Két nappal később
Akaratlanul is lemásoltam új családom tagjainak képességeit. Tegnap este látomásom volt, de nem szóltam senkinek. Nem akarom, hogy tudják, bár Alice már tudja. Nem tudom, hogy neki volt-e látomása, de behívtam a gardróbba, hogy beszélhessek vele. Azzal azonban nem számoltam, hogy neki is van mondanivalója. Szóhoz sem hagyott jutni.
- Végre beszélhetünk. Láttam, amit láttam. Ideje lenne rámozdulnod a bátyámra.
- De látom rajta, hogy még nincsen túl Rosalie-n.
- Hát segíts neki. Már jó úton halad. Lassan kezd visszatérni az örök mókamester Emmett. Nem hiába piszkál téged folyton. Te is tetszel neki, másképp nem lenne ilyen veled. Olyan szemekkel bámul téged, amikor azt hiszi, hogy senki sem látja, mint halandó gyerekek a Mikulást. - mondta nevetve.
Honnan tud ilyen kifejezéseket??? Nahhh... Végre elmondhatom.
- Figyelj, ne kérdezd, hogy honnan tudom, de jobb lenne, ha kitalálnál valamit, mert a gardróbod nem marad a jelenlegi formájában. A fiúk focimeccset fognak nézni.
- Meccs utáni bunyó lesz.
- Gyakran van?
- Aha, minden második héten, jó esetben. Köszi, hogy szóltál. Szerintem mi nagyon jóban leszünk.
- Szerintem is.
- Figyelj, úgy fél év múlva költözünk. Szerinted te velünk jössz?
- Miért ne mennék?
- Mert Haley és Edmond akkor már nem lesznek velünk. Saját családot alapítanak.
- Én maradok. Szerinted lemondanék róla?
Hirtelen beszakadt az ajtó és két jómadár esett be hozzánk.
- Emmett!!! Jasper!!! - kiabáltuk. Alice pedig elkezdte osztani őket.
- Már megint hallgatóztatok! Annyira idegesítő! Legalább te lennél normális Jasper. Ebből a másik idiótából kinézem, de belőled?! - Jasper elkezdett kihátrálni a Minitornádó elöl. - Jasper, azonnal gyere vissza! Bocsi Cassie! Jasper! - kiáltott még és elindult a párja után.
Kettesben maradtam Emmettel.
- Miről nem mondanál le, kis csajszi?
- Emmett, hányszor mondjam még el neked, hogy én nem vagyok kicsi. Középtermetű vagyok. Te pedig egy nagyra nőtt medveszerű emberképződmény. - imádom, de az agyamra megy.
- Nocsak, milyen nagy hang, egy ilyen pici lányban. Biztos Pöttöm Panna az igazi neved. - jelentette ki elégedetten.
Már nagyon idegesít.
- Te idegesítő mamlasz!
Alice szemszöge
Miután a nappaliban beértem Jasper alaposan megcsókoltam. Amikor kettéváltunk Cassie hangja ütötte meg a fülem.
,, ... medveszerű emberképződmény!"
- Jasper, szerinted megtalálta a zsák a foltját?
,, ... Pöttöm Panna az igazi neved."
- De,szerintem is. Menjünk vissza hozzájuk, vagy hagyjuk őket tovább szócsatázni?
- Hagyjuk őket.
,, - Te idegesítő mamlasz!
- Hol vagy? Nem látlak. Ohhh, mégis, de miért lógatod a lábad a szőnyegről?
- Amikor az észt osztották te kétszer is sorba álltál, de egyszer sem kaptál. nemde, Emike?
- De legalább engem észre vesznek, ha a közelükben vagyok.
- Emike, egy házat nem nehéz észrevenni, de kikerülni, annál inkább."
Megérkezett Carlisle.
- Szia Carlisle! Hallottad őket?
- Nehéz lett volna nem hallani. Végre van egy kis élet. Esme is újra nevet. Cassie egy áldás nekünk.
- Igen. Emmett is végre kezd magához térni. - mondta az én Jazzem.
- Carlisle, fél év múlva költözünk Forksba. Hatan.
- Hatan?
- Haley és Edmond különválnak tőlünk.
- De legalább Cassie marad.
Ekkor meghallottuk Emmettet.
,,-... Várj, Törpilla!
- Igazad van, ez az én szobám. Kifelé!"
Visította Cassie, Emmett pedig kacagva jött le.
