Huhh ...

  El sem hittem, amikor először láttam. Elértük és túl is szárnyaltuk az 1000 fős látogatottságot, köszönöm mindenkinek aki erre tévedt.

Hosszú út - 17. fejezet+képek

   Mivel ez a fejezet kapcsolódik a Halloween- hoz ezért kellett rá várni. Remélem tetszeni fog és Jó olvasást!

   Éclair szemszöge

   Halloween-bál


   Ha Alice a szemem elé kerül, biztosan megharapom. Hogy juthatott eszébe, hogy ÉN énekeljek! És ez a ruha! Tegnapig úgy tudtam, hogy vámpíroknak öltözik mindenki, erre közli velem, hogy változott a terv és a hastánc lesz a téma. Felhívtam Carlát és megkérdeztem, hogy ő tud-e erről és azt mondta, hogy már két hete tudja. Alice szándékosan nem szólt, tényleg beszabadulok egy ollóval a gardróbjába. Ha nem szeretném azt az idegesítő törpét biztosan nem ülnék  most az én drága kicsikémben egy semmi kis fekete hastáncos cuccban. Persze ez is Alice jóvoltából, mikre rá nem vesz, még vadászni is elvitt. Hát nem jött be, maradok a normál kajánál, a vér nem az én gyomromnak való.
   Amint leparkoltam a sulinál azonnal meg is jelent.
  - Végre itt vagy! Már tíz perce itt kellett volna lenned. Na, gyere már! Amúgy tök jól áll.
  - Az lehet, de rohadtul nem az én stílusom.
  - Az kinek számít?! Ohh... nézd majd meg a fiúkat némelyik annyira röhejes.
  - Alice, lassabban! Egyébként már régóta akarok kérdezni tőled valamit, csak ...
  - Tudom, hogy mi nyomja a lelked, nem zavar, hogy Jasper vigyáz rád. A vak is látja, hogy mágnesként vonzzátok egymást. Nem az én dolgom, hogy felnyissam a szemeteket.
  - De te ...
  - Ha elfogadjátok az érzéseiteket, akkor én nem állok az utatokba. Minden rajtatok múlik.
  - De én nem is ...
  - Clair, ezt felesleges tovább tárgyalni, a ti döntéseiteken múlik a jövőtök. Amúgy megtanultad a dalokat?
  - Igen, mind a tizenötöt.
  - Tudtam én! - mondta, majd hirtelen ködössé vált a tekintete. Miután a látomás véget ért remegett.
  - Alice, mi a baj?
  - Miért nem szóltál,
  - Miről?
  - A hívásokról és az ajándékokról.
  - Mert biztosan csak tréfa, nem is foglalkoztam vele.
   Ekkor jelent meg Rosalie egy egyszerű krémszínű ruhában és még a megszokottnál is sápadtabban.
  - Alice, hát nem figyelted a döntéseit?
  - Kiét?
  - Az nem fontos, Alice?
  - Figyeltem, de olyan össze-vissza, nem láttam semmi konkrétat. Gondolod, hogy baj lesz?
  - Már van Alice, már van.
  - Na jó, elmondanátok végre, hogy mi van?
  - Ne most Clair. Meg kell csinálni a beállításokat.

    Fél óra alatt kész voltunk és a buli első másfél óráját végigénekeltem, utána pedig Alice és Rosalie vezetésével tízen hastáncolni kezdtek.
   Én Debbie-vel és Carlával beszélgettem, amikor valaki megfogta a vállamat.
  - Clair!
   Megfordulva Emmettet pillantottam meg.
  - Szia! Elég fura vagy turbánban.
  - Aha, de te gyönyörű vagy.
  - Köszönöm.
  - Sziasztok! - jelent meg Rosalie.
  - Clair, Alice azt mondta, hogy látta, hogy te is akarsz hastáncolni.
  - Rose, ugye csak viccelsz! Két bal lábam van.
  - Na, Clair! Gyere!

   Egész este ez ment, ha nem Alice és Rosalie, akkor Jasper és Edward voltak velem. Soha nem hagytak egyedül pár másodpercnél hosszabban. Amikor rákérdeztem, hogy miért nem mondtak semmit, de az este vége felé mintha egyre feszültebbekké váltak volna. A buli végére mindannyiuk szeme koromfekete volt. Emiatt induláskor kisebb vitánk alakult ki.
  - Menjetek el vadászni nyugodtan!
  - Nem! - szólalt meg Edward.
  - Tudok vigyázni magamra!
  - De ... - kezdte volna Jasper.
  - Alice, láttál valamit, ami miatt aggódnom kellene?
  - Nem igazán, minden olyan homályos, de mi aggódunk.
  - Nincs szükség rá, max megfagyasztom. Na indulás!

   Nagy nehezen elindultak vadászni, én pedig a kicsikémmel haza. A házunk elé érve láttam, hogy apunál nem ég a villany, tehát nincs otthon. Felmentem és a lakásomba belépve két verekedő vámpír látvány fogadott. Egyből elfutottam, de ők észrevettek és jöttek utánam. Csak az járt az eszemben, hogy: MENEKÜLJ!!!
   Mikor olyannyira lehagytam őket, hogy nem éreztem az illatukat magam mögött, leesett a tantusz. Az egyik vámpír Emmett volt, a másik pedig nagyon hasonlított apára. Hirtelen megjelentek mellettem.
  - Mit akartok tőlem? - kérdeztem és válaszra sem várva újra rohanni kezdtem. nagyon rossz érzésem volt. Nem figyeltem semmire, csak menekültem míg neki nem ütköztem valami keménynek. Felemeltem a fejem és egy sötétbarna szempárt láttam.
  - Jól vagy? - kérdezte.
  - Igan, azt hiszem, de kérlek engedj el.
  - Mi elöl menekülsz?
  - Két vámpír elöl, de kérlek, eressz!!!
  - Nyugfodj meg, nem lesz semmi baj. Félix! Demetri! Cameron!
   Megjelent három vörös szemű vámpír.
  -  Igen, uram! - mondták egyszerre.
  - Két vámpír közeledik és nem szeretném, ha ideérnének.
  - Igenis! - mondták és elindultak.
   Én a fiatal férfira néztem .
  - Kérlek, ne ölesd meg őket, csak annyi időt szeretnék, amennyi alatt lerázhatom őket.
  - Rendben. - mondta és utánuk kiáltott. - Fiúk, ne öljétek meg őket! Velem jössz? Ígérem, hogy vigyázok rád.
   Ő a szemembe nézett és tudtam, hogy bízhatok benne. Bólintottam, mire ölbe kapott és rohanni kezdett velem. Talán az ijedség miatt, de elaludtam a karjaiban.
   Nem tudom, hogy mennyit aludhattam, de egy puha ágyban ébredtem.
  - Jó reggelt, Hercegnő!
  - Neked is. Köszönöm a segítséged. Éclair vagyok! - és kezet nyújtottam.
  - Én Dominic vagyok. Dominic Volturi. - mondta és finoman kezet csókolt.

Éclair jelmeze

  

Rosalie jelmeze

Alice jelmeze

Hosszú út - 16. fejezet

   Sziasztok! Ez a történetem a végéhez közelít, már csak öt fejezet van hátra. Annyit kérnék, ha erre jársz és lenne megjegyzésed ne tartsd magadban. Jó olvasást! Előre is köszi.


      Alex szemszöge


   Clairt megtámadták és én még csak észre sem vettem.Ahogy egyre közelebb érek Clair otthonához ismeretlen vámpírszagot éreztem. A szag Clair szobájából jött. Átváltozva mentem a bejárathoz és betörtem az ajtót. Az idegen vámpír átölelte Clair derekát, enyhén hátra döntötte és a nyakához hajolt, harapni készült. Elrugaszkodtam és a vámpírra vetettem magam. Jazz bácsi azonban elkapott és kidobott az ablakon.
  - Alex, nyugodj le, csak táncoltak. - mondta.
   Feltápászkodtam, de továbbra is morogtam. Ő próbált megnyugtatni és amikor tíz perccel később visszaváltoztam adott egy nadrágot. Clair ebben a pillanatban szólt ki az ablakon.
  - Ha lenyugodott a farkasom, gyertek be.
   Jasper bácsi továbbra is nyugtatott, de így is remegve ugrottam be az ablak romjain. Clair szomorúan nézett rám.
  - Akkor tisztázzuk Alex. Ő itt Lance, a barátom. Megbízom benne.
  - De ez nem is vegetáriánus! - mondtam dühösen.
  - Lancenek hívják még sak most kezdi a vegetáriánus életmódot.
  - Nem bízhatsz benne, veszélyes.
  - Nem, rám nem az. A képessége az örök hűség hozzám köti és soha nem bántana. Carlisleék vállalták, hogy segítenek neki áttérni. Lance, ő itt Alex Black, ő is a barátom. Nem akarom, hogy harcoljatok, Különben is Alex, Lance csak tangózni tanított.

   Ez a ... Lance tanítja tangózni, amikor én majd három hete epedezek utána. Azt hiszem, hogy bocsánatot kell kérnem.
  - Clair, kérlek bocsáss meg nekem, elhamarkodottan ítéltem. Szeretném, ha minden olyan lenne, mint pár héttel ezelőtt.
   Végtelenül szomorú arccal nézett rám.
  - Alex. én rengeteget gondolkodtam rólunk és arra jutottam, hogy nekünk ez nem fog menni. Nem ismerjük egymást, nem bízunk egymásban. Nem tudom pontosan, hogy mi is a bevésődés, de én téged csak testvérként tudlak szeretni, nem férfiként.
  - Tessék?! - kiáltottam fel. - Neked ez az egész csak ennyit jelent? Minden pillanatban te jársz a fejemben!
  - Tényleg? Több hete felém sem néztél! Azt hiszed, hogy nekem  minden olyan könnyű? Talán a vámpírrészem miatt nem lehetek neked az igazi, nem tudom, de azt azonban igen, hogy nekünk együtt nem fog menni.
  - De én szeretlek és mindennél jobban akarlak is.
   Csak álltam vele szemben és tudtam, hogy igaza van, mégis fáj, mintha egy részem kiszakadna a helyéről.
  - Alex, próbáljunk meg barátok lenni. Tudom, hogy nagy kérés, de mégis erre kell kérjelek.

   Könnyek folytak végig az arcán, felemeltem az állát és a szemébe nézve láttam, hogy neki is fáj, de így érzi helyesnek. Még csak tiltakozni sem tudtam, mert a szívem legmélyén éreztem, hogy igaza van. Homlokon csókoltam és kiugrottam az ablakon. Átváltoztam újra és futni kezdtem.Miért kell ennek ennyire fájnia? Meglepetésemre apa és Anthony is megjelentek, ráadásul Anthony is átváltozott pedig nagyon utál átváltozni.
  - Igen, öcsi, sőt tudom, hogy sokszor vagyok bunkó is, de most szükséged van ránk.
  - Ugye Clair telefonált?
  - Igen, fiam és elmondott mindent.
  - Tudod én nem bírom a kis csajt, de azt el kell ismernem, hogy rendes. Hitegethetett volna. Apával beszélhettünk rólatok és szerintünk köztetek tényleg bevésődés volt, de amikor feléledtek a vámpírgénjei megváltozott. Ő már nem ugyanaz a lány.
  - Tudom, Anthony, de annyira nehéz elfogadni ezt, és még nehezebb túllépni.
  - Én Bellával voltam hasonlóképpen. Konokul ragaszkodtam hozzá, de ha nem engedtem volna Nessie soha nem születik meg és akkor bizony ti se.
  - Öcsi, úgyis eljön majd az igazi, de addig is adok néhány csajozós tippet.
  - Köszi bátyó, bíztam benned.
  - Hát igen, lassan be kell látnom, hogy mégis csak az öcsém vagy..
  - Végre, harminc évig tartott, de rájöttél.
  - Fiúk!
  - Ugyan, apa. Alexnek igaza van. Sokat voltam és vagyok féltékeny rá. Mert bár én is alakváltó vagyok nekem az átváltozás még mindig pokoli fájdalommal jár, neki pedig olyan egyszerűen.
  - Bárcsak már régebben elmondtad volna, de nem baj beszélünk Carlisle-lal, hátha tud segíteni.
  - Apa, én ilyen vagyok, már beletörődtem.
  - Bátyó, te nem is vagy olyan nagyon rémes.
 
   Azt hiszem az Anthonyval való kapcsolatom megváltozott. Most a testvéremnek érzem őt, nem pedig egy ismerős idegennek, aki ráadásul bunkó is. Kergetőzni kezdtünk és apa is beszállt. Olyanok voltunk, mint a kisgyerekek, de végre családdá forrtunk össze.

Hosszú út - 15. fejezet

     Mark szemszöge


   A lányom vámpír. Ezt nem hiszem el! Miért nem alakváltó lett?! Vagy egyszerű ember, mint én.
   Fél nyolckor felmentem hozzá vacsorázni. Nyolc óra előtt öt perccel kopogást hallottunk. Clair ment ajtót nyitni és vissza már egy fiúval érkezett.
  - Apa, ő itt Jasper Hale. Jazz, ő az apukám Mark Adore.
  - Üdvözlöm, uram. - mondta.
  - Szia! - köszöntem én is és csak nehezen hittem, hogy ez a fiú tényleg vámpír.
   Elbúcsúztam és lementem La Push-ba, Jake-hez. Amikor csengettem egy nyúzott arcú fiú nyitott ajtót.
  - Szia! Mark Adore vagyok. Jake itthon van?
  - Igen. Jöjjön be. Apa! - szólalt meg kissé emelt hangon.
  - Már itt is vagyok, Alex. Szia Mark!
  - Te vagy Alex? - fordultam a fiú felé.
  - Igen. Kérdezhetek valamit?
  - Persze.
  - Hogy van Clair?
  - Jól, bár amikor kimonta a neved szomorúvá vált a tekintete.
  - Hiányzok neki. - suttogta és elmosolyodott.
  - Alex, talán meglátogathatnád Clairt. - mondta Jacob.
  - Ma talán nem lenne a legjobb ötlet. Vannak nála.
  - Ki? - kérdezték egyszerre.
  - Valami Jasper Hale.
  - Jazz bácsi? Miért?
  - A nagyapám elakarta raboltatni Clairt és most ő vigyáz rá.
  - Akkor tényleg jártak itt idegen vámpírok. - állapította meg Jacob.
  - Apa, elmegyek Clairhez.
  - Alex, ne ... - próbált meg Jacob rászólni a fiára, de Alex már ott sem volt.
  - Na, tessék. Ennyire figyel rám a fiam.
  - Nyugi, Clair pedig rosszabb, mint egy őrmester, de olyan aranyosan parancsolgat, hogy nem haragszok érte. Jacob, tényleg Clair lett Alex lenyomata?
  - Nem tudom. Alex bevésődött, de Clair ... .Clair kedveli Alexet, de szerintem soha nem lesz szerelmes belé.
  - Akkor mi lesz Alex-szel?
  - Nem tudom. Clairt tényleg el akarták rabolni?
  - Igen, de többet én sem tudok.
  - Értem, szólok a falkának, hogy figyeljenek. Van képessége a fagyasztáson kívül?
  - Honnan tudsz róla?
  - Alex-szel mi tapasztaltuk meg elsőként. Minden izmom fájt, miután elmúlt a hatás.
  - Anthony hogy van?
  - Jól, de néha az idegeimre megy. Bomlanak utána a lányok, mert tud elbűvölni, mint a nagyapja. Hallottad, hogy Clair már egyszer felpofozta?
  - Nem, de nem lep meg.

Novella 2. - Az Idegen

   Ez egy Twilight-novella, remélem tetszeni fog. Ezt a névnapom alkalmából kapjátok. Jó olvasást!

                              Az Idegen


    Bella Black naplója, 2073

,,Edward!
  Már évek teltek el, mióta elhagytál és rá kellett ébrednem, hogy HAZUDTÁL! Azt mondtad, hogy el foglak felejteni, de az arcod máig is minden éjszaka, minden álmomban felidéződik és átélem azt, hogy elmentél.
  Tudom, hogy egy nap visszavezet majd a sors ide titeket, de én már nem leszek itt akkor. Azt akarom, hogy tudd, nem felejtettelek el téged, titeket soha.
  Ennek a naplónak csak ez az egy bejegyzése lesz. Ez nektek készül.
  Miután elmentetek hónapokig élőhalottként járkáltam. Nem ettem, nem beszélgettem. Meghalt bennem valami. Charlie anyához akart küldeni, de én maradtam és kompromisszumként barátkozni kezdtem Jacobbal. Lassan, nagyon lassan a mellkasomban lévő űr, amit hagytatok enyhülni kezdett. Jake mindent megadott nekem amire vágytam, de mégsem volt elég. Annyira azonban igen, hogy két év után beláttam végleg elhagytatok. Ez a beismerés volt az utolsó lökés ahhoz, hogy végleg Jake mellett kössek ki.
  Nagyon kedveltem őt, de soha nem lettem szerelmes belé.
  Újabb két év telet el és megkérte a kezem, én pedig igent mondtam neki. Hidd el, jó életem volt mellette. Nagyon szeretett engem is és a később megszülető gyermekeinket is. Elsőként  született William. A kicsi Billy, aki az egyetlen unokája volt Billynek, akit láthatott. Utána egy ikerpár látott napvilágot Charity és Faith személyében. Gyönyörű kislányokká cseperedtek, csak a hajukat örökölték Jaketől, azontúl tökéletes hasonmásaim lettek. Legvégül három hónappal Jacob halála után megszületett Jacob Anthony.
  Imádom őket és az unokáimat is, de tudom ha veled élhettem volna az is elég lett volna. Az eltelt idő azonban megtanított arra, hogy tudjam értékelni azt, amivel a sors megajándékozott.
  Most, életem alkonyán így búcsúzom tőled. Nem tudom, hogy egyáltalán emlékszel-e még rám, de ha igen kérlek vigyázz a családomra. Jusson eszedbe, ők én vagyok, bennük élek tovább és az ő leszármazottaikban.
  A szerződésetek pedig továbbra is élni fog. Az évek során a farkasok új nemzedékei a meséimből tudják és érzik, hogy az aranyszemű vámpírok a barátaik.
 
Így búcsúzom:
                            Örök szeretettel Bella"



Tíz évvel később

  La Push nyugodt földjét izgalom töltötte meg, mivel a Cullenek, akikről Bella néni mesélt, visszatértek. Csak egy tizenhét éves lány volt izgatottabb, mint a többiek. Ez a lány pedig nem más, mint Bella Black, Bella Swan dédunokája. A dédije a halála előtt adott neki egy fényképalbumot, benne egy naplólappal. Megígérte neki, ha a Cullenek visszatérnek odaadja az albumot Edward Cullennak.
 
  Most itt állnak a Cullenek a falkával szemben és odalépett a fényképekről már ismét Edward Cullenhez.
- Ezt a dédim küldi neked. Ő már nem tudta megvárni a visszatérteteket, nyolc éve örökre megpihent. Az utolsó szavai is neked szóltak: ,, Kicsim mondd meg neki, hogy csak őt szerettem mindig." Ezt mondta, de te és a családod soha nem érdemeltétek meg a szeretetét. Teljesítettem a kérését, de tudnod kell, te csak egy idegen vagy, a jogod hozzánk elveszítetted már régen. A szerződés még mindig él, de soha ne akarjatok közeledni hozzánk. Ti csak idegenek vagytok, sőt leginkább TE VAGY IDEGEN! A további megbeszélés a bátyámra tartozik.

Edward szemszöge

Elolvastam a levelet és megnéztem az albumot. Igaza volt elhagytam őt és ezzel a boldogságomat is. Bella Blacknek is igaza van. Én már csak egy névtelen utolsó idegen vagyok itt.

Két nappal később, Volterra

- Edward, mindent láttam és megértelek, ezért úgy döntöttünk Marcusszal és Caiusszal, hogy teljesítjük a kérésed. Demetri!
Pár pillanat volt csupán, míg meghalt, és senki nem tudhatta, hogy a halálban és csak a halálban lelhette meg ez az örök idegen a békét, melyet életében és a vámpírlétben sem lelt meg.

Hosszú út - 14. fejezet

 Javítva és bővítve lett, de azért jó olvasást!


         Emmet szemszöge


   Edward megkért, hogy kísérjem el vadászi. Belementem. Furcsa érzésem van otthon, valahogy máshogy néznek rám a többiek, főleg a lányok. Rosie elmondta volna nekik? Ahh ... kizárt. Hirtelen megéreztem Éclair illatát és még három vámpírét. Gyorsan felhívtuk a többieket és amíg vártuk őket hallgatóztunk. Érdekes beszélgetésnek indult, s amikor a többiek is megérkeztek kiléptünk a rétre. Hihetetlen! Éclair nagyapja vámpír, tehát emiatt vannak fejlett érzékei. Carlisle idehívta hozzánk, de ők visszatartották, majd ledermedtek. Csak néztünk, ő pedig szólt, hogy jó lenne ha segítenénk neki. Rose ment oda hozzá először, majd mi is. Miután felengedtek a szőkét és a nőstényt kinyírtuk, de a négert nem engedte, mert az hűséget fogadott neki. Mi van itt? Mindenkinek az én csajom kell?
   Miután elment a néger indult volna haza, visszafordult és köszönetet mondott Jasper pedig felajánlotta, hogy hazakíséri. Hát ezt már tényleg nem hiszem el!!! Még Jasper is!!!Mindenkit közel enged magához, csak engem nem.Egyre jobban akarom őt. Muszáj megszereznem! Kell nekem!


    Éclair szemszöge

   Két héttel később


   Végre! Azt hiszem, elmondhatom, hogy majdnem minden jó. A rémálmom elmúlt, de a rossz érzésem megmaradt. Emmett tök rendes, nagyon visszavett a nagy arcából. Valakitől névtelen ajándékokat kapok, ez izgalmas, de a furcsa telefonhívások ijesztőek. Minden órában egyszer megcsörren a telefonom és beleszuszognak. Biztosan csak egy halloweeni tréfa.
   A suli ebédlőjében gyűltünk össze megbeszélésre.
  - Clair, te mit gondolsz? - kérdezte Carla.
  - Miről? Bocsika, de elgondolkodtam.
  - A Halloween-buliról. - csicseregte Alice.
  -Van valami ötletetek?
  - Eddig a "Vámpírok bálja" téma a legjobb. - mondta Debbie.
   Alice-ékre néztem és elnevettem magam.
  - Remek! A fiúk megcsinálják a díszletet, Alice biztos segít nekik, ugye? - és Alice-re néztem boci szemekkel.
  - Hát persze. Emmett, Edward, Jasper és a többiek, holnap kezdünk. - mondta ártatlan szemekkel, de diktátori hangon.
  - Persze. - morogták a fiúk és tüntetőlegesen elmentek.

   Órák után egyedül sétáltam haza és meglepődve láttam apa autóját. Berohantam a lakásba és jó alaposan megölelgettem.
  - Hiányoztál!
  - Te is nekem, kicsim! Mi újság veled?
  - Állítólag én lettem Alex Black lenyomata.
  - Tessék? Jól értettem?
  - Igen, jól értetted. Apa, miért nem beszéltél a családodról? Miért mástól kellett megtudjam, hogy a dédapám vámpír volt?
  - Tudod kicsim nem tudtam, hogy is kezdjek hozzá.
  - Meg kellett volna próbálnod, ugyanis vámpírképességeim vannak.
  - Tessék?!
  - Jasper Cullen véletlenül elütött. A bal oldalamon minden csontom eltört. Amikor magamhoz tértem nyújtóztam egyet és a csontjaim minden fájdalom nélkül a helyükre csúsztak és összeforrtak. Le tudom dermeszteni azt, akit akarok, ez olyan időmegállításszerű dolog.
  - Te jó ég!
  - Ja, majd el felejtettem. A nagyapád él és el akart raboltatni, de a Cullenek segítettek.
  - De ők vámpírok!
  - Te tudtad?! Tudod, mit? Nem érdekel, de Beau-val beszélned kell majd.
  - És mi van veled és Alex-szel?
  - Összevesztünk. A baleset után a vámpírgénjeim gyógyítottak meg ezért megváltozott az illatom, ő pedig azonnal azt feltételezte, hogy a rokonai bántottak. Már lassan két hete nem láttam. Annyira jó, hogy itthon vagy, de én megyek, mert tanulnom kell. Főzök, fél nyolckor gyere fel. Ohh...apa!
  - Igen, kicsim?
  - Ha zajt hallanál éjszaka tőlem, ne ijedj meg, csak valamelyik Cullen jön vigyázni rám.
  - Tessék?
  - Jól hallottad. Szia!

Hosszú út - 13. fejezet + képek

                                                                 Henna

                                                                      Lance

                                                                       Jed

                                                                 
      Éclair szemszöge



   Lefeküdtem aludni és gyorsan el is aludtam, de hajnali egykor felébredtem. Kinéztem a nappaliba, de üres volt. Az erkély felé pillantottam és valami megcsillant. Érdeklődve kiléptem a teraszra, megborzongtam. Az erdő szélénél megláttam valakit és engedve a kíváncsiságomnak utána indultam. Követtem az alakot  és egyre mélyebben jártunk az erdőben. Miközben mentem az árny után biztosan éreztem, hogy óriási hibát követtem el. Egy rétre jutottam és ott az álmomból már ismert három vámpírt láttam.
  - Jed? Lance?
  - Ismersz minket? - kérdezte a néger vámpír, Lance.
  - Miért kerestek? Mit akartok tőlem?
  - Honnan tudsz ennyit? - kérdezett vissza a szőke, Jed.
   Hirtelen hangokat hallottunk és a rét szélénél láttuk a teljes Cullen családot.

  - Clair, gyere ide! - mondta Carlisle.
  - Válaszokat akarok! Most! Mit akartok tőlem? - kérdeztem Jedéket.
  - A dédapád látni akar. - mondta Lance.
  - Én viszont őt nem. Mondjátok meg neki, hogy ne keressen.
  - Kicsi cica, ez nem kívánságműsor. -mondta gúnyosan a vámpírnő.
  - De az. - mondtam és elindultam a Cullenek felé.

   Ők azoban nem engedtek. Elkapták a karom és magukhoz rántottak. Megijedtem, ők pedig ledermedve maradtak. A Cullen család döbbenten nézett.
  - Valaki segítene? Nem tudom, hogy mennyi ideig maradnak így.
   Rosalie jött oda segíteni először, majd pár pillanat múlva a többiek is. Majd mire sikerült kiszedniük Jed kezei közül már kezdtek ,,kiolvadni". A nőt és Jedet azonnal megölték, de Lance-nél megállítottam őket. Emmett és Jasper szorosan tartották, én pedig elé sétáltam.
  - Lance, azt akarom, hogy mondd meg annak a ... a rokonomnak, hogy harcoltam veletek és csak te élted túl. Én is meghaltam. Megértetted?
  - Igen. - mondta alázattal.
  - És most én kérdezek. Honnan tud rólam? Mit akar tőlem?
  - Amióta az indiánnője belehalt a szülésbe távolról figyelte a leszármazottait és, hogy mit akar tőled? Téged. Te vagy az első leszármazottja, akiben a génjei feléledtek. családot akar tőled.
  - Értem. Van különleges képessége? Vannak még társai?
  - Négyen voltunk, Henna, Damien, Jed és én. Hennának nem volt képessége, ahogy Jednek sem. Damien pár pillanatig tudja az időt és a teret manipulálni, én pedig ha megment valaki a halálig hű maradok hozzá. Te vagy az első akinek tartozom a hűségemmel. Ezért válaszolok.
   Odamentem Jasper mellé és suttogva kérdeztem:
  - Őszinte? - kérdeztem, ő pedig bólintott. Visszafordultam Lance-hez.
  - Rendben, hiszek neked, de a bizalmamra rá kell szolgálnod.
  - Megértelek.
  - Emmett, Jasper nyugodtan elengedhetitek. Te pedig Lance, kérlek egy szóval se említsd a Cullen családot.
   Lágyabb színezetet adtam a hangomnak, ő pedig szinte elolvadva nézett engem, majd bólintott és elment. Ezután már indultam volna haza, de visszafordultam.
  - Köszönöm, hogy a segítségemre siettetek, és bocsánat Jasper, hogy nem maradtam otthon.
  - Én kérek bocsánatot, hogy egyedül hagytalak. Na, gyere, hazakísérlek.
  - Oké. Sziasztok. - köszöntünk el, Jasper pedig hirtelen a karjai közé kapott és hazafutott velem.

  

Hosszú út - 12. fejezet

  Itt a következő fejezet is. Jó olvasást!

       Éclair szemszöge

   Jól érzem magam a baleset ellenére, de mégis furcsán. Valahogy minden olyan éles, a színek, a szagok. Alex a karjaiban vitt a lakásba. Amikor letett nagyon furcsán nézett rám.
  - Alex, mi a baj?
   Ő komolyan nézett a szemeimbe.
  - Mi történt veled? Megharapott valamelyikük?
  - Nem, dehogy! Hogy jut ilyesmi az eszedbe? - emeltem fel a hangom.
  - Vámpírillatod van!
  - Te velem ne merészelj kiabálni! Kinek hiszed magad?
  - A bevésődésednek!
  - Hogy minek? Viccelsz? Az is csak egy le... - elbizonytalanodtam, hisz ha vámpírok és alakváltók léteznek, akkor ... .
  - Legenda? Tényleg? - kérdezte gúnyosan és remegni kezdett. Pár pillanat múlva egy hatalmas vörösesbarna farkassal álltam szemben.
  - Alex? - kérdeztem, ő pedig bólintott. Teljesen összezavarodtam.
  - Alex kérlek, hogy menj el. Most!
   Nagy barna szemeivel szomorúan nézett rám, majd a szobájába ment. Hallottam, ahogy pakol. Bezárkóztam a szobámba, ő pedig elment. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek, de úgy éreztem, hogy beszélnem kell valakivel, ezért előkaptam a telefonom és felhívtam Rosalie-t.
  - Halló! Szia Rosalie!
  - Bocs, de én Emmett vagyok. Te?
  - Éclair vagyok. Szólnál Rosalie-nak?
  - Én nem felelek meg? - kérdezte és meghallottam Rose hangját.
  ,, Emmett, add vissza a telefonom." - mondta Rosalie és néhány tompa puffanás hallatszott.
  - Halló! Itt Rosalie!
  - Szia! Éclair vagyok. Nem tudom, hogy kivel beszélhetnék. Eltudnátok jönni Jasperrel, vagy csak te egyedül? Kérlek!
  - Azonnal indulunk.

   Öt percbe sem telt és megnyomták a csengőt. Gyorsan kinyitottam az ajtót és beengedtem őket.
  - Köszönöm, hogy eljöttetek. Beszélnem kell valakikkel, de nem akarom, hogy az a valaki kívülálló legyen.
  - Mi a baj? - kérdezték egyszerre miután leültünk.
  - Összekaptam Alex-szel.
  - Miért? - kérdezte Jasper érdeklődve.
  - Mert meggyanúsított, hogy megharaptatok. Szerinte vámpírszagom van. Utána veszekedtünk és ő átváltozott, én pedig elküldtem. Ennyi röviden.
  - Mit érzel Alex iránt? - kérdezte Rosalie.
  - Nem tudom. Olyan nehéz, hirtelen az egész életem megváltozott, összezavarodtam. Azt mondta, hogy belémvésődött. Én azonban ...nem ... nem szeretem. Ő a legjobb barátom, ráadásul pár nap után hogyan is lehetnék szerelmes?
   Ekkor megszólalt Rosalie telefonja.
  - Igen, Alice? Emmett? Azonnal megyek. - letette és hozzám fordult.
  - Bocs, Clair, de mennem kell. Jazz, te maradsz?
  - Igen.
  - Sziasztok!
   Rosalie egy pillanattal később már ott sem volt.

  - Jasper, szerinted rossz vagyok? Szeretnem kellene, de nem tudom.
  - Az érzéseknek nem lehet hosszan parancsolni, az még nekem sem megy.
  - Tudod, rémes ez az egész, ráadásul egy ideje folyamatosan rémálmaim vannak.Először három vámpír, egy nő és két férfi jelenik meg. A két férfi neve Jed és Lance. A Lance nevű megszagol és azt mondja, hogy én vagyok az. Utána emberek jelennek meg, akikből vámpírok és vérfarkasok lesznek. megijeszt ez az álom.
 - Figyelj rám. Ígérem neked, hogy nem engedem, hogy valaha bárki bántson téged. Rendben?
Most, van aki vigyázzon rád?
  - Megtudom védeni magam Jasper és különben is, ez csak álom.
  - Estére azért itt maradok veled.
  - És hol aludnál? Bár a vendégszobám már üres.
  - Mi nem alszunk.
  - Komoly? Milyen vámpírnak lenni?
  - Nagyon gyorsak vagyunk, élesek az érzékeink és néhányunknak különleges képessége is van.
  - Neked is?
  - Igen. Érzem mások érzéseit és tudom befolyásolni is azokat.
  - Az enyémet is?
 - A te érzéseidet csak néha érzem. Viszont éreztem, hogy kedvelsz.
  - Ez így is van. Egyébként, miért örültél annyira, hogy nem vagyok a rokonod?
  - Tudod, valamiféle vonzás árad belőled. Carlisle-ra nem hat, de Edwardra, Emmettre, rám és Alexre rendkívül intenzíven. Bármelyikünk megküzdene a másikkal azért, hogy a párod lehessen.
  - Én nem akarok problémát okozni nektek. Na jó, talán Emmettnek igen.
  - Kérlek, hogy Emmettet kerüld annyira, amennyire csak tudod. Veszélyes.
  - Értem és azon leszek. Most viszont lefürdök és lefekszem, te olvass, vagy dvdézz nyugodtan.
  - Oké! Jó éjt!
  - Neked is. 

Hosszú út - 11. fejezet

  Na most jó gyors voltam. Jó olvasást!

     Rosalie szemszöge


  Magam sem értem, de első látásra megkedveltem Éclairt. Közel érzem magamhoz, hisz ő sem döntehetett arról, hogy akar-e az lenni, ami. Ráadásul tök normális.
  - Még egyszer köszi, hogy hazaviszel.
  - Nagyon szívesen. Figyelj, ha lenne kedved valamikor szívesen elmennék vásárolni veled.
  - Jó ötlet, nagyon szívesen.
   Pár pillanat múlva már a házához is értünk, de elmerültünk a beszélgetésben. Én elmeséltem a történetem, s cserébe ő is mesélt nekem. Meglepett, hogy a szavaiból rengeteg magány érződött ki. Nem értem, hiszen Alex lenyomata lett. Talán csak egy barátnő hiányozna neki? Hirtelen kopogtak a kocsi ablakán. Alex volt az.

  - Végre megvagy. - és az éppen kiszálló lányt szorosan magához ölelte.
  - Végig biztonságban voltam. Igaz, Rosalie?
  - Persze. Már megnyugodhatsz Alex.
  - Köszönöm, Rose néni.
  - Ugyan! Na, sziasztok! Clair, akkor majd hívlak a vásárlás miatt.
  - Igen, szia!

    Még láttam, hogy Alex ölben viszibe a lakásba Clairt. Szépek együtt, de szerintem nem illenek igazán össze. Clairhez talán egy karizmatikusabb személyiség illene, hasonló Jasperhez, már amennyire ilyen rövid idő után véleményt alkothatok.
   Egész úton hazafelé ezen járt az eszem. Amikor hazaértem és beléptem a nappaliba elég gyászos hangulat fogadott.Egyből Carlisle-t kérdeztem.
  - Mi történt? Mégis kiderült, hogy Clairnek komoly baja lett? - kérdeztem aggódva.
   Mindenki furcsán nézett rám,majd Jasper megszólalt:
  - Hihetetlen! Rosalie tényleg kedveli Éclairt!
  - Igen, és akkor? Válaszolna valaki?
  - Igen, Rosalie. Clairrel semmi baj. Emmett-tel van baj.
  - Tessék? Carlisle nem mondanád végre konkrétan el, hogy mi a baj?
  - Röviden annyi, hogy Emmettnek túlságosan is tetszik Éclair. - mondta Alice.

   Ha ember lennék, biztosan elsápadtam volna. Amíg együtt voltunk, ez két alkalommal történt meg.Mind a két lányt megölte.
   Láttam Edward elkomoruló arcát.
  - Ez igaz, Rosalie? - kérdezte.
  - Igen. Nem szóltam nektek. Az első lányt úgy egy évig zaklatta. Először csak követte, később leveleket és ajándékokat küldött neki, telefonokkal zaklatta. Próbáltam leállítani, de nem ment. A lány a lakásából sem mert kilépni. Nagy nehezen rávettem Em-et, hogy utazzunk el. Egy hónap múlva Emmett két napra eltűnt, majd amikor előkerült túl boldog és vidám volt. Rossz érzésekkel indultam három nappal később Emmett kérésére haza. Az autóból láttam egy temetést, amikor is Emmett megszólalt: ,, Még azt hitte, hogy megcsalhat!". Kiderítettem, hogy a lánynak volt vőlegénye és kisbabát várt. A második lány csak tizenöt éves volt. Őt nem sajátkezűleg bántotta, de szegény lány annyira rettegett, hogy egy autó elé vetette magát.
   Mire a végére értem Esme, Alice, Bella és én is zokogtunk. Pár pillanattal később, mikor már lenyugodtunk, megérkezett Emmett.
  - Sziasztok! - köszönt és egyből a szobájába ment. 

Hosszú út - 10. fejezet

   Bocsi a késésért, de vizsgáztam és ezért nem volt friss.
   
          Jasper szemszöge

   Kivételesen egyedül vagyok. Csak vezetek, élvezem a sebességet. Direkt ezt a teljesen elhagyott utat választottam. Gondolkodnom kell.
   Az a lány teljesen összezavart. Amikor rám nézett, minden kiürült a fejemből, csak akkor tértem magamhoz, amikor leverte Emmettet. Azonban mivel Alex barátnője teljesen tabu, pedig... . Na jó, Jasper felejtsd el, mindenkinek az lesz a legjobb. Még jó, hogy Edward nem hallja ezeket a gondolatokat. Hirtelen megszólalt a telefonom, Alice volt az.
  - Jasper baleseted le... - be se tudta fejezni, amikor hirtelen Éclair futott az autóm elé. Hallottam ahogy az autó eleje nekiütődik. Azonnal megálltam és az autóba raktam.
  - Alice, szólj Carlisle-nak, viszem Éclairt.
  - Rendben, siess!
   Ilyen gyorsan még soha nem vezettem. Féltem, hogy talán nem érek vele időben haza. Amikor a ház elé értem Carlisle már kint várt minket. Óvatosan kiemeltem a kocsiból és bevittem a vizsgálóba. Letettem az ágyra és úgy döntöttem bent maradok, amíg megvizsgálja Éclairt. Carlisle levette róla a felsőjét és a farmerét, mindketten elszörnyedve néztük az elénk táruló képet. Iszonyatos volt, az egész bal oldala lila volt, a bevérzések miatt, látszott, hogy eltörtek a bordái, a keze és a lába több helyen. Carlisle-lal csak álltunk tehetetlenül, hallottuk, hogy a szíve egyre lassabban ver.
   Hirtelen kinyitotta a szemét, felült és nyújtózkodott, mint aki most ébredt fel. Ami még meglepőbb volt számunkra, hogy az illata egészen megváltozott. Ráadásul nyújtózás közben hallottuk, ahogy a törött csontjai minden fájdalom nélköl a helyükre csúsznak és összeforrnak. Utána ránk nézett.
  - Mit néznek? Hol vagyok? Várjunk, csak, te Jasper Hale vagy. Ön pedig dr. Cullen? Mit keresek itt? És miért nincs rajtam ruha?
   Carlisle-lal továbbra is döbbenten bámúltunk rá.
  - Válaszolna valaki?
  - Öhm... igen, persze. Dr. Carlisle Culen vagyok és a házunkban vagy, mivel Jasper véletlenül elütött. Eszméletlenül hozott ide, én pedig megvizsgáltalak.
  - De tökéletesen jól érzem magam.
  - Elhiszem. Hozok neked valami ruhát.
  - Köszönöm, dr. Cullen, az jó lenne.
  - Csak Carlisle és tegezz nyugodtan.
  - Köszönöm.
  
   Carlisle kiment én pedig egyedül maradtam Éclairrel.
  - Biztosan jól vagy?
  - Aha, nagyon megijesztettelek?
  - Hát nem kicsit.
  - Bocsi, az én hibám volt. A ma este kicsit sok volt nekem.
  - Elmondod?
  - Ha kapok valami ruhát magamra.
   Gyorsan odaadtam neki az ingemet, csak az járt a fejemben, hogy így büntetlenül lehetek vele legalább egy kis ideig.
  - Köszönöm. A történet röviden annyi, hogy apa mesélt ugyan a törzsi legendákról, de nem vettem komolyan soha. Azt se hittem el neki, hogy ő tényleg indián. Ma viszont szembesültem azzal, hogy minden meséje, amikkel szórakoztatott igaz volt. Ráadásul közölték velem, hogy egy korcs vagyok.
  - Korcs?
  - Igen, az. Mint kiderül, léteznek alakváltók és vámpírok. A dédapám vámpír, a nagyapám pedig alakváltó volt. Ezt szedd össze. Az illatodból ítélve te sem vagy ember, ugye?
  - Igen.
  - Ha a qileute-ok az alakváltók, akkor ti csak vámpírok lehettek. Ha Alex és Anthony is, a szavaikkal élve korcsok, akkor Jacob alakváltó, a párja pedig vámpír. Így van?
  - Nem egészen, Nessie csak félvámpír.
  - Legalább a te lányod? Már meg sem lepődnék.
  - Nem, Renesmée Bella és Edward lánya.
  - Remek! Talán én is a családhoz tartozom?
  - Nem - mondtam és elmosolyodtam. - Te nem vagy Cullen.
  - Te miért örülsz ennek?
  - Azért, mert nem lennék képes testvérként rád nézni.
  - Miért? - kérdezte, de válaszolni már nem tudtam, mert, bekopogott és belépett Esme.
  - Szia, Esme Cullen vagyok, de kérlek, hogy tegezz és szólíts Esmének.
  - Köszönöm, Esme. Éclair vagyok, de szólíts nyugodtan Clairnek.
  - Rendben. Hoztam ruhákat neked. Rosalie adta kölcsön, de látom már kaptál.
  - Azért, ha nem gond szeretnék valami zártabbat egy ingnél.
  
   Esmével egymásra mosolyogtak és éreztem, hogy Esme lányának fogadta Éclairt. Kimentem amíg felöltözött, majd lekísértem a nappaliba.
   Emmett nyugodt volt, de amint meglátta Éclairt őrletet éreztem felőle. Reméltem, hogy tévedek, de Edward rám nézett és bólintott. Ő is hasonló következtetésre jutott.
  - Köszönöm a segítséget és sajnálom, hogy gondot okoztam. Lenne egy utolsó kérésem, valaki haza tudna vinni?
   Szólni akartam, de Rosalie megelőzött. 
  - Ha neked jó Éclair, én szívesen hazaviszlek.
  - Köszönöm Rosalie. - mondta és rámosolygott Rose-ra, ő pedig viszonozta.
   A két lány elindult, Emmett pedig elment vadászni. A család többi tagja a nappaliban maradt.
  - Fiúk, mi a baj? - kérdezte Carlisle látva az arcunkat.
  - Emmett! - mondtuk egyszerre Edwarddal.
  - Mi van vele?  - Kérdezte Esme aggódva.
  - Olyanok az érzései, mint egy megszállott őrültnek, de csak Éclair közelében.
  - Én is ilysemire jutottam. - mondta Edward. - Amint megjelent Éclair minden gondolatát ő töltötte ki.Egyelőre még csak meg akarja hódítani, de ha sokáig nem sikerül neki, vagy erős érzelmi hatás éri, bármire képes lehet. Szószerint bármire. Még az sem kizárt, hogy  Éclair ellen fordul.
  - Azt nem engedem. - mondtam és tudtam, hogy az életem árán is megvédem, ha kell.