Tizennegyedik

   Annyira gyűlölöm őt. Mégis mit képzel! Azt hiszi, hogy a nyálasságával valamit jobbá tehet a maga számára. Tudnia kellene, hogy elpusztítom, tönkreteszem.
-Nocsak, nocsak... . Az én kedves apukám. Mit akarsz?
   A szavaimból csak úgy csöpögött a gúny és a megvetés, de ő, mintha nem is hallotta volna. Vagy annyira hülye, hogy észre sem vette. Még ezt is kinézem belőle.
-Tudod te azt.
-Persze, hogy tudom. A leglényegesebb viszont az, hogy van néhány feltételem.-kihívóan Aro szemébe néztem.
-Mik lennének azok.
   Tudtam, hogy most jól kell taktikáznom. Minél többet kell kisajtolnom Aroból, hiszen a többiek afféle kirakatbábúként vannak mellette, mert nem fogadnának el a vámpírok egy egyeduralkodót.

   Végignéztem a családomon. Sok mindent elmondtam nekik, de a számukra legfontosabb titkomat nem, és most sem teszem.
-Nos. Elvárom, hogy a Cullen család minden tagja - jelenlegi és majdani, fajtól függetlenül - érinthetetlen legyen, ha pedig segítségre lenne szükségük azonnal meg is kapják.
-Ennyi lenne?-kérdezett Aro.
-Közel sem. Azt akarom, sőt uralkodóként parancsolom, hogy apám élete végéig zavartalanul élvezhesse a legmélyebb Volterra-i börtön vendégszeretetét. Ami én élek ő legyen ott és csak a halálomkor lehet része a halál megváltásában.
   Apám fájdalmas nyikkanást hallatott, mert Aro azonnal ráküldött három testőrt.
-És végezetül a hatalmam milyensége olyan kell legyen, mint a tiéd Aro. Engem nem ültethetsz kispadra. Amint megpróbálkozol vele azonnal elpusztítalak. A képességemről szóló legenda igaz. Szivacsként szívok magamba mindent. Már most tehetnék arról, hogy ne legyetek többé a világon, de sokkal rosszabb lenne, ha nem létezne a Volturi.
-Én, Aro Voturi a jelenlévő tanuk előtt esküszöm, hogy ha hűséggel szolgálod a vámpírnemzetet, akkor minden most elhangzott feltételed teljesítem amennyire erőmből és hatalmamból telik.
Bevallom megleptek a szavai, hiszen a hivatalos eskü szövegével esküdött nekem.
-Elfogadom. Én Cassandra Voroncev a jelenlévő tanuk előtt esküszöm, hogy ha hűséggel szolgálod szavadat, akkor a születésemkor kötött megállapodást az előzmények miatti változtatásokkal együtt teljesítem amennyire erőmből és hatalmamból telik.
Aro hozzám lépett és a vállamra terítette a vörös köpenyt, a csuklyát a fejemre húzta, arcon csókolt és felemelte a kezem.
-Bemutatom Cassandrát, társamat a Volturi élén.
Caiuson kívül mindenki kifejezte a tiszteletét. Ő ellenem indult, de nem hagytam, hagyhattam hogy a közelembe érhessen. Csak egy csettintés volt és már lángokban állt. Még nem akartam ezt, még nem voltam felkészülve, de küzdenem kell, mert a szívem mélyén hiszem, hogy eljön az én igazi időm az örök boldogságra.

Aro intett és elindultunk. Nem búcsúztam, nem néztem hátra, mert ha megteszem akkor összetörök. Felszegett fejjel haladtam Aro mellett.

Demetri szemszög

Az én kicsi angyalom. Régen halott szívembe fájdalom nyilal, amikor az arcára nézek.
Amikor elmondta az apjával kapcsolatos feltételét már tudtam, hogy jó kis szórakozásnak nézek elébe.
Emlékszem arra, hogy  Lorena milyen gyönyörű volt. Az én kicsi húgocskám. Anya utánam sok-sok évig nem tudott teherbe esni. A sors furcsa fintora, hogy abban az évben, amikor vámpírrá lettem ő életet adott Lorenának. Távolról figyeltem őket talán ezért is tért vissza sok emlékem. Tündéri kislány volt sok öröme telt benne a szüleimnek. Édesanyámat Lorena születése eléggé megviselte, sosem lett utána egészséges. Lorena tizenhat éves korában nekem kiküldetésem volt Amerikában és két hónapig nem tudtam feléjük nézni. Amikor visszatértem az otthonom romokban hevert a szüleim szárazra szívott teste pedig a nappaliban hevert. Kerestem Lorenát, ameddig tudtam, de amikor a Mester visszahívott mennem kellett.
Úgy harminc évvel később kereste meg Arot a Voroncev klán vezére azzal, hogy kivételes gyermeke született egy olyan vámpírnőtől, aki képes volt kihordani és megszülni egy gyermeket, de utána sajnálatos módon az útja végére ért.
A Mester amikor megbizonyosodott a történet valódiságáról azonnal magának akarta a lányt Alexander pedig a hatalomra ácsingózott, amit egyre nehezebben tudott megtartani.
Amikor indulni készült haza a kíséretével bizalmasan hátba veregetett és azt mondta: ,,Köszönöm. Ha nem ólálkodtál volna annyit akörül a ház körül nem kívánom meg azt a kis szépséget."

   Már ott meg akartam ölni, de nem tehettem. Végre eljött az én bosszúm ideje is.

Blogspotos Történetíró Hónap

Hello mindenki!
Jelentkeztem a Blogspotos Történetíró Hónap-ra. Ötletes, még ilyesmivel nem igazán találkoztam. Mindenkit csak biztathatok a jelentkezésre.

Tizenharmadik

Cassie szemszöge

Annyira boldog vagyok. Soha nem hittem volna, hogy valaha lehetek ilyen. Valami szép ruhát akarok. Meg akarom lepni Jaket. Valami olyasmi kell, amivel jelezhetek neki, hogy már készen állok arra, hogy a kapcsolatunk új szintre lépjen. Vidáman sétálgattam, amikor nyugtalanító dolgot hallottam és egy ismerős hangot, Demetriét.
,, Kata, biztos vagy abban, hogy itt van?"
,, Persze, itt van a közvetlen közelünkben, a térkép szerint ott van."-mondta és rám mutatott. Dem és Félix szemében értetlenkedés és hitetlenkedés látszott, viszont Jane arcára ragadozó mosoly ült ki.
Bajban vagyok, nem is kicsiben. Gyorsan elindultam haza és reméltem, hogy eltudom rejteni az illatomat.
Még életemben nem rohantam ennyire. Akkor nyugodtam meg kicsit, amikor már La Push határán belül voltam. Beszélnem kell mindenkivel és el kell mondanom magamról az igazat, amit már nagyon régóta titkoltam.

Demetri szemszöge

Még most is alig hiszem el, pedig láttam és tudom, hogy igaz. A kicsi Cassie a Voroncev hercegnő ... és akkor ő a húgom lánya, Lorena lánya. Azt hiszem, hogy eljött a Volturi végének az ideje és annak az ideje, hogy Cassandráé legyen a hatalom, ami jogosan őt illeti meg a paktum okán.
Jane persze azonnal felhívta  Arót.
,, Mester, megtaláltuk."
,, Itt volt, de elmenekült."
,, Meg fogjuk találni!"
,, Mester a Voroncev hercegnőt Ön is ismeri, a kis kedvence az állatvéren élő Cassie az."
,,Igen, Mester meglátogatjuk a Cullenékat."
,, De Mester miért várjunk?"
,, Értem, megvárjuk Önöket és az erősítést."-és letette. Régen láttam ilyen mérgesnek Janie-t, de élvezem és ahogy elnézem Félix is .

Pár óra múlva

Megérkeztek.
A Mester tartott egy eligazítást, ami abból állt, hogy elmondta : ,, Nem ölünk, amíg nem muszáj, csak fenyegetünk. Cassie túl fontos és tudom, hogy kötődik a Cullenekhez. Nem akarom a Volturi ellen fordítani Cassie-t. A farkasok nem hinném, hogy beavatkoznának, de senki ne támadjon semmiképpen sem addig, amíg jelt nem adok."
Ami nagyon meglepett, az az, hogy itt van Alexander Voroncev. Mennyire gyűlölöm őt! Eladta Lorena lányát, az unokahúgomat a Volturinak, ráadásul képes volt a saját börtönébe záratta. Mindent meg fogok tenni, hogy az az utolsó szemétláda elpusztuljon.


Cassie szemszöge

Szinte hihetetlen, hogy pár perc alatt, ami ...Na jó, fél óra alatt összegyűlt a határnál a Falka és a családom. Vettem egy mély levegőt és elkezdtem.
- Azt elmondtam, hogy hogyan születtem , de azt nem, hogy ki vagyok. A valódi nevem Cassandra Voroncev és a paktum értelmében a Volturinál kellene lennem, mint a negyedik uralkodó. Csak kihasználtam azt, hogy bezártak apám börtönébe, Oda még Cassandra Voroncevként vittek be, de Belláék már Cassie-t szabadították ki. Reméltem, hogy miután a börtönben tűz ütött ki, azt hiszeik, hogy meghaltam. Aro azonban nem dőlt be és azóta is kerestetett eddig, mert most megtalált.
- De Cassie... Biztos vagy ebben?-kérdezte Carlisle és összeszorult torokkal bólintottam.
Legszívesebben Jacobhoz simultam volna, hogy elfelejthessem ezt az egészet, de ha megteszem, akkor csak még jobban fájna az elválás.
- El fogok menni velük, mert biztosan ezt akarják.
Jake megragadta a karomat és magához rántott.
-Ezzel ugye csak vicceltél. Nem engedlek el.
Minden lelkierőmet összeszedtem és leráztam magamról a kezét és minnél messzebb távolodtam tőle.
- El kell mennem. Ismerem Arót és az apámat is. Rövid ideig tárgyalni fognak, de ha arra kerülne a sor elpusztítanának titeket, amit semmiképpen sem fogok hagyni. Ebbe nem engedem, hogy bármelyikőtök beleszóljon. Eddig is tudtam, hogy egyszer meg fog ez történni és már így is túl sokáig bujkáltam.

Ránéztem Jacobra és összeszorult ismét a torkom. Meglepődve vettem észre, hogy egy könnycsepp indult vándorútra az arcomon, de most nem volt időm törődni ezzel, mert Alice-szel egy időben láttam, hogy jönnek.
- Jacob, kérlek ne gyertek át a határon, ez az én dolgom. Kérlek Jake, tedd, amit mondtam.

Nem is figyeltem fel arra, hogy megérkeztek Aróék.
Egészen addig, amíg a hátam mögött meg nem hallottam a régen hallott, gyűlölt hangot, az apám hangját.
-Édes kislányom, régen találkoztunk.

Boldog Karácsonyt!

Sziasztok Mindenki!
Minden kedves olvasómnak és idelátogatónak Békés, Boldog Karácsonyt kívánok!

Üdv: Drea

Tizenkettedik

Cassie szemszöge


Hihetetlenül boldog vagyok. Jacob bemutatott hivatalosan is a falkának és viszonylag gyorsan elfogadtak, bár a megbarátkozás még váratni fog magára.
Amikor egyik reggel Jacob elmondta, hogy szeretné, ha aznap találkoznék a többiekkel hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak rá. Nem félek a farkasoktól, de tudom, hogy a mi kapcsolatunk ellénére is ősi ellenségek vagyunk. Jacobnak nagyon rosszul esne, ha ellenséges lenne a viszonyom a barátaival.
Mielőtt elindultunk volna a határhoz gombócot éreztem a torkomban, izgultam, de hamarosan ha nem is mindenkivel, de pár falkataggal sikerült megbarátkoznom.

Aminek azonban a legjobban örülök, az az, hogy Jacob bemutatott az unokahúgának. Nem semmi az a kis csaj. Igazság szerint első látásra úgy gondoltam, hogy kedvelném, de amint megszólalt, egyből rájöttem, hogy finoman fogalmazva is arrogáns, nem éppen könnyű ember. Amikor meglátott egyből megpróbált nekem ugrani, de kitértem előle és a lendülettől megkóstolta a földet. Mérgesen prüszkölve állt fel, de mivel Jacob közénk állt és mivel ő az Alfa nem lépett közelebb.
- Mia! Ő itt Cassie! Ő a lenyomatom! -mondta nyomatékosan. - Légy tisztelettel felé!
- Majd ha fagy! - kontrázott rá Mia.
- Ebből elég! - eluntam, hogy a fejem felett veszekednek. - Jacob, a tiszteletet nem lehet kikényszeríteni ilyen módszerekkel. Bár, mit ne mondjak, szerintem nem lenne hátrány ha jól kijönnénk egymással, Mia és én.
- Én veled?! Ez jó vicc! - kacagott fel Jacob kedves rokona.
- Pedig én őszintén arra számítottam, hogy pont Te leszel az, aki azzal próbál majd meg elüldözni, hogy ismerteti Jacob rossz szokásait, rigolyáit, de mivel Te erre nem vagy hajlandó és mivel mindketten halhatatlanok vagyunk, lesz időm kiismerni és megszokni ezeket a negatívumokat, nem fognak váratlanul érni. Tehát annak az esélye, hogy valaha is elhagyjam ezzel a nullára csökken. Neked pedig el kell viselned engem minden nap egészen a halálod napjáig, hacsak nem lesz a Te párod is halhatatlan, mert akkor bizony a rokonságunk végtelennek tekinthető. - mosolyodtam el és élvezettel figyeltem mindkettejük arcát.
Meg voltak lepődve és legnagyobb örömömre Mia szemében némi csintalanságot véltem felfedezni. Kibújtam Jacob mögül és Lassan Mia felé lépkedtem. Szerencsére Ő is elindult felém, majd amikor elém ért felkacagott.
- Nem is vagy olyan vészes, vámpírcsaj létedre.
- Köszi, de ez rád is igaz, kivéve a vámpírcsaj rész.
Jacob csak kapkodta a fejét hallottam a gondolataiban, hogy meg volt győződve arrol, hogy egymásnak fogunk esni és kicsit írtunk az erdőn. Most viszont csak bámult ránk, akkor meg teljes kikerekedett a szeme, amikor Mia belém karolt és közölte:
- Gyere, rengeteg speckó infóm van Jakeről. Hidd el vannak köztük igazán blamálóak is.

Mikor visszaértünk Jacob házához, már nem is tudom, hogy van-e olyan időszaka az életének, amelyből nem ismerek cikis dolgokat. Mia szerencsére ha nem is fogadott el, de azt elfogadta, hogy Jacob belém vésődött.
Mia elment, én pedig besétáltam Jacobhoz. Ő a tűzhelynél állt és valami egészen finom dolgot készített, legalább is az illata alapján megkívántam.
Míg ő vacsorázott én szemben ültem vele és egy-egy apró falatot a számba csempésztem a spagettiből. Miután befejezte elmosogatott, én pedig elmentem lezuhanyozni, miután megmutatta hol van a fürdő.
Mikor végeztem Jake szobájában vártam, hogy ő is elkészüljön. Most először készültünk együtt aludni, bár én nem is alszok igazán, de képes vagyok ellazulni, ami szerintem már majdnem alvásnak is tekinthető.

Nem tudom, hogy Jake mennyi ideig tusolt, de nekem már sikerült ellazulnom és nem vettem észre, hogy megérkezett. Csak akkor, amikor egy csókot éreztem az ajkamon. Azonnal felültem és én is megcsókoltam őt. Én bátortalanabb voltam, mint ő, de amikor megéreztem a nyelvét nekem sem kellett több biztatás és megpróbáltam ugyanolyan szenvedéllyel visszacsókolni őt. Éreztem a kezét, ami a hátamat simogatta,majd lecsúsztatta a derekamra és bebújtatta az alvós topom alá. Szorosan simultam hozzá, annyira, amennyire csak tudtam és a mellkasát cirógattam.
A hátamra fektetett és az ajkamtól lefelé haladt finom csókokat szórva a bőrömre. Amikor a melleimhez ért és az ajkai közé vette a mellbimbómat, mindeddig teljesen ismeretlen érzések futottak végig rajtam. Megijedtem. Vámpírsebességgel, zihálva a szoba távolabbi részébe menekültem. Jacob pedig értetlenkedve meredt rám.
- Cassie, mi a baj?
- Én... én csak kicsit megijedtem ez nekem most túl sok volt egyszerre. nagy baj lenne, ha azt kérném, hogy lassítsunk?
Felállt és hozzám lépett, finoman átölelt és és gyengéden simogatta a hátamat.
- Cass, minden úgy, olyan tempóban fog köztünk megtörténni, ahogy Te jónak érzed. El sem hiszed, hogy nekem mekkora örömet jelent már az is, hogy velem vagy és létezel. Szeretlek!
- Én is szeretlek. - suttogtam és visszafeküdtünk az ágyba. Hozzásimultam, lehunytam a szemem és ellazultam, ha Jake velem van, senki sem bánthat.

Tizenegyedik

  Aro szemszöge

Már több évtizede keressük azt a különleges Voroncev hercegnőt és nem tudom elhinni, hogy a legrátermettebb és tehetségesebb vámpírjaim sem voltak képesek rátalálni. Az is  lehet, hogy már nem is létezik, de ez a lehetőség remélem nem igazolódik be. A Románok egyre jobban mozgolódnak és eddig is csak azért maradnak nyugton, mert tudják, hogy a Voroncev lány egy közülünk. Azonban egyre türelmetlenebbek, szeretnék látni őt és mi tagadás lázadoznak Alexander uralma ellen. Alexander Voroncev sosem tudott uralkodni és mint várható volt, az önkényuralom és a totális elnyomás nem a legkifizetődőbb módszer a hosszanti uralkodásra. Ezt kemény harcok árán kellett megtanulnom nekem és a testvéreimnek. Még mielőtt megkötöttük volna Alexanderrel azt a szerződést én Carlisle t akartam negyedik uralkodónak, vagy éppen Caius helyére. Ő a gyenge láncszem hármunk közül. Semmi máson sem jár az esze, csak azon hogy háborút robbantson ki, mindegy neki, hogy a Románok, a Cullen klán, vagy az Alakváltók ellen, bár őket különösen rühelli. Már régóta érezzük, hogy szükség van a változásra ezért is döntöttem amellett, hogy megkötöm Alexanderrel a szerződést, miszerint egyesítjük a két sereget és ezért ő felajánlotta a lányát, feleségnek, de én még most is szeretem az enyémet, ezért határozott szándékom azt a lányt trónra ültetni. Erről persze senki sem tud. Ismerem Alex terveit és tudom, hogy ő akar uralkodni velünk, de ő túl veszélyes és sokat akarna. Ha meglenne Cassandra, akkor nem haboznék és megöletném. Jane nagyon élvezné, már többször is kérte erre az engedélyemet.

Két héttel később

Ilyen izgatott is régen voltam. Amikor Alec jelentett a magyarországi felderítésről elmondta, hogy találtak egy nyomkeresőt, de másképpen dolgozik, mint Demetri és hajlandó lenne csatlakozni a Volturihoz, ami ellen nincs is kifogásom, bár abból adódhatnak problémák, hogy azt az életmódot folytatja, amit Carlisle is, de ha tényleg olyan hatékony akkor szemet hunyok afölött a kis malőr felett. Alec azt mondta, hogy holnap napnyugtára érnek haza, ami kifejezetten jó, mert kezdek kicsit türelmetlen lenni. Kifutok az időből és nem akarok háborút. Végre sikerült tényleg a legjobb képességű vámpírokat összegyűjtenem, és mire mennék velük, ha egy háborúban elveszíteném őket. Ez a Nyomkereső az utolsó lehetőség, mert a háború elkerülhetetlenül közeledik.
Miután megérkeztek, azonnal szóltam Alecnek, hogy hozza az irodámba a lányt egy magánkihallgatásra.
- Mi a a neved?-kérdeztem bemelegítésként.
- Kata vagyok, Mester.
Elmosolyodtam.
- Látom kitanítottak, de most az érdekelne, hogy milyen gyorsan tudnál nekem megkeresni valakit?
- Az leginkább attól függ, hogy milyen aprólékos a térkép. Én térképeken tudom megkeresni az adott illetőt. Szükségem van legalább egy emlékképre, vagy bármilyen apró dologra, amiből fel tudom ismerni az energiáját és annak segítségével találhatom meg.

A lakosztályomba mentem és és a gardrób mélyéről elővettem azt a kis utazótáskát, amibem Alexander előreküldte Cassie néhány kedvenc tárgyát. Kivettem egy fésűt és már azonnal vissza is mentem az irodába. Türelmetlenül kikaptam az íróasztalom egyik fiókjából egy csomó térképet és leszórtam Kata elé a fésűvel együtt.
- Kezdheted.

Először a kezébe fogta a fésűt és pár másodpercig csak szorongatta, majd szétnyitotta a világtérképet és lassan elkezdte a kezét végighúzni felette, amikor Amerikához ért megállt és rám nézett.
- Amerikában van. Van részletesebb térkép Amerikáról?
Gyorsan elé borítottam azt a térképet és újra kezdte. Washington államnál állapodott meg és mivel ennél részletesebb térképre Ameikáról még nem volt szükségem be kell egyelőre érnem ennyi infóval.
Azonnal hívtam Demetrit telefonon.
Nem kellett fél perc és már meg is jelent.
- Demetri, vidd magaddal Jane-t és Félixet, Kata szerint a Voroncev hercegnőt az Egyesült Államokban, Washington államban kell keresni. Addig keressétek, amíg meg nem találjátok. Vidd magaddal Katát is, hogy útközben részletesebb térképeken tudjon keresni. Ohh, és ha még mindig arrafelé él a Cullen Klán, adjátok át nekik üdvözletemet és természetesen várom róluk a jelentésedet. Mehettek!

Ők azonnal távoztak, én pedig remélem mielőbb eredménnyel tudnak szolgálni. Mert tényleg egyre jobban szorít az idő minket.

Tényleg, vajon mennyire vannak még életképes állapotban, az én Cullen klános vendégeim a kazamatákban?

Tizedik

Jacob szemszöge

Cassie szavait hallva szinte megfagyott bennem a vér. Egy született vámpír. Nem tudok mindent a vámpírokról, de mivel a szőke révén tudom, hogy eddig egyetlen egy született vámpír gyermek sem létezett, ezért nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy biztosra vegyem, Cassie még egyedibb és utánozhatatlanabb, mint azt elsőre gondoltam. Amikor rám nézett és egy futó pillantást vetett a még egymásba fogott kezünkre eszembe villant, hogy lehet, hogy félt attól, hogyan reagálom majd le ezeket a híreket. Kicsit megszorítottam a kezét és tudom, hogy soha többé nem akarom, hogy kételkedjen abban, a mi szerelmünk örökké fog tartani.
Emmett, akivel a legjobban összehaverkodtam, most megint ellenségesen tekint rám, amiért nem is tudom elítélni. Neki is nagyon nehéz, hogy elvesztette a Szőkét, és látom rajta, hogy szereti Cassiet, de én is. Ezt a döntést Cassie hozta meg, hogy elfogadta az érzéseit, bármennyire is villámcsapászerűen jöttek.
Ami ezután történt meglepett. Nem mintha engem már nem lehetne meglepni, de most Esmének sikerült. Szempillantás alatt elémperdült és megölelt. Nem hosszan, éppen csak egy pillanatra, de amikor újra a Doki mellett állt azért Carlisle megkérdezte:
-Drágám, ez miért volt?
-Azért, mert Cassie a lányunk és Jacob pedig a választottja, így ha akarja, ha nem már akkor is a családunk részévé vált. Így ez egy "Üdvözlünk a családban ölelés volt".-mondta mosolyogva.

Nem tudom mi ütött belém, de amióta Billy meghalt nem volt családom, csak a falka, de néha hiányzott az igazi családi melegség és Esme villanásnyi ölelése visszaadott egy csöppnyit az otthonérzetemből. Ezért elengedtem Cassie-t és én is megöleltem.
- Azért én nem hiszem, hogy anyának szólítalak valaha is, de örülnék neki, ha néha-néha biztosítanál nekem egy kis családérzetet, mint most is.
Elmosolyodott és bólintott.
-Hidd el, bármikor jöhetsz hozzám egy kis anyáskodó ölelésre.
Cassie hozzánklépett és egy olyan csókot kaptam, amibe beleremegett a lelkem.
Bementünk a házba és beszélgettünk, mármint nem mindannyian, mert Alice, Emmett és Jasper elmentek vadászni. Nem tudom, hogy mennyire voltam én az oka a távozásuknak, de tényleg már az érkezésünkkor is fekete volt a szemük.

Carlisle nagyon sok mindent kérdezett Cassie-től, úgy tűnt, hogy kifogyhatatlan belőlük. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de azt vettem észre, hogy kicsit elpilledtem. Carlisle felajánlotta, hogy feküdjek le nyugodtan Cassie-nél, de sajnos nem tehetem. Vissza kell mennem a falkához, már aggódhatnak miattam. Felálltam.
-Bocsássatok meg, de mennem kell. A többiek már nyugtalankodhatnak.
-Igen, már mondani akartam, de nem akartam azt az érzetet kelteni, mintha nem látnánk szívesen. Négy farkas várakozik a határnál.-mondta Carlisle.
Gyorsan megcsókoltam Cassie-t, intettem a többieknek és el is indultam haza, a határ túloldalára.

Cassie szemszöge

Annyira boldoggá tett, hogy elfogadta anya ölelését. Sosom hittem volna, hogy valaha is látok ilyesmit, hogy egy farkas önszántából megölel egy vámpírt, de Jacob megtette. Miután elment megöleltem Esmét és Carlisle-t is.
-Annyira köszönöm, hogy nem fogadtátok ellenségesen. Nagyon sokat jelent ez nekem.
-Cassie, ő a Te választásod és nekünk, a tiszteletbeli szüleidnek nincs jogunk elítélni és egítélni a helyzetet.-mondta Esme mosolyogva.-Meg aztán láttuk, hogy hogyan néz rád. Az többet mondott minden szónál.
-Igaza van Esmének, ráadásul nála jobban senki sem tudna téged megvédeni.  Tőlünk senki nem fogja megtudni a titkodat, de sosem tudhatjuk, hogy az igazi apád mikor talál rád.
Bólintottam. Tudom, hogy az élet, amit élek olyan tűnékeny, a boldogság pedig sajnos nem lehet végtelen bármikor megtalálhatnak. Már ez az idő is olyan ajándék, amiről nem is hittem, hogy osztályrészemül juthat. Jacob pedig, arra nincs szó. Sosem gondoltam, hogy társra lelek, nemhogy olyan különlegesre, mint ő.
Felmentem a szobámba és az ágyravetettem magam. Kezeimet a tarkóm alá tettem és az üvegtetőn keresztül bámultam a csillagokat. A képzeletem pedig ezer és ezer gyönyörű pillanatot és képet festett a jövőről. A Jacobbal való jövő még csodásabbnek tűnik, mint az amiről régebben álmodoztam. Tudom jól, hogy Ő képes lesz megvédeni ha kell, én pedig mindent meg fogok tenni, hogy minél boldogabbá tegyem őt. Olyan boldoggá, mint amilyenné Ő tet engem.