Az ébredés fáj? - 10. fejezet

    Olyan erővel szorítottam Emmett vállát, hogy eltört a válla.
  - Emmett, tedd le.
  - Carlisle, utána pedig kérlek, nézd meg a vállam.
  - Bocsi, Emmett. Nem is tudom, honnan volt annyi erőm, hogy eltörjem a vállad.
  - Szerintem lassan kibontakoznak a vámpíros dolgaid.
  - Értem, Carlisle, nem lehetne már levenni a kötést?
  - Igen.
    Amikor levették a kötést szétnézve álmain szobáját láttam.
  - Úristen! Ez gyönyörű! Ilyen volt az álmom. Köszönöm.
  - Szívesen! - mondták.
  - Tehát ezért kellett Alice-szel vásárolnom.
  - Igen. - mondta Edward.
  - Emmett, ez nem a te szobád volt?
  - Csak volt, most a mellette levő. Ez a szoba az utóbbi időben úgyis csak csupa kellemetlen emléket jelentett.
  - Köszönöm. - mondtam és magamhoz öleltem.
   Mire elengedtem mindenki eltűnt.
  - Kérhetek valamit cserébe?
  - Mit?
  - Adhatok egy puszi, úgy, hogy behunyod a szemed?
  - Tudom, hogy készülsz valamire, de legyen.

   Behunytam a szemem és odatartottam az arcomat. Ő hirtelen szájon csókolt és én vissza is csókoltam. Hosszasan csókolóztunk, majd egy hirtelen mozdulattal lekevertem neki egy hatalmas pofont.
  - Emmett, ezt amiatt kaptad, hogy megcsókoltál engedély nélkül. Ha nem lesz több ilyen partizánakciód, még az is megeshet, hogy én foglak megcsókolni. Lementem és láttam, hogy Edward éppen odaad egy százast Jaspernek. Odamentem és elvettem tőlük.
  - Miben fogadtatok? - kérdeztem.
  - Hogy felpofozod-e Emmett-et és én nyertem. - mondta Jasper.
  - Bocs fiúk, de ez a százas az enyém és jusson eszetekbe, hogy ha rám fogadtok egyikőtök sem nyerhet. Egyébként, ha így ráértek, mi lenne, ha megmártóznátok a patakban?
   Carlisle, Esme és Alice meglepődtek, amikor a két fiú elindult ködös tekintettel a patak felé.Utánuk mentünk és nevettünk azon, hogy a bokáig érő vízben lubickolnak.
  - Fiúk! - szóltam nekik, mire a szemük kitisztult és nem tudták, hogyan kerültek ki a vízbe. Alice esélte el nekik az egészet.
  - Tehát, neked ez a képességed. - állapította meg Carlisle.
  - Lena, ígérd meg, hogy karácsony előtt ráveszed a fiúkat arra, hogy eljöjjenek velünk vásárolni.
  - Alice, számíthatsz rám.
  - Most már csak az érdekelne, hogy ha teljesen vámpír lennél, lenne-e ég valamilyen képességed.
  - Carlisle, szeretnék egyenlőre úgy maradni, ahogy vagyok. Így most tök jól érzem magam.
  - Igazad van. Így is figyelemre méltó a képességed.
  - Szerintem is. - mondta Edward is.
  - Köszi. Meg akartam kérdezni, hogy főzzek-e valamit, de nincs rá szükségetek. Nem a ti ízvilágotok.
  - Ha gondolod használd nyugodtan a konyhát.
  - Esmét nem zavarná, Carlisle?
  - Nem zavarna. Legalább nem lennék ott egyedül.
  - Köszönöm, Esme!