Bocsi a késésért, de vizsgáztam és ezért nem volt friss.
Jasper szemszöge
Kivételesen egyedül vagyok. Csak vezetek, élvezem a sebességet. Direkt ezt a teljesen elhagyott utat választottam. Gondolkodnom kell.
Az a lány teljesen összezavart. Amikor rám nézett, minden kiürült a fejemből, csak akkor tértem magamhoz, amikor leverte Emmettet. Azonban mivel Alex barátnője teljesen tabu, pedig... . Na jó, Jasper felejtsd el, mindenkinek az lesz a legjobb. Még jó, hogy Edward nem hallja ezeket a gondolatokat. Hirtelen megszólalt a telefonom, Alice volt az.
- Jasper baleseted le... - be se tudta fejezni, amikor hirtelen Éclair futott az autóm elé. Hallottam ahogy az autó eleje nekiütődik. Azonnal megálltam és az autóba raktam.
- Alice, szólj Carlisle-nak, viszem Éclairt.
- Rendben, siess!
Ilyen gyorsan még soha nem vezettem. Féltem, hogy talán nem érek vele időben haza. Amikor a ház elé értem Carlisle már kint várt minket. Óvatosan kiemeltem a kocsiból és bevittem a vizsgálóba. Letettem az ágyra és úgy döntöttem bent maradok, amíg megvizsgálja Éclairt. Carlisle levette róla a felsőjét és a farmerét, mindketten elszörnyedve néztük az elénk táruló képet. Iszonyatos volt, az egész bal oldala lila volt, a bevérzések miatt, látszott, hogy eltörtek a bordái, a keze és a lába több helyen. Carlisle-lal csak álltunk tehetetlenül, hallottuk, hogy a szíve egyre lassabban ver.
Hirtelen kinyitotta a szemét, felült és nyújtózkodott, mint aki most ébredt fel. Ami még meglepőbb volt számunkra, hogy az illata egészen megváltozott. Ráadásul nyújtózás közben hallottuk, ahogy a törött csontjai minden fájdalom nélköl a helyükre csúsznak és összeforrnak. Utána ránk nézett.
- Mit néznek? Hol vagyok? Várjunk, csak, te Jasper Hale vagy. Ön pedig dr. Cullen? Mit keresek itt? És miért nincs rajtam ruha?
Carlisle-lal továbbra is döbbenten bámúltunk rá.
- Válaszolna valaki?
- Öhm... igen, persze. Dr. Carlisle Culen vagyok és a házunkban vagy, mivel Jasper véletlenül elütött. Eszméletlenül hozott ide, én pedig megvizsgáltalak.
- De tökéletesen jól érzem magam.
- Elhiszem. Hozok neked valami ruhát.
- Köszönöm, dr. Cullen, az jó lenne.
- Csak Carlisle és tegezz nyugodtan.
- Köszönöm.
Carlisle kiment én pedig egyedül maradtam Éclairrel.
- Biztosan jól vagy?
- Aha, nagyon megijesztettelek?
- Hát nem kicsit.
- Bocsi, az én hibám volt. A ma este kicsit sok volt nekem.
- Elmondod?
- Ha kapok valami ruhát magamra.
Gyorsan odaadtam neki az ingemet, csak az járt a fejemben, hogy így büntetlenül lehetek vele legalább egy kis ideig.
- Köszönöm. A történet röviden annyi, hogy apa mesélt ugyan a törzsi legendákról, de nem vettem komolyan soha. Azt se hittem el neki, hogy ő tényleg indián. Ma viszont szembesültem azzal, hogy minden meséje, amikkel szórakoztatott igaz volt. Ráadásul közölték velem, hogy egy korcs vagyok.
- Korcs?
- Igen, az. Mint kiderül, léteznek alakváltók és vámpírok. A dédapám vámpír, a nagyapám pedig alakváltó volt. Ezt szedd össze. Az illatodból ítélve te sem vagy ember, ugye?
- Igen.
- Ha a qileute-ok az alakváltók, akkor ti csak vámpírok lehettek. Ha Alex és Anthony is, a szavaikkal élve korcsok, akkor Jacob alakváltó, a párja pedig vámpír. Így van?
- Nem egészen, Nessie csak félvámpír.
- Legalább a te lányod? Már meg sem lepődnék.
- Nem, Renesmée Bella és Edward lánya.
- Remek! Talán én is a családhoz tartozom?
- Nem - mondtam és elmosolyodtam. - Te nem vagy Cullen.
- Te miért örülsz ennek?
- Azért, mert nem lennék képes testvérként rád nézni.
- Miért? - kérdezte, de válaszolni már nem tudtam, mert, bekopogott és belépett Esme.
- Szia, Esme Cullen vagyok, de kérlek, hogy tegezz és szólíts Esmének.
- Köszönöm, Esme. Éclair vagyok, de szólíts nyugodtan Clairnek.
- Rendben. Hoztam ruhákat neked. Rosalie adta kölcsön, de látom már kaptál.
- Azért, ha nem gond szeretnék valami zártabbat egy ingnél.
Esmével egymásra mosolyogtak és éreztem, hogy Esme lányának fogadta Éclairt. Kimentem amíg felöltözött, majd lekísértem a nappaliba.
Emmett nyugodt volt, de amint meglátta Éclairt őrletet éreztem felőle. Reméltem, hogy tévedek, de Edward rám nézett és bólintott. Ő is hasonló következtetésre jutott.
- Köszönöm a segítséget és sajnálom, hogy gondot okoztam. Lenne egy utolsó kérésem, valaki haza tudna vinni?
Szólni akartam, de Rosalie megelőzött.
- Ha neked jó Éclair, én szívesen hazaviszlek.
- Köszönöm Rosalie. - mondta és rámosolygott Rose-ra, ő pedig viszonozta.
A két lány elindult, Emmett pedig elment vadászni. A család többi tagja a nappaliban maradt.
- Fiúk, mi a baj? - kérdezte Carlisle látva az arcunkat.
- Emmett! - mondtuk egyszerre Edwarddal.
- Mi van vele? - Kérdezte Esme aggódva.
- Olyanok az érzései, mint egy megszállott őrültnek, de csak Éclair közelében.
- Én is ilysemire jutottam. - mondta Edward. - Amint megjelent Éclair minden gondolatát ő töltötte ki.Egyelőre még csak meg akarja hódítani, de ha sokáig nem sikerül neki, vagy erős érzelmi hatás éri, bármire képes lehet. Szószerint bármire. Még az sem kizárt, hogy Éclair ellen fordul.
- Azt nem engedem. - mondtam és tudtam, hogy az életem árán is megvédem, ha kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése