Az ébredés fáj? - 8. fejezet

   Talán az ünnepek miatt, de itt a friss! Jó olvasást!

                   
   Tettem fel a kérdést. Kicsit kétségbe voltam esve.
  - Itt maradsz!
  - De Alice... - szipogtam. - nem jöhetek ide csak úgy.
  - Lena, te a lányom vagy, neked itt kell lenned.
  - De ...
  - Semmi de! Alhatsz a szobámban.
  - Alice, inkább az én szobámban aludjon. - szólalt meg Emmett.
  - Nem akarlak kitúrni.
  - Lena, mi nem alszunk.
  - Carlisle, a holmimat kiadják?
  - Nem mondták.
  - Nyugi húgi, én mindent adok neked és vásárolhatunk is.
  - Emmett, kísérd fel Lenát. Alice kérlek szedj össze neki ruhát, én addig készítek vacsorát.
  - Rendben, Esme.
    Fent letusoltam és az Alice-től kapott hálóingben lefeküdtem, amikor kopogtak.
  - Igen?
  - Esme küldte a vacsit. Spagetti.
  - Köszönöm.
   Indulni akart, de utána szóltam.
  - Emmett!
  - Igen? - fordult vissza.
  - Itt maradnál velem egy kicsit?
  - Persze.
   Csendben leült az ágy szélére és megvárta, amíg befejezem a vacsit.
  - Elég volt?
  - Igen. - és elmosolyodtam.

   Gyorsan levitte a tálcát és letusolva, egy törcsiben jött vissza.
  - Bocsi, de elfelejtettem ruhát vinni magammal.
  - Semmi baj, elfordulok addig.(Pedig milyen jól nézett ki!)
  - Visszafordulhatsz! - mondta és már egy pólót és rövid nacit viselt.
  - Maradsz még?
  - Ha akarod...
  - Azért ne ilyen lelkesen. - és oldalba böktem.
  - Hé!!! Ez fájt!!!
  - Na persze! Aki macikat eszik biztosan kifekszik ennyitől.
  - Tehát tudod, hogy a maci a kedvencem.
  - Igen.
  - Jól áll ez a hálóing. Szép ez a királykék.
  - Köszi, de ez az Alice-é.
  - Tudom.
  - Ne vigyorogj! Amúgy pont ilyennek képzeltelek. Tényleg szeretsz fogadni?
  - Naná!
  - Csendesebben!
  - Jó, de most már aludj, szükséged van rá.
  - Tudom, de olyan új minden. Maradsz, amíg elalszom?
  - Aha.
  - Akkor jó éjt!
  - Neked is.

   Mondta, én pedig meglepően gyorsan elmerültem az álmok birodalmában.