Tizennegyedik

   Annyira gyűlölöm őt. Mégis mit képzel! Azt hiszi, hogy a nyálasságával valamit jobbá tehet a maga számára. Tudnia kellene, hogy elpusztítom, tönkreteszem.
-Nocsak, nocsak... . Az én kedves apukám. Mit akarsz?
   A szavaimból csak úgy csöpögött a gúny és a megvetés, de ő, mintha nem is hallotta volna. Vagy annyira hülye, hogy észre sem vette. Még ezt is kinézem belőle.
-Tudod te azt.
-Persze, hogy tudom. A leglényegesebb viszont az, hogy van néhány feltételem.-kihívóan Aro szemébe néztem.
-Mik lennének azok.
   Tudtam, hogy most jól kell taktikáznom. Minél többet kell kisajtolnom Aroból, hiszen a többiek afféle kirakatbábúként vannak mellette, mert nem fogadnának el a vámpírok egy egyeduralkodót.

   Végignéztem a családomon. Sok mindent elmondtam nekik, de a számukra legfontosabb titkomat nem, és most sem teszem.
-Nos. Elvárom, hogy a Cullen család minden tagja - jelenlegi és majdani, fajtól függetlenül - érinthetetlen legyen, ha pedig segítségre lenne szükségük azonnal meg is kapják.
-Ennyi lenne?-kérdezett Aro.
-Közel sem. Azt akarom, sőt uralkodóként parancsolom, hogy apám élete végéig zavartalanul élvezhesse a legmélyebb Volterra-i börtön vendégszeretetét. Ami én élek ő legyen ott és csak a halálomkor lehet része a halál megváltásában.
   Apám fájdalmas nyikkanást hallatott, mert Aro azonnal ráküldött három testőrt.
-És végezetül a hatalmam milyensége olyan kell legyen, mint a tiéd Aro. Engem nem ültethetsz kispadra. Amint megpróbálkozol vele azonnal elpusztítalak. A képességemről szóló legenda igaz. Szivacsként szívok magamba mindent. Már most tehetnék arról, hogy ne legyetek többé a világon, de sokkal rosszabb lenne, ha nem létezne a Volturi.
-Én, Aro Voturi a jelenlévő tanuk előtt esküszöm, hogy ha hűséggel szolgálod a vámpírnemzetet, akkor minden most elhangzott feltételed teljesítem amennyire erőmből és hatalmamból telik.
Bevallom megleptek a szavai, hiszen a hivatalos eskü szövegével esküdött nekem.
-Elfogadom. Én Cassandra Voroncev a jelenlévő tanuk előtt esküszöm, hogy ha hűséggel szolgálod szavadat, akkor a születésemkor kötött megállapodást az előzmények miatti változtatásokkal együtt teljesítem amennyire erőmből és hatalmamból telik.
Aro hozzám lépett és a vállamra terítette a vörös köpenyt, a csuklyát a fejemre húzta, arcon csókolt és felemelte a kezem.
-Bemutatom Cassandrát, társamat a Volturi élén.
Caiuson kívül mindenki kifejezte a tiszteletét. Ő ellenem indult, de nem hagytam, hagyhattam hogy a közelembe érhessen. Csak egy csettintés volt és már lángokban állt. Még nem akartam ezt, még nem voltam felkészülve, de küzdenem kell, mert a szívem mélyén hiszem, hogy eljön az én igazi időm az örök boldogságra.

Aro intett és elindultunk. Nem búcsúztam, nem néztem hátra, mert ha megteszem akkor összetörök. Felszegett fejjel haladtam Aro mellett.

Demetri szemszög

Az én kicsi angyalom. Régen halott szívembe fájdalom nyilal, amikor az arcára nézek.
Amikor elmondta az apjával kapcsolatos feltételét már tudtam, hogy jó kis szórakozásnak nézek elébe.
Emlékszem arra, hogy  Lorena milyen gyönyörű volt. Az én kicsi húgocskám. Anya utánam sok-sok évig nem tudott teherbe esni. A sors furcsa fintora, hogy abban az évben, amikor vámpírrá lettem ő életet adott Lorenának. Távolról figyeltem őket talán ezért is tért vissza sok emlékem. Tündéri kislány volt sok öröme telt benne a szüleimnek. Édesanyámat Lorena születése eléggé megviselte, sosem lett utána egészséges. Lorena tizenhat éves korában nekem kiküldetésem volt Amerikában és két hónapig nem tudtam feléjük nézni. Amikor visszatértem az otthonom romokban hevert a szüleim szárazra szívott teste pedig a nappaliban hevert. Kerestem Lorenát, ameddig tudtam, de amikor a Mester visszahívott mennem kellett.
Úgy harminc évvel később kereste meg Arot a Voroncev klán vezére azzal, hogy kivételes gyermeke született egy olyan vámpírnőtől, aki képes volt kihordani és megszülni egy gyermeket, de utána sajnálatos módon az útja végére ért.
A Mester amikor megbizonyosodott a történet valódiságáról azonnal magának akarta a lányt Alexander pedig a hatalomra ácsingózott, amit egyre nehezebben tudott megtartani.
Amikor indulni készült haza a kíséretével bizalmasan hátba veregetett és azt mondta: ,,Köszönöm. Ha nem ólálkodtál volna annyit akörül a ház körül nem kívánom meg azt a kis szépséget."

   Már ott meg akartam ölni, de nem tehettem. Végre eljött az én bosszúm ideje is.