Tizedik

Jacob szemszöge

Cassie szavait hallva szinte megfagyott bennem a vér. Egy született vámpír. Nem tudok mindent a vámpírokról, de mivel a szőke révén tudom, hogy eddig egyetlen egy született vámpír gyermek sem létezett, ezért nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy biztosra vegyem, Cassie még egyedibb és utánozhatatlanabb, mint azt elsőre gondoltam. Amikor rám nézett és egy futó pillantást vetett a még egymásba fogott kezünkre eszembe villant, hogy lehet, hogy félt attól, hogyan reagálom majd le ezeket a híreket. Kicsit megszorítottam a kezét és tudom, hogy soha többé nem akarom, hogy kételkedjen abban, a mi szerelmünk örökké fog tartani.
Emmett, akivel a legjobban összehaverkodtam, most megint ellenségesen tekint rám, amiért nem is tudom elítélni. Neki is nagyon nehéz, hogy elvesztette a Szőkét, és látom rajta, hogy szereti Cassiet, de én is. Ezt a döntést Cassie hozta meg, hogy elfogadta az érzéseit, bármennyire is villámcsapászerűen jöttek.
Ami ezután történt meglepett. Nem mintha engem már nem lehetne meglepni, de most Esmének sikerült. Szempillantás alatt elémperdült és megölelt. Nem hosszan, éppen csak egy pillanatra, de amikor újra a Doki mellett állt azért Carlisle megkérdezte:
-Drágám, ez miért volt?
-Azért, mert Cassie a lányunk és Jacob pedig a választottja, így ha akarja, ha nem már akkor is a családunk részévé vált. Így ez egy "Üdvözlünk a családban ölelés volt".-mondta mosolyogva.

Nem tudom mi ütött belém, de amióta Billy meghalt nem volt családom, csak a falka, de néha hiányzott az igazi családi melegség és Esme villanásnyi ölelése visszaadott egy csöppnyit az otthonérzetemből. Ezért elengedtem Cassie-t és én is megöleltem.
- Azért én nem hiszem, hogy anyának szólítalak valaha is, de örülnék neki, ha néha-néha biztosítanál nekem egy kis családérzetet, mint most is.
Elmosolyodott és bólintott.
-Hidd el, bármikor jöhetsz hozzám egy kis anyáskodó ölelésre.
Cassie hozzánklépett és egy olyan csókot kaptam, amibe beleremegett a lelkem.
Bementünk a házba és beszélgettünk, mármint nem mindannyian, mert Alice, Emmett és Jasper elmentek vadászni. Nem tudom, hogy mennyire voltam én az oka a távozásuknak, de tényleg már az érkezésünkkor is fekete volt a szemük.

Carlisle nagyon sok mindent kérdezett Cassie-től, úgy tűnt, hogy kifogyhatatlan belőlük. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de azt vettem észre, hogy kicsit elpilledtem. Carlisle felajánlotta, hogy feküdjek le nyugodtan Cassie-nél, de sajnos nem tehetem. Vissza kell mennem a falkához, már aggódhatnak miattam. Felálltam.
-Bocsássatok meg, de mennem kell. A többiek már nyugtalankodhatnak.
-Igen, már mondani akartam, de nem akartam azt az érzetet kelteni, mintha nem látnánk szívesen. Négy farkas várakozik a határnál.-mondta Carlisle.
Gyorsan megcsókoltam Cassie-t, intettem a többieknek és el is indultam haza, a határ túloldalára.

Cassie szemszöge

Annyira boldoggá tett, hogy elfogadta anya ölelését. Sosom hittem volna, hogy valaha is látok ilyesmit, hogy egy farkas önszántából megölel egy vámpírt, de Jacob megtette. Miután elment megöleltem Esmét és Carlisle-t is.
-Annyira köszönöm, hogy nem fogadtátok ellenségesen. Nagyon sokat jelent ez nekem.
-Cassie, ő a Te választásod és nekünk, a tiszteletbeli szüleidnek nincs jogunk elítélni és egítélni a helyzetet.-mondta Esme mosolyogva.-Meg aztán láttuk, hogy hogyan néz rád. Az többet mondott minden szónál.
-Igaza van Esmének, ráadásul nála jobban senki sem tudna téged megvédeni.  Tőlünk senki nem fogja megtudni a titkodat, de sosem tudhatjuk, hogy az igazi apád mikor talál rád.
Bólintottam. Tudom, hogy az élet, amit élek olyan tűnékeny, a boldogság pedig sajnos nem lehet végtelen bármikor megtalálhatnak. Már ez az idő is olyan ajándék, amiről nem is hittem, hogy osztályrészemül juthat. Jacob pedig, arra nincs szó. Sosem gondoltam, hogy társra lelek, nemhogy olyan különlegesre, mint ő.
Felmentem a szobámba és az ágyravetettem magam. Kezeimet a tarkóm alá tettem és az üvegtetőn keresztül bámultam a csillagokat. A képzeletem pedig ezer és ezer gyönyörű pillanatot és képet festett a jövőről. A Jacobbal való jövő még csodásabbnek tűnik, mint az amiről régebben álmodoztam. Tudom jól, hogy Ő képes lesz megvédeni ha kell, én pedig mindent meg fogok tenni, hogy minél boldogabbá tegyem őt. Olyan boldoggá, mint amilyenné Ő tet engem.