Az ébredés fáj? - 19. fejezet

Itt a kövi. Jó olvasást!

   Miután megebédeltem, Emmettnek játszani támadt kedve. Felkapott és megakart pörgetni, én pedig fejbe vertem a gipszemmel, ami összetört. Carlisle gyorsan a kezelőbe vitt és meglepetten látta, hogy a törött csont összeforrt. beszélgettünk egy keveset, majd Alice robbant be.
  - Lena, gyere! Két óra múlva itt lesz a dokid.
  - Már annyi lenne az idő? Szia, Carlisle! 
   Gyorsan megfürödtem - csak egy órát lubickoltam. Mire kijöttem a fürdőből Alice már kikészítette a ruhát és a szandált. megnéztem magam és tényleg jól állt a ruha. Leültem a tükör elé, hogy sminkeljek és rendbe tegyem a hajam. Alice kissé sértődött arccal jött vissza a szobába.
  - Lena, ezt én csinálom. - közölte morcosan.
  - Rendben, rendben. Láttál valamit a randiról?
  - Igen, jól fogtok szórakozni.
  - Még valamit?
  - Semmi érdekeset. Készen vagy. Menj le, mert három perc múlva itt van.

   Lementem és örömmel láttam, hogy a két fiú nincs ott. Amikor csengettek Carlisle nyitott ajtót.
  - Szia, Don!
  - Jó estét, Carlisle!
  - Gyere be, Lena már kész van.
  - Rendben, köszönöm.
   Amint meglátott egy pillanatra megtorpant. Hallottam amit gondolt: ,,Hű, de szép!" Odajött hozzám és egy szál fehér rózsát nyújtott át.
  - Köszönöm. Esme, vízbe tennéd nekem?
  - Persze.
  - Lena, indulhatunk? - kérdezte Don.
  - Igen. Sziasztok!
  - Carlisle, jó ha éjfélre hazahozom?
  - Igen. Jó mulatást!

   Egy kedves kis olasz étterembe mentünk. Kellemes este volt, jót beszélgettünk és pontosan éjfélre hazavitt. Az ajtóban:
  - Köszönöm a szép estét!
  - Én köszönöm önnek, Lena.
  - Tegezzen nyugodtan. Egy randi után kissé túl formális így.
  - Igazad van. Kérlek, tegezz te is. Eljönnél velem jövő szombaton? Egy érdekes kiálítás nyílik Port Angelesben.
  - Szívesen.
  - Köszönöm. Jó éjt! - mondta és kezet csókolt.
  - Neked is jó éjt!
   Bementem és mindenki a nappaliban várt.
  - Jól szórakoztál? - kérdezte Esme.
  - Igen, jól elbeszélgettünk. Jövő héten kiállításra megyünk. Tényleg, a többiek mindták, hogy milesz a Halloween-buli témája?
  - Igen, mondták. - szólalt meg Carlisle.
  - Nagyon macerás lesz vámpírfogakat szerezni, ugye? - kérdeztem komoly arccal és mindenki nevetni kezdett.
  - Megyek, lefekszek. Jó éjt!
  - Neked is. - mondták egyszerre, én pedig még mielőtt felmentem volna megöleltem Carlisle-t és Esmét.

Újabb díjak

Újabb díjakat kaptam. Annyira örülök nekik!

Köszönöm Becky Writer-nek!!!


Akinek tovább küldöm: Amy - Mindörökké Jasper
                                             
Mégegyszer köszönöm!!!

Díj

Kate-től kaptam egy újabb díjat. Köszönöm!!!

Küldöm: Becky Writer: Ez lenne a sorsunk?
                                    Egy új remény...
              Amy: Mindörökké Jasper
                      Amy's story
              Stabby: Sweet and Bitter
              Zsofi: Egy ANGYAL szerelmes, De milyen áron?

Mégegyszer köszönöm!!!
                                    

Az ébredés fáj? - 18. fejezet

   Sziasztok! Itt az újabb rész. Nem a legsikerültebb, tehát bocsi. Jó olvasást!

   Amíg Carlisle begipszelte a kezem, addig Esme összecsomagolt nekem. Miután Be lettem gipszelve visszamentem a szobába Esme segített felöltözni és megkértem, hogy vigyen be az iskolába. Az autóban ülve kiderült, hogy lemásoltam Alice képességét is, mivel volt egy látomásom. Láttam, hogy tönkremegy a gipszem, de azt nem, hogy miért. Kíváncsi vagyok.
   Amikor beértünk a suliba Esme elindult megkeresni az osztályfőnököm, hogy odaadja az igazolást, én pedig az ebédlőbe mentem. Amikor beléptem mindenki rám nézett, biccentettem és odamentem Alice-ékhez.
  - Sziasztok!
  - Szia, Lena! Mi történt veled? Nem láttam semmit. - kérdezte Alice.
  - Nem csoda. Samék voltak bent nálam és játszottunk. Eltört a kezem.
  - Nem semmi. Attól még elmész ma este a randira?
  - Igen. Képzeld, annyira aranyos volt, hallottam a gondolatait.
  - Van még órátok?
  - Igen, még kettő. Nekem és Emmettnek történelem, Jazznek és Edwardnak pedig TD-je lesz.
  - TD?
  - Tánc és dráma.
  - Véletlenül nincs itt az oktató?
   Alice egy magas kopaszodó férfira mutatott, én pedig koncentrálni kezdtem, a férfi pedig elővett egy tollat és a nála lévő papírlapon átjavított valamit. Odament a faliújsághoz és kitűzte. Annyira figyeltem, hogy Alice megbökött.
  - Aúú!!!
  - Képzeld, felírtam a neved a Rómeó és Júliában szerepelni akarók közé.
  - Ugye, nem? - kérdeztem és reméltem, hogy csak viccel.
  - De igen. - nevetett rám. - Méghozzá Júlia szerepére.
   Meg sem tudtam szólalni. Köhintések hallatszódtak.

  - Kedves diákok! Kiraktam a faliújságra a Rómeó és Júlia szereposztását. Mivel nem tolongtatok a szerepekért ezért érdekes szereposztás alakult ki. A próbák egy hét múlva kezdődnek. Tehát a főszereplők:    Júlia -Elena Cullen
Rómeó - Emmett Cullen
Paris - Edward Cullen.
   A többit már nem hallgattam végig, hanem kirohantam a kocsihoz. Esme már ott várt.
  - Valami baj van? - kérdezte már a kocsiban.
  - Igen. Én leszek Júlia.
  - Dehát ez remek!
  - Nem, nem az. Ki akartam tolni Emmettel, hogy neki kell Rómeót játszania.
  - Értem.
   Ezután a maradék utat már csendben tettük meg, ám amikor hazaértünk és kiszálltunk megkérdeztem:
  - Nem baj, ha ebéd előtt még elmegyek sétálni?
  - Nem, de vigyázz magadra.
  - Oké!

   Elindultam, nem is figyeltem merre és a lábam elé sem néztem.. Ebből következően, egy pocsolya szélénél megbotlottam és egyenesen felé estem. Hirtelen valaki elkapott. Nem láttam még, de a kórházban éreztem az illatát.
  - Köszönöm, Jacob!
  - Szívesen. Bella mellet kezdek belejönni.
  - Ugye nem léptem át a határt?
  - Nem, nyugi. Láttam, hogy megbotlasz és gondoltam, hogy nem örülnél, ha elesnél törött kézzel.
  - Van benne valami.
  - Te ugye Elena vagy? Nem is rossz az illatod.
  - Igen, és köszi. Szerintem ti se vagytok büdösek.
  - Kérdezhetek valamit?
  - Persze.
  - Igaz az, amit Bella hallott az egyik vérszívótól? Hogy neked Emilyék jelentették az igazi családot?
  - Ezt meg fogja bánni Edward! Igen, amúgy igaz.
  - És tényleg emberi ételeket eszel?
  - Igen, de lassan haza kell mennem, mert Esme készíti az ebédemet.
   Miután elindultam, még utána szóltam.
  - Jacob, te nem jártál erre, oké?
   Immár farkasként bólintott, én pedig vidáman sétáltam haza.


Ha elolvastátok, írnátok véleményt? Köszi!

Díj

Sziasztok!
Becky Writer megtisztelt egy díjjal. Köszönöm!!!

    

          5 dolog rólam:

•  Imádok írni és olvasni
• A zene az én lelkem
• Van két testvérem
• Odavagyok a Twilight Saga-ért
• Elég konok vagyok           

   Akiknek tovább adom:
Amy: Mindörökké Jasper
Kate: The Power
Zsofi: Ha egy Angyal szerelmes, De milyen áron?
elizabeth: lizzie(:
Becky Writer: Ez lenne a sorsunk?

Még egyszer köszönöm!!!

Az ébredés fáj? - 17. fejezet

Sziasztok! Hoztam egy újabb fejezetet és remélem elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást!

          Don szemszöge


   Itt vagyok Lenánál és a látogatási idő végére hivatkozva hazaküldtem őket. Furcsa, de mintha Carlisle fiai, Emmett és Edward azt hiszem, nagyon furcsán méregettek. Lehet, hogy tetszik nekik a mostoha húguk?
  - Hogy van, Lena?
  - Remekül, köszönöm.
  - Ha már holnap hazaengedjük és nem tartja túl korainak, akkor eljönne velem holnap este vacsorázni Port Angelesbe?
   Egész nap azon gondolkodtam, hogyan hívjam el, erre csak ennyit tudok összehozni. Szánalmas! Csak mondj igent, kérlek! Valamiért elmosolyodott. Milyen szép így! Mindig mosolyognia kellene.
  - Szívesen. - mondta és a mosolyával elkápráztatott.
  - Rendben, akkor este hétre önért megyek, ha megfelel.
  - Persze.
  - Most pedig aludjon ... vagyis még korán van, de pihenjen.
   Elindultam kifelé. Megint sikerült beégetnem magam, de legalább IGEN-t mondott!
   Egész este izgatott voltam, még jó, hogy nyugis éjszakánk volt. Másnap reggel Carlisle jött váltani.
  - Jó reggelt, Don!
  - Neked is, Carlisle! Elkészítettem a lányod zárójelentését. Tíz után hazavihetitek. Képzeld, igent mondott. Ma hétre megyek érte.
  - Rendben. Történt este valami?
  - Nem , minden nyugis volt.
   Még véletlenül se mondom el neki, hogy miután Lena elaludt, egész éjszaka az ágya mellett ültem.
  - Akkor én megyek is. Hello!
  - Viszlát, Don!

   Carlisle szemszöge

   Még nem láttam soha ennyire izgatottnak Dont. Miután elment gyorsan felhívtam Esmét.
  - Halló!
  - Szia, kedvesem!
  - Carlisle, valami baj van?
  - Nem, csak Lena hazamehet. Szerintem használta a képességét Donon. El tudnál jönni érte?
  - Persze. Szia!
  - Szia!

   Letettem és elkezdtem végiglátogatni a betegeket. Amikor végeztem, készültem bemenni az irodámba vérfarkas szagot éreztem. Megláttam Bellát, Samet egy indián nőt és két indián fiút.
  - Szia, Carlisle! - köszönt Bella.
  - Dr. Cullen! - mondták és biccentettek a többiek.
  - Carlisle, Lenát szeretnénk meglátogatni.
  - Persze, gyertek utánam, de egyszerre csak ketten mehettek be hozzá.
   Odakísértem őket, majd mentem a dolgomra.

        Lena szemszöge

   Hirtelen furcsa illatot éreztem és láttam belépni Emilyt és Bellát.
  - Sziasztok! - mosolyogtam.
  - Szia, Lena! Hogy vagy? - kérdezte Emily.
  - Jól, köszönöm. Hogy-hogy eljöttetek?
  - Annyira szomorú vagyok, hogy nem lakhatsz nálunk. Hiányzol és látni akartalak.
  - A tanács ideengedett titeket?
  - Nem, de közöltem Sammel, hogy el akarok jönni hozzád és vagy elkísér, vagy egyedül jövök.
  - Még jó, hogy nem később jöttetek, mert ma hazamehetek
  - Lena, tényleg félvámpír vagy? - kérdezte Bella.
  - Igen. Carlisle az apám.
  - Tényleg?
  - Igen. Képzeljétek, ma este randizok.
  - Kivel? Emmettel, vagy Edwarddal? - kérdezte Bella.
  - Egyikükkel sem, hanem Carlisle kollégájával. Huszonöt éves és nagyon aranyos.
   Ekkor meghallottam Bella gondolatait és válaszoltam rájuk.
  - Nincs igazad Bella! Én nem játszom sem Emmettel, sem Edwarddal. Ha elhívtak volna, vagy adtak volna valami jelet én sem így teszek, de ők csak egymást hergelik. Don pedig elhívott.
  - Tehát ez a Don nem is tetszik?
  - Ezt nem mondtam. Helyes és kedves, és ha nem lennék oda másért, bele tudnék szeretni.
  - Értem. Egyébként te hallod a gondolataim?
  - Ige, de ne aggódj, ritkán hallgatózok.

   Ekkor kintről beszólt Sam.
  - Lányok, mi is beszeretnénk menni.
  - Oké, sietünk. - mondta Emily.
  - Akkor mi most búcsúzunk. Majd elfelejtettem! Hoztam neked almás rétest.
  - Köszönöm szépen.
  - Ne köszönd. Szia! - mondták és kimentek.
    Amint kijöttek bejött Sam és Paul.
  - Szia, Lena! - mondták, majd Sam szólalt meg.
  - Paul mondani szeretne neked valamit.
  - Hallgatom.
  - Tudod, Lena egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből, én ...
  - Paul, figyelj rám! Azt akarom, hogy felejts el. Csak barátként tekints rám Rendben?
  - Igen. Szia! - intett és kiment.
  - Lena, mit csináltál vele?
  - Tudom befolyásolni az embereket és így tűnt a leghelyesebbnek. Mi már két külön világ lettünk és nem akarom, hogy fájjon neki. Hiányoztok!
  - Te is nekünk. Főleg a palacsintád.
  - Te!!! - kiáltottam és megpróbáltam elkapni, de egy hatalmasat estem és valami roppant a karomban.
  - Sam, légyszi szólj Carlisle-nak. És bár nem jött be, üdvözlöm Jacobot.

   Villámgyorsan eltűnt, majd Carlisle -lal tért vissza, ő pedig kiküldte.
  - Mi történt, kicsim?
    Megmutattam neki a bal kezem. Megvizsgálta és nem bírta ki mosolygás nélkül.
  - Eltört, de gondolom te is tudod. Szólok az egyik nővérnek, hogy hozzon ki a kezelőbe és begipszelem.
   Ekkor lépett be Esme.
  - Sziasztok! Jöttem Lenáért.
  - Várnod kell, mert Lena eltörte a kezét.
  - Hogyan?
  - Játszottam Sammel és ráestem a kezemre.
  - Oh, Lena! - sóhajtott fel aggódva Esme.
  - Nyugalom, Esme, nincs komoly baja. Úgy egy óra múlva mehettek. mondta Carlisle.

Az ébredés fáj? - 16. fejezet

    Na itt a kövi. Még mindig nem a randi addig még ismerkedünk, ismerkednek. KÖSZIKE A KOMIKAT! Nagyon jól esnek. Jó olvasást!

                   Esme szemszöge


   Bárcsak tudnék már valamit, muszály, hogy felébredjen. Érzem Edward illatát, remélem, hogy végre jó híreket kapok. Amint belépett ...
  - Edward van valami változás?
  - Magához tért.
  - Tényleg? De akkor te miért vagy ilyen morcos?
  - Mert az orvosa, az a Donald Carlton randira fogja hívni és Lena megmondta. hogy el fog menni vele.
  - Beleszerettél?
  - Azt hiszem. Talán. Tudtad, hogy Emmettnek is tetszik?
  - Harcolj érte! Ha gondolod, hogy ő az igazi megéri.
  - Igazad van. Egyébként Lena azért volt beteg, mert volt két jóindulatú daganata. Az egyik a pajzsmirigyében, a másik pedig az agyában és az agyi miatt volt annyira emberi. Most szomjasan ébredt és Carlisle elvitte vadászni. Miután visszajöttek Lena közölte, hogy lehet, hogy előjöttek a vámpíros dolgai, de továbbra is megmarad az emberi ételeknél.
  - Örülök, hogy jól van. Remélem hamar hazaengedik.


     A kórházban
    Alice szemszöge


   Remélem igaz, amit láttam és felébredt. Emmett, Jasper és én megálltunk az ajtaja előtt és bekukucskáltunk.Meglepődve hallgattuk Lena és Carlisle kollégájának a beszélgetését.
  - Ms Cullen, tudom, hogy csak most tért magához, de ha majd kiengedjük eljönne velem vacsorázni? Természetesen mondhat nemet, csak ...
  - Dr. Carlton, szívesen önnel vacsorázok. Kevesebb körítéssel is igent mondtam volna.
  - Köszönöm.
  - Nincs mit, viszont ha lehet kérem ne szólítson Ms Cullen-nek. Szólítson nyugodtan csak Lenának.
  - Rendben, de csak ha ön pedig Donnak szólít.
  - Szivesen, Don. Mikor mehetek haza?
  - Ha minden rendben lesz, akkor egy hét múlva.
  - Nem lehetne előbb? Mondjuk holnap? Engedjen haza! - nézett rá kérlelő szemekkel.
  - Hát talán, ha holnap minden eredmény kielégítő lesz, akkor hazamehet.
  - Köszönöm. - mondta és rámosolygott Donra.
 
    A doki visszamosolygott és kijött, mi pedig bementünk.
  - Rossz vagy! - mondtam nevetve.
  - Szia Alice, Emmett, Jasper! Nem vagyok rossz, csak jól vagyok.
  - Lena, ez a doki úgy beléd esett, hogy jobban se kell! - mondta Jasper.
  - Megyek és helyrerakom. - közölte Emmett tényszerűen.
  - Nyugi Emmett! - mondta Lena. - Én akarok találkozni vele. Kedves és ami a legfontosabb, volt bátorsága elhívni. Neked és Ednek nem.
  - Bocsi bátyó! - mondtam. - Azonban igaza van Lenának. Amúgy meg tényleg cuki a doki. Jól fogtok szórakozni. Holnap este lesz a randi, még jó, hogy vettem neked egy ruhát és persze a hozzávaló cipőt.
  - Milyen ruhát? - kérdezte kényszeredetten, majd elmosolyodott.
  - Mi van? - kérdeztem rá a mosolyra.
  - Tényleg szép az a ruha.
  - De honnan tudod? - kérdeztük.
  - Carlisle szerint nem csak befolyásolok, hanem másolok is. Az Ed képessége és a Carlisle-é már megvan.
  - Az enyém még nincs meg? - kérdeztem.
  - Nem hiszem, még nem volt látomásom. Annyira jó, hogy itt vagytok!
  - Örülünk, hogy jobban vagy, bár a vérátömlesztés miatt kicsit más az illatod. - közölte Jasper.
  - Köszi szépen! - és egy érdekes fintort vágott Jasper felé.
   Még beszélgettünk, amíg a doki nem jött szólni, hogy vége a látogatásnak, mi pedig elbúcsúztunk és mentünk haza.

Az ébredés fáj? - 15. fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a következőt és igen, lehet szidni majd amennyit csak szeretnétek, mert előre vetítem, hogy lesz randi dr. Carltonnal. Jó olvasást!


            Edward szemszöge
  

   A doki elment, Carlisle pedig visszajött.
  - Lena, úgy örülök, hogy felébredtél. Esme nagyon megijedt, amikor nem tudott felébreszteni.
  - Bocs, hogy gondot okoztam.
  - Semmi baj, de legalább megtudtuk, hogy mi volt a baj. Volt két kicsi, jóindulatú daganatod, az egyik az agyadban, a másik pedig a pajzsmirigyedben. Mindkettőt eltávolítottuk, most már teljesen egészséges leszel.
  - Carlisle, szomjas vagyok.
   Odanyújtottam egy pohár vizet.
  - Ed, ez nem kell! Nem érted? Úgy vagyok szomjas.
  - Tessék? - kiáltottunk fel Carlisle-lal.
  - Nyugi, tudom kontrolálni, csak gondoltam szólok. Ez most normális?
  - Azt hiszem, a daganatok befolyásolták a vámpírságot benned, most már viszont valószínű, hogy előjönnek a vámpíros dolgaid.
  - A biztonság kedvéért jó lenne innom valamit. Vigyél el inni! - kérte Carlisle-t.

   Carlisle kiment és szólt a nővéreknek, hogy kitolja Lenát a levegőre. Lena biztosan használta Carlisle-on a befolyásolást. Fél óra múlva már vissza is jöttek és meglepődve láttam, hogy Lena szemei még mindig kékek, de ő így gyönyörű.
  - Na, hogy ment? - kérdeztem.
  - Remekül, egy szarvast kapott el, de nem itta ki teljesen.
  - Igen, Carlisle fejezte be. Azt hiszem, hogy nekem az elsődleges táplálékom az emberi étel marad.
  - Egyébként gondolkodtam és szerintem Lena nem csak befolyásol, hanem másol is. Hisz a te képességed már meg van neki. Te mit gondolsz, Edward?
  - Igazad lehet, de én most megyek és elmondom Esmének a jó híreket.
  - Rendben. Szia! - köszönt Lena. - Ed!
  - Igen?
  - Randizni fogok doktor Carltonnal. Csak gondoltam szólok.
  - Szia! - mondtam morogva.
   Nem értem Lenát. Tudom, hogy vonzódik hozzám, de akkor mit akar a dokitól? Esküszöm, hogy ő fog engem megölni.

Az ébredés fáj? - 14. fejezet

Mivel kissé borzoltam az előző fejivel az idegeiteket, ezért itt a kövi. Jó olvasást!

U.i. Még egyszer köszönöm a komikat! :)




      Edward szemszöge

   Már egy hete itt fekszik és nem történik semmi. Megsimogattam az arcát.
  - Lena, kérlek ébredj fel!
   ,,Edward!" - hallottam a nevem a fejemben és gondolatban válaszoltam.
   ,,Lena, hallasz?"
   ,,Igen. Félek, nem értek semmit. Nem tudom kinyitni a szemem."
   ,,Kómába estél. Egy hete kórházban vagy."

   Nem figyelte, hogy Carlisle bejött a kórterembe és megrázta a vállam.
  - Edward!
  - Carlisle! Beszéltem Lenával.
  - Végre magához tért?
  - Nem. Most hallom a gondolatait és ő is az enyémeket.
  - Mit mondott?
  - Összezavarodott és nem tudja kinyitni a szemét.
  - Kérdezd meg, hogy mit érez.
   ,, Lena, mit érzel?
   ,, Semmit, mármint fizikailag. Aúúú ... Ki szúrt meg?
  - Carlisle, megszúrtad Lenát?
  - Érezte? Ez remek.
   Carlisle vizsgálni kezdte Lenát, én pedig elmondtam, hogy mennyit tapasztal ebből Lena.
  - Carlisle, hallja Lena a hangodat és kéri, hogy ne világíts a szemébe.
  - Hihetetlen! Normális a pupilla reflexe. megyek szólok Donnak.

   Pár pillanat múlva lépteket hallottam. Az ajtón Carlisle után egy huszonöt év körüli férfi lépett be. Nem gondoltam volna, hogy ez a Don ilyen fiatal, ráadásul hallom a gondolataiból, hogy tetszik neki Lena.
  - Azt mondod, hogy van normális pupilla reflexe?
  - Igen.
   Carlisle újra a szemébe világított és Lena keze megmozdult.
  - Car-lis-le. - sóhajtotta és kinyíltak a szemei.
   Olyan hirtelen történt és azzal a Donnal mélyen egymás szemébe néztek.
  - Végre magához tért Ms Cullen!
  - Ön kicsoda? - kérdezte kásás hangon.
  - Dr. Donald Carlton vagyok. Hogy érzi magát?
  - Jól, köszönöm. Kérhetek egy pohár vizet?
  - Persze. - mondtam és azonnal odanyújtottam neki.
  - Köszönöm.
   A doki pillantása folyton visszatévedt Lenára. Amikor kimentek, hallottam, hogy mit kérdez Carlisle-tól.
  - Carlisle, ha kiengedtük Elenát megengednéd, hogy meghívjam vacsorázni?

   Na ez kicsapta a biztosítékot és, hogy ne csináljak jelenetet próbáltam csak Lenára figyelni.

Az ébredés fáj? - 13. fejezet

Sziasztok!
 Először is köszöntök minden rendszeres és nem rendszeres olvasót. Meghoztam a 13. fejezetet és kééérlek ne gyilkoljatok meg. Rövid lett és gonosz. Jó olvasást!

         Carlisle szemszöge

   Azonnal vizsgálni kezdtem Lenát és mire végeztem mindenki a szobában volt.
  - Mi a baj? - kérdezték.
  - Kómába esett. Megint csökkent a hemoglobin­ szintje. Azonnal kórházba viszem. Esme, Alice szedjetek össze neki cuccot a kórházba, hálóinget, ilyesmit. Hozzátok majd utánunk.

