Oldalak

2011. december 23., péntek

Élek

Sziasztok!
Tudom, hogy eltűntem. Sajnos most sem frisset hozok, de rajta vagyok.
Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni mindenkinek, aki még a blogra téved. Kívánok mindenkinek gyermeki boldogságot, illatozó mézeskalácsot és, hogy a Szeretet Ünnepét tölthesse óvó családja körében.


2011. szeptember 23., péntek

Hatodik

          Sziasztok!

Ez a rész sem lett hosszú és ezért bocsi. Köszönöm a komikat, nagyon jól estek.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

    Cassie szemszöge


   Azt hiszem ez volt az a momentum, amikortól csínyháborúról beszélhetünk. Szinte alig telt el nap nyugalomban. Talán ez is közrejátszott abban az elhatározásban, hogy még a tervezettnél is előbb költözünk. Az augusztus végére tervezett utazást, így már a hónap elején véghez vittük.
   Most a kocsiban ülünk és azt hiszem, még életemben nem voltam ennyire izgatott. Végre megtehetem azt, amire megkértek. Végre átadhatom Bella levelét Jacob utódainak. Tudtam a határról és reméltem, hogy én is érezni fogom, hogy hol van. Megérkezünk után pár órával séta ürügyén a határhoz indultam. Alig öt perc múlva egy farkassal nézhettem szembe. Gyönyörű, egészségesen fénylő rőt bundája volt.
- Békével jöttem! Cassandra Cullen vagyok és és egy levelet szeretnék átadni egy bizonyos Jacob Black utódainak. Bellától.
  
   Az utolsó szónál láttam, hogy megfeszült a gerince, majd elszaladt. Reméltem, hogy visszajön, vagy küld valakit maga helyett, de nem sok időm volt gondolkodni, mert egy rövidnadrágos indián fiú jelent meg. Érdekes módon, engem nem irritál az illata, bár Emmett azt mesélte róluk, hogy büdösek. Frusztráló volt, hogy még véletlenül sem  volt hajlandó rám nézni. Cseppet sem barátságosan szólalt meg.
- Mit akarsz tőle? - mordult rám.
- Mint mondtam, egy levelet kell átadnom neki Bellától. - kissé gúnyos voltam, ha ő bunkózhat...
- Bella él?
- Nem. A száz évvel ezelőtti vámpírháború idején találkoztam vele és ... - akkor jutott eszembe, hogy mit is mesélt nekem Bella a vörösesbarna bundáról és Jacob külsejéről. - Te jó ég! Te vagy Jacob! De te hogy-hogy élsz? Nem kellene halottnak lenned?
- Semmi közöd hozzá! - szólt rám durván. - Add ide a levelet!
   Szó nélkül átnyújtottam és már majdnem elindultam haza, amikor eszembe jutott valami és visszafordultam.
- Tudom, hogy Carlisle-t ismered. Hamarosan Ő is fel fog keresni titeket. Viszlát!

   Hátra sem fordultam. hogy lehet valaki ilyen bunkó?! Legalább egy köszönömöt benyöghetett volna, vagy rám nézhetett volna. Ennek nem volt gyerekszobája? Vajon minden farkas ilyen? Azt hiszem, hogy kezdem érteni a farkasokkal szembeni ellenérzéseket.
   Sokáig sétáltam és beiktattam egy vadászatot is. Legalább Jazz ne érezze a felindultságomat. Vadászat közben találtam egy hatalmas tölgyfát és a tövébe telepedtem. Mintha kiszívta volna belőlem a haragot. Megnyugtatott és egy rövid idő múlva hazaindultam.

2011. szeptember 16., péntek

Ötödik

   Sziasztok!
Meghoztam az ötödik fejit, remélem elnyeri a tetszésetek.
Köszönöm a komikat ivi-nek és Csicserii Gurll-nek.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

          Emmett szemszöge



   Arra számítottam, hogy Cassietől kapni fogok, de. hogy Alicetől is, arra nem. Mióta vámpír vagyok még nem kaptam Alicetől ekkorát.
- Alice, amilyen kicsi vagy, ahhoz képest a pofonod hatalmas.
- Emmett, azok nagyon drága ru...-kezdte volna mondani, de az emeletről Cassie tündéri kiabálását hallottuk.
- Emmett Cullen! Ezt az akciódat nem éled túl! A ruháim!!! Most mehetek megint vásárolni! Ezen a héten harmadszor! Először a cipőim, most meg...
   Egyre közeledett a hangja. Ilyenkor, ha emberi tempóban halad felém - bár nem vallanám be de - félek tőle. Amikor elém ért láttam az arcán, hogy valamiért mosolyog.
- Eddig jó kislány voltam, de ha háborút akarsz, megkaphatod. Győzzön a jobbik! Emmett ereszkedj négykézlábra, ugass és nyalogasd a másik mókamester, Jasper kezét.
   Nem akartam engedelmeskedni neki, de a testem követte a szavait. Oh, tehát ez a képessége. Igazán szólhatