Ez egy Twilight-novella, remélem tetszeni fog. Ezt a névnapom alkalmából kapjátok. Jó olvasást!
Az Idegen
Bella Black naplója, 2073
,,Edward!
Már évek teltek el, mióta elhagytál és rá kellett ébrednem, hogy HAZUDTÁL! Azt mondtad, hogy el foglak felejteni, de az arcod máig is minden éjszaka, minden álmomban felidéződik és átélem azt, hogy elmentél.
Tudom, hogy egy nap visszavezet majd a sors ide titeket, de én már nem leszek itt akkor. Azt akarom, hogy tudd, nem felejtettelek el téged, titeket soha.
Ennek a naplónak csak ez az egy bejegyzése lesz. Ez nektek készül.
Miután elmentetek hónapokig élőhalottként járkáltam. Nem ettem, nem beszélgettem. Meghalt bennem valami. Charlie anyához akart küldeni, de én maradtam és kompromisszumként barátkozni kezdtem Jacobbal. Lassan, nagyon lassan a mellkasomban lévő űr, amit hagytatok enyhülni kezdett. Jake mindent megadott nekem amire vágytam, de mégsem volt elég. Annyira azonban igen, hogy két év után beláttam végleg elhagytatok. Ez a beismerés volt az utolsó lökés ahhoz, hogy végleg Jake mellett kössek ki.
Nagyon kedveltem őt, de soha nem lettem szerelmes belé.
Újabb két év telet el és megkérte a kezem, én pedig igent mondtam neki. Hidd el, jó életem volt mellette. Nagyon szeretett engem is és a később megszülető gyermekeinket is. Elsőként született William. A kicsi Billy, aki az egyetlen unokája volt Billynek, akit láthatott. Utána egy ikerpár látott napvilágot Charity és Faith személyében. Gyönyörű kislányokká cseperedtek, csak a hajukat örökölték Jaketől, azontúl tökéletes hasonmásaim lettek. Legvégül három hónappal Jacob halála után megszületett Jacob Anthony.
Imádom őket és az unokáimat is, de tudom ha veled élhettem volna az is elég lett volna. Az eltelt idő azonban megtanított arra, hogy tudjam értékelni azt, amivel a sors megajándékozott.
Most, életem alkonyán így búcsúzom tőled. Nem tudom, hogy egyáltalán emlékszel-e még rám, de ha igen kérlek vigyázz a családomra. Jusson eszedbe, ők én vagyok, bennük élek tovább és az ő leszármazottaikban.
A szerződésetek pedig továbbra is élni fog. Az évek során a farkasok új nemzedékei a meséimből tudják és érzik, hogy az aranyszemű vámpírok a barátaik.
Így búcsúzom:
Örök szeretettel Bella"
Tíz évvel később
La Push nyugodt földjét izgalom töltötte meg, mivel a Cullenek, akikről Bella néni mesélt, visszatértek. Csak egy tizenhét éves lány volt izgatottabb, mint a többiek. Ez a lány pedig nem más, mint Bella Black, Bella Swan dédunokája. A dédije a halála előtt adott neki egy fényképalbumot, benne egy naplólappal. Megígérte neki, ha a Cullenek visszatérnek odaadja az albumot Edward Cullennak.
Most itt állnak a Cullenek a falkával szemben és odalépett a fényképekről már ismét Edward Cullenhez.
- Ezt a dédim küldi neked. Ő már nem tudta megvárni a visszatérteteket, nyolc éve örökre megpihent. Az utolsó szavai is neked szóltak: ,, Kicsim mondd meg neki, hogy csak őt szerettem mindig." Ezt mondta, de te és a családod soha nem érdemeltétek meg a szeretetét. Teljesítettem a kérését, de tudnod kell, te csak egy idegen vagy, a jogod hozzánk elveszítetted már régen. A szerződés még mindig él, de soha ne akarjatok közeledni hozzánk. Ti csak idegenek vagytok, sőt leginkább TE VAGY IDEGEN! A további megbeszélés a bátyámra tartozik.
Edward szemszöge
Elolvastam a levelet és megnéztem az albumot. Igaza volt elhagytam őt és ezzel a boldogságomat is. Bella Blacknek is igaza van. Én már csak egy névtelen utolsó idegen vagyok itt.
Két nappal később, Volterra
- Edward, mindent láttam és megértelek, ezért úgy döntöttünk Marcusszal és Caiusszal, hogy teljesítjük a kérésed. Demetri!
Pár pillanat volt csupán, míg meghalt, és senki nem tudhatta, hogy a halálban és csak a halálban lelhette meg ez az örök idegen a békét, melyet életében és a vámpírlétben sem lelt meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése