyörű kétemeletes villa előtt állított meg. 

Hosszú út - Prológus

  Néha elég egyetlen szülői rossz döntés és a nyugodtnak, átlagosnak tartott életedből egy új csodákkal teli világba lépsz, de így vagy úgy a boldogságért küzdeni kell.
  Éclair Adore ismerte a titkot, azonban nem hitt benne. Fájó út vezet a beismeréshez és ahhoz, hogy elismerje: átlagosság nincs mindenki egyedi, csak van aki kicsit jobban.

Törénetemről

Szívesen írok és az első művem Hosszú út címen fog felkerülni. Ha ismerős szereplőkkel találkoztok nem meglepő. A Twilight Saga adott ihletet.

Itt vagyok

Megnyitottam a blogom. Sok dolog van bennem és örülök előre, hogy megoszthatom veletek.