Hatodik

          Sziasztok!

Ez a rész sem lett hosszú és ezért bocsi. Köszönöm a komikat, nagyon jól estek.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

    Cassie szemszöge


   Azt hiszem ez volt az a momentum, amikortól csínyháborúról beszélhetünk. Szinte alig telt el nap nyugalomban. Talán ez is közrejátszott abban az elhatározásban, hogy még a tervezettnél is előbb költözünk. Az augusztus végére tervezett utazást, így már a hónap elején véghez vittük.
   Most a kocsiban ülünk és azt hiszem, még életemben nem voltam ennyire izgatott. Végre megtehetem azt, amire megkértek. Végre átadhatom Bella levelét Jacob utódainak. Tudtam a határról és reméltem, hogy én is érezni fogom, hogy hol van. Megérkezünk után pár órával séta ürügyén a határhoz indultam. Alig öt perc múlva egy farkassal nézhettem szembe. Gyönyörű, egészségesen fénylő rőt bundája volt.
- Békével jöttem! Cassandra Cullen vagyok és és egy levelet szeretnék átadni egy bizonyos Jacob Black utódainak. Bellától.
  
   Az utolsó szónál láttam, hogy megfeszült a gerince, majd elszaladt. Reméltem, hogy visszajön, vagy küld valakit maga helyett, de nem sok időm volt gondolkodni, mert egy rövidnadrágos indián fiú jelent meg. Érdekes módon, engem nem irritál az illata, bár Emmett azt mesélte róluk, hogy büdösek. Frusztráló volt, hogy még véletlenül sem  volt hajlandó rám nézni. Cseppet sem barátságosan szólalt meg.
- Mit akarsz tőle? - mordult rám.
- Mint mondtam, egy levelet kell átadnom neki Bellától. - kissé gúnyos voltam, ha ő bunkózhat...
- Bella él?
- Nem. A száz évvel ezelőtti vámpírháború idején találkoztam vele és ... - akkor jutott eszembe, hogy mit is mesélt nekem Bella a vörösesbarna bundáról és Jacob külsejéről. - Te jó ég! Te vagy Jacob! De te hogy-hogy élsz? Nem kellene halottnak lenned?
- Semmi közöd hozzá! - szólt rám durván. - Add ide a levelet!
   Szó nélkül átnyújtottam és már majdnem elindultam haza, amikor eszembe jutott valami és visszafordultam.
- Tudom, hogy Carlisle-t ismered. Hamarosan Ő is fel fog keresni titeket. Viszlát!

   Hátra sem fordultam. hogy lehet valaki ilyen bunkó?! Legalább egy köszönömöt benyöghetett volna, vagy rám nézhetett volna. Ennek nem volt gyerekszobája? Vajon minden farkas ilyen? Azt hiszem, hogy kezdem érteni a farkasokkal szembeni ellenérzéseket.
   Sokáig sétáltam és beiktattam egy vadászatot is. Legalább Jazz ne érezze a felindultságomat. Vadászat közben találtam egy hatalmas tölgyfát és a tövébe telepedtem. Mintha kiszívta volna belőlem a haragot. Megnyugtatott és egy rövid idő múlva hazaindultam.

Ötödik

   Sziasztok!
Meghoztam az ötödik fejit, remélem elnyeri a tetszésetek.
Köszönöm a komikat ivi-nek és Csicserii Gurll-nek.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

          Emmett szemszöge



   Arra számítottam, hogy Cassietől kapni fogok, de. hogy Alicetől is, arra nem. Mióta vámpír vagyok még nem kaptam Alicetől ekkorát.
- Alice, amilyen kicsi vagy, ahhoz képest a pofonod hatalmas.
- Emmett, azok nagyon drága ru...-kezdte volna mondani, de az emeletről Cassie tündéri kiabálását hallottuk.
- Emmett Cullen! Ezt az akciódat nem éled túl! A ruháim!!! Most mehetek megint vásárolni! Ezen a héten harmadszor! Először a cipőim, most meg...
   Egyre közeledett a hangja. Ilyenkor, ha emberi tempóban halad felém - bár nem vallanám be de - félek tőle. Amikor elém ért láttam az arcán, hogy valamiért mosolyog.
- Eddig jó kislány voltam, de ha háborút akarsz, megkaphatod. Győzzön a jobbik! Emmett ereszkedj négykézlábra, ugass és nyalogasd a másik mókamester, Jasper kezét.
   Nem akartam engedelmeskedni neki, de a testem követte a szavait. Oh, tehát ez a képessége. Igazán szólhatott volna előbb, akkor talán visszafogom magam. Nem, nem tettem volna.
   Fél órán át ugattam és nyalogattam Jasper kezét. Fúúúúj!!! A fél óra leteltével Cassie megkegyelmezett nekem.
- Emmett elég lesz. Remélem most már Jasperrel kétszer is meggondoljátok, hogy kinek a ruháival szórakoztok. - mondta és rám nevetett.
   Miután Cassie elment, Jasper még mindig undorodó arccal közölte velem, hogy :
- Emmett, csinálj valamit a barátnőddel, mert így már nem is olyan buli felmérgelni.

   Persze az egész család végig nevette ezt az akciót, de engem igazán elgondolkodtattak Jazz szavai.
   Cassie tényleg lenne a barátnőm? Nagyon kedvelem. Sokat jelent nekem, többet, mint Rosie. Vajon hajlandó lenne elviselni az állandó mókázásom, vagy meg kellene változzak? Basszus! Miért kell ennyire bonyolultnak legyen minden. A kőkorszakban ez annyival egyszerűbb lehetett. A neked tetsző lány haját elkaptad és bevonszoltad a barlangodba. Milyen szép idők lehettek. Mondjuk, nem hinném, hogy Cassie ezt díjazni. Nagyon nem. Nah, mindegy. Most minden marad a régiben, a többit, majd meglátom.

Negyedik

   Tudom, sokáig eltűntem és ezer bocsánat. Viszont lenne egy kérésem. Egy-két olvasó hagyna nyomot kritika formájában? Nem kötelező, nem írok olyanokat, hogy blogzárás, vagy komihatár, csak jól esne. Ez rátok van bízva.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

      Esme szemszöge

      Két hónappal később

 
   Kár, hogy elmentek, ha igazán megnézzük a dolgokat Haley és Edmond ne tudtak beilleszkedni hozzánk. Talán tényleg az volt a jó döntés, hogy itt hagytak minket és saját családot hoznak létre. Annak viszont, hogy Cassie maradt nagyon örülök. Az egész családra jó hatással van, de leginkább Emmettre. Visszaadta a fiamat. Soha nem hittem volna, hogy örülni fogok az obszcén vicceinek és néha kissé durvára sikeredő tréfáinak. Cassievel folyton veszekednek, de közben annyira aranyosak.
- Esme!-szólt Alice és Carlisle.
- Igen?
- Emmettéken gondolkodsz? - kérdezte Carlisle és átölelt.
- Igen, drágám. Olyan jó boldognak látni őket. Bevallották már az érzéseiket egymásnak?
- Dehogy! - fújt Alice. - Nekem már mindketten bevallották, de egymásnak...
   Ekkor üvegcsörömpölés hallatszik, Cassie kiabálásával és Emmett nevetésével.
- Eszement őrült! Miattad kitört az ablak!
- Törpe, az üvegfal és te törted ki a hozzám vágott hajkeféddel.
- Takarodj a szobámból! TE IDIÓTA!
- De Picur, hogy beszélhetsz így? - gügyögte Emmett.
- TAKARODJ!!!

   Emmett nevetve jött le a lépcsőn. Ránk nevetett és közölte:
- A napi limit kész. Jöhet a ráadás.
- Emmett, kisfiam, mit csináltál már megint? - kérdeztem rosszat sejtve.
- Nyugi anya, csak egy új tervező kollekciójának legjobb darabjait tettem Cassie gardróbjába.
- Akarom tudni a tervező nevét? - kérdeztem kissé félve, amit Cassie hirtelen felhangzó kiáltása is erősített.
   Emmett Röhögni kezdett, de nagy nehezen kinyögte a választ.
- A tervező: Emmett, és a kollekció neve: Emmett és az olló.