Novella 1. - A sötétség gyermeke

  Nem Alkonyat témájú írás. A jövője bizonytalan, lehet, hogy folytatásos lesz. Pályázatra íródott.

                                 

  - Annyira fáj!
  Egy fiatal lány sikolya hasított az éjszakai csendbe. Kétségbeesve rohant, nem nézve, hogy merre tart, csak menekült.
Túl sok volt már neki, belülről égette a szörnyű fájdalom. Minden egyes perc, ami a történtek óta eltelt mind mélyebbre taszította őt a kétségbeesésbe.

10 perccel korábban

  Egy fiatal lány a kórház intenzív osztályának várótermében ült. Szüleit és két öccsét vele együtt hozát be, de ő épen megúszta a szörnyű balesetet.
  A nagymamájukhoz indultak a hétvégére. Vidáman énekelve szálltak be az autóba, hogy megtegyék a hat órás utat. Ahogy egyre közelebb értek a hegyekhez az időjárás is mind rosszabb és rosszabb lett. Az eső szemerkélni kezdett, a hőmérséklet rövid idő alatt nagyon lehűlt. Az egész családot egyre rosszabb érzés és aggodalom kerítette hatalmába, de már nem jártak messze a céljuktól.
  Kint erősen sötétedett, az eső már zuhogott és köd ereszkedett a völgyre. Az út síkossá vált és az édesapának egyre nagyobb erőfeszítésébe került az autót az úton tartani. A család érezte, hogy baj lesz. Az autó hirtelen megcsúszott és az út mellett sorakozó egyik fának ütközött.
  A lány szerencsésen megúszta és kitudott mászni az autóból. A sokk ellenére annyira összeszedte magát, hogy segítséget hívott. Szemeiből patakokban folyt a könny, de elindult az autóhoz. Erejét megfeszítve próbálta kiszabadítani a családját, de sikertelenül. Az ajtók beragadtak, kivéve a felőle levőt, de a két öccse eszméletlen testét nem sikerült kihúznia.
  Óráknak érzett percek múlva sok szirénázó hang bolygatta meg a már földöntúlian csendes környezetet. Rengeteg ember jelent meg. Mentők, tűzoltók és rendőrök is a helyszínre érkeztek. A lányt két mentős az egyik mentőbe segítette, hogy megvizsgálják. Ő szótlanul tűrte, csak nézett az egyre nagyobb lánggal égő autó felé.Vele elindult a mentő a legközelebbi kórházba.
  Mire a az összes vizsgálatot elvégezték rajta egy nővér jelent meg és az intenzív osztály várótermébe kísérte. Éveknek tűnő órák teltek el anélkül, hogy bármit is megtudott volna a családjáról.
  Három óra múlva egy szomorú arcú orvos állt elé.
  - Sajnálattal kell közölnöm önnel, hogy az édesanyja, az édesapja és a két öccse olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy nem tudtunk segíteni rajtuk. Részvétem.
  Megvillant a lány szeme és nekitámadt az orvosnak.
  -Nem, az nem lehet! Nekem kellett volna, nem nekik!
  Majd elrohant, az orvos pedig értesítette a biztonságiakat. Bár nem ismerte mégis szánalmat keltett benne alány fájdalma és a szeméből tükröződő üresség. A biztonságiak azonban nem tudták elkapni, mire kiértek a kórház elé már csak a lány fájdalmas kiáltását hallották:
  ,, Annyira fáj!"
   Csak rohant, nem nézte merre, még a testét felsértő ágakat sem érezte. Egy az erdő által körülölelt kis réten rogyott össze a fáradságtól, a fájdalomtól és a szomorúságtól.
  Másnap kora délután egy kalandvágyó kisfiú talált rá a lányra, aki szólt a szüleinek. Visszavitték a kórházba, ahol azonnal a pszichiátriára vitték.

Két héttel később

Egy hófehér gumiszobában, egy kényszerzubbonyba zárt lány nézett ki a csöppnyi ablakon. Mindenki bezárva érezné így magát, de ő nem a kényszerzubbonyba, nem a gumiszobába volt bezárva. Az ő börtönének falai láthatatlanok, a saját fejében vannak, körülöleli elméjét a sötétség. Az örök sötétség mely nem engedi soha.

Hosszú út - 9. fejezet

   Éclair szemszöge

   Ahhoz képest, hogy milyen ,,mozgalmasan" indult az első iskolai hetem, egészen lecsendesedett. Szerdán Emmett bocsánatot kért és kaptam egy szál virágot is. Ez kedves volt tőle. Utána azt kérte, hogy mégis fogadjam el a telefont, amit ezek után örömmel meg is tettem.
  Akin még meglepődtem, az Alex volt. Örült, hogy rendeződött a viszonyom Emmett-tel és, hogy jóban lettem a többi Cullennel is.
 
   Ma korán keltem, hogy a ma esti bulira mindent el tudjak készíteni. Egész nap sütöttem, de a mennyiséget látva úgy éreztem megérte. Este hétre fejeztem be az utolsó sütit, utána gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem. Fél nyockor megérkezett értem Alex, bepakoltunk az autóba és elindultunk La Pushba.
  Amikor megérkeztünk Alex kinyitotta nekem a kocsi ajtaját és elkezdtük kipakolni a sütiket, amikor odajött hozzánk egy lány.
  - Szia! Te biztos Éclair vagy. Emily vagyok.
  - Szia!
  - Te jó ég! Egész nap sütöttél?!
  - Igen, de szerintem te is. Alex mesélte, hogy ezekre a bulikra te szoktál sütni-főzni. - mondtam és újra behajoltam a csomagtartóba.
   Ekkor egy ismerős hangot hallottam meg a hátam mögött.
  - Helló öcskös! Hol a csajod?
  - Ő a barátnőm. - mondta és egy tálca sütivel a kezemben átölelte a derekam.
  - Ugye ez csak egy undorító vicc?! - ordított Alexre.
  - Miért? Neked úgy tűnik? - kérdeztem tőle kissé gúnyosan.
  - Nem hozzád szóltam, te korcs!
   Észre sem vettem, hogy megjelent Jacob. Mégis mit képzel magáról ez a tahó?! Iszonyatos méreg futott el, de Jacob keményen csattanó hangjára felfigyeltem.
  - Anthony, azonnal bocsánatot kérsz!
  - Majd ha fagy! Ettől - itt rám mutatott - biztos, hogy nem fogok bocsánatot kérni. Ez egy korcs!
  - Akkor mi is azok vagyunk Anthony. Ha nem tűnt volna fel apa alakváltó, anya pedig félvámpír. Clair nem tehet semmiről. Nem ő az oka, hogy a dédapja vámpír, a nagyapja pedig alakváltó volt.
  - Tessék? - hasított a hangom a veszekedés miatt beállt csendbe.
  - Clair!
  - Éclair! - kiáltotta egyszerre Alex és Jacob.
  - Kik, vagyis mik vagytok ti? Ne gyertek a közelembe! Vámpírok, alakváltók! Ezek csak mesealakok! Ti bolondok vagytok! - ordítottam és el akartam futni, de Alex és Jacob elkapták a karom. Ki is ugrotta vállam, de mindenképpen szabadulni akartam.
   Hirtelen mindketten mintha kővé dermedtek volna, de nem érdekelt. Csak rohantam. Tehát minden szava igaz volt apa meséinek és Alex sem ember. Csak futottam és futottam, nem néztem, hogy merre. Hirtelen világosságot láttam, valami belém ütközött, majd fájdalmat éreztem utána pedig a puhán hívogató sötétségbe süppedtem. Nem éreztem semmit, nem kellett a történtekre gondolnom, csak átölelt a csend.

Hosszú út - 8. fejezet

   Sziasztok!
   Előre jelzem, hogy ebben a történetben Emmett nem az az igazi aranyos, jó fiú. Itt leginkább ő lesz negatív szereplő. Jó olvasást!

      Emmett szemszöge

   Ezt nem hiszem el! Éclair simán lealázott! Basszus!!! Ki, vagy mi ez a csaj? megkérdezem Carlisle-t, talán ő tud valamit.
   Órák után Bella és Ed vadászni mentek Alice-szel és Jazz-zel, én pedig elindultam haza. Szerencsére Carlisle már otthon volt.
  - Carlisle, beszélhetünk?
  - Persze, menjünk a dolgozószobámba.
  - Carlisle, valami nem stimmel Éclairrel.
  - Miért?
  - Apa, az a csaj lepofozott. Akkorát kaptam, hogy megrepedt a beton.
  - Viccelsz?
  - Nem, ráadásul gyors és a hallása sem normális, jobb mint az átlag embereké.
  - Alakváltó?
  - Nem hiszem. Írtó fincsi illata van. Fahéj, talán.
  - Nem annak a lánynak törted össze a telefonját?
  - De igen és nagyon tetszik.
  - És mi ezzel a baj?
  - Csak annyi, hogy Alex belévésődött.
  - Akkor, pedig azt kell, hogy mondjam, hogy felejtsd el. Tartsd távol tőle magad.
  - Tudom, tudom, de... ő olyan angyali. Rosie-nak a külseje volt az, de Éclairnek a lelke. Azt akarom, hogy rám nézzen úgy, mint most Alexre.
  - Emmett, te is megtalálod majd az igazit, de addig is fékezd magad.
  - Megpróbálok.

   A dolgozószobából a hálómba mentem. Egyre csak azon jár az eszem, hogy meg kell őt szereznem. Az enyém kell, hogy legyen. Ha őt akarom nem lehetek forrófejű. Mindent alaposan át kell gondolnom. Először is bocsánatot kérek tőle, talán egy szál orchideával? Nem, az a virág túl szenvedélyes. Rózsa? Ah, nem, még az is túlzás. Mindent csak szépen lassan. Akkor talán legyen... . Megvan! Kála, kálát adok neki, méghozzá fehéret. Tehát, holnap bocsánatot kérek és ezen a héten megpróbálom tőle távol tartani magam, talán még jövőhéten is. Lassan a legjobb barátja leszek, a bizalmasa. Két hét múlva elkezdek ajándékokat küldeni neki. Először csak virágot, utána viszont egyre értékesebbeket.
   Tudom, hogy úgyis az enyém lesz.

Hosszú út - 7. fejezet

   Alex szemszöge

   Odamentem nagyapáékhoz. Bella és Edward azonnal megöleltek, majd Alice néniék is. Ezután Emmett felé fordultam.
  - Hello Em bácsi! Azt csiripelték a madarak, hogy megpróbáltál rámozdulni Éclairre. Csak, hogy tisztázzuk, ő a lenyomatom. Tehát ha még egyszer meg mered csókolni, akkor nem csak beszélgetni fogunk.
  - A lenyomatod? Bocs, öcsi. Ha ezt tudom...! Pedig jó a csaj. Isteni a melle és a feneke.
   Ekkor megjelent mellettem Éclair és lekevert egy irtózatos pofont Em bácsinak. Akkorát kapott, hogy Emmett betont fogott és megrepedt. ezután Clair rám mosolygott, köszönt a többieknek és bement a suli épületébe.
   Emmett csak ült a betonon és az arcát fogta.
  - Em, jól vagy? - kérdezte Bella.
  - Nem is tudom. Még te se ütöttél újszülöttként ekkorát. Hogyan hallhatta, hogy mit mondtam? Hogy ért ide ilyen gyorsan? Te Alex, biztosan egyszerű ember ez a lány?
   - Mi más lehetne? - kérdeztem vissza.
  - Én azt nem tudom, de, hogy nem sima ember az tuti.
  - Megkérdezem apát, hátha tud valamit.

   Ők bementek a suliba, én pedig hazamentem. otthon nem találtam senki, ezért átmentem Billy nagyapához.
  - Szia nagyapa!
  - Alex, de régen láttalak! Mi szél hozott?
  - Tudnál nekem mesélni Mark Adore családjáról?
  - Igen, bár nem szívesen teszem. A Black-eknek az az ága több, mint botrányos. Ephraim Black megcsalta a feleségét Neela Hawk-kal és született egy lányuk, Caroline. Ő elkövette a legnagyobb bűnt, amit egy quileute elkövethet. egy vámpírt választott társául, ám Damien Adore az első közös éjszakájuk után elhagyta Caroline-t, aki várandós lett. Négy hónap múlva egy kisfiúnak adott életet, akinek a nagyanyja a Daniel nevet adta. Caroline belehalt a szülésbe. Mindenki kíváncsian várta, hogy milyen furcsa, vagy veszélyes lesz Daniel, ám ő mindenki meglepetésére alakváltó lett és bevésődött Maria Clearwaterbe. Az ő fiuk Mark, aki a jelek szerint egyszerű ember. Miért érdekel?
  - Tudod, Mark lánya, Éclair a lenyomatom és furcsa.
  - Furcsa?
  - Úgy megpofozta Em bácsit, hogy a betonra zuhant és a beton megrepedt, nagyon gyors és a hallása is jobb, mint az embereké.
  - Mutatkoznak rajta az átváltozás előjelei? Remegés, vagy valami?
  - Nem, semmi ilyesmi.
  - Az illata milyen?
  - Mint a forralt bornak. Édes és fűszeres, leginkább fahéjra emlékeztet. Arra gondolsz, hogy ... esetleg a vámpírgének ...
  - Nem tudom. Amúgy milyen?
  - Ő egy angyal. Csodás kék szeme és vöröses haja. Szép és kedves, jól főz és édesen alszik. Még álmában is vitázott Emmett-tel és Anthonyval. Hallottad, hogy felpofozta Anthonyt is?
  - Hallottam. Úgy veszem észre nem kell őt félteni.
  - Szerintem sem. Lassan indulok. Vigyázz magadra nagyapa.
  - Te is, Alex.

Hírek

 A ,,Hosszú út" című történetem előreláthatólag  21 fejezetes lesz. Ha összejön a hétvégén két új fejezetet olvashattok majd. A továbbiakat pedig talán megsúgja majd nekem egy  örökmozgó vámpírlány.

   Sziasztok!

Hosszú út - 6. fejezet

     Éclair szemszöge

   Imádom ezt a kocsit. Erre az autóra áhítoztam, most mégis bánom, hogy a kipróbálását választottam. Vajon milyen lenne Alex mellett ülni? Ahogy megláttam az ajtóban, azóta alig tudok másra gondolni.Furcsa, de pár perce indultam el mégis már most hiányzik. Éclair, térj észhez! Megérkezve a suli parkolójába beálltam egy ezüst Volvo mellé és elindultam megkeresni a tanulmányi irodát. Éppen a telefonom vettem elő, amikor neki ütköztem valaminek. A végeredmény: leesett a telefonom és ripityára tört. Most néztem szét, hogy minek is ütközhettem és egy pillanatra ledöbbentem. Egy srác volt az, de akkora, akár egy hegyomlás, vagy egy óriás medve.
  - Attól, hogy nagy darab vagy, még figyelhetnél magad elé. Mégis, mit képzelsz, ki vagy te?! Az Úristen?!
   Sokan bámultak minket elképedve, nevetéstől meg-megremegő szájszéllel. Én a százhetven centimmel osztom a nagydarab srácot. Ha más lett volna a helyemben tuti nevettem volna.
  - Szóhoz juthatok? - kérdezte.
  - Tudod, mit? Azt csinálsz, amit akarsz, csak engem kerülj el!
  - Amit akarok? Rendicsek.
   Indultam volna tovább, de ő hirtelen magához rántott és megcsókolt. Mérges lettem és lekevertem neki egy óriási pofont, felvettem a SIM - kártyámat és pár ajtóval arrébb megtaláltam a tanulmányi irodát. Megkaptam a könyveket és egy térkép segítségével elindultam az első órámra.
   Matekkal kezdtem, a kedvenc tantárgyammal. Beléptem és minden szem rám szegeződött, én pedig a tanári asztalhoz mentem.
  - Jó napot!
  - Önnek is. Adore kisasszony, igaz?
  - Igen.
  - Remek. Még van egy szabad hely. Kérem üljön le Mr. Cullen mellé.

   Amikor a fiúra pillantottam, mintha valahonnan ismerősnek tűnt volna, pedig tudom, hogy még sosem láttam. Ahogy egyre közelebb értem a padhoz  és leültem, az arca megfeszült. Furcsának tartottam, de nem annyira, hogy továbbá is érdekeljen.
   A következő két órám francia volt. Itt is egy Cullen mellett kaptam helyet, aki nem kis meglepetésemre a ,,hegyomlás" volt. Emmett Cullen egész idő alatt folyton engem nézett, de próbáltam tudomást sem venni róla. Órák után a menzára mentem és egy társaság meghívott az asztalukhoz. Két lánnyal egészen összebarátkoztam név szerint Carla Donatival és Debbie Romannel. Az ebédszünet végén a hangosbemondón szóltak, hogy tanári értekezlet miatt az összes délutáni óra elmarad. Gyorsan a kicsikémhez mentem és láttam, hogy a ,, hegyomlás" először a kocsim, majd engem stíröl. Amikor odaértem rászóltam:
  - Menj arrébb, Cullen, szeretnék hazamenni!
  - És ha nem?
  - Akkor el kell üsselek.
   Ekkor szólalt meg a másik Cullen srác.
  - Emmett, vonszold el magad onnan!
  - Ugyan Eddie...
  - A nevem Edward, nem Eddie!
  - Jól van, na! Szia szépségem!
   Mérgesen ültem be az autómba és hazahajtottam. A lakásba belépve isteni illatokat éreztem. A konyhába mentem és Alex főzött.
  - Szia Alex! - köszöntem és megöleltem.
  - Szia Clair! Ülj le. Milyen napod volt?
  - Először is, egy nagydarab srácba ütköztem a folyosón, összetört a telefonom, megcsókolt és utána folyton engem bámult.
  - Mi?! Tudod a nevét? Helyretegyem?
  - Emmett Cullen a neve, de nyugi, kapott egy pofont. Egy hatalmas pofont.

  Láttam rajta, hogy ideges lett. Odamentem hozzá és újra megöleltem. Ő is visszaölelt. Nem tudom, hogy mi ütött belém, csak néztünk egymás szemébe és az ajkaink egymásra találtak. Nagyon kellemes csók volt, de kicsit olyan, mintha a testvévem csókoltam volna meg. A csók varázsát aa csengő hangja törte meg, mire az ajtóhoz mentem. Egyküldönc volt, egy apró csomaggal. Átvettem és bent kinyitottam. Először a benne lévő levelet olvastam el.

  ,, Tisztelt Ms. Adore!
  Sajnálattal hallottam, hogy a fiam hibájából tönkrement a telefonja. Kérem fogadja el a dobozban lévő telefont és bocsánatkérésünket.
                                                             Tisztelettel: Dr. Carlisle Cullen"

   A dobozban az egyik legújabb típusú telefon volt. Nagyon tetszett, de úgy éreztem, hogy nem fogadhatom el.Megnéztem a címet és úgy döntöttem, hogy visszaviszem.
  - Alex, bocs, de el kell mennem. nemsokára jövök.
   Egy gyors puszit nyomtam az arcára és elindultam. Negyed óra alatt odataláltam. Leállítottam a kicsikémet és becsengettem. Egy alacsony fekete hajú lány nyitott ajtót.
  - Szia! Éclair Adore vagyok és csak ezt hoztam vissza.
   Odaadtam a dobozt és visszaléptem az autómhoz.
  - Várj! Gyere be, kérlek.
  - Bocs, de...
  - Nincs semmi de. Gyere be és beszéljétek meg.
   Megjelent Emmett.
  - Baj van, Ali...? Oh, szia szépségem! Ennyire hiányoztam?
  - Púpnak a hátamra. Csak a telefont hoztam vissza. - mondtam és a kezébe nyomtam a dobozt. - Viszlát!
   Beültem a kocsimba és hazahajtottam. Otthon, együtt megebédeltünk Alexszel és sétáltunk egészen estig. Hazafelé eszembejutott valami.
  - Eldöntötted, hogy mit szeretnél kérni?
  - Igen. Eljönnél velem szombaton este La Push-ba? Buli, tábortűz és sok kaja.
  - Persze, szívesen. Süssek én is valamit?
  - Ha akarsz, de Emily mindig rengeteg kaját csinál.
  - Értem. Attól én is készítek néhány féle sütit.
  - Holnap elvihetlek a suliba?
  - Igen.
  - Köszönöm.
  - Inkább én. -mondtam és hozzábújtam. Így összebújva aludtam el a kanapén, reggel pedig az ágyamban ébredtem. Gyorsan letusoltam és készítettem reggelit. Az illatokra Alex is előkerült.
  - Jó reggelt! - köszönt és megcsókolt.
  - Neked is.
   Megreggeliztünk és negyed óra múlva elindultunk. A suli parkolójában már ott voltak a Cullenek, Emmett pedig pofátlanul bámult. Kiszálltunk, Alex megcsókolt és elindult Emmett felé. Elkaptam a kezét.
  - Kérlek, Alex!
  - Nem lesz semmi gond, még csak verekedni sem fogunk, nyugodj meg.
  Újra elindult Emmett felé és az egész parkoló rájuk figyelt.

Hosszú út - 5. fejezet

   Alex szemszöge

   Az az igazság, hogy kíváncsi vagyok Éclair Adore-ra, arra a lányra, aki felképelte a bátyámat. Nem is értem, Anthony örökölte nagyapától a ,, vámpíros elbűvölést", ahány lány csak meglátta sóhajtozott utána, Éclair azonban nem.
   Kifelé bámultam és úgy tíz perc vezetés után megláttam az apu leírásának megfelelő házat, vagyis inkább villát. Leállítottam a BMW-m motorját és becsöngettem Markhoz. Szinte azonnal nyílt is az ajtó, de Mark helyett egy gyönyörű lányt láttam magam előtt.
  - Szia, Éclair vagyok, te pedig biztosan Alex vagy. Gyere be.
  
   Bent gyorsan körbenéztem, de bármennyire is tetszett a berendezés, a figyelmem mégis a mellettem haladó lányra összpontosult. A látványa mintha mindent eltörölt volna ami eddig volt és a helyébe az Ő képe lépett.
  - Alex, jól vagy?- kérdezte és megrázott.
  - Igen. Bocsi, csak elgondolkodtam.
  - Semmi gáz. Apa már elment, úgyhogy ha nem baj, inkább menjünk fel az én lakrészembe. Szeretném bezárni apa lakását és fennt már fő a vacsi.
  - Rendben, menjünk.
  - Amúgy köszönöm, hogy eljöttél annak ellenére, hogy felpofoztam a bátyád. Azonban, szerintem megérdemelte.
  - Szerintem is. Bunkó volt.

   Amikor felértünk hozzá megmutatta a szobám és befejezte a vacsorát. Meglepődtem. Az étel mennyisége szinte felülmúlta az Emily által készített mennyiségeket. Evés után mindketten letusoltunk és ő lefeküdt aludni. Amikor már egyenletesen szuszogott felhívtam apát.
  - Szia, apa!
  - Alex, miért hívsz? Valami baj van?
  - Nem tudom, hogy mit fogsz szólni hozzá, de én...
  - Alex, ne idegesíts!
  - Apa, azt hiszem bevésődtem Éclairbe.
  - Ha ez vicc, akkor...
  - Nem vicc apa, ez komoly.
  - Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Nem gondoltam arra, hogy te, vagy az öcséd..., de gratulálok. Éclair kedves lány.
   Még beszélgettünk egy keveset, majd én is lefeküdtem Másnap reggel csodás illatokra ébredtem, amik a konyhába vezettek.
  - Jó reggelt!
  - Neked is, Alex.
  - Figyelj Clair!
  - Igen?
  - Elvigyelek a suliba?
  - Bocsi, de ki akarom próbálni az én kicsikémet.
   Értetlen arccal meredtem rá.
  - Az új autómra gondoltam. - magyarázta.
  - Értem.
  - Bocsika, de cserébe bármit kérhetsz. - mondta és rám mosolygott.
  - Azt mondtad, hogy bármit? - kérdeztem és hirtelen sok ezer dolog jutott az eszembe, de azt mondtam:
  - Délutánig eldöntöm.
  - Oké. Én indulok. Tessék a pótkulcs. Kettő körül jövök.
   Odajött hozzám, adott egy puszit és mélyen elpirulva lépett ki az ajtón. Megettem a kikészített reggelit, felöltöztem és hazamentem. A konyhában éppen a kedvenc bátyám reggelizett.
  - Hello öcsi! Igaz, hogy bevésődtél? Kibe? Apa nem mondta el.
  - Neked is szia. Igen, bevésődtem, de hogy kibe, ahhoz semmi közöd.
  - Aha, tehát ismerem a csajt. Meg is döntöttem?
  - Azt kétlem, bratyó.
  - Ami késik, az nem múlik.
  - Őt nem fog sikerülni elvenned tőlem. Ő az életem.
  - Milyen nagy szavak! Tudod, hogy nekem úgysem fog tudni ellenállni.
  - Gondolj amit akarsz. Egyébként anya és apa hol vannak?
  - Apa elkísérte anyát, mert nagyapáék visszajöttek és gimnazisták lesznek. Röviden, ment kiröhögni a rokonságot.
  
   Te jó ég! Clair nagyon szép és mivel Emmett és Rosalie anya születése után ,,elváltak". Azóta Emmett minden szép lányra rámozdul. Ha Clairnél is próbálkozik letépem a fejét!!!