Hatodik

          Sziasztok!

Ez a rész sem lett hosszú és ezért bocsi. Köszönöm a komikat, nagyon jól estek.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

    Cassie szemszöge


   Azt hiszem ez volt az a momentum, amikortól csínyháborúról beszélhetünk. Szinte alig telt el nap nyugalomban. Talán ez is közrejátszott abban az elhatározásban, hogy még a tervezettnél is előbb költözünk. Az augusztus végére tervezett utazást, így már a hónap elején véghez vittük.
   Most a kocsiban ülünk és azt hiszem, még életemben nem voltam ennyire izgatott. Végre megtehetem azt, amire megkértek. Végre átadhatom Bella levelét Jacob utódainak. Tudtam a határról és reméltem, hogy én is érezni fogom, hogy hol van. Megérkezünk után pár órával séta ürügyén a határhoz indultam. Alig öt perc múlva egy farkassal nézhettem szembe. Gyönyörű, egészségesen fénylő rőt bundája volt.
- Békével jöttem! Cassandra Cullen vagyok és és egy levelet szeretnék átadni egy bizonyos Jacob Black utódainak. Bellától.
  
   Az utolsó szónál láttam, hogy megfeszült a gerince, majd elszaladt. Reméltem, hogy visszajön, vagy küld valakit maga helyett, de nem sok időm volt gondolkodni, mert egy rövidnadrágos indián fiú jelent meg. Érdekes módon, engem nem irritál az illata, bár Emmett azt mesélte róluk, hogy büdösek. Frusztráló volt, hogy még véletlenül sem  volt hajlandó rám nézni. Cseppet sem barátságosan szólalt meg.
- Mit akarsz tőle? - mordult rám.
- Mint mondtam, egy levelet kell átadnom neki Bellától. - kissé gúnyos voltam, ha ő bunkózhat...
- Bella él?
- Nem. A száz évvel ezelőtti vámpírháború idején találkoztam vele és ... - akkor jutott eszembe, hogy mit is mesélt nekem Bella a vörösesbarna bundáról és Jacob külsejéről. - Te jó ég! Te vagy Jacob! De te hogy-hogy élsz? Nem kellene halottnak lenned?
- Semmi közöd hozzá! - szólt rám durván. - Add ide a levelet!
   Szó nélkül átnyújtottam és már majdnem elindultam haza, amikor eszembe jutott valami és visszafordultam.
- Tudom, hogy Carlisle-t ismered. Hamarosan Ő is fel fog keresni titeket. Viszlát!

   Hátra sem fordultam. hogy lehet valaki ilyen bunkó?! Legalább egy köszönömöt benyöghetett volna, vagy rám nézhetett volna. Ennek nem volt gyerekszobája? Vajon minden farkas ilyen? Azt hiszem, hogy kezdem érteni a farkasokkal szembeni ellenérzéseket.
   Sokáig sétáltam és beiktattam egy vadászatot is. Legalább Jazz ne érezze a felindultságomat. Vadászat közben találtam egy hatalmas tölgyfát és a tövébe telepedtem. Mintha kiszívta volna belőlem a haragot. Megnyugtatott és egy rövid idő múlva hazaindultam.