Éclair szemszöge
Imádom ezt a kocsit. Erre az autóra áhítoztam, most mégis bánom, hogy a kipróbálását választottam. Vajon milyen lenne Alex mellett ülni? Ahogy megláttam az ajtóban, azóta alig tudok másra gondolni.Furcsa, de pár perce indultam el mégis már most hiányzik. Éclair, térj észhez! Megérkezve a suli parkolójába beálltam egy ezüst Volvo mellé és elindultam megkeresni a tanulmányi irodát. Éppen a telefonom vettem elő, amikor neki ütköztem valaminek. A végeredmény: leesett a telefonom és ripityára tört. Most néztem szét, hogy minek is ütközhettem és egy pillanatra ledöbbentem. Egy srác volt az, de akkora, akár egy hegyomlás, vagy egy óriás medve.
- Attól, hogy nagy darab vagy, még figyelhetnél magad elé. Mégis, mit képzelsz, ki vagy te?! Az Úristen?!
Sokan bámultak minket elképedve, nevetéstől meg-megremegő szájszéllel. Én a százhetven centimmel osztom a nagydarab srácot. Ha más lett volna a helyemben tuti nevettem volna.
- Szóhoz juthatok? - kérdezte.
- Tudod, mit? Azt csinálsz, amit akarsz, csak engem kerülj el!
- Amit akarok? Rendicsek.
Indultam volna tovább, de ő hirtelen magához rántott és megcsókolt. Mérges lettem és lekevertem neki egy óriási pofont, felvettem a SIM - kártyámat és pár ajtóval arrébb megtaláltam a tanulmányi irodát. Megkaptam a könyveket és egy térkép segítségével elindultam az első órámra.
Matekkal kezdtem, a kedvenc tantárgyammal. Beléptem és minden szem rám szegeződött, én pedig a tanári asztalhoz mentem.
- Jó napot!
- Önnek is. Adore kisasszony, igaz?
- Igen.
- Remek. Még van egy szabad hely. Kérem üljön le Mr. Cullen mellé.
Amikor a fiúra pillantottam, mintha valahonnan ismerősnek tűnt volna, pedig tudom, hogy még sosem láttam. Ahogy egyre közelebb értem a padhoz és leültem, az arca megfeszült. Furcsának tartottam, de nem annyira, hogy továbbá is érdekeljen.
A következő két órám francia volt. Itt is egy Cullen mellett kaptam helyet, aki nem kis meglepetésemre a ,,hegyomlás" volt. Emmett Cullen egész idő alatt folyton engem nézett, de próbáltam tudomást sem venni róla. Órák után a menzára mentem és egy társaság meghívott az asztalukhoz. Két lánnyal egészen összebarátkoztam név szerint Carla Donatival és Debbie Romannel. Az ebédszünet végén a hangosbemondón szóltak, hogy tanári értekezlet miatt az összes délutáni óra elmarad. Gyorsan a kicsikémhez mentem és láttam, hogy a ,, hegyomlás" először a kocsim, majd engem stíröl. Amikor odaértem rászóltam:
- Menj arrébb, Cullen, szeretnék hazamenni!
- És ha nem?
- Akkor el kell üsselek.
Ekkor szólalt meg a másik Cullen srác.
- Emmett, vonszold el magad onnan!
- Ugyan Eddie...
- A nevem Edward, nem Eddie!
- Jól van, na! Szia szépségem!
Mérgesen ültem be az autómba és hazahajtottam. A lakásba belépve isteni illatokat éreztem. A konyhába mentem és Alex főzött.
- Szia Alex! - köszöntem és megöleltem.
- Szia Clair! Ülj le. Milyen napod volt?
- Először is, egy nagydarab srácba ütköztem a folyosón, összetört a telefonom, megcsókolt és utána folyton engem bámult.
- Mi?! Tudod a nevét? Helyretegyem?
- Emmett Cullen a neve, de nyugi, kapott egy pofont. Egy hatalmas pofont.
Láttam rajta, hogy ideges lett. Odamentem hozzá és újra megöleltem. Ő is visszaölelt. Nem tudom, hogy mi ütött belém, csak néztünk egymás szemébe és az ajkaink egymásra találtak. Nagyon kellemes csók volt, de kicsit olyan, mintha a testvévem csókoltam volna meg. A csók varázsát aa csengő hangja törte meg, mire az ajtóhoz mentem. Egyküldönc volt, egy apró csomaggal. Átvettem és bent kinyitottam. Először a benne lévő levelet olvastam el.
,, Tisztelt Ms. Adore!
Sajnálattal hallottam, hogy a fiam hibájából tönkrement a telefonja. Kérem fogadja el a dobozban lévő telefont és bocsánatkérésünket.
Tisztelettel: Dr. Carlisle Cullen"
A dobozban az egyik legújabb típusú telefon volt. Nagyon tetszett, de úgy éreztem, hogy nem fogadhatom el.Megnéztem a címet és úgy döntöttem, hogy visszaviszem.
- Alex, bocs, de el kell mennem. nemsokára jövök.
Egy gyors puszit nyomtam az arcára és elindultam. Negyed óra alatt odataláltam. Leállítottam a kicsikémet és becsengettem. Egy alacsony fekete hajú lány nyitott ajtót.
- Szia! Éclair Adore vagyok és csak ezt hoztam vissza.
Odaadtam a dobozt és visszaléptem az autómhoz.
- Várj! Gyere be, kérlek.
- Bocs, de...
- Nincs semmi de. Gyere be és beszéljétek meg.
Megjelent Emmett.
- Baj van, Ali...? Oh, szia szépségem! Ennyire hiányoztam?
- Púpnak a hátamra. Csak a telefont hoztam vissza. - mondtam és a kezébe nyomtam a dobozt. - Viszlát!
Beültem a kocsimba és hazahajtottam. Otthon, együtt megebédeltünk Alexszel és sétáltunk egészen estig. Hazafelé eszembejutott valami.
- Eldöntötted, hogy mit szeretnél kérni?
- Igen. Eljönnél velem szombaton este La Push-ba? Buli, tábortűz és sok kaja.
- Persze, szívesen. Süssek én is valamit?
- Ha akarsz, de Emily mindig rengeteg kaját csinál.
- Értem. Attól én is készítek néhány féle sütit.
- Holnap elvihetlek a suliba?
- Igen.
- Köszönöm.
- Inkább én. -mondtam és hozzábújtam. Így összebújva aludtam el a kanapén, reggel pedig az ágyamban ébredtem. Gyorsan letusoltam és készítettem reggelit. Az illatokra Alex is előkerült.
- Jó reggelt! - köszönt és megcsókolt.
- Neked is.
Megreggeliztünk és negyed óra múlva elindultunk. A suli parkolójában már ott voltak a Cullenek, Emmett pedig pofátlanul bámult. Kiszálltunk, Alex megcsókolt és elindult Emmett felé. Elkaptam a kezét.
- Kérlek, Alex!
- Nem lesz semmi gond, még csak verekedni sem fogunk, nyugodj meg.
Újra elindult Emmett felé és az egész parkoló rájuk figyelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése