Hosszú út - 3. fejezet

   Reggel telefoncsörgésre ébredtem és még csukott szemmel nyúltam a telefonomért.
,,-Igen?
  - Cia cicca!- kiáltotta az öcsikém a telefonba.
  - Szia Beau! Miért hívtál cicának?
  - Mejt Tom is így hív. Baj?
  - Nem, miért hívtál?
  - Milyen apunál? Hiányzok?
  - Nagyon szép itt minden, de egy idegesítő kis öcsi - vagyis te - nagyon hiányzik.
  - Te isz hiányzol nekem, de most le kell tegyem. Jön anyu és dádá, mejt elloptam a telefonját. Cia!
  - Szia, Picur!"

  Miután leraktam egyszerre sírtam és nevettem, de nem sokáig mert a telefonom ismét megszólalt.
 ,,- Igen?
   - Szia Jacob vagyok, lenne kedved megismerkedni La Push- sal?
   - Bocsi, de még rengeteg pakolni valóm van.
   - Segíthetek?
   - Ha akarsz.
   - Oké, akkor egy óra múlva ott vagyok.
   - Rendben és előre is köszi. Szia!
   - Szia!"

   Gyorsan felöltöztem és ettem egy tál müzlit, majd a nappaliba mentem. Eldöntöttem, hogy az ablak alatti könyvespolcot kicserélem a hálószobai íróasztallal. Próbáltam megemelni, de bármennyit erőlködtem még csak megmozdítani sem bírtam. Erőlködés közben megérkezett Jacob, de csak a hangjára figyeltem fel.
   - Éclair, ne! Nagyon nehéz. Inkább hagyd rám, csak mutasd meg, hogy hova szeretnéd.
   Amit én meg sem tudtam mozdítani, ő játszi könnyedséggel pakolta át a nehéz bútorokat és így, alig két óra alatt végeztünk.
   - Na, ez kész! Éhes vagy? Készítsek valamit?
   - Tudod, arra gondoltam, hogy mivel Emily szívesen megismerkedne veled és imád főzni elmehetnénk hozzá. Nála megismerheted a többieket is és ott ebédelhetnénk. Végül is valaha Mark is a rezervátumban élt.
   - Apa? Mesélte, hogy ő igazából indián, de eszembe sem jutott elhinni. Egyáltalán nem néz ki úgy, mint például te.
   - Ő az anyukájára hasonlít. Na, eljössz?
   - Értem. Megyek, csak előtte átöltözök. Megvárnál a nappaliban?
   - Persze.

   A melegítő és az XXXL-es póló helyett egy fekete térdig érő szoknyát vettem egy piros felsővel. Mindez csupán öt percbe telt.
   A házunktól negyed órát tartott az út La Push-ba. Kicsit megszeppentem az ajtóban, de Jacob határozottan betolt.
   - Sziasztok lányok és fiúk! Elhoztam Éclairt, Mark lányát. Ő az. - és rám mutatott.
   - Szia!- köszönt mindenki és az egyik lány odajött hozzám.
   - Szia Éclair, Emily vagyok!
   - Szia! Szólíts nyugodtan Clairnek.
   - Rendben, gyere, ülj le. Ezek a fiúk itt Seth, Colin, Brady, Quil és ő itt Sam Uley a vőlegényem.
   - Örülök, hogy megismerhettelek titeket.
   A pillantásom a sütőkre esett, amik belsejében legalább nyolcvan hatalmas muffin sült.
   - Te jó ég, Emily! Miért sütsz ennyit? Ez rengeteg!
   -  Ugyan, hidd el, hogy villámgyorsan el fog fogyni. - mondta és Samhez fordult.
   - Sam, hol vannak a többiek?
   - Halvány fogalmam sincs.
   - A többiek?- kérdeztem.- Kik?
   - Paul, Embry, Jared, Anthony és Alex. Úgy volt, hogy ők is itt lesznek, de mint látszik mégsem..- magyarázta Jacob.

   Az ebéd vidáman telt és tíz perccel az ebéd befejezése után befutott a többi fiú. A bentiekkel ellentétben ők félmeztelenek voltak. Amikor Jacob meglátta őket azonnal mérges arcot vágott.
   - Fiúk, direkt úgy időzítettem, hogy mindenki itt lehessen, de úgy látszik, hogy parancsba kellett volna adnom.
   - Nyugi, Jake!
   - Te csak ne nyugizz, Embry. Elhoztam bemutatni nektek Mark lányát.
   - És már elment?- kérdezte egy másik.
   - Nem Alex, még itt van. Akkor fiúk - maga mellé húzott - ő itt Éclair.
   - Ne röhögtess, ez a kis csaj? Róla áradoztok folyton?
   Elfutott a pulykaméreg. Odamentem ahhoz a fiúhoz, amelyik így beszélt rólam és nyugodt lélekkel felképeltem, majd visszaültem Sam mellé. Pár pillanatig döbbent csend volt, majd nevetésorkán tört ki. Csak az asrác nem nevetett. Jacob odajött hozzám és azt mondta:
   - Jól felpofoztad.
   - Nem tűröm, hogy megalázzon bárki is. Egyébként, hogy hívják?
   - Anthony és ő az én... unokaöcsém.
   - Gratulálok hozzá. Hazavinnél? Emily, köszönöm a vendéglátást és örülök, hogy megismerhettelek titeket.
   - Mi is örülünk. Gyere hamarosan.
   - Rendben. Viszlát!