Tizenharmadik

Cassie szemszöge

Annyira boldog vagyok. Soha nem hittem volna, hogy valaha lehetek ilyen. Valami szép ruhát akarok. Meg akarom lepni Jaket. Valami olyasmi kell, amivel jelezhetek neki, hogy már készen állok arra, hogy a kapcsolatunk új szintre lépjen. Vidáman sétálgattam, amikor nyugtalanító dolgot hallottam és egy ismerős hangot, Demetriét.
,, Kata, biztos vagy abban, hogy itt van?"
,, Persze, itt van a közvetlen közelünkben, a térkép szerint ott van."-mondta és rám mutatott. Dem és Félix szemében értetlenkedés és hitetlenkedés látszott, viszont Jane arcára ragadozó mosoly ült ki.
Bajban vagyok, nem is kicsiben. Gyorsan elindultam haza és reméltem, hogy eltudom rejteni az illatomat.
Még életemben nem rohantam ennyire. Akkor nyugodtam meg kicsit, amikor már La Push határán belül voltam. Beszélnem kell mindenkivel és el kell mondanom magamról az igazat, amit már nagyon régóta titkoltam.

Demetri szemszöge

Még most is alig hiszem el, pedig láttam és tudom, hogy igaz. A kicsi Cassie a Voroncev hercegnő ... és akkor ő a húgom lánya, Lorena lánya. Azt hiszem, hogy eljött a Volturi végének az ideje és annak az ideje, hogy Cassandráé legyen a hatalom, ami jogosan őt illeti meg a paktum okán.
Jane persze azonnal felhívta  Arót.
,, Mester, megtaláltuk."
,, Itt volt, de elmenekült."
,, Meg fogjuk találni!"
,, Mester a Voroncev hercegnőt Ön is ismeri, a kis kedvence az állatvéren élő Cassie az."
,,Igen, Mester meglátogatjuk a Cullenékat."
,, De Mester miért várjunk?"
,, Értem, megvárjuk Önöket és az erősítést."-és letette. Régen láttam ilyen mérgesnek Janie-t, de élvezem és ahogy elnézem Félix is .

Pár óra múlva

Megérkeztek.
A Mester tartott egy eligazítást, ami abból állt, hogy elmondta : ,, Nem ölünk, amíg nem muszáj, csak fenyegetünk. Cassie túl fontos és tudom, hogy kötődik a Cullenekhez. Nem akarom a Volturi ellen fordítani Cassie-t. A farkasok nem hinném, hogy beavatkoznának, de senki ne támadjon semmiképpen sem addig, amíg jelt nem adok."
Ami nagyon meglepett, az az, hogy itt van Alexander Voroncev. Mennyire gyűlölöm őt! Eladta Lorena lányát, az unokahúgomat a Volturinak, ráadásul képes volt a saját börtönébe záratta. Mindent meg fogok tenni, hogy az az utolsó szemétláda elpusztuljon.


Cassie szemszöge

Szinte hihetetlen, hogy pár perc alatt, ami ...Na jó, fél óra alatt összegyűlt a határnál a Falka és a családom. Vettem egy mély levegőt és elkezdtem.
- Azt elmondtam, hogy hogyan születtem , de azt nem, hogy ki vagyok. A valódi nevem Cassandra Voroncev és a paktum értelmében a Volturinál kellene lennem, mint a negyedik uralkodó. Csak kihasználtam azt, hogy bezártak apám börtönébe, Oda még Cassandra Voroncevként vittek be, de Belláék már Cassie-t szabadították ki. Reméltem, hogy miután a börtönben tűz ütött ki, azt hiszeik, hogy meghaltam. Aro azonban nem dőlt be és azóta is kerestetett eddig, mert most megtalált.
- De Cassie... Biztos vagy ebben?-kérdezte Carlisle és összeszorult torokkal bólintottam.
Legszívesebben Jacobhoz simultam volna, hogy elfelejthessem ezt az egészet, de ha megteszem, akkor csak még jobban fájna az elválás.
- El fogok menni velük, mert biztosan ezt akarják.
Jake megragadta a karomat és magához rántott.
-Ezzel ugye csak vicceltél. Nem engedlek el.
Minden lelkierőmet összeszedtem és leráztam magamról a kezét és minnél messzebb távolodtam tőle.
- El kell mennem. Ismerem Arót és az apámat is. Rövid ideig tárgyalni fognak, de ha arra kerülne a sor elpusztítanának titeket, amit semmiképpen sem fogok hagyni. Ebbe nem engedem, hogy bármelyikőtök beleszóljon. Eddig is tudtam, hogy egyszer meg fog ez történni és már így is túl sokáig bujkáltam.

Ránéztem Jacobra és összeszorult ismét a torkom. Meglepődve vettem észre, hogy egy könnycsepp indult vándorútra az arcomon, de most nem volt időm törődni ezzel, mert Alice-szel egy időben láttam, hogy jönnek.
- Jacob, kérlek ne gyertek át a határon, ez az én dolgom. Kérlek Jake, tedd, amit mondtam.

Nem is figyeltem fel arra, hogy megérkeztek Aróék.
Egészen addig, amíg a hátam mögött meg nem hallottam a régen hallott, gyűlölt hangot, az apám hangját.
-Édes kislányom, régen találkoztunk.

Tizenegyedik

  Aro szemszöge

Már több évtizede keressük azt a különleges Voroncev hercegnőt és nem tudom elhinni, hogy a legrátermettebb és tehetségesebb vámpírjaim sem voltak képesek rátalálni. Az is  lehet, hogy már nem is létezik, de ez a lehetőség remélem nem igazolódik be. A Románok egyre jobban mozgolódnak és eddig is csak azért maradnak nyugton, mert tudják, hogy a Voroncev lány egy közülünk. Azonban egyre türelmetlenebbek, szeretnék látni őt és mi tagadás lázadoznak Alexander uralma ellen. Alexander Voroncev sosem tudott uralkodni és mint várható volt, az önkényuralom és a totális elnyomás nem a legkifizetődőbb módszer a hosszanti uralkodásra. Ezt kemény harcok árán kellett megtanulnom nekem és a testvéreimnek. Még mielőtt megkötöttük volna Alexanderrel azt a szerződést én Carlisle t akartam negyedik uralkodónak, vagy éppen Caius helyére. Ő a gyenge láncszem hármunk közül. Semmi máson sem jár az esze, csak azon hogy háborút robbantson ki, mindegy neki, hogy a Románok, a Cullen klán, vagy az Alakváltók ellen, bár őket különösen rühelli. Már régóta érezzük, hogy szükség van a változásra ezért is döntöttem amellett, hogy megkötöm Alexanderrel a szerződést, miszerint egyesítjük a két sereget és ezért ő felajánlotta a lányát, feleségnek, de én még most is szeretem az enyémet, ezért határozott szándékom azt a lányt trónra ültetni. Erről persze senki sem tud. Ismerem Alex terveit és tudom, hogy ő akar uralkodni velünk, de ő túl veszélyes és sokat akarna. Ha meglenne Cassandra, akkor nem haboznék és megöletném. Jane nagyon élvezné, már többször is kérte erre az engedélyemet.

Két héttel később

Ilyen izgatott is régen voltam. Amikor Alec jelentett a magyarországi felderítésről elmondta, hogy találtak egy nyomkeresőt, de másképpen dolgozik, mint Demetri és hajlandó lenne csatlakozni a Volturihoz, ami ellen nincs is kifogásom, bár abból adódhatnak problémák, hogy azt az életmódot folytatja, amit Carlisle is, de ha tényleg olyan hatékony akkor szemet hunyok afölött a kis malőr felett. Alec azt mondta, hogy holnap napnyugtára érnek haza, ami kifejezetten jó, mert kezdek kicsit türelmetlen lenni. Kifutok az időből és nem akarok háborút. Végre sikerült tényleg a legjobb képességű vámpírokat összegyűjtenem, és mire mennék velük, ha egy háborúban elveszíteném őket. Ez a Nyomkereső az utolsó lehetőség, mert a háború elkerülhetetlenül közeledik.
Miután megérkeztek, azonnal szóltam Alecnek, hogy hozza az irodámba a lányt egy magánkihallgatásra.
- Mi a a neved?-kérdeztem bemelegítésként.
- Kata vagyok, Mester.
Elmosolyodtam.
- Látom kitanítottak, de most az érdekelne, hogy milyen gyorsan tudnál nekem megkeresni valakit?
- Az leginkább attól függ, hogy milyen aprólékos a térkép. Én térképeken tudom megkeresni az adott illetőt. Szükségem van legalább egy emlékképre, vagy bármilyen apró dologra, amiből fel tudom ismerni az energiáját és annak segítségével találhatom meg.

A lakosztályomba mentem és és a gardrób mélyéről elővettem azt a kis utazótáskát, amibem Alexander előreküldte Cassie néhány kedvenc tárgyát. Kivettem egy fésűt és már azonnal vissza is mentem az irodába. Türelmetlenül kikaptam az íróasztalom egyik fiókjából egy csomó térképet és leszórtam Kata elé a fésűvel együtt.
- Kezdheted.

Először a kezébe fogta a fésűt és pár másodpercig csak szorongatta, majd szétnyitotta a világtérképet és lassan elkezdte a kezét végighúzni felette, amikor Amerikához ért megállt és rám nézett.
- Amerikában van. Van részletesebb térkép Amerikáról?
Gyorsan elé borítottam azt a térképet és újra kezdte. Washington államnál állapodott meg és mivel ennél részletesebb térképre Ameikáról még nem volt szükségem be kell egyelőre érnem ennyi infóval.
Azonnal hívtam Demetrit telefonon.
Nem kellett fél perc és már meg is jelent.
- Demetri, vidd magaddal Jane-t és Félixet, Kata szerint a Voroncev hercegnőt az Egyesült Államokban, Washington államban kell keresni. Addig keressétek, amíg meg nem találjátok. Vidd magaddal Katát is, hogy útközben részletesebb térképeken tudjon keresni. Ohh, és ha még mindig arrafelé él a Cullen Klán, adjátok át nekik üdvözletemet és természetesen várom róluk a jelentésedet. Mehettek!

Ők azonnal távoztak, én pedig remélem mielőbb eredménnyel tudnak szolgálni. Mert tényleg egyre jobban szorít az idő minket.

Tényleg, vajon mennyire vannak még életképes állapotban, az én Cullen klános vendégeim a kazamatákban?

Tizedik

Jacob szemszöge

Cassie szavait hallva szinte megfagyott bennem a vér. Egy született vámpír. Nem tudok mindent a vámpírokról, de mivel a szőke révén tudom, hogy eddig egyetlen egy született vámpír gyermek sem létezett, ezért nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy biztosra vegyem, Cassie még egyedibb és utánozhatatlanabb, mint azt elsőre gondoltam. Amikor rám nézett és egy futó pillantást vetett a még egymásba fogott kezünkre eszembe villant, hogy lehet, hogy félt attól, hogyan reagálom majd le ezeket a híreket. Kicsit megszorítottam a kezét és tudom, hogy soha többé nem akarom, hogy kételkedjen abban, a mi szerelmünk örökké fog tartani.
Emmett, akivel a legjobban összehaverkodtam, most megint ellenségesen tekint rám, amiért nem is tudom elítélni. Neki is nagyon nehéz, hogy elvesztette a Szőkét, és látom rajta, hogy szereti Cassiet, de én is. Ezt a döntést Cassie hozta meg, hogy elfogadta az érzéseit, bármennyire is villámcsapászerűen jöttek.
Ami ezután történt meglepett. Nem mintha engem már nem lehetne meglepni, de most Esmének sikerült. Szempillantás alatt elémperdült és megölelt. Nem hosszan, éppen csak egy pillanatra, de amikor újra a Doki mellett állt azért Carlisle megkérdezte:
-Drágám, ez miért volt?
-Azért, mert Cassie a lányunk és Jacob pedig a választottja, így ha akarja, ha nem már akkor is a családunk részévé vált. Így ez egy "Üdvözlünk a családban ölelés volt".-mondta mosolyogva.

Nem tudom mi ütött belém, de amióta Billy meghalt nem volt családom, csak a falka, de néha hiányzott az igazi családi melegség és Esme villanásnyi ölelése visszaadott egy csöppnyit az otthonérzetemből. Ezért elengedtem Cassie-t és én is megöleltem.
- Azért én nem hiszem, hogy anyának szólítalak valaha is, de örülnék neki, ha néha-néha biztosítanál nekem egy kis családérzetet, mint most is.
Elmosolyodott és bólintott.
-Hidd el, bármikor jöhetsz hozzám egy kis anyáskodó ölelésre.
Cassie hozzánklépett és egy olyan csókot kaptam, amibe beleremegett a lelkem.
Bementünk a házba és beszélgettünk, mármint nem mindannyian, mert Alice, Emmett és Jasper elmentek vadászni. Nem tudom, hogy mennyire voltam én az oka a távozásuknak, de tényleg már az érkezésünkkor is fekete volt a szemük.

Carlisle nagyon sok mindent kérdezett Cassie-től, úgy tűnt, hogy kifogyhatatlan belőlük. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de azt vettem észre, hogy kicsit elpilledtem. Carlisle felajánlotta, hogy feküdjek le nyugodtan Cassie-nél, de sajnos nem tehetem. Vissza kell mennem a falkához, már aggódhatnak miattam. Felálltam.
-Bocsássatok meg, de mennem kell. A többiek már nyugtalankodhatnak.
-Igen, már mondani akartam, de nem akartam azt az érzetet kelteni, mintha nem látnánk szívesen. Négy farkas várakozik a határnál.-mondta Carlisle.
Gyorsan megcsókoltam Cassie-t, intettem a többieknek és el is indultam haza, a határ túloldalára.

Cassie szemszöge

Annyira boldoggá tett, hogy elfogadta anya ölelését. Sosom hittem volna, hogy valaha is látok ilyesmit, hogy egy farkas önszántából megölel egy vámpírt, de Jacob megtette. Miután elment megöleltem Esmét és Carlisle-t is.
-Annyira köszönöm, hogy nem fogadtátok ellenségesen. Nagyon sokat jelent ez nekem.
-Cassie, ő a Te választásod és nekünk, a tiszteletbeli szüleidnek nincs jogunk elítélni és egítélni a helyzetet.-mondta Esme mosolyogva.-Meg aztán láttuk, hogy hogyan néz rád. Az többet mondott minden szónál.
-Igaza van Esmének, ráadásul nála jobban senki sem tudna téged megvédeni.  Tőlünk senki nem fogja megtudni a titkodat, de sosem tudhatjuk, hogy az igazi apád mikor talál rád.
Bólintottam. Tudom, hogy az élet, amit élek olyan tűnékeny, a boldogság pedig sajnos nem lehet végtelen bármikor megtalálhatnak. Már ez az idő is olyan ajándék, amiről nem is hittem, hogy osztályrészemül juthat. Jacob pedig, arra nincs szó. Sosem gondoltam, hogy társra lelek, nemhogy olyan különlegesre, mint ő.
Felmentem a szobámba és az ágyravetettem magam. Kezeimet a tarkóm alá tettem és az üvegtetőn keresztül bámultam a csillagokat. A képzeletem pedig ezer és ezer gyönyörű pillanatot és képet festett a jövőről. A Jacobbal való jövő még csodásabbnek tűnik, mint az amiről régebben álmodoztam. Tudom jól, hogy Ő képes lesz megvédeni ha kell, én pedig mindent meg fogok tenni, hogy minél boldogabbá tegyem őt. Olyan boldoggá, mint amilyenné Ő tet engem.

Kilencedik

Sziasztok!
Nem igazán tudom, mit is írhatnék. Bocsi és jó olvasást!



     Cassie szemszöge


Mióta  a szemembe nézett az a fiú, azóta nehezen tudok másra gondolni. A tudott volna hatalmasat dobbant volna amikor közölte, hogy kettesben akar beszélni velem. Láttam Carlisle-on és a többieken is, hogy aggódnak, de tudtam, hogy nem bántana, még csak a képességemre sem volt szükségem.
Valami láthatatlanul vonz felé, minden ami Emmetthez kötött szinte teljesen eltűnt, a szívemben csak egy valakinek van már csak hely és az Jacob Black.

Ha tudna, a szívem a torkomban dobogna. Kettesben ülönk Jacobbal és nehezen jönnek a szavak. Olyan nehéz kimondani azt, amit kellene, vagy csak egyáltalán beszélni, amikor a szemeibe nézek. Végül nagyon-nagyon nehezen, de elszakítottam a tekintetem róla és inkább a földet néztem.
- Sajnálom, hogy nekem kellett elhoznom Bella levelét. Nem tehettem semmit érte, mert miután ideadta a levelet elfogtak engem és két barátomat. Esélyem sem volt.-zokogtam könnyek között.
Ez is a furcsaságaim közül való.
- Cassie.-mondta és felemelte az államat, hogy a szemébe  nézhessek.-Cassie, amióta megláttalak, be kellett ismernem magamnak, hogy amit Bella iránt éreztem, az semmi sem volt, ahhoz képest, amit te váltottál ki belőlem egy perc alatt. Szerettem Bellát és fáj, hogy meghalt, de sok-sok évem volt elfogadni és belenyugodni. Te viszont itt vagy. nem élhetek a múltban, ha a szemembenéz a jelenem és a jövőm.

Teljesen elvarázsoltak a szavai még soha sem éreztem ilyet. Annyira jó érzés, ha szeretnek, de ezt még senki sem tette. Mindig magányos voltam, még Haley és Edmund sem tudtam közel kerülni a lelkemhez, de jacobnak pár pillanat elég volt.
Mosolyogva bújtam az ölelésébe.
- Cassie, nem lesz problémád abból, hogy velem vagy? Hiszen én alakváltó vagyok.
- Higgy nekem Jacob, senki nem tud ártani nekem, ha én nem akarom.
- Akkor lennél a párom, így pár óra ismeretség után?
- Már attól féltem meg se kérdezed. - mondtam kacagva. - Nagy örömmel.

Sok időnek kellett eltelnie, hogy rávegyük magunkat arra, hogy összecihelődjünk. Mikor már a kocsiba ültem felhívtam Carlisle-t.
- Szia Cassie!
- Carlisle, szeretném az engedélyedet kérni, hogy Jacob a házunkig vihessen.
- Felőlem rendben, de mi történt Cassie?
- Erről majd otthon beszélünk renben?
- Jó, gyertek.
Letetttem a telefont és Jacobra mosolyogtam.

A házunk elé érve, kint várt ránk az egész család. Amikor kiszálltunk az autóból Jacob egyből megfogta a kezem. Emmett erre hangosan felmordult, én pedig elengedtem Jake kezét és Emmetthez léptem. Rásegítettem az érzéseire Jasper képességével.
- Emmett, Alice és Jasper a tanuim rá, hogy én tényleg szerettelek, tiszta szívvel, de maikor ma Jacob szemébe néztem, az valami olyan dolgot indított el, amit nem tudok befojásolni és igazából nem is akarok.
Ekkor Carlisle egy szót sutogott: - Bevésődés.
Jacob is megszólalt.
- Igen, engem is teljesen meglepett, hiszen elméletileg ez  dolog lehetetlen, de mégis megtörtént. Csak azt mondhatom, amit Cassie is, nem tudom ezt befolyásolni és nem is akarom. Igaz, hogy a bevésődés lényege az utódnemzés is, de mivel Cassie örökéletű, nem hiszem, hogy ez akkora probléma lenne.
- Főleg, hogy én képes vagyok gyermeket szülni. -mondtam, erre mindenki felhördült, de Carlisle volt az, aki először szóhoz tudott jutni.
- Cassie, ez mégis, hogy lehet?
- Az anyámról mindenki azt hitte, hogy csak egy szép vámpír, de mint kiderült képes volt utódot a világrahozni. Miután megszülettem, ő spontán elégett. Ha apán nem véd meg engem már anya pocakjában, nem lennék itt. Anya amikor rájött, hogy várandós el akart pusztítani engem. Apa mind a négy hónap alatt vele volt. Tudom, hogy mik történtek, hallottam őket, minden szavukat. Anyám gyűlölt engem, apám pedig azonnal azon kezdet gondolkodni, hogy miként tudna felhasználni engem. Születésem után Öt évig ki sem léphettem a kastélyból. Rajta és a nevelőnőmön kivül nem látta senkit. Sok gondot fordítottak a nevelésemre, de sikerült egyszer apámat rendkívül feldühítenem. Soha egyetlen egy korty emberí vért nem ittam és az állatira is csak havonta egyszer van szükségem. Azt hiszem nem sok született vámpír van rajtam kívül a világon. - mindezt komoly hangon mondtam, de nem fellengzősen. Ez vagyok én.
Teljes volt a csend, mindenki emésztette azt amit mondtam, az azonban boldogsággal töltött el, hogy Jacob nem engedte el a kezem, nem riasztotta meg az, hogy mi vagyok.

Nyolcadik

   Nem is tudom, hogy mit írhatnék. Remélem azért még valaki ide-ide látogat. Jó olvasást!
                                                                                          Üdv: Dreamea

   Jacob szemszöge


   A Cullenek jelezték, hogy beszélni akarnak velünk. Tuti, hogy visszajönnek. Minden esetre rá fogok kérdezni arra az új lányra. Nem hozhatok fölösleges veszélyt a falkára.
   Komolyan, ez a hét már rosszabb nem lehet. Rachel és Paul lánya, az én drága unokahugom, Amélia hazajön La Pushba abból az előkelő lánynevelőintézetből. Amikor Paulék múlt héten meglátogatták, már látszott, hogy át fog változni.  Pont ő hiányzott még nekem. Konokabb, mint Paul és sajnos a nő nővérem nagy száját is örökölte. Mindig az idegeimre ment már kicsiként is, de ahogy nőtt egyre jobban kijöttek a legrosszabb tulajdonságai. Azt azonban el kell ismerni, hogy ahogy nőtt egyre szebb lett. A Falka tagjai és mások is sokszor rajtafelejtették a szemüket, de hála az égnek eddig nem vésődött bele senki. Most azonban... . Át fog változni és akárkibe vésődik tuti, hogy balhé lesz. Nem az a típus, aki bármit is egyszerűen tud megtenni vagy megélni.
 
    A legfontosabb most a Cullenek érkezésén kivül az, hogy egy ismeretlen vámpír lépett a területünkre és ezt gyorsan el akarjuk intézni. Farkast hallok közeledni, ez Seth lesz. Ő járőrözött ma.
   A fák közül már emberalakban lépett ki.
- Hello, Jake! Megvan a vámpír. Tudod, hogy ma piknikezett volna  Jerome Cat-tel, de mikor kipakoltak megérezték és már elkezdték szétszedni, mire odaértem.
- Ez jó hír. Más egyéb?
- Semmi. Most viszont megyek haza, mert itt vannak Leah unokái. Szerencse, hogy a természetüket az apjuktól örökölték. Na szia!

   Seth-tel már csak mi kettem vagyunk a régi csapatból. Viszont a Falka nagyobb, mint valaha. Huszonketten vagyunk és ebből nyolcan lányok. Senki nem hitte volna, hogy Leah után lesznek más lányok is, de tévedtünk. Leah után a következő lány pedig Sam és Emily lánya volt, de ő csak három évig változott át.
   Nagyon a gondolataimba merülhettem, mert amikor felpillantottam már alkonyodott és szólt a telefonom. Egy sms volt, hogy a Cullenek a határnál várnak. Nem volt túl sok hangulatom az egészhez, de Alphaként ez is a kötelességem.

   A határnál ott áltak és vártak rám. Csakis Bella kedvéért vagyok erre hajlandó.
- Üdvözöllek titeket!
- Mi is üdvözlünk téged Jacob. Szeretnénk visszaköltözni pár évre.
   Hát igen. Carlisle gondolatolvasás nélkül is képes ráérezni, hogy mit kell mondania.
- Nincs ellene kifogásom. A szabályok a régiek. Valami változás?
- Igen. Új családtagunk van. A neve:Cassie.
   A lány Carlisle mellé lépett. Ránéztem és lefagytam. Csodaszép szemeibe néztem és már nem volt fontos a Falka, La Push biztonsága csak az, hogy annak a lánynak, Cassie-nek soha ne eshessen baja. Mindennél fontosabb lett.
   Arra eszméltem, hogy Jerome rázza a vállamat. Nem kellett, hogy halljam a gondolatait, anélkül is tudom. Bevésődtem egy vámpírba. Cassie furcsán vizslató szemekkel bámult rám, én pedig újra rá. Annyira jó ez az érzés, tudom, hogy örökre az enyém és ő a legdrágább kincsem.
   A fiúk elképedt arcot vágtak, a Cullenek nem különben. Ilyen més soha nem esett meg és eddig azt hittük nem is eshet. ami most történt, az ellentmond a legfontosabb dolognak, amit a bevésődésnek biztosítania kellene, hiszen a vámpírnők nem képesek gyermeket szülni.
   Annyira furcsa ez a dolog. nem tudom elszakítani tőle a tekintetem. Csodálatos a szőkés barna haja, amelyből vastag fonatot készített, a szeme mely olyan mélységeket és titkokat sugall, hogy legszivesebben elvesznék benne. A bőre csodálatos, az alakja pedig olyan, hogy le nem írhatom szavakkal. Annyira tökéletes minden porcikája.

   Nehezen hatolt el a tudatomig Carlisle hangja.
- Köszönjük szépen. Mennünk kell.
- Várjatok - szólaltam meg. - Vagyis... ohm... Cassie te maradnál még egy kicsit?
  Bólintott, majd mielőtt elmentek Emmett még mondott neki valamit, ami feldühíthette, mert csak úgy szikrázott a tekintete.
   Nekem már nem volt ilyen könnyű dolgom meggyőzni a többieket, hogy menjenek el. Úgy negyed órámba tellett, de végre elmentek és kettesben maradtam Cassie-vel.

Hetedik

   Tudom, hogy nagyon eltűntem, de olyan küzdelmet folytattam magammal, amin az egész életem múlott, múlik. Azoknak, akik még olvasnak, köszönöm a türelmet és remélem ezentúl már nagyjából mindenki elégedett lesz a fejezetekkel és a gyakoriságukkal is.
                                                                                                   Üdv: Dreamea




                    Jacob szemszöge


   Éppen járőröztem, amikor megéreztem egy vámpír illatát a határnál. nem is igazán tudom, hogy miért, de emberi alakban mentem oda hozzá. Nem néztem nagyon rá, nem érdekelt, hiszen csak egy vérszívó, de a levél, amit átadott, annál inkább.

        ,,Drága Jake!
 Remélem, hogy minden rendben van veled, hogy boldog vagy. Azért küldöm neked ezt a levelet, mert nem bízom abban, hogy túlélem a háborút, de azt akartam, hogy a borítékban lévő kép mindenképpen jusson el hozzád. 
 Most éppen Gyulafehérvár környékén vagyunk és találkoztunk egy vak vámpírral, aki képes lefesteni a jövő egy-egy fontos momentumát. Te is láthatod majd a képen, hogy te vagy rajta és egy lány, akinek nem tisztán kivehetők a vonásai. Ő lesz a Te párod, bevésődésed és általatok a mostani értékrend teljesen megváltozik. Hiszem, hogy jó irányba.
 Kérlek, hogy ne bántsd Cassie-t, a lány akivel elküdtem a levelet. Bízom benne, tegyél Te is így!
 Soha nem felejtelek el téged legkedvesebb barátom.


                                                             Szeretettel ölel:Bella"


   Valahogy éreztem, hogy valami történt vele. Sok időbe telt, de belenyugodtam abba, hogy Ő sosem lehet az enyém.
   A képet nézve először hitetlenkedek, de a szívembe mégis beköltözik a remény. A remény arra, hogy talán egyszer nekem is megadja a sors az igaz szerelmet és boldogságot.
   Sok-sok éve már, hogy a Cullenek eltűntek innen, de az átváltozások nem maradtak abba. Most a falka tizenhét farkasból áll és legnagyobb szerencsétlenségemre a legújabb tag az unokahúgom, Amelia Lahote. Tiszta apja az a lány, pont ugyanolyan konok, mint Paul.
   Minden tiszteletem Paulé, hogy nem követte Rachelt, a nővérem a halálba, hanem minden fájdalmát alárendelte annak, hogy felnevelje Miát.
   Most azonban a dolog úgy fest, hogy mindketten a Falka tagjai és nem kevés bsszúságot okoznak nekem, nekünk külön-külön, de ha véletlenül egyet is értenek valamiben, akkor a sors kegyelmezzen.

   A járőrözés végeztével hazamentem az üres házba, ahol nem vár rám senki és folytattam azoknak a bútoroknak a faragását, amiket a majdani bevésődésemnek szánok.

Ő itt Mia

Hatodik

          Sziasztok!

Ez a rész sem lett hosszú és ezért bocsi. Köszönöm a komikat, nagyon jól estek.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

    Cassie szemszöge


   Azt hiszem ez volt az a momentum, amikortól csínyháborúról beszélhetünk. Szinte alig telt el nap nyugalomban. Talán ez is közrejátszott abban az elhatározásban, hogy még a tervezettnél is előbb költözünk. Az augusztus végére tervezett utazást, így már a hónap elején véghez vittük.
   Most a kocsiban ülünk és azt hiszem, még életemben nem voltam ennyire izgatott. Végre megtehetem azt, amire megkértek. Végre átadhatom Bella levelét Jacob utódainak. Tudtam a határról és reméltem, hogy én is érezni fogom, hogy hol van. Megérkezünk után pár órával séta ürügyén a határhoz indultam. Alig öt perc múlva egy farkassal nézhettem szembe. Gyönyörű, egészségesen fénylő rőt bundája volt.
- Békével jöttem! Cassandra Cullen vagyok és és egy levelet szeretnék átadni egy bizonyos Jacob Black utódainak. Bellától.
  
   Az utolsó szónál láttam, hogy megfeszült a gerince, majd elszaladt. Reméltem, hogy visszajön, vagy küld valakit maga helyett, de nem sok időm volt gondolkodni, mert egy rövidnadrágos indián fiú jelent meg. Érdekes módon, engem nem irritál az illata, bár Emmett azt mesélte róluk, hogy büdösek. Frusztráló volt, hogy még véletlenül sem  volt hajlandó rám nézni. Cseppet sem barátságosan szólalt meg.
- Mit akarsz tőle? - mordult rám.
- Mint mondtam, egy levelet kell átadnom neki Bellától. - kissé gúnyos voltam, ha ő bunkózhat...
- Bella él?
- Nem. A száz évvel ezelőtti vámpírháború idején találkoztam vele és ... - akkor jutott eszembe, hogy mit is mesélt nekem Bella a vörösesbarna bundáról és Jacob külsejéről. - Te jó ég! Te vagy Jacob! De te hogy-hogy élsz? Nem kellene halottnak lenned?
- Semmi közöd hozzá! - szólt rám durván. - Add ide a levelet!
   Szó nélkül átnyújtottam és már majdnem elindultam haza, amikor eszembe jutott valami és visszafordultam.
- Tudom, hogy Carlisle-t ismered. Hamarosan Ő is fel fog keresni titeket. Viszlát!

   Hátra sem fordultam. hogy lehet valaki ilyen bunkó?! Legalább egy köszönömöt benyöghetett volna, vagy rám nézhetett volna. Ennek nem volt gyerekszobája? Vajon minden farkas ilyen? Azt hiszem, hogy kezdem érteni a farkasokkal szembeni ellenérzéseket.
   Sokáig sétáltam és beiktattam egy vadászatot is. Legalább Jazz ne érezze a felindultságomat. Vadászat közben találtam egy hatalmas tölgyfát és a tövébe telepedtem. Mintha kiszívta volna belőlem a haragot. Megnyugtatott és egy rövid idő múlva hazaindultam.

Ötödik

   Sziasztok!
Meghoztam az ötödik fejit, remélem elnyeri a tetszésetek.
Köszönöm a komikat ivi-nek és Csicserii Gurll-nek.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

          Emmett szemszöge



   Arra számítottam, hogy Cassietől kapni fogok, de. hogy Alicetől is, arra nem. Mióta vámpír vagyok még nem kaptam Alicetől ekkorát.
- Alice, amilyen kicsi vagy, ahhoz képest a pofonod hatalmas.
- Emmett, azok nagyon drága ru...-kezdte volna mondani, de az emeletről Cassie tündéri kiabálását hallottuk.
- Emmett Cullen! Ezt az akciódat nem éled túl! A ruháim!!! Most mehetek megint vásárolni! Ezen a héten harmadszor! Először a cipőim, most meg...
   Egyre közeledett a hangja. Ilyenkor, ha emberi tempóban halad felém - bár nem vallanám be de - félek tőle. Amikor elém ért láttam az arcán, hogy valamiért mosolyog.
- Eddig jó kislány voltam, de ha háborút akarsz, megkaphatod. Győzzön a jobbik! Emmett ereszkedj négykézlábra, ugass és nyalogasd a másik mókamester, Jasper kezét.
   Nem akartam engedelmeskedni neki, de a testem követte a szavait. Oh, tehát ez a képessége. Igazán szólhatott volna előbb, akkor talán visszafogom magam. Nem, nem tettem volna.
   Fél órán át ugattam és nyalogattam Jasper kezét. Fúúúúj!!! A fél óra leteltével Cassie megkegyelmezett nekem.
- Emmett elég lesz. Remélem most már Jasperrel kétszer is meggondoljátok, hogy kinek a ruháival szórakoztok. - mondta és rám nevetett.
   Miután Cassie elment, Jasper még mindig undorodó arccal közölte velem, hogy :
- Emmett, csinálj valamit a barátnőddel, mert így már nem is olyan buli felmérgelni.

   Persze az egész család végig nevette ezt az akciót, de engem igazán elgondolkodtattak Jazz szavai.
   Cassie tényleg lenne a barátnőm? Nagyon kedvelem. Sokat jelent nekem, többet, mint Rosie. Vajon hajlandó lenne elviselni az állandó mókázásom, vagy meg kellene változzak? Basszus! Miért kell ennyire bonyolultnak legyen minden. A kőkorszakban ez annyival egyszerűbb lehetett. A neked tetsző lány haját elkaptad és bevonszoltad a barlangodba. Milyen szép idők lehettek. Mondjuk, nem hinném, hogy Cassie ezt díjazni. Nagyon nem. Nah, mindegy. Most minden marad a régiben, a többit, majd meglátom.

Negyedik

   Tudom, sokáig eltűntem és ezer bocsánat. Viszont lenne egy kérésem. Egy-két olvasó hagyna nyomot kritika formájában? Nem kötelező, nem írok olyanokat, hogy blogzárás, vagy komihatár, csak jól esne. Ez rátok van bízva.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

      Esme szemszöge

      Két hónappal később

 
   Kár, hogy elmentek, ha igazán megnézzük a dolgokat Haley és Edmond ne tudtak beilleszkedni hozzánk. Talán tényleg az volt a jó döntés, hogy itt hagytak minket és saját családot hoznak létre. Annak viszont, hogy Cassie maradt nagyon örülök. Az egész családra jó hatással van, de leginkább Emmettre. Visszaadta a fiamat. Soha nem hittem volna, hogy örülni fogok az obszcén vicceinek és néha kissé durvára sikeredő tréfáinak. Cassievel folyton veszekednek, de közben annyira aranyosak.
- Esme!-szólt Alice és Carlisle.
- Igen?
- Emmettéken gondolkodsz? - kérdezte Carlisle és átölelt.
- Igen, drágám. Olyan jó boldognak látni őket. Bevallották már az érzéseiket egymásnak?
- Dehogy! - fújt Alice. - Nekem már mindketten bevallották, de egymásnak...
   Ekkor üvegcsörömpölés hallatszik, Cassie kiabálásával és Emmett nevetésével.
- Eszement őrült! Miattad kitört az ablak!
- Törpe, az üvegfal és te törted ki a hozzám vágott hajkeféddel.
- Takarodj a szobámból! TE IDIÓTA!
- De Picur, hogy beszélhetsz így? - gügyögte Emmett.
- TAKARODJ!!!

   Emmett nevetve jött le a lépcsőn. Ránk nevetett és közölte:
- A napi limit kész. Jöhet a ráadás.
- Emmett, kisfiam, mit csináltál már megint? - kérdeztem rosszat sejtve.
- Nyugi anya, csak egy új tervező kollekciójának legjobb darabjait tettem Cassie gardróbjába.
- Akarom tudni a tervező nevét? - kérdeztem kissé félve, amit Cassie hirtelen felhangzó kiáltása is erősített.
   Emmett Röhögni kezdett, de nagy nehezen kinyögte a választ.
- A tervező: Emmett, és a kollekció neve: Emmett és az olló.

A Voroncevek hercegnője - Harmadik

   Nagy nap ez a mai! Ma ünnepli a blog az első szülinapját! Köszönet az olvasóknak, akik megtisztelnek azzal, hogy követik a történeteimet és megörvendeztetnek egy-egy kritikával. Millió puszi mindenkinek, aki az oldalamra téved és jó olvasást!

             Két nappal később


   Akaratlanul is lemásoltam új családom tagjainak képességeit. Tegnap este látomásom volt, de nem szóltam senkinek. Nem akarom, hogy tudják, bár Alice már tudja. Nem tudom, hogy neki volt-e látomása, de behívtam a gardróbba, hogy beszélhessek vele. Azzal azonban nem számoltam, hogy neki is van mondanivalója. Szóhoz sem hagyott jutni.
- Végre beszélhetünk. Láttam, amit láttam. Ideje lenne rámozdulnod a bátyámra.
- De látom rajta, hogy még nincsen túl Rosalie-n.
- Hát segíts neki. Már jó úton halad. Lassan kezd visszatérni az örök mókamester Emmett. Nem hiába piszkál téged folyton. Te is tetszel neki, másképp nem lenne ilyen veled. Olyan szemekkel bámul téged, amikor azt hiszi, hogy senki sem látja, mint halandó gyerekek a Mikulást. - mondta nevetve.
   Honnan tud ilyen kifejezéseket??? Nahhh... Végre elmondhatom.
- Figyelj, ne kérdezd, hogy honnan tudom, de jobb lenne, ha kitalálnál valamit, mert a gardróbod nem marad a jelenlegi formájában. A fiúk focimeccset fognak nézni.
- Meccs utáni bunyó lesz.
- Gyakran van?
- Aha, minden második héten, jó esetben. Köszi, hogy szóltál. Szerintem mi nagyon jóban leszünk.
- Szerintem is.
- Figyelj, úgy fél év múlva költözünk. Szerinted te velünk jössz?
- Miért ne mennék?
- Mert Haley és Edmond akkor már nem lesznek velünk. Saját családot alapítanak.
- Én maradok. Szerinted lemondanék róla?
 
   Hirtelen beszakadt az ajtó és két jómadár esett be hozzánk.
- Emmett!!! Jasper!!! - kiabáltuk. Alice pedig elkezdte osztani őket.
- Már megint hallgatóztatok! Annyira idegesítő! Legalább te lennél normális Jasper. Ebből a másik idiótából kinézem, de belőled?! - Jasper elkezdett kihátrálni a Minitornádó elöl. - Jasper, azonnal gyere vissza! Bocsi Cassie! Jasper! - kiáltott még és elindult a párja után.
 
   Kettesben maradtam Emmettel.
- Miről nem mondanál le, kis csajszi?
- Emmett, hányszor mondjam még el neked, hogy én nem vagyok kicsi. Középtermetű vagyok. Te pedig egy nagyra nőtt medveszerű emberképződmény. - imádom, de az agyamra megy.
- Nocsak, milyen nagy hang, egy ilyen pici lányban. Biztos Pöttöm Panna az igazi neved. - jelentette ki elégedetten.
   Már nagyon idegesít.
- Te idegesítő mamlasz!


       Alice szemszöge

  Miután a nappaliban beértem Jasper alaposan megcsókoltam. Amikor kettéváltunk Cassie hangja ütötte meg a fülem.
,, ... medveszerű emberképződmény!"
- Jasper, szerinted megtalálta a zsák a foltját?
,, ... Pöttöm Panna az igazi neved."
- De,szerintem is. Menjünk vissza hozzájuk, vagy hagyjuk őket tovább szócsatázni?
- Hagyjuk őket.
,, - Te idegesítő mamlasz!
   - Hol vagy? Nem látlak. Ohhh, mégis, de miért lógatod a lábad a szőnyegről?
   - Amikor az észt osztották te kétszer is sorba álltál, de egyszer sem kaptál. nemde, Emike?
   - De legalább engem észre vesznek, ha a közelükben vagyok.
   - Emike, egy házat nem nehéz észrevenni, de kikerülni, annál inkább."

     Megérkezett Carlisle.
- Szia Carlisle! Hallottad őket?
- Nehéz lett volna nem hallani. Végre van egy kis élet. Esme is újra nevet. Cassie egy áldás nekünk.
- Igen. Emmett is végre kezd magához térni. - mondta az én Jazzem.
- Carlisle, fél év múlva költözünk Forksba. Hatan.
- Hatan?
- Haley és Edmond különválnak tőlünk.
- De legalább Cassie marad.
   Ekkor meghallottuk Emmettet.
,,-... Várj, Törpilla!
  - Igazad van, ez az én szobám. Kifelé!"
   Visította Cassie, Emmett pedig kacagva jött le.

A Voroncevek hercegnője - Második

      Miután kipakoltak az új családtagok a nappaliban gyűltek össze. Cassie-t ez egyáltalán nem lepte meg. Tudta, hogy ha valamit Carlisle képességének tekintettek, az az önuralma és a kíváncsisága. Azt viszont eldöntötte, hogy amíg nem lesz elkerülhetetlen, addig mindenkinek a meggyőzést fogja képességének mondani. Mikor leültek Esme szólalt meg Carlisle-t is megelőzve.
- Meséljetek magatokról.
 Haley kezdte.
- 1996-ban születtem Orange County-ban. A szüleim középosztálybeliek voltak. Mindenesetre szép életem volt, boldog voltam. Tíz éves koromban költöztek a szomszédunkba Edmondék és én azonnal beleszerettem. Mindig együtt voltunk és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Mikor tizenhat éves lettem Ed megkérte a kezem és mind a szüleim, mind én beleegyeztünk. Úgy fél év múlva egy bálra voltunk hivatalosak. Késő este sétáltunk haza, amikor megtámadt minket valaki. Mai napig sem tudjuk, hogy ki lehetett. Akkor harapott meg minket. Még annyit megtett, hogy egy elhagyatott helyre vonszolt minket, majd eltünt. Amikor felébredtem kapart a torkom és égett. Egyszerre csak finom illatot éreztem és lemészároltam egy csapat őzet. A háború után találkoztunk Cassievel, s mivel ő sem ivott emberi vért együtt maradtunk.
- Haley sznte az én történetemet is elmondta, csupán annyit fűznék hozzá, hogy én egy évvel vagyok idősebb és én a farkasokat szeretem.
- Cassie?-nézett rám érdeklődve Carlisle.
- 1901-ben születtem Oroszországban. Tizenhat évesen kerültem a Voroncev udvarba és a háborúig ott is voltam, akkor azonban elkaptak az erdélyiek először Bella és Edward megmentettek, de másodjára már ne volt szerencsém. Csak a háború után két évvel szabadultam csak ki. Akkor csatlakoztam Haleyékhez.
- Neked mi a kedvenced?-jött az első kérdés Emmetttől.
- A legjobban a medvefélék vérét kedvelem.
- Nem vagy túl apró azokhoz az állatokhoz?-kérdezte ismét, ám most kissé élcelődve.
- Tudod, lehet, hogy nem vagyok akkor, mint te, de tudok egyet s mást.
- Cassie, kérlek bocsáss meg Emmettnek.
- Ugyan Carlisle, nincs miért. Legalábbis egyelőre.
- Meséljek rólunk?
- Ha gondolod, de mindent tudunk rólatok. A háborúban való részvételetek óta szinte minden vámpírhoz eljutott a híretek. Egyre többen vállalkoznak erre az alternatív életmódra. A példátok és a híretek az egész világon elterjedt. Több vega kolónia él Ausztráliában, Afrikában és Közép-Európában.
- Erről nem is tudtunk. Köszönjük, hogy meséltetek magatokról. Most pedig mit szólnátok egy közös vadászathoz?
   Mindenki beleegyezően bólintott és elindultak.

A Voroncevek hercegnője - Első

Sziasztok!
Tudom-tudom, sokáig tartott. Remélem ezentúl jobban fognak alakulni a dolgaim.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea




   A Cullen család nyugalmát Alice borította fel egy reggel. Látomása volt arról, hogy a Volturi látogatást tesz náluk. Csak annyit tudtak biztosan, hogy békével jönnek.
   Három nappal később megérkezett Aro és kísérete. Bekísérték őket és leültek a nappaliban.
- Mi szél hozoztt benneteket? - kérdezte Carlisle.
- Lenne hozzád egy lég nagy kérésem, barátom.
- Mi lenne az?
- Van három vegetáriánus vámpír nálunk és én megígértem nekik, hogy vagy a Denalikhoz, vagy hozzátok csatlakozhatnak.
- Mióta vegetáriánusok?
- Amennyire én tudom soha nem ittak emberi vért. Jöhetnek?
   Carlisle a család megmaradt tagjaira tekintett és a többségük rábólintott.
- Jöhetnek.

   Nem egészen két héttel később Esme és Alice már nagyon izgatottak voltak. Amint távozott tőlük a Volturi, azonnal elkezdték berendezni az újak szobáit. Alice jóvoltából arra is fény derült, hogy két lány és egy hím vámpír fog érkezni. Az egyetlen, aki szenvtelenül és érdektelenül figyelte az eseményeket, az Emmett volt. Őt viselte meg a legjobban a családtagjaik elvesztése, még most több, mint száz év távlatából nézve sem tudott tovább lépni.
   Amikor végre elérkezett az újak érkezésének időpontja még Carlisle is szabadnapot vett ki. Végre megszólalt a csengő és Esme még abban a pillanatban ajtót is nyitott.
- Üdvözlünk titeket! Gyertek be. - mondta Esme és a nappaliba kísérte a fiatalokat.
- Köszönjük, hogy befogadtak minket. Ők itt Cassandra és Haley, én pedig Edmond vagyok.
- Örülünk, hogy megérkeztetek. Én Carlisle vagyok, ő itt a feleségem Esme, a többiek pedig Alice, Emmett és Jasper. Most pedig ha gondoljátok Esme és Alice megmutatják a szobáitokat.
   Az első egy fekete-fehér szoba volt Edmondnak. Őt ott is hagyták nézelődni és a lányok tovább mentek. A következő szoba a Haleyé volt,  Playboy szoba fekete és fukszia színekkel. A lány ahogy meglátta halkan felsikkantott a többiek pedig úgy döntöttek, hogy Cassie szobáját is célba veszik.
   A lánynak nagyon tetszett a szoba és örömében megölelte mind Esmét, mind Alice-t. Mindkét nő arcáról csak úgy áradt a boldogság, mintha kicsit visszakaptak volna az elveszített családjukból.

A Voroncevek hercegnője - Prológus

   Sziasztok!
Mint ígértem itt a prológus. Remélem tetszeni fog.
Üdv: Dreamea

        2022

   A románok fellázadtak a Volturi ellen. A kezdeti kisebb lázadás azonban pár hónap alatt véres háborúvá vált. A két hatalom nem bírt egymással. Aro segítségül hívta régi barátját Carlisle Cullent és annak családját, aki azonnal beleegyezett. Ám biztosra akart menni, ezért szövetséget ajánlott a legnagyobb orosz klánnak, a Voronceveknek.
   A klán feje, Ivan Voroncev azzal a feltétellel adta a támogatását, hogy a harc vége után a lánya lesz a negyedik Volturi vezér. Aro elfogadta a feltételt.
   A háború mind véresebbé vált és már csak egy esélye volt a Volturinak, a végső harcra készültek. Ez az ütközet, az utolsó meghozta a Volturinak a győzelmet, de rengeteg áldozat volt. A Cullen család elvesztette Bellát, Rosalie-t és Edwardot a Voroncevek pedig a hercegnőjüket.
   Cassandra Voroncev még a harc ideje alatt megismerkedett Bellával és Edwarddal, akik az első fogságából kiszabadították. meglátott Bellánál egy képet Emmettről és elkérte. megtetszett neki a képen látható férfi a csibészes mosolyával. Két nap múlva ismét a románok fogságába esett, ahonnan csak a harc vége után két évvel szabadult csak ki. Egy pár, Haley és Edmond Dantes mentették meg és együtt mentek a Volturihoz. Cassandra képessége, hogy bármit eltud hitetni bárkivel és csak ez az egy dolog segített neki abban, hogy Aronak sejtése se lehessen, hogy ki is ő valójában.