Oldalak

2011. július 28., csütörtök

A Voroncevek hercegnője - Első

Sziasztok!
Tudom-tudom, sokáig tartott. Remélem ezentúl jobban fognak alakulni a dolgaim.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea




   A Cullen család nyugalmát Alice borította fel egy reggel. Látomása volt arról, hogy a Volturi látogatást tesz náluk. Csak annyit tudtak biztosan, hogy békével jönnek.
   Három nappal később megérkezett Aro és kísérete. Bekísérték őket és leültek a nappaliban.
- Mi szél hozoztt benneteket? - kérdezte Carlisle.
- Lenne hozzád egy lég nagy kérésem, barátom.
- Mi lenne az?
- Van három vegetáriánus vámpír nálunk és én megígértem nekik, hogy vagy a Denalikhoz, vagy hozzátok csatlakozhatnak.
- Mióta vegetáriánusok?
- Amennyire én tudom soha nem ittak emberi vért. Jöhetnek?
   Carlisle a család megmaradt tagjaira tekintett és a többségük rábólintott.
- Jöhetnek.

   Nem egészen két héttel később Esme és Alice már nagyon izgatottak voltak. Amint távozott tőlük a Volturi, azonnal elkezdték berendezni az újak szobáit. Alice jóvoltából arra is fény derült, hogy két lány és egy hím vámpír fog érkezni. Az egyetlen, aki szenvtelenül és érdektelenül figyelte az eseményeket, az Emmett volt. Őt viselte meg a legjobban a családtagjaik elvesztése, még most több, mint száz év távlatából nézve sem tudott tovább lépni.
   Amikor végre elérkezett az újak érkezésének időpontja még Carlisle is szabadnapot vett ki. Végre megszólalt a csengő és Esme még abban a pillanatban ajtót is nyitott.
- Üdvözlünk titeket! Gyertek be. - mondta Esme és a nappaliba kísérte a fiatalokat.
- Köszönjük, hogy befogadtak minket. Ők itt Cassandra és Haley, én pedig Edmond vagyok.
- Örülünk, hogy megérkeztetek. Én Carlisle vagyok, ő itt a feleségem Esme, a többiek pedig Alice, Emmett és Jasper. Most pedig ha gondoljátok Esme és Alice megmutatják a szobáitokat.
   Az első egy fekete-fehér szoba volt Edmondnak. Őt ott is hagyták nézelődni és a lányok tovább mentek. A következő szoba a Haleyé volt,  Playboy szoba fekete és fukszia színekkel. A lány ahogy meglátta halkan felsikkantott a többiek pedig úgy döntöttek, hogy Cassie szobáját is célba veszik.
   A lánynak nagyon tetszett a szoba és örömében megölelte mind Esmét, mind Alice-t. Mindkét nő arcáról csak úgy áradt a boldogság, mintha kicsit visszakaptak volna az elveszített családjukból.



2011. július 15., péntek

A Voroncevek hercegnője - Prológus

   Sziasztok!
Mint ígértem itt a prológus. Remélem tetszeni fog.
Üdv: Dreamea

        2022

   A románok fellázadtak a Volturi ellen. A kezdeti kisebb lázadás azonban pár hónap alatt véres háborúvá vált. A két hatalom nem bírt egymással. Aro segítségül hívta régi barátját Carlisle Cullent és annak családját, aki azonnal beleegyezett. Ám biztosra akart menni, ezért szövetséget ajánlott a legnagyobb orosz klánnak, a Voronceveknek.
   A klán feje, Ivan Voroncev azzal a feltétellel adta a támogatását, hogy a harc vége után a lánya lesz a negyedik Volturi vezér. Aro elfogadta a feltételt.
   A háború mind véresebbé vált és már csak egy esélye volt a Volturinak, a végső harcra készültek. Ez az ütközet, az utolsó meghozta a Volturinak a győzelmet, de rengeteg áldozat volt. A Cullen család elvesztette Bellát, Rosalie-t és Edwardot a Voroncevek pedig a hercegnőjüket.
   Cassandra Voroncev még a harc ideje alatt megismerkedett Bellával és Edwarddal, akik az első fogságából kiszabadították. meglátott Bellánál egy képet Emmettről és elkérte. megtetszett neki a képen látható férfi a csibészes mosolyával. Két nap múlva ismét a románok fogságába esett, ahonnan csak a harc vége után két évvel szabadult csak ki. Egy pár, Haley és Edmond Dantes mentették meg és együtt mentek a Volturihoz. Cassandra képessége, hogy bármit eltud hitetni bárkivel és csak ez az egy dolog segített neki abban, hogy Aronak sejtése se lehessen, hogy ki is ő valójában.

 

2011. július 14., csütörtök

Az ébredés fáj? - 37. fejezet + Epilógus

   Sziasztok!
Tudom, hogy sokáig elmaradtam, de milliószor írtam át a fejezetet. Most azonban készen van. Ezzel a fejetettel lezárul ,,Az ébredés fáj?" című művem. Minden vég egy új kezdetet tartogat és ez most sincs másként. Az együtt folytatott ,,Hosszú út"-unk következő állomása a ,,Voroncevek hercegnője" lesz.
Köszönöm a kitartásotokat és a kritikáitok. Mindkettő simogatta  a lelkemet és biztat arra, hogy érdemes megosztanom és ne dugjam az írásaimat a fiókjaim mélyére.
Üdv mindenkinek: Dreamea


     Lena - Viola szemszöge

   Én ezt nem értem. Mintha minden egyes szóval közelebb kerülnének hozzám, de mégis félek tőlük. Hirtelen egy kép jelent meg előttem: Emmettet láttam egy törölközőben és nagyon tetszett nekem. Utána sorban jöttek vissza az emlékképek  Samék, Donald, a kicsi Anthony és a család árulása. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi tévő legyek. Csak Alice és Emmett álltak ki mellettem, a többiek eldobtak. Azonban én mennyivel nevezhetem magam jobbnak, hiszen eldobtam a fiamat. Nem, nem vagyok jobb náluk.
   Legalább annyiból nyugodt lehet a lelkem, hogy Bella sajátjaként szereti és neveli a fiamat. Nem vehetem el tőlük, hiszen én jóformán lemondtam róla, amikor elmenekültem.
   Az első legértelmesebb gondolatom az, hogy meg kell maradnom Violának. A Lena nevű lányt el kell temetni. Mindenkinek csak fájdalmat okozna az, ha visszatérne.
   Észre sem vettem, hogy csak négyen maradtak a nappaliban rajtam kívül. Esme, Alice, Emmett és Carlisle furcsán néztek rám, talán azért, mert az arcomon végigvonultak az érzelmek.
   Nagy lélegzetet vettem és megszólaltam:
- Eszembe jutott. Tudom, hogy kik vagytok, és azt is, hogy tényleg én voltam az a Lena, akivel azonosítottatok. Azonban az a lány meghalt a lelkében, amikor elárultátok. Ha elfogadnátok és befogadnátok engem Violaként, akkor szeretnék ismét közétek tartozni, de azt meg kell értenetek, hogy jobb, ha sem Anthony, sem Bella és Jacob nem tudják meg az igazat. Családdá váltak, és én bár nem lesz könnyű, de túllépek azon, hogy Anthony a fiam. Már régen új életet kezdtem és azt akarom folytatni. Esme, Carlisle szeretlek titeket, de bízni nem tudok bennetek. Félek tőletek. Csak egy érzés van bennem , ami erősebb a félelemnél az pedig a szerelem. - Emmett felé fordultam és engedtem, hogy érezhesse az érzéseimet. -  Emmett! Amíg itt voltam, folyton Edward után futottam, igazából azt sem tudom, hogy miért. Az elejétől kezdve vonzódtam hozzád, talán csak egy furcsa Edward eszményképért rajongtam. Hidd el, azonban mindig ott voltál a szívemben. Te észre sem vetted, de rajtad felejtettem a tekintetem. Remélem nem késtem el azzal, hogy elmondjam: Szeretlek.
   Könnyek szöktek a szemembe. Emmett csak mozdulatlanul állt, majd hirtelen felkapott és megpörgetett.
- Akkor az enyém vagy? Biztosan?
   Csak bólintottam, ő pedig magához szorított és megcsókolt.
- Csak hogy tudd, én is szeretlek téged. Amióta itt vagy, akár Lenaként, akár Violaként.

   Megint csend telepedett a nappalira amit a telefonom hangja tört meg. Felvettem, Aro bácsi hívott.
- Viola, mikor jössz haza? Marcus trónja rád vár, a harmadik Volturira.
- Úgy döntöttem maradok a Cullenekkel. Tudom, hogy tudod, hogy én igazából idetartozom.
- Tehát emlékszel.-nem is kérdezte, hanem kijelentette. - Értem és tudomásul veszem. - mondta és le is rakta.
   Kicsit furcsán néztek rám, majd tettem egy utolsó megjegyzést.
- Ha nem haragszotok, én soha nem leszek többé Cullen. Mostantól mindig Viola Volturi maradok.


     Epilógus


   Nagyon boldog voltam. Tudom, hogy szeretnek. Emmett együtt töltött perceink mindegyikében teljes odaadással vesz körül. Sem Lenaként, sem Violaként még csak álmodni sem mertem arról, hogy valaha ilyen boldog lehetek.
   Nem tartottam meg a szavam. A természet megajándékozott minket egy csodaszép gyermekkel. Amikor Emmett megtudta közölte velem, hogy ezután nincs pardon, a felesége kell legyek. Én végképp nem akartam esküvőt, de megtalálta a kevés gyenge pillanataim egyikét  /reggeli rosszullét miatt görnyedtem a wc fölé/ és kicsikarta belőlem az igent. Így lettem egy héttel a szülés előtt  Mrs. Viola McCarty ... Cullen.