   Villámgyorsan vezettem a kórházig. ha jobban figyeltem volna rá nem jutottunk volna idáig. Amikor beértem az ügyeletes kollégáért kiáltottam.
  - Donald!
   Azonnal megjelent az éppen ügyeletes orvos, a huszonhét éves Donald Carlton.
  - Szia, Carlisle! Mi történt?
  - Kómába esett. Akut anémiában szenved több éve és nem találtak eddig okot rá.
  - Értem. Donna nővér egy ágyat. Mi a vércsoportja?
  - A negatív.
  - Elég ritka. Hét egység keresett vért, de minél hamarabb. Carlisle, ki ez a lány?
  - A lányom. Elena Cullen és tizenhét éves.
  - Rendben. Azt ugye tudod, hogy tíz százalék az esély arra, hogy soha nem ébred fel?
  - Igen.
  - Menj, töltsd ki az űrlapokat. Én addig ellenőrzöm a vért.
   Az ellenőrzés után szólt a nővéreknek, hogy helyezzék át Lenát egy különszobába és ott bekötötte a transzfúziót. Mikor végeztem megkerestem a szobát és az ajtóból meglepő dolgot láttam. A mindenkitől elzárkózó dr. Carlton amint kimentek a nővérek megsimogatta Lena arcát.
   - Kár érted. Gyógyulj meg. - mondta, majd felsóhajtott. - Milyen szép!

   Eltelt egy hét és semmi javulás sem történt. Minden nap bent volt nála a család, de a várva várt csoda nem történt meg.

hemoglobin: a vér azon eleme, ami az oxigén szállításáért felel

Az ébredés fáj? - 12. fejezet

   Sziasztok!
   Bocsi,az új részre kicsit sokat kellett várni, de megérkezett. A következő fejezetben új szereplő érkezik. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Jó olvasást!

   Suli után hazaérve finom illatok fogadtak amelyek a konyhába vezettek.
  - Szia Esme!
  - Szia Lena!
  - Ez a finomság nekem készül?
  - Nem hinném, hogy a többieknek ízlene.
  - Én sem. Egyébként mi lesz ez?
  - Paella, egy spanyol nőtől tanultam még emberként. Remélem ízleni fog!
  - Biztosan. Valamit el kell mesélnem.
  - Mit? Történt valami? Mit csinált Emmett?
  - Az ebédlőben megcsókolt, ezért részt fog venni az egyik színházi előadásban. Ő lesz Rómeó.
  - Honnan tudod ilyen biztosan?
  - Elintézem. - mondtam és gonoszan vigyorogtam.
  - Egyébként van valami köztetek?
  - Nincs, csak kedvelem. Az én szívem Edwardhoz húz.
  - Tényleg?
  - Bizony.
   Ekkor Alice rohant le telefonnal a kezében.
  - Lena! Lena!
  - Alice, nem vagyunk süketek! Mi a baj? - kérdezte Esme.
  - Semmi, csak Ben telefonált, hogy ráérsz-e, mert szeretne meghívni egy házibuliba.
  - Az izgatottságodból arra következtetek, hogy megyünk.
  - Jasper és én nem megyünk.
  - Akkor megyek egyedül.
  - Már megbeszéltem, hogy Edward és Emmett elkísérnek.
  - Köszi. Cserébe segíthetsz kiválasztani, hogy mit vegyek fel.
  - Menjünk is. - és rángatott maga után.
  - Alice! - szólt Esme.
  - Igen?
  - Egy óra múlva kész az ebéd.
  - Oké, amíg eszik leengedem.

   Fent Alice lehetetlenebbnél lehetetlenebb cuccokat akart rám adni. Végül kemény szócsaták után egy farmerszoknyát vettem fel krémszínű bolerós felsővel.Miután felöltöztem lementem enni. Az ebédemre már mindenki otthon volt és furcsán néztek rám.
  - Esme, valami baj van? Ne menjünk?
  - Nincs semmi baj. Ízlett?
  - Nagyon finom volt. Ed, Em mikor indulunk?
  - Két óra múlva. - közölte Alice.
  - Addig olvasok egy kicsit.
  - Lena!
  - Igen, Carlisle?
  - Van itt neked valami. - mondta és egy ékszeres doboz volt a kezében.
   Kinyitottam a dobozt és benne egy a Rosaliéra nagyon hasonlító lánc volt. Carlisle kivette a láncot és felcsatolta.
  - Most mát így tényleg hozzánk tartozol. - mondta.
   Felnéztem és Edward tekintetével kapcsolódott össze az enyém, majd egy pillanatra elvesztek egymásban. Hirtelen Alice hangját hallottuk.
  - Te jó ég!
  - Baj van? -  kérdeztük.
  - Nem, csak nagyon meglepett, amit láttam. A látomásomban két gyönyörű kisbaba volt.
  - Mégis miért láthattad? Láttál még valamit?
  - Igen, Carlisle, láttam. A babák mellett ott állt Lena, Emmett és Edward. Én sem értem, hogy mit jelenthet, de induljatok, ha nem akartok elkésni.
  - Sziasztok! - köszöntünk és elindultunk.

  - Köszi fiúk, hogy elkísértek. Biztos jó buli lesz.
  - Most először hívtak meg minket ilyen buliba, ugye Ed?
  - Igen, bár Ben gondolatait innen is hallom, hogy azt reméli egyedül érkezel.
  - Csalódni fog. Megérkeztünk.
   Gyorsan kiszálltak és kinyitották nekem a kocsiajtót. A bejárat felé Edward kezében egy csomagot láttam és rákérdeztem
  - Mi az?
  - Esme készített sütit és idepakolta.
   Csengettünk és Ben nyitott ajtót.
  - Szia Lena! ...És sziasztok! Gyertek be!
  - Szia Ben! Esme küldött sütit, ha megmutatod merre van a konyha kipakolom.
  - Oké, gyere csak utánam. Fiúk, a többiek a nappaliban vannak. Csak egyenesen előre. - mondta engem pedig a konyhába kísért.
  - Ben, tudnál adni tálakat?
  - Persze, tessék. Lena?
  - Igen?
  - Amikor beszéltem a nővéreddel, céloztam rá, hogy csak téged szeretnélek meghívni.
  - Igazán? Ha Alice említette volna ezt, akkor eszembe sem jutott volna eljönni. Szólok a fiúknak és megyünk is. A sütit fogyasszátok egészséggel.
  - Várj! Maradjatok.
  - Rendben, de kérlek szólj a többieknek is, hogy szívesen vagyok veletek, de nem viselem el, hogy megsértsétek a családom.
  - Igazad van. Gyere menjünk a többiekhez.

   Bent a nappaliban amikor beléptünk Jessica közölte, hogy üvegezni fogunk.
  - Ugye mindenki ismeri a szabályokat?
  - Én nem. - szólalt meg Emmett.
  - Tényleg? - kérdezte Jessica. -  Az a lényege, hogy  meg kell pörgetni az üveget és aki felé mutat, azzal kell csinálnod azt a valamit, amit kihúzol az dobozból.
  - Oké, fogtam.
  - Akkor én kezdek. - csicseregte Jessica.

   Ő Connert pörgette és azt húzta, hogy ki kell sminkelnie. A végeredményen mindenki nevetett, majd Conner pörgetett. Emmettre nézett az üveg és lassúzniuk kellett. Utána Emmettnek meg kellett csókolnia Jessicát. A csók után Jessica Angelát húzta és nekik szintén csókolózniuk kellett. A fiúk füttykoncerttel jutalmazták a lányok csókját. Angela Bent pörgette és ki kellett ennie a sütit Ben szájából. Ben engem pörgetett és egy érmét kellett végigvezetnie a felsőtestemen,a ruhám alatt. Amikor a melleimhez ért Emmett és Edward halkan felmordultak.
Én Edwardot pörgettem és öt percre bezártak vele a szekrénybe. Bent pedig:
  - Lena, azt mondtad Emmettnek, hogy ha engedélyt kér, megcsókolhat. Szeretnélek megcsókolni, szabad?
  - Igen.
   Finomam érintette szájával az ajkaim, nyelvével körbesímogatta, amjd kissé szétnyitottam az ajkaimat és a nyelveink őrült táncba kezdtek. Csak akkor hagytuk abba, amikor hallotta, hogy jön valaki.
   A bulinak éjfélkor lett vége. A kocsiban elszundítottam, de hallottam, hogy miről beszélnek.
  - Ed, tetszik neked Lena?
  - Igen és neked is.
  - Aha, megcsókoltad?
  - Igen.
  - És nem pofozott fel?
  - Nem, mert engedélyt kértem tőle.
  - Győzzön a jobbik!
  - Győzzön a jobbik!
   Hazaérve gyorsan ágyba bújtam. Másnap reggel Esme jött ébreszteni, de nem ébredtem fel. Kétségbeesetten próbálkozott, majd az éppen indulni készülő Carlisle-ért kiáltott.
  - Carlisle!
   Azonnal a szobámban termett.
  - Mi a baj?
  - Lena nem ébred fel!

Első hely:)

   Annyira boldog vagyok! Holtversenyben első lettem egy novella pályázaton Brigi Bogyó -val. Köszönöm!