Az ébredés fáj? - 5. fejezet

    Itt a következő fejezet. Jó olvasást!

       Két nappal korábban Alaszkában


   A Cullen család éppen egy hatalmas asztalt ült körbe, mivel családi megbeszélésre készültek. Alice Cullen élénk tekintete hirtelen elhomályosult és az egész család rá figyelt. Tíz perc múlva tért magához.
  - Mit láttál? - kérdezte Carlisle Cullen, a családfő.
  - Egy szőkésbarna hajú lányt láttam és utána pedig téged Carlisle. A lánynak köze van a múltadhoz.
  - Ezt nem értem.
  - Láttam, hogy amíg a Volturinál voltál kipróbáltál valami dimenzióutazás dolgot.
  - Ez elméletileg igaz. Egy nomád állította, hogy képes erre és kipróbáltam. Valószínűleg csak képes volt elaltatni a vámpírokat.
  - Álmodtál is? - kérdezte Esme, Carlisle felesége.
  - Igen. - válaszolt helyette Alice. - De amit álomnak hitt valóság volt. Egy lánnyal találkozott, akivel egymáséi lettek.
  - De Alice, az csak álom volt. - jelentette ki Carlisle.
  - Nem volt álom. A lány akit láttam az a lányod volt.
  - De a vámpíroknak nem lehet gyerme...
  - Abban a dimenzióban úgy tűnik, hogy lehet, mert az a lány biztos a tiéd.
  - Mit láttál még?
  - Csak annyit, hogy most a forksi erdőben tér magához, majd elájul.Szerintem vérfarkasok vannak a közelében.
  - Ha ez igaz, a lány félig vámpír. Carlisle, el kell mennünk érte. Legalább tudod a lányod anyjának a nevét?
  - Esme ...
  - Kérlek, válaszolj!
  - Igen. Angela Bright a neve.
  - Értem. Szerintem vissza kell mennünk Forksba. Szavazzunk!
  - Alice, biztos, amit láttál?
  - Igen, Emmett.
  - Akkor igennel szavazok. Alice?
  - Persze, hogy igen.
  - Jasper? - kérdezte Carlisle.
  - Nem hagyhatjuk vérfarkasok között, tehát igen. Rosalie?
  - Szerintem maradjunk. Ne felejtsétek el, Bellát ott hagytuk.
  - Rose, itt egy testvéretekről van szó! Bellát is hiba volt ott hagyni. Nézzetek Edwardra, olyan, mint egy zombi, pedig csak most jöttünk el. - mondta Esme.
  - Akkor azt hiszem, hogy visszamegyünk, de várjunk egy hetet, hogy többet tudjunk. Rendben?
  - Igen. - hangzott az egyhangú felelet.
  - Rendben. Alice, bejönnél a dolgozószobámba?
  - Megyek.

   Bent leültek.
  - Alice, milyen a lány?
  - Elena Caroline a neve, a vezeték nevét nem láttam. Kedves arca van, de nagyon sápadt, olyan a bőre színe, mint a miénknek. Vérszegény.
  - Értem. Alig tudom elhinni.
  - Látom rajtad. Tényleg képes lettél volna figyelmen kívül hagyni a saját lányodat?
  - Nem, de egyedül akartam megkeresni.
  - Kevés nála toleránsabb embert ismerek, vagyis még nem ismerem, de azt tudom, hogy neki velünk kell lennie.
  - Olyan furcsa érzés, hogy van egy lányom.
   Ekkor Alice újabb látomást látott.
  - Carlisle, emlékszel Laurentra?
  - Igen, miért?
  - Mert Forksba fog menni, hogy megölje Bellát, de Lena megmenti. Azt, hogy Lenával mi lesz, azt nem láttam.
  - Bántja a lányomat?
   Alice most először látta Carlisle arcán a tömény bosszúvágyat.
  - Nem tudom.
  - Rendben. Köszönöm. Beküldenéd Esmét?
  - Persze.
   Pár pillanattal később belépett Esme.
  - Igen?
  - Drágám, kérlek ülj le. Szeretnék bocsánatot kérni.
  - Inkább te bocsáss meg nekem. Nem volt jogom...
  - De igen. El kell mondanom, hogy Angela pontosan úgy nézett ki, mint te. Amikor itt megtaláltalak ebben a világban, tudtam, hogy te vagy az igazi. Te adtál családot nekem. Őt nem volt időm megszeretni. Nem lenne neked túl fájdalmas, ha Lena velünk élne?
  - Nem, ő a te lányod, tehát az enyém is.
  - Köszönöm. Alice szerint Lena nagyon kedves lány.
  - Lena?
  - Igen. Alice azt mondta, hogy Elena Caroline a neve.
  - Mit tudsz még?
  - Laurent Bellára akar majd támadni, de Lena megmenti Bellát. Viszont azt nem tudni, hogy mi lesz Lenával.
  - Nem engedhetjük, hogy bárki bántsa a lányunkat!
  - Ez olyan jól hangzik: ,,a lányunk".
   Esme hozzábújt Carlisle-hoz és mindkettejük gondolatai Elena körül forogtak.