Boldog Új Évet!!!

Kedves Olvasók!

Mindenkinek ezúton kívánok minden jót a következő évre.

                                                                                                       Üdv: Dreamea

U.i.: Az se baj ha nem lesz mindenki csacsi részeg!)

    ,, Eljött hát az idő, nagy levegőt veszek, mindenkire vonatkozó bejelentést teszek. Ma van az évnek az utolsó napja hagyományból lesz ma mindenki berúgva. Szép az a szokás mit jövőre hagyok, Boldog Új Évet kívánok míg magamnál vagyok."

 

Az ébredés fáj? - 11. fejezet

    Ez is elérkezett. Ma lettem 22 éves, öregszem. Egy, tőlem tényleg nagyon hosszúnak számító fejezetet hoztam nektek kedves olvasók.

       Szeptember elseje

   Éreztem a nap melegét az üvegajtón keresztül, jó volt a takaró alatt lustizni. Hirtelen beszakadt az ajtó és a helyén ott állt Emmett, Edward és Jasper. Annyira megijedtem, hogy kiugrottam az ágyból. A fiúk arcán döbbenet látszott, majd végignéztem magamon. Felkaptam a takarót és ...
  - Takarodjatok a szobámból!
   Alice is megjelent és átvitt magához és felöltözhettem.
  - Ugye, amikor vásároltunk ezt láttad?
  - Igen, de még nincs vége. Hallgasd!
   Először semmit sem hallottam, majd a fülembe kúszott Carlisle hangja.
  - Fiúk!
   Hallottuk letrappolni őket.
  - Gyere, Lena. Ez nagy lesz!
   A nappaliban Esme és Carlisle álltak a három fiú előtt, akik a kanapén ültek.
  - Fiúk! Soha nem hittem volna, hogy ilyen szemtelenségre vetemedhettek, ráadásul a húgotokkal szemben.
  - Igaza van Carlisle-nak. Ez csúnya dolog volt, ráadásul az első iskolai napon. Nem vagyok a büntetések híve, mert már nem vagytok gyerekek, de az ajtót csináljátok meg.
  - Most induljatok a suliba, de délután még beszélünk erről.
   Most már lesétáltunk és amikor leértünk Carlisle felém fordult.
  - Lena, tudsz vezetni?
  - Igen, de nincs benne nagy gyakorlatom. Miért?
  - Mert ha gondolod veszünk neked is egy autót.
  - Nem szükséges. A többiek biztosan elvisznek, ha kell, de most indulnunk kellene, mert fél nyolc van.

   Emmett és Edward kocsijával mentünk. Alice és Jasper Emmettel, én pedig Edwarddal. Az iskolába érve első utunk a titkárságra vezetett az órarendekért. Én matekkal kezdtem, Alice és Emmett spanyollal, Edward és Jasper pedig biológiával.
   Gyorsan megtaláltam a matektermet, de megvártam, hogy mindenki bemenjen és utolsónak léptem be. A tanár egyből magához intett.
  - Te vagy az új lány, ugye? Hozd ide, aláírom a papírod. Mike és Bella között van hely, ülj oda.
   Leültem oda, ahova mutatott és elképesztett a következő mondata.
  - El sem hiszem! Egy Cullen sincs a csoportban! - és elmosolyodott.
   Jelentkeztem.
  - Igen?
  - Tanár úr, megnézte a nevem?
  - Nem, miért?
  - Kérem, nézze meg.
   A lapomra nézett és én még embert nem láttam olyan gyorsan elsápadni, mint a tanárt a nevem láttán.
  - Elnézés, Ms. Cullen.
  - Semmi baj, csak gondoltam szólok.
   Ezután a tanár olyan szétszórt volt, hogy az egész órán csak össze-vissza beszélt. Az óra végén Bella hozzám szólt.
  - Szia, Bella vagyok!
  - Én pedig Lena!
  - Tudom, Samék meséltek rólad..
  - Hogy vannak?
  - Jól, de Emily nagyon hiányol.
  - Én is őt. Milyen órád lesz?
  - Várj, megnézem. Irodalom, neked?
  - Töri.
   Ekkor jelent meg a család többi tagja.
  - Uhh, Lena! Láttam szegény Mr. Johnstont. Annyira remélte, hogy lesz egy Cullen mentes csoportja a harmadikosoknál, de nem jött be neki. Szia Bella!
  - Sziasztok!
  - Várj, Bella! - szóltam utána. - Utána milyen órád lesz?
  - Tesi, méghozzá dupla.
  - Nekem is, akkor ott talizunk.
   Ezután Alice-ékhez fordultam.
  - Megmutatnátok, hogy hol lesz a töri óra?
  - Elkísérlek, nekem is az lesz. - mondta Edward.
  - Oké, menjünk.
   Elindultunk és beszélgettünk.
  - Kíváncsi vagyok, hogy hol lesz hely.
  - Mrs. Aisant szórakoztatja a diákok átültetése.
  - Én melletted fogok ülni.
  - A képességeddel akarod elérni? Gonosz, de tetszik.

   Bemenve nem kevesen bámultak meg minket. Mi csak mosolyogva ültünk le. Mindenki meglepődött, amikor Mrs. Aisan bejött közölte, hogy mindenki azzal ül, akivel akar. Mögénk, az utolsó padba két fiú ült. Edward nevetve mesélni kezdett, amíg a tanár az ez évi tanmenetet ismertette.
  - A mögöttünk lévő padban Ben és Eric ülnek. Azon gondolkodnak, hogy mi ketten együtt vagyunk-e és, hogy ha nem, akkor elmennél-e valamelyikükkel randizni. Ben mindjárt idead egy levelet.
   A következő pillanatban Ben megbökte Edwardot és odaadta neki a levelet, majd ő nekem. Meg sem lepődtem, hogy már tudja a nevemet.

    ,,Szia Elena!
Bocs, ha zavarlak, de nem lenne kedved holnapután, szombaton eljönni velem moziba?
                                                                                                                                 Ben"
   Edward is elolvasta és adott egy tollat, én pedig válaszoltam.
  
   ,, Szia Ben!
Bocs, de szombaton vásárolni megyek Alice-szel.
                                                                                 Lena"

   Hátraadtam Bennek és utána Edward a fülemhez hajolt.
  - Alice tud róla?
  - Nem, mert nem akarok vásárolni menni, de Alice-t biztosan nem meri számon kérni rólam. Legszívesebben Emilyvel lennék egy keveset. Tudod, hiányoznak mindegyikük. Otthon éreztem magam velük.
  - Velünk nem?
  - Emilyvel együtt főztünk például, vagy ott van a házimunka. Az egésznek család érzete volt. Veletek is jó lenni, de folyton félek, hogy megbántok valakit, vagy csalódást okozok Carlisle-nak. Legjobban attól félek, hogy Esmét bántom meg. Nem tudok anyukámként tekinteni rá, nem tudom, hogy hogyan viselkedjek vele. Ráadásul Emmett miattam veszítette el Rosalie-t.
  - Te ezt komolyan így gondolod?
  - Igen.
  - Dehát ez butaság. Te a testvérünk vagy, és az, hogy Esmét nem tudod anyukádként szeretni nem baj. Először csak engedd, hogy a barátnőd legyen. Engedd, hogy szerethessünk, mert mindannyian szeretünk. Rosalie miatt pedig ne legyen bűntudatod, ő akart elhagyni minket.
   Az óra végeztével Edward elkísért az öltözőkhöz. Miután átöltöztem egyszerre léptem be a tornaterembe Bellával. A tesitanár a fiúkat kiküldte baseballozni, nekünk pedig kézilabdáznunk kellett. Jól ment egészen addig, amíg nem Bellának akartam passzolni. Odadobtam neki a labdát, de a fejét talltam el és a pattanó labda tarkón találta a tanárt. Ő valamiért nem örült ennek és kiküldött minket Bellával.
  - Bocsi. - mondtam.
  - Inkább hálás vagyok. A jelenlétet már beírta, tehát még igazolatlant sem kapunk. Egyébként ne aggódj, vonzom a baleseteket.
  - Öltözzünk át és vegyünk valamit a büfében. Éhen halok.
  - Te hogy-hogy éhes vagy?
  - Ezt a kérdést nem értem.
  - Vámpír vagy, nem?
  - Nem Bella, nem vagyok az. Vagyis csak félig. Én normális ételeket eszek.
  - Értem, tehát ezért lehet kék a szemed.
  - Igen. Kérdezhetek én is?
  - Persze.
  - Miért döntöttél Jacob mellett?
  - Erre könnyű a válasz. Rajongva szerettem Edwardot, de ő a nagy szerelme ellenére képes volt elhagyni. Jake pedig velem volt, segített és lassan beleszerettem. Edward olyan volt nekem, mint a heroin. A létezésem csak körülötte forgott, de Jake közelében egyre jobban kitisztultam és egy nap arra ébredtem, hogy tiszta vagyok. Jake olyan nekem, mint a nap, ha a közelemben van nem kell semmi más, de ha nincs velem, akkor is tudom, hogy mindig velem marad. Nem az az igaz szerelem, ha rajongunk valakiért, hanem az, hogy úgy szeretjük, hogy érezzük életünk végéig elkísér az érzés. Így érzek Jake iránt.
  - Megértelek. Megmutatod, hogy hol a büfé?
  - Igen, én is éhes vagyok.
  - Mi itt a legjobb?
  - Tudod, én vega vagyok, de a pulykás szendvics állítólag jó.
  - És a vega kaja?
  - Sokféle gyümölcs és zöldség van.
   Végül mindketten gyümölcsöket vettünk.Mire fizettünk megjelentek a többiek és leültek az asztalukhoz.
  - Ülsz hozzánk, vagy inkább Alice-ékhez?
  - Azt hisz, ma veletek ülök. Nem akarok olyan elzárkózott lenni, mint a többiek. Mindjárt jövök. Itt hagyom a tálcám. - mondtam, majd Emmettékhez sétáltam.
  - Sziasztok! Baj, ha Belláékkal ebédelek?
  - Dehogy, nyugodtan.
  - Köszi Edward.
  - Várj! - szólt Alice. - Szombaton vásárlás?
  - Jaj, ne! Láttad?
  - Igen. Annyira jó lesz!!!
  - Aha. - mondtam nagy lelkesen.
  - Lena!
  - Igen, Emmett?
   Felállt, odajött hozzám és megcsókolt, én pedig ismét csak megpofoztam.
  - Ezért még számolunk! Délutánig kitalálok valami nagyon gonoszat. Jasperéknek is jót tett az a kis úszás. Na sziasztok!
  
   Visszamentem és leültem Belláékhoz.
  - Sziasztok! - mondtam.ű
  - Srácok, gondolom tudjátok, ő Lena Cullen. Lena, ők itt Angela, Jessica, Mike, Eric és Ben.
  - Igen, Eric és Ben törin Ed és mögöttem ültek.
  - Lena, kérdezhetek valamit?
  - Persze Bella.
  - Hol van Rosalie?
  - Nem tudom.
  - Aha, és mi van köztetek Emmett Cullennel? - kérdezte Jessica.
  - Semmi! - mondtam bosszúsan. - Csak egy idióta és feltűnési kényszerben szenved. - gúnyosan felé néztem és láttam, hogy vigyorog.
  - Van ötletetek a Halloween-bállal kapcsolatban?
  - Mi beszélgettünk erről néhányan a nyáron és a legjobbnak a Vámpírok bálja ötlet tűnt. - mondta Jessica.

   Mi Bellával egymásra néztünk és nem tudtuk, hogy tiltakozzunk, vagy nevessünk. Végül megszólalt a jelzőcsengő és mindenki elindult az órájára. nekem fizika következett és, mint kiderült a mellém csapódott Emmett nevezetű mókamesternek is. Óra után szóltak, hogy az utolsó óra elmarad. Hazafelé Jasper is Emmett autójába ült és azt mesélte, hogy idén a harmadévesek a Rómeó ás Júliát, a Nyomorultakat és a Macskákat adják elő és a szereposztás jövő hétfőn lesz kirakva. Gonosz ötlet fészkelte be a fejembe magát.                

Az ébredés fáj? - 10. fejezet

    Olyan erővel szorítottam Emmett vállát, hogy eltört a válla.
  - Emmett, tedd le.
  - Carlisle, utána pedig kérlek, nézd meg a vállam.
  - Bocsi, Emmett. Nem is tudom, honnan volt annyi erőm, hogy eltörjem a vállad.
  - Szerintem lassan kibontakoznak a vámpíros dolgaid.
  - Értem, Carlisle, nem lehetne már levenni a kötést?
  - Igen.
    Amikor levették a kötést szétnézve álmain szobáját láttam.
  - Úristen! Ez gyönyörű! Ilyen volt az álmom. Köszönöm.
  - Szívesen! - mondták.
  - Tehát ezért kellett Alice-szel vásárolnom.
  - Igen. - mondta Edward.
  - Emmett, ez nem a te szobád volt?
  - Csak volt, most a mellette levő. Ez a szoba az utóbbi időben úgyis csak csupa kellemetlen emléket jelentett.
  - Köszönöm. - mondtam és magamhoz öleltem.
   Mire elengedtem mindenki eltűnt.
  - Kérhetek valamit cserébe?
  - Mit?
  - Adhatok egy puszi, úgy, hogy behunyod a szemed?
  - Tudom, hogy készülsz valamire, de legyen.

   Behunytam a szemem és odatartottam az arcomat. Ő hirtelen szájon csókolt és én vissza is csókoltam. Hosszasan csókolóztunk, majd egy hirtelen mozdulattal lekevertem neki egy hatalmas pofont.
  - Emmett, ezt amiatt kaptad, hogy megcsókoltál engedély nélkül. Ha nem lesz több ilyen partizánakciód, még az is megeshet, hogy én foglak megcsókolni. Lementem és láttam, hogy Edward éppen odaad egy százast Jaspernek. Odamentem és elvettem tőlük.
  - Miben fogadtatok? - kérdeztem.
  - Hogy felpofozod-e Emmett-et és én nyertem. - mondta Jasper.
  - Bocs fiúk, de ez a százas az enyém és jusson eszetekbe, hogy ha rám fogadtok egyikőtök sem nyerhet. Egyébként, ha így ráértek, mi lenne, ha megmártóznátok a patakban?
   Carlisle, Esme és Alice meglepődtek, amikor a két fiú elindult ködös tekintettel a patak felé.Utánuk mentünk és nevettünk azon, hogy a bokáig érő vízben lubickolnak.
  - Fiúk! - szóltam nekik, mire a szemük kitisztult és nem tudták, hogyan kerültek ki a vízbe. Alice esélte el nekik az egészet.
  - Tehát, neked ez a képességed. - állapította meg Carlisle.
  - Lena, ígérd meg, hogy karácsony előtt ráveszed a fiúkat arra, hogy eljöjjenek velünk vásárolni.
  - Alice, számíthatsz rám.
  - Most már csak az érdekelne, hogy ha teljesen vámpír lennél, lenne-e ég valamilyen képességed.
  - Carlisle, szeretnék egyenlőre úgy maradni, ahogy vagyok. Így most tök jól érzem magam.
  - Igazad van. Így is figyelemre méltó a képességed.
  - Szerintem is. - mondta Edward is.
  - Köszi. Meg akartam kérdezni, hogy főzzek-e valamit, de nincs rá szükségetek. Nem a ti ízvilágotok.
  - Ha gondolod használd nyugodtan a konyhát.
  - Esmét nem zavarná, Carlisle?
  - Nem zavarna. Legalább nem lennék ott egyedül.
  - Köszönöm, Esme!

Köszöntő + Az ébredés fáj? - 9. fejezet

  Kedves olvasók!


Én nem vagyok túlságosan ékesszóló, de szeretnék ezúton minden idetévedt embernek Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánni. Ez a mai egy extra hosszú rész lett és 29.-én, a szülinapomon várható az idei utolsó fejezet. Jövőre kívánok minden jót, szépet, egészséget, írótársaimnak rengeteg ihletet és időt, hogy az ihlet látható formába kerülhessen. Fogadjátok ezt az idézetet is:

---

Karácsony éjjel
Angyalok szárnyán jön a békesség közénk,
Csillagok fényét ma a gyertya szórja szét.
Kint bárhogy fúj a téli szél,
Bent az otthon vára véd,
Ma a szívünk összeér.

Eljött az óra
És a szívem rúgkapál,
Csengettyűszóra
És egy pillanatra vár.
A fa is díszben áll,
Mennyi gyertyaláng,
És egy csendes dallam száll.

Szekeres Adrien - Angyalok szárnyán

 

 

    Másnap reggel hangos morgásra ébredtem és lerohantam. A bejárat nyitva volt s kiszaladtam. Kint a három fiú, Esme és Alice három hatalmas farkassal néztek szembe. Ahogy megláttam gyorsan megöleltem a legnagyobbat.
  - Szia, Sam! - ő a fák közé szaladt és már emberként tért vissza. Gyorsan megölelt.
  - Lena! Nagyon sajnálom, a Tanács döntése.
  - Tudom. Hogy van Emily?
  - Szomorú, máris hiányzol neki.
  - Sam, abból, hogy itt vagytok, ugye nem lesz balhé?
  - Nem, hacsak a piócák ránk nem támadnak.
  - Esme? - néztem rá kérdőn.
  - Nem fogunk támadni.
  - Köszönöm. Fiúk, miért jöttetek?
  - Két okból. Az egyik ok az, hogy elhoztam a cccaidat, a másik pedig, hogy Jacob és Bella végre bevésődtek egymással. Bella mostantól a rezervátumban él és ott is fog tanulni. Szeretnénk, ha Edward Cullen kerülné Bellát, nem akarunk harcot.
  - Értem. - szólalt meg Edward.
  - Lena, úgy sajnálom. Tényleg megkedveltelek.
  - Nem te tehetsz róla. Ők itt kicsodák? Nem Paul és Jared.
  - Ők Quil és Embry. Pault Jared tartja féken. Eltiltották tőled, de mindenképpen jönni akart.
  - Talán, ha nem lát az a a legjobb neki. Vigyázzatok magatokra és Emilyre.
  - Meglesz.
   Újra megöleltük egymást és immár újra farkasként eltűntek mindhárman. Esme megszólalt.
  - Emmett, Edward, kérlek, vigyétek be Lena holmiját.
   Ők elindultak, én pedig Esméhez futottam. Ő óvatosan magához ölelt és Alice-szel bekísértek a házba. Bent megreggeliztem és Edward leült mellém.
  - Szeret téged.
  - Ki?
  - Sam, olyannak érez, mintha a huga volnál.
  - Ő is olyan nekem, mintha a bátyám lenne, csak neki steak a kedvence, nem pedig oroszlán vagy maci. Tényleg, Jasper neked mi a kedvenced?
  - Én is nagymacska-párti vagyok. Lena, mi a baj? Mi fáj? Mitől félsz?
  - Előled nem titkolhatom, ugye?
  - Nem.
  - Attól félek, hogy ez csak egy álom, vagy csak valami átmeneti dolog és hamarosan véget ér, én pedig egyedül maradok.
  - Figyelj, mi mindig kiállunk a családért. Te már közénk tartozol. Nem szabadulsz.
  - Elviccelhetjük, de mi van, ha vissza kell mennem oda, ahonnan jöttem.
 
    Alice visszajött.
  - Hé!!! Mi ez? Lena, irány öltözni, vásárolnunk kell.
  - Alice, már mindenem megvan szeptemberre.
  - Dehogy, szerintem is menj el Alice-szel, nekem dolgom van a fiúkkal. - szólalt meg Esme.
  - Jól van.
  - Tudtam! Gyorsan öltözz fel. Láttam egy cuki rucit és ha nem sietünk elviszik.

   Tíz perc múlva már száguldottunk is.
  - Port Angelesbe megyünk?
  - Nem, Seattle-be.
  - Viccelsz?
  - Nem. Sőt, ma este ott is alszunk.
  - Alice, Rosalie miért ment el?
  - Azt mondta, hogy elege van abból, hogy a családba folyton bekeveredik egy ember. Ezért úgy döntött, hogy elhagyja a családot és Emmett-et is.Eltépte az összes szálat, ami a családhoz kötötte.
  - Remélem Emmett nem haragszik rám Rosalie miatt, vagy azért, mert kitúrtam a szobájából.
  - Hidd el, hogy nem haragszik rád semmiért. Hajnali háromig nézte, ahogy alszol.
  - Ez kedves tőle.
  - Aha. Mi a kedvenc színed?
  - A zöld.
  - És milyen lenne az eszményi szobád?
  - Sötétzöld falak, bambuszbútorok, üvegfal stb.
  - Tehát természetes vonal.
  - Igen.
  - A ruhákról beszélve melyik a kedvenc stílusod?
  - Nincs kedvencem. Alice, Edward hogy viseli, azt, hogy Bella elhagyta.
  - Fáj neki, de tudja, hogy Bella igazán boldog lesz.
  - Alig várom, hogy én is szerelmes legyek. Emmett egy osztályba fog járni velünk?
  - Igen, az évfolyamtársunk lesz.
  - Elmondod, hogy miért jöttetek vissza? Laurent miatt?
  - Leginkább miatta.
  - Láttad, hogy megtámadja Bellát?
  - Igen.
  - Samék vigyázni fognak rá. Én tényleg Carlisle lánya vagyok?
  - Igen, Lena.
  - De akkor Esme, hogy tud engem szeretni?
  - Esme lételeme a szeretet. Minket is sajátjaként szeret, ahogy téged is. Amikor megtudta, hogy létezel azonnal ide akart jönni. Már te is a lánya vagy és  az egész család szeret.
  - Köszönöm.
  - Amúgy tessék. Ezek a bankkártyáid és még csak meg se próbáld visszautasítani. Lena, szeretnél Cullen lenni?
  - Már megvannak a papírjaim. Elena Ternovan vagyok.
  - De Carlisle szeretné, ha a Cullen nevet viselnéd.
  - Valld be, hogy megcsináltattad már a papírokat.
  - Honnan tudod?
  - A kártyákon az Elena Caroline Cullen név szerepel és ezekhez személyi kell.
  - Lebuktam.
  - De le ám! - és felnevettem.
 
