Javítva és bővítve lett, de azért jó olvasást!
Emmet szemszöge
Edward megkért, hogy kísérjem el vadászi. Belementem. Furcsa érzésem van otthon, valahogy máshogy néznek rám a többiek, főleg a lányok. Rosie elmondta volna nekik? Ahh ... kizárt. Hirtelen megéreztem Éclair illatát és még három vámpírét. Gyorsan felhívtuk a többieket és amíg vártuk őket hallgatóztunk. Érdekes beszélgetésnek indult, s amikor a többiek is megérkeztek kiléptünk a rétre. Hihetetlen! Éclair nagyapja vámpír, tehát emiatt vannak fejlett érzékei. Carlisle idehívta hozzánk, de ők visszatartották, majd ledermedtek. Csak néztünk, ő pedig szólt, hogy jó lenne ha segítenénk neki. Rose ment oda hozzá először, majd mi is. Miután felengedtek a szőkét és a nőstényt kinyírtuk, de a négert nem engedte, mert az hűséget fogadott neki. Mi van itt? Mindenkinek az én csajom kell?
Miután elment a néger indult volna haza, visszafordult és köszönetet mondott Jasper pedig felajánlotta, hogy hazakíséri. Hát ezt már tényleg nem hiszem el!!! Még Jasper is!!!Mindenkit közel enged magához, csak engem nem.Egyre jobban akarom őt. Muszáj megszereznem! Kell nekem!
Éclair szemszöge
Két héttel később
Végre! Azt hiszem, elmondhatom, hogy majdnem minden jó. A rémálmom elmúlt, de a rossz érzésem megmaradt. Emmett tök rendes, nagyon visszavett a nagy arcából. Valakitől névtelen ajándékokat kapok, ez izgalmas, de a furcsa telefonhívások ijesztőek. Minden órában egyszer megcsörren a telefonom és beleszuszognak. Biztosan csak egy halloweeni tréfa.
A suli ebédlőjében gyűltünk össze megbeszélésre.
- Clair, te mit gondolsz? - kérdezte Carla.
- Miről? Bocsika, de elgondolkodtam.
- A Halloween-buliról. - csicseregte Alice.
-Van valami ötletetek?
- Eddig a "Vámpírok bálja" téma a legjobb. - mondta Debbie.
Alice-ékre néztem és elnevettem magam.
- Remek! A fiúk megcsinálják a díszletet, Alice biztos segít nekik, ugye? - és Alice-re néztem boci szemekkel.
- Hát persze. Emmett, Edward, Jasper és a többiek, holnap kezdünk. - mondta ártatlan szemekkel, de diktátori hangon.
- Persze. - morogták a fiúk és tüntetőlegesen elmentek.
Órák után egyedül sétáltam haza és meglepődve láttam apa autóját. Berohantam a lakásba és jó alaposan megölelgettem.
- Hiányoztál!
- Te is nekem, kicsim! Mi újság veled?
- Állítólag én lettem Alex Black lenyomata.
- Tessék? Jól értettem?
- Igen, jól értetted. Apa, miért nem beszéltél a családodról? Miért mástól kellett megtudjam, hogy a dédapám vámpír volt?
- Tudod kicsim nem tudtam, hogy is kezdjek hozzá.
- Meg kellett volna próbálnod, ugyanis vámpírképességeim vannak.
- Tessék?!
- Jasper Cullen véletlenül elütött. A bal oldalamon minden csontom eltört. Amikor magamhoz tértem nyújtóztam egyet és a csontjaim minden fájdalom nélkül a helyükre csúsztak és összeforrtak. Le tudom dermeszteni azt, akit akarok, ez olyan időmegállításszerű dolog.
- Te jó ég!
- Ja, majd el felejtettem. A nagyapád él és el akart raboltatni, de a Cullenek segítettek.
- De ők vámpírok!
- Te tudtad?! Tudod, mit? Nem érdekel, de Beau-val beszélned kell majd.
- És mi van veled és Alex-szel?
- Összevesztünk. A baleset után a vámpírgénjeim gyógyítottak meg ezért megváltozott az illatom, ő pedig azonnal azt feltételezte, hogy a rokonai bántottak. Már lassan két hete nem láttam. Annyira jó, hogy itthon vagy, de én megyek, mert tanulnom kell. Főzök, fél nyolckor gyere fel. Ohh...apa!
- Igen, kicsim?
- Ha zajt hallanál éjszaka tőlem, ne ijedj meg, csak valamelyik Cullen jön vigyázni rám.
- Tessék?
- Jól hallottad. Szia!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése