Az ébredés fáj? - 13. fejezet

Sziasztok!
 Először is köszöntök minden rendszeres és nem rendszeres olvasót. Meghoztam a 13. fejezetet és kééérlek ne gyilkoljatok meg. Rövid lett és gonosz. Jó olvasást!

         Carlisle szemszöge

   Azonnal vizsgálni kezdtem Lenát és mire végeztem mindenki a szobában volt.
  - Mi a baj? - kérdezték.
  - Kómába esett. Megint csökkent a hemoglobin­ szintje. Azonnal kórházba viszem. Esme, Alice szedjetek össze neki cuccot a kórházba, hálóinget, ilyesmit. Hozzátok majd utánunk.

   Villámgyorsan vezettem a kórházig. ha jobban figyeltem volna rá nem jutottunk volna idáig. Amikor beértem az ügyeletes kollégáért kiáltottam.
  - Donald!
   Azonnal megjelent az éppen ügyeletes orvos, a huszonhét éves Donald Carlton.
  - Szia, Carlisle! Mi történt?
  - Kómába esett. Akut anémiában szenved több éve és nem találtak eddig okot rá.
  - Értem. Donna nővér egy ágyat. Mi a vércsoportja?
  - A negatív.
  - Elég ritka. Hét egység keresett vért, de minél hamarabb. Carlisle, ki ez a lány?
  - A lányom. Elena Cullen és tizenhét éves.
  - Rendben. Azt ugye tudod, hogy tíz százalék az esély arra, hogy soha nem ébred fel?
  - Igen.
  - Menj, töltsd ki az űrlapokat. Én addig ellenőrzöm a vért.
   Az ellenőrzés után szólt a nővéreknek, hogy helyezzék át Lenát egy különszobába és ott bekötötte a transzfúziót. Mikor végeztem megkerestem a szobát és az ajtóból meglepő dolgot láttam. A mindenkitől elzárkózó dr. Carlton amint kimentek a nővérek megsimogatta Lena arcát.
   - Kár érted. Gyógyulj meg. - mondta, majd felsóhajtott. - Milyen szép!

   Eltelt egy hét és semmi javulás sem történt. Minden nap bent volt nála a család, de a várva várt csoda nem történt meg.

hemoglobin: a vér azon eleme, ami az oxigén szállításáért felel