   Mire Seattle-be értünk, szinte mindent megtudtunk egymásról. Imádtam az Alice-szel való vásárlást. Még egy bútorüzletbe is berángatott, hogy nézzünk szét. Estére olyan fáradt voltam, hogy a szállodába érve azonnal lefeküdtem. Másnap reggel Alice nevetésére ébredtem.
  - Jó reggelt!
  - Neked is, ugye nem én ébresztettelek fel?
  - Talán. Min nevettél ilyen jót?
  - Azon, hogy láttam, amikor a fiúk rájönnek, hogy te csak egy bugyiban alszol.
  - Gondolom jól fognak szórakozni.
  - Aha, de már tizenegy óra és még szeretnék indulás előtt még vásárolni.
  - Jó, gyorsan felöltözök. Addig rendelnél reggelit?
  - Persze, mit szeretnél?
  - Teát és mézes pirítóst.
  - Oké.
   Mire felöltöztem a reggeli is megérkezett. Alice rendezte a számlát, majd elindultunk. Még jó, hogy Alice gyorsan vezetett, mert nagyon kényelmetlenül ültem a sok cucc miatt. Megérkeztünk haza és a házba belépve mindenki a nappaliban várt ránk. Felálltak köszönni, de volt valami a levegőben, ezért megkérdeztem:
  - Mire készültök?
  - Bízz bennünk, kicsim. - kért Carlisle és bekötötte a szemem.
  - Ne ijedj meg, felfoglak venni. - mondta Emmett.
   Én mégis megijedtem és olyat tettem, amiről nem hittem volna, hogy képes vagyok.

Az ébredés fáj? - 8. fejezet

   Talán az ünnepek miatt, de itt a friss! Jó olvasást!

                   
   Tettem fel a kérdést. Kicsit kétségbe voltam esve.
  - Itt maradsz!
  - De Alice... - szipogtam. - nem jöhetek ide csak úgy.
  - Lena, te a lányom vagy, neked itt kell lenned.
  - De ...
  - Semmi de! Alhatsz a szobámban.
  - Alice, inkább az én szobámban aludjon. - szólalt meg Emmett.
  - Nem akarlak kitúrni.
  - Lena, mi nem alszunk.
  - Carlisle, a holmimat kiadják?
  - Nem mondták.
  - Nyugi húgi, én mindent adok neked és vásárolhatunk is.
  - Emmett, kísérd fel Lenát. Alice kérlek szedj össze neki ruhát, én addig készítek vacsorát.
  - Rendben, Esme.
    Fent letusoltam és az Alice-től kapott hálóingben lefeküdtem, amikor kopogtak.
  - Igen?
  - Esme küldte a vacsit. Spagetti.
  - Köszönöm.
   Indulni akart, de utána szóltam.
  - Emmett!
  - Igen? - fordult vissza.
  - Itt maradnál velem egy kicsit?
  - Persze.
   Csendben leült az ágy szélére és megvárta, amíg befejezem a vacsit.
  - Elég volt?
  - Igen. - és elmosolyodtam.

   Gyorsan levitte a tálcát és letusolva, egy törcsiben jött vissza.
  - Bocsi, de elfelejtettem ruhát vinni magammal.
  - Semmi baj, elfordulok addig.(Pedig milyen jól nézett ki!)
  - Visszafordulhatsz! - mondta és már egy pólót és rövid nacit viselt.
  - Maradsz még?
  - Ha akarod...
  - Azért ne ilyen lelkesen. - és oldalba böktem.
  - Hé!!! Ez fájt!!!
  - Na persze! Aki macikat eszik biztosan kifekszik ennyitől.
  - Tehát tudod, hogy a maci a kedvencem.
  - Igen.
  - Jól áll ez a hálóing. Szép ez a királykék.
  - Köszi, de ez az Alice-é.
  - Tudom.
  - Ne vigyorogj! Amúgy pont ilyennek képzeltelek. Tényleg szeretsz fogadni?
  - Naná!
  - Csendesebben!
  - Jó, de most már aludj, szükséged van rá.
  - Tudom, de olyan új minden. Maradsz, amíg elalszom?
  - Aha.
  - Akkor jó éjt!
  - Neked is.

   Mondta, én pedig meglepően gyorsan elmerültem az álmok birodalmában.

Az ébredés fáj? - 7. fejezet

 Most egészen gyors voltam, megszállt a munkakedv. Jó olvasást!

            

   Hogy legyen egy kis idejük megemészteni, Emilyhez mentem és szóltam neki, hogy majd otthon találkozunk. Ő még vásárolt és talán kicsit megkönnyebbült, hogy végre azt vehet nekem, amit akar. Visszamentem Alice-ékhez és beszálltunk az autóba.
  - Tehát tudsz rólunk. Elárulod, hogy honnan? - kérdezte Esme.
  - Ne aggódj, nem mondom el senkinek.
  - Tudom, de ...
  - Tudjuk, hogy nem feddsz fel minket, de én is tudok néhány dolgot, amit te nem.
  - Egy jövőbelátótól azért ennyi természetes, nem?
  - Hát erről is tudsz?
  - Sőt, még sok más dologról is, de nektek most nem Alaszkában kellene lennetek?
  - Visszajöttünk, mert aggasztó dolgot láttam.
  - Bellára akartok vigyázni?
  - Is, de van más is.
  - Gondolom akkor fogod az orromra kötni, ha a többiek megismertek.
  - Talált.
  - Ez teljesen érthető.
   Pár perc csend, majd ...
  - Basszus!
  - Mi a baj Lena? - kérdezte Esme.
  - Dokihoz kellett volna mennem.
  - A vérszegénység miatt?
  - Igen, Alice.
  - Szerintem Carlisle biztosan megvizsgál.
  - De ahhoz vérvétel kell.
  - Lena, Carlisle-nak annyi is elég ha megszagolja a véredet és tudni fog mindent.
  - Esme, és szegény Jasper? Veszélyeztetném az önuralmát.
  -  Edward és Emmett vigyázna rá.
  - Jó, Esme meggyőztél. - és elmosolyodtam.
  - Főzzek majd neked valamit? Nem vagy éhes?
  - Talán egy kicsit.
  - Akkor készítek spagettit. Mit szólsz?
  - Remek. Segítsek?
  - Nem köszönöm. Megérkeztünk.
  - Esme, ez gyönyörű!
   Amikor beléptünk a lélegzetem is elakadt.
  - Tényleg szép.
  - Köszönöm. Fiúk!
   Pár pillanat múlva a három vámpírfiúval találtam szembe magam.
  - Fiúk, ő itt Lena. - szólalt meg Alice.
  - Lena, ő Jasper.
  - Szia!
  - Ő ...
  - Várj, kitalálom. Te vagy Emmett. Ez a perverz vigyor utánozhatatlan.
  - Talált csajszi. Mellettem pedig Edward látható.
  - Szia! - köszönt Edward.
   Miután Edwardnak is köszöntem, majd hirtelen Emmett felkapott és pörgetni kezdett, de Jasper rá szólt.
  - Emmett, tedd le! Fél.
   Letett. Én pedig amint padlót éreztem a lábam alatt elájultam. Mikor magamhoz tértem a díványon feküdtem és valaki éppen a pulzusomat nézte.
  - Látom felébredtél.
  - Dr. Cullen?
  - Csak Carlisle, Lena.
  - Köszönöm. Bocsánat, hogy elájultam, de félek a magasságtól.
  - Semmi baj. Nagyon vérszegény vagy, tudod?
  - Persze, de semmi sem hat.
  - Értem. Szólok a többieknek.
  - Nem kell, már itt vagyunk. - közölte Emmett.
  - Carlisle, kérdezhetek?
  - Persze, Lena.
  - Hol van Rosalie?
  - Tudod ...
    Ekkor újra megszólalt Emmett.
  - Elhagyott minket.
  - Miért? Bella miatt?
  - Nem, hanem miattad.
  - Miattam?
  - Emmett elég legyen! - szólt rá Carlisle.
  - De Carlisle, még mindig nem értem, hogy lehet valaki olyanra féltékeny, akit nem is ismer.
  - Emmett, ezt majd később.
  - Mi folyik itt? - kérdeztem már idegesen.
  - Nyugodj meg. - kért Carlisle.
  - Jasper, kérlek ne nyugtass. Egy vámpírokkal teli házban vagyok, akik tudnak rólam. Már az is fura, hogy ti léteztek, de az indián tanács azt hiszi, hogy én is az vagyok, pedig nálunk nem is léteznek.
  - Nyugodj meg. Mindent elmondok, amit tudok.
  - Oké.
  - Tehát, egy másik dimenzióból jöttél, ahol én is jártam egyszer és együtt voltam az anyukáddal, akit Angela Bright-nak hívtak. Csak egy éjszaka volt. Úgy egy hónapja Alice-nek látomása volt, hogy te idekerültés, és hogy a lányom vagy.
  - Te...tessék?! A lányod? Én?
  - Igen.
  - Ezt nem hiszem el. Nekem nincs családom. - mondtam sírva.
  - De van, mi vagyunk azok. Ha akarod leszek a váll, amin kisírhatod magad. - mondta Emmett vigyorogva.
  - Kösz Emmett. Megölelhetlek titeket?
   Azonnal egy csoportos ölelés közepén találtam magam, és jól esett.
  - Edward?
  - Igen?
  - Olvastál a gondolataimban?
  - Nem, mert olyan vagy, mint Bella.
   Ekkor szólalt meg egyszerre Edward és Carlisle telefonja. Miután letették:
  - Lena, a rezervátumból hívtak, hogy vámpírként nem maradhatsz ott.
  - Mi??? Dehát Sam és Emily? Miért? Hova menjek?

   Továbbra is örülök a komiknak!:)

Oklevél

   Még régebben résztvettem Szepy pályázatán és ezt tőle kaptam. Köszönöm.

Az ébredés fáj? - 6. fejezet

  Sziasztok, meghoztam a frisst!:)  Jó olvasást mindenkinek! Már csak 7 nap van Karácsonyig és 12 nap a 22.-ik szülinapomig!

           La Push egy hónappal később


  - Lena! Lena!
  - Igen, Emily?
  - Megígérted, hogy elmegyünk vásárolni.
  - Oh ... - és grimaszoltam egyet.
  - Ugyan,ne csináld! Jó lesz.
  - Jó, rendben, de a fiúk ne jöjjenek. Ha kell, mindent cipelek én, de Paul az agyamra megy.
  - Hát igen, az esti szerenádok már Samet is kiakasztják.Ma együtt járőröznek és elbeszélget vele.
  - Remélem hatással is lesz rá! Tegnap összeverekedett Jareddel, mert hozott nekem abból a furcsa piros virágból.
  - Hát igen, tényleg nem egyszerű. Induljunk.
  
   Port Angelesbe mentünk. Sam elintézte, hogy felvegyenek a forksi gimibe, mert a rezervátumból elutasítottak. A kirakatokat nézegetve Emily meglátott egy egy szoknyát, amit fel akart próbálni. Behozatta a kirakatból és rohant is a próbafülkébe, én pedig leültem egy székre. Ekkor lépett be a boltba nem kis meglepetésemre Esme és Alice. Amikor Alice rám nézett elmosolyodott és súgott valamit Esmének, majd odajöttek hozzám.
  - Szia! - köszönt Alice.
  - Jó napot! Szia!
  - Alice vagyok, ő pedig az anyukám, Esme.
  - Az anyukád? - játszottam a tudatlant. -Inkább a barátnődnek hittem. Elnézést!
  - Semmi baj. Esme és a férje örökbe fogadtak.
  - Értem.
  - Téged, hogy hívnak?
  - De udvariatlan vagyok. Lenának hívnak.
  - Lena, mint Elena? - kérdezte Esme.
  - Igen.
  - Te veszel valamit? - érdeklődött Alice.
  - Nem, csak a barátnőm kísértem. Most próbál. Önök?
  - Lena, tegezz nyugodtam. - mondta Esme.
  - Köszönöm Esme.
  - Lenne kedved meglátogatni minket?
  - Hát, nem is tudom.
  - Na!!! Gyere el!!! Olyan jó lenne, vagy szólj a barátnődnek és gyere most velünk. Na, légyszi!!!
  - Alice!
  - Ha ennyire szeretnéd, akkor rendben. Kíváncsi vagyok Rosalie-ra, Emmettre és a többiekre.
  - Tessék?! - néztek rám meglepődve.
   Odahajoltam Alice füléhez és belesúgtam.
  - Tudom, hogy vámpírok vagytok.

  Kaphatnék hozzászólást? Légyszi!!!

Az ébredés fáj? - 5. fejezet

    Itt a következő fejezet. Jó olvasást!

       Két nappal korábban Alaszkában


   A Cullen család éppen egy hatalmas asztalt ült körbe, mivel családi megbeszélésre készültek. Alice Cullen élénk tekintete hirtelen elhomályosult és az egész család rá figyelt. Tíz perc múlva tért magához.
  - Mit láttál? - kérdezte Carlisle Cullen, a családfő.
  - Egy szőkésbarna hajú lányt láttam és utána pedig téged Carlisle. A lánynak köze van a múltadhoz.
  - Ezt nem értem.
  - Láttam, hogy amíg a Volturinál voltál kipróbáltál valami dimenzióutazás dolgot.
  - Ez elméletileg igaz. Egy nomád állította, hogy képes erre és kipróbáltam. Valószínűleg csak képes volt elaltatni a vámpírokat.
  - Álmodtál is? - kérdezte Esme, Carlisle felesége.
  - Igen. - válaszolt helyette Alice. - De amit álomnak hitt valóság volt. Egy lánnyal találkozott, akivel egymáséi lettek.
  - De Alice, az csak álom volt. - jelentette ki Carlisle.
  - Nem volt álom. A lány akit láttam az a lányod volt.
  - De a vámpíroknak nem lehet gyerme...
  - Abban a dimenzióban úgy tűnik, hogy lehet, mert az a lány biztos a tiéd.
  - Mit láttál még?
  - Csak annyit, hogy most a forksi erdőben tér magához, majd elájul.Szerintem vérfarkasok vannak a közelében.
  - Ha ez igaz, a lány félig vámpír. Carlisle, el kell mennünk érte. Legalább tudod a lányod anyjának a nevét?
  - Esme ...
  - Kérlek, válaszolj!
  - Igen. Angela Bright a neve.
  - Értem. Szerintem vissza kell mennünk Forksba. Szavazzunk!
  - Alice, biztos, amit láttál?
  - Igen, Emmett.
  - Akkor igennel szavazok. Alice?
  - Persze, hogy igen.
  - Jasper? - kérdezte Carlisle.
  - Nem hagyhatjuk vérfarkasok között, tehát igen. Rosalie?
  - Szerintem maradjunk. Ne felejtsétek el, Bellát ott hagytuk.
  - Rose, itt egy testvéretekről van szó! Bellát is hiba volt ott hagyni. Nézzetek Edwardra, olyan, mint egy zombi, pedig csak most jöttünk el. - mondta Esme.
  - Akkor azt hiszem, hogy visszamegyünk, de várjunk egy hetet, hogy többet tudjunk. Rendben?
  - Igen. - hangzott az egyhangú felelet.
  - Rendben. Alice, bejönnél a dolgozószobámba?
  - Megyek.

   Bent leültek.
  - Alice, milyen a lány?
  - Elena Caroline a neve, a vezeték nevét nem láttam. Kedves arca van, de nagyon sápadt, olyan a bőre színe, mint a miénknek. Vérszegény.
  - Értem. Alig tudom elhinni.
  - Látom rajtad. Tényleg képes lettél volna figyelmen kívül hagyni a saját lányodat?
  - Nem, de egyedül akartam megkeresni.
  - Kevés nála toleránsabb embert ismerek, vagyis még nem ismerem, de azt tudom, hogy neki velünk kell lennie.
  - Olyan furcsa érzés, hogy van egy lányom.
   Ekkor Alice újabb látomást látott.
  - Carlisle, emlékszel Laurentra?
  - Igen, miért?
  - Mert Forksba fog menni, hogy megölje Bellát, de Lena megmenti. Azt, hogy Lenával mi lesz, azt nem láttam.
  - Bántja a lányomat?
   Alice most először látta Carlisle arcán a tömény bosszúvágyat.
  - Nem tudom.
  - Rendben. Köszönöm. Beküldenéd Esmét?
  - Persze.
   Pár pillanattal később belépett Esme.
  - Igen?
  - Drágám, kérlek ülj le. Szeretnék bocsánatot kérni.
  - Inkább te bocsáss meg nekem. Nem volt jogom...
  - De igen. El kell mondanom, hogy Angela pontosan úgy nézett ki, mint te. Amikor itt megtaláltalak ebben a világban, tudtam, hogy te vagy az igazi. Te adtál családot nekem. Őt nem volt időm megszeretni. Nem lenne neked túl fájdalmas, ha Lena velünk élne?
  - Nem, ő a te lányod, tehát az enyém is.
  - Köszönöm. Alice szerint Lena nagyon kedves lány.
  - Lena?
  - Igen. Alice azt mondta, hogy Elena Caroline a neve.
  - Mit tudsz még?
  - Laurent Bellára akar majd támadni, de Lena megmenti Bellát. Viszont azt nem tudni, hogy mi lesz Lenával.
  - Nem engedhetjük, hogy bárki bántsa a lányunkat!
  - Ez olyan jól hangzik: ,,a lányunk".
   Esme hozzábújt Carlisle-hoz és mindkettejük gondolatai Elena körül forogtak.

Díj

Köszönöm Bebike!!!

                                                                 

                                                                                                                                                                                          

               Akiknek megy tovább:
Amy:  http://jasperandbogi.blogspot.com    
Szepy: http://csakegyszo-szepy.blogspot.com 

Még egyszer köszönöm.:D         

Az ébredés fáj? - 4. fejezet

  Itt a következő fejezet. Jó olvasást!!!



   Másnap reggel Sam ébresztett.
  - Lena!
  - Igen?
  - Ha gyorsan felöltözöl, elkezdelek vezetni tanítani, mert jogsit is csináltattam neked.
  - Sietek!
   Öt perc múlva már kész is voltam és Sam azonnal elkezdett tanítani. Ő is meglepődött, akárcsak én, hogy milyen gyorsan megtanultam az alapokat, de így is este nyolckor Emily szólt ránk, hogy menjünk be végre.
   Másnap egész nap sütöttünk és főztünk a tábortüzes bulira. Farmert akartam felvenni, de Emily megkért, hogy azt a zöld ruhát vegyem fel, amit kikészített. Amikor felvettem bejött a szobába. Rézszínű ruhát viselt, ami tökéletesen állt neki.
  - Kisminkellek, mert nemsoká itt lesz érted Paul.
  - Szerinted tetszeni fogok neki?
  - Biztosan. Annyira jó, hogy itt vagy. Jó olyannal beszélgetni, akinek nem a vőlegényemen jár az esze.
  - Miért?
  - Leah volt a legjobb barátnőm, amíg Sammel össze nem jöttünk. Leah szerelmes Sambe. Tudom, hogy Sam soha nem csalna meg, de zavar.
  - Nem lehet könnyű, de neki se.
  - Igazad van, de mi van veled és Paul-lal?
  - Kedves fiú.
  - Oda van érted, ráadásul mindenkinek azt mondja, hogy te vagy a szülinapi ajándéka.
  - Miért?
  - Mert aznap volt a szülinapja, amikor Sam rád talált.
  - Értem. Ő nagyon kedves és vicces.
  - De nem érzel semmi elementálisat, ugye?
  - A bevésődésre gondolsz? Nem hiszem. Nem érzem magam szerelmesnek, sőt, azt sem hiszem, hogy ő az.
  - Hidd el nekem, ő szerelmes. Ma reggel itt volt és Sam alig bírta távol tartani a szobádtól. Te vagy a lenyomata.
  - De én ...
   Ekkor kopogtak, mi pedig Emilyvel kimentünk. Az ajtóban Sam és Paul állt.
  - Jó estét Hölgyeim! - mondták.
  - Jó estét, Mr Uley! Mi járatban? - kérdezte Emily.
  - Paul barátommal szeretnénk önöket magunkkal invitálni.
  - Szívesen megyek és szerintem Lena is.
  - Indulhatunk, csak előbb pakoljuk be az ételeket a kocsiba.

   Távolról látni lehetett a hatalmas tábortüzet. Amikor odaértünk Sam az öregek felé indult  és engem is magával vitt.
  - Jó estét a Tanács tagjainak!
  - Jó estét, Sam!
  - Szeretném bemutatni önöknek Elena Ternovant, akire nemrég bukkantam. Menyasszonyon, én és a falka tagjai is megbizonyosodtunk arról, hogy semmi rossz szándéka nincs.
  - Értjük, de a kétségeink mégsem hunynak ki teljesen, de most beszéljen a lány.
  - Jó estét! Elena Ternovan vagyok. Véleményem szerint egy másik dimenzióból jöttem. Azt viszont biztosan tudom, hogy bár csak néhány napja vagyok itt, úgy érzem, hogy hazaértem.
  - Sam, igaz, hogy a lány máris lenyomat?
  - Igen, Lena Paul lenyomata.
  - Értem. Nagyon fehér, nem vámpír?
  - Nem hiszem. Az illata édesebb, mint az átlag embereké, de a szokásait, étkezését tekintve teljesen emberi.
  - Most, hogy mi is láttuk, úgy véljük, hogy nem jelent veszélyt ránk. Ha te és Emily felelősséget vállaltok érte, akkor maradhat. Mindazonáltal szerintünk nem ember, legalábbis nem teljesen. Elena, köszöntünk a rezervátumban.
  - Köszönöm!
   Ezek után az idősek visszavonultak és elkezdődött a tánc.