- Kicsim! - kiáltott fel nekem anya. - Gyere le, beszélnünk kell!
- Megyek! - válaszoltam és elindultam le a konyhába.
Anya, apa és az öcsém Beau már ott volt az ebédlőben. Leültem én is apa már el is kezdte a mondanivalóját.
- Gyerekek, anyukátokkal úgy döntöttünkhogy különválunk. nehezen döntöttünk így, sokat beszélgettünk erről és beláttuk, hogy ez lesz a legjobb döntés, amit meghozhatunk.
- Igen? - kérdztem gúnyosan. - És velünk mi lesz?
- Kellyvel arra jutottunk, hogy egyikőtök vele marad, a másikótok pedig velem jön.
- Apa, szerintem ezen nincs sok beszélnivaló. Beau imádja anyát, ráadásul csak négy éves, ezért szerintem az a legjobb megoldás, ha én költözök apával.
Beau felugrott és a nyakamba vetette magát.
- Köccönöm! - mondta és én szorosasn magamhoz öleltem.
- Nincs mit, Picurim! Apu, mikor akarsz költözni?
- Hát... tudod, még a héten kellene, mert hétfőn nyolctól kezdek és neked is lesz suli.
- Apa, csütörtök van!!! Szeretnék a barátaimtól is elbúcsúzni.
- Megértelek, de ...
- Tudom apa, megoldom. - mondtam és a szobámba mentem.
Kezembe vettem a telefonom és felhívtam a legjobb barátomat.
,, - Halló!
- Szia Tom! Clair vagyok!
- Szia Cica, mi újság veled?
- Apáék most mondták, hogy különköltöznek és én megyek majd vele.
- Hova költözöl?
- Nem tudom, annyira hirtelen jött, hogy nem is kérdeztem. Tudod, hogy mennyire hiányzol?
- Annyira, amennyira te nekem. Kivel fogok ezután vásárolni?
- Bizony, kivel fogsz ezután rózsaszín cuccokat venni magadnak? - kérdeztem sírva.
- Hé Cica, ne sírj, mert én is sírni fogok. - és hallatszódott a hangján, hogy egyre sírósabbá válik.
- Eljöhetsz majd meglátogatni.
- Abban biztos lehetsz, szeretlek Cica.
- Én is tédeg, kedves meleg barátom.
- Vigyázz magadra és jelentkezz majd.
- Oké, szia!
- Szia!"
A beszélgetés után, már konkrétan zokogtam és ez ment órákon át, míg álomba nem sírtam magam. Iszonyatos álmom volt.
Álmomban egy erdő szélén álltam hófehér selyemhálóingben. Fáztam és féltem, mégis elindultam az erdő mélye felé. Ahogy egyre beljebb haladtam, a testemen pedig mind több seb lett. Hirtelen nappol lett, az erdő eltűnt és helyette egy csodálatos réten voltam. Velem szemben három ember állt, egy nő és két férfi. A fekete hajú nő a szőke férfihoz rángatott.
- Jed, ez az a lány?
- Úgy tűnik, szerinted Lance?
A néger férfi a nyakamhoz hajolt és megszagolt.
- Igen, ő az.
- Mi vagyok én? - kérdeztem, mire a nő a földre lökött.
- Neked, kuss! A francba, ti is érzitek? - kérdezte a másik kettőt, de én nem éreztem semmit.
Hirtelen megint éjszaka lett és szakadt az eső. Hangokat hallottam magam mögött amik magukhoz hívtak majd két fiú, egy szőke és egy brozos hajú előttem termett. Két lány elrángatott onnan, amíg a többiek darabokra tépték a három másikat és a maradványokat meggyújtották.
Zihálva ébredtem fel és csak feküdtem, amíg a légzésem normálissá nem csillapodott, majd letusoltam. A kellemes meleg zuhany elhomályosította az álom emlékét. A napom csomagolással telt, hogy a másnap reggeli indulásra elkészüljek.
Szombaton reggel pontban hétkor könnyes szemmel ültem be apa mellé és az út felétől már én vezettem. Most már tudtam, hogy az úticélunk egy Forks nevű kisváros. Apunak ebben a kisvárosban sikerült munkát találnia, bár nem értem, hogy egy neves sebész miért ilyen kis városban akar dolgozni, dehát ez az ő dolga.
Áthajtottunk a városon és a város szélén egy gyönyörű kétemeletes villa előtt állított meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése