Sziasztok!
Nem igazán tudom, mit is írhatnék. Bocsi és jó olvasást!
Cassie szemszöge
Mióta a szemembe nézett az a fiú, azóta nehezen tudok másra gondolni. A tudott volna hatalmasat dobbant volna amikor közölte, hogy kettesben akar beszélni velem. Láttam Carlisle-on és a többieken is, hogy aggódnak, de tudtam, hogy nem bántana, még csak a képességemre sem volt szükségem.
Valami láthatatlanul vonz felé, minden ami Emmetthez kötött szinte teljesen eltűnt, a szívemben csak egy valakinek van már csak hely és az Jacob Black.
Ha tudna, a szívem a torkomban dobogna. Kettesben ülönk Jacobbal és nehezen jönnek a szavak. Olyan nehéz kimondani azt, amit kellene, vagy csak egyáltalán beszélni, amikor a szemeibe nézek. Végül nagyon-nagyon nehezen, de elszakítottam a tekintetem róla és inkább a földet néztem.
- Sajnálom, hogy nekem kellett elhoznom Bella levelét. Nem tehettem semmit érte, mert miután ideadta a levelet elfogtak engem és két barátomat. Esélyem sem volt.-zokogtam könnyek között.
Ez is a furcsaságaim közül való.
- Cassie.-mondta és felemelte az államat, hogy a szemébe nézhessek.-Cassie, amióta megláttalak, be kellett ismernem magamnak, hogy amit Bella iránt éreztem, az semmi sem volt, ahhoz képest, amit te váltottál ki belőlem egy perc alatt. Szerettem Bellát és fáj, hogy meghalt, de sok-sok évem volt elfogadni és belenyugodni. Te viszont itt vagy. nem élhetek a múltban, ha a szemembenéz a jelenem és a jövőm.
Teljesen elvarázsoltak a szavai még soha sem éreztem ilyet. Annyira jó érzés, ha szeretnek, de ezt még senki sem tette. Mindig magányos voltam, még Haley és Edmund sem tudtam közel kerülni a lelkemhez, de jacobnak pár pillanat elég volt.
Mosolyogva bújtam az ölelésébe.
- Cassie, nem lesz problémád abból, hogy velem vagy? Hiszen én alakváltó vagyok.
- Higgy nekem Jacob, senki nem tud ártani nekem, ha én nem akarom.
- Akkor lennél a párom, így pár óra ismeretség után?
- Már attól féltem meg se kérdezed. - mondtam kacagva. - Nagy örömmel.
Sok időnek kellett eltelnie, hogy rávegyük magunkat arra, hogy összecihelődjünk. Mikor már a kocsiba ültem felhívtam Carlisle-t.
- Szia Cassie!
- Carlisle, szeretném az engedélyedet kérni, hogy Jacob a házunkig vihessen.
- Felőlem rendben, de mi történt Cassie?
- Erről majd otthon beszélünk renben?
- Jó, gyertek.
Letetttem a telefont és Jacobra mosolyogtam.
A házunk elé érve, kint várt ránk az egész család. Amikor kiszálltunk az autóból Jacob egyből megfogta a kezem. Emmett erre hangosan felmordult, én pedig elengedtem Jake kezét és Emmetthez léptem. Rásegítettem az érzéseire Jasper képességével.
- Emmett, Alice és Jasper a tanuim rá, hogy én tényleg szerettelek, tiszta szívvel, de maikor ma Jacob szemébe néztem, az valami olyan dolgot indított el, amit nem tudok befojásolni és igazából nem is akarok.
Ekkor Carlisle egy szót sutogott: - Bevésődés.
Jacob is megszólalt.
- Igen, engem is teljesen meglepett, hiszen elméletileg ez dolog lehetetlen, de mégis megtörtént. Csak azt mondhatom, amit Cassie is, nem tudom ezt befolyásolni és nem is akarom. Igaz, hogy a bevésődés lényege az utódnemzés is, de mivel Cassie örökéletű, nem hiszem, hogy ez akkora probléma lenne.
- Főleg, hogy én képes vagyok gyermeket szülni. -mondtam, erre mindenki felhördült, de Carlisle volt az, aki először szóhoz tudott jutni.
- Cassie, ez mégis, hogy lehet?
- Az anyámról mindenki azt hitte, hogy csak egy szép vámpír, de mint kiderült képes volt utódot a világrahozni. Miután megszülettem, ő spontán elégett. Ha apán nem véd meg engem már anya pocakjában, nem lennék itt. Anya amikor rájött, hogy várandós el akart pusztítani engem. Apa mind a négy hónap alatt vele volt. Tudom, hogy mik történtek, hallottam őket, minden szavukat. Anyám gyűlölt engem, apám pedig azonnal azon kezdet gondolkodni, hogy miként tudna felhasználni engem. Születésem után Öt évig ki sem léphettem a kastélyból. Rajta és a nevelőnőmön kivül nem látta senkit. Sok gondot fordítottak a nevelésemre, de sikerült egyszer apámat rendkívül feldühítenem. Soha egyetlen egy korty emberí vért nem ittam és az állatira is csak havonta egyszer van szükségem. Azt hiszem nem sok született vámpír van rajtam kívül a világon. - mindezt komoly hangon mondtam, de nem fellengzősen. Ez vagyok én.
Teljes volt a csend, mindenki emésztette azt amit mondtam, az azonban boldogsággal töltött el, hogy Jacob nem engedte el a kezem, nem riasztotta meg az, hogy mi vagyok.