Hosszú út - 5. fejezet

   Alex szemszöge

   Az az igazság, hogy kíváncsi vagyok Éclair Adore-ra, arra a lányra, aki felképelte a bátyámat. Nem is értem, Anthony örökölte nagyapától a ,, vámpíros elbűvölést", ahány lány csak meglátta sóhajtozott utána, Éclair azonban nem.
   Kifelé bámultam és úgy tíz perc vezetés után megláttam az apu leírásának megfelelő házat, vagyis inkább villát. Leállítottam a BMW-m motorját és becsöngettem Markhoz. Szinte azonnal nyílt is az ajtó, de Mark helyett egy gyönyörű lányt láttam magam előtt.
  - Szia, Éclair vagyok, te pedig biztosan Alex vagy. Gyere be.
  
   Bent gyorsan körbenéztem, de bármennyire is tetszett a berendezés, a figyelmem mégis a mellettem haladó lányra összpontosult. A látványa mintha mindent eltörölt volna ami eddig volt és a helyébe az Ő képe lépett.
  - Alex, jól vagy?- kérdezte és megrázott.
  - Igen. Bocsi, csak elgondolkodtam.
  - Semmi gáz. Apa már elment, úgyhogy ha nem baj, inkább menjünk fel az én lakrészembe. Szeretném bezárni apa lakását és fennt már fő a vacsi.
  - Rendben, menjünk.
  - Amúgy köszönöm, hogy eljöttél annak ellenére, hogy felpofoztam a bátyád. Azonban, szerintem megérdemelte.
  - Szerintem is. Bunkó volt.

   Amikor felértünk hozzá megmutatta a szobám és befejezte a vacsorát. Meglepődtem. Az étel mennyisége szinte felülmúlta az Emily által készített mennyiségeket. Evés után mindketten letusoltunk és ő lefeküdt aludni. Amikor már egyenletesen szuszogott felhívtam apát.
  - Szia, apa!
  - Alex, miért hívsz? Valami baj van?
  - Nem tudom, hogy mit fogsz szólni hozzá, de én...
  - Alex, ne idegesíts!
  - Apa, azt hiszem bevésődtem Éclairbe.
  - Ha ez vicc, akkor...
  - Nem vicc apa, ez komoly.
  - Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Nem gondoltam arra, hogy te, vagy az öcséd..., de gratulálok. Éclair kedves lány.
   Még beszélgettünk egy keveset, majd én is lefeküdtem Másnap reggel csodás illatokra ébredtem, amik a konyhába vezettek.
  - Jó reggelt!
  - Neked is, Alex.
  - Figyelj Clair!
  - Igen?
  - Elvigyelek a suliba?
  - Bocsi, de ki akarom próbálni az én kicsikémet.
   Értetlen arccal meredtem rá.
  - Az új autómra gondoltam. - magyarázta.
  - Értem.
  - Bocsika, de cserébe bármit kérhetsz. - mondta és rám mosolygott.
  - Azt mondtad, hogy bármit? - kérdeztem és hirtelen sok ezer dolog jutott az eszembe, de azt mondtam:
  - Délutánig eldöntöm.
  - Oké. Én indulok. Tessék a pótkulcs. Kettő körül jövök.
   Odajött hozzám, adott egy puszit és mélyen elpirulva lépett ki az ajtón. Megettem a kikészített reggelit, felöltöztem és hazamentem. A konyhában éppen a kedvenc bátyám reggelizett.
  - Hello öcsi! Igaz, hogy bevésődtél? Kibe? Apa nem mondta el.
  - Neked is szia. Igen, bevésődtem, de hogy kibe, ahhoz semmi közöd.
  - Aha, tehát ismerem a csajt. Meg is döntöttem?
  - Azt kétlem, bratyó.
  - Ami késik, az nem múlik.
  - Őt nem fog sikerülni elvenned tőlem. Ő az életem.
  - Milyen nagy szavak! Tudod, hogy nekem úgysem fog tudni ellenállni.
  - Gondolj amit akarsz. Egyébként anya és apa hol vannak?
  - Apa elkísérte anyát, mert nagyapáék visszajöttek és gimnazisták lesznek. Röviden, ment kiröhögni a rokonságot.
  
   Te jó ég! Clair nagyon szép és mivel Emmett és Rosalie anya születése után ,,elváltak". Azóta Emmett minden szép lányra rámozdul. Ha Clairnél is próbálkozik letépem a fejét!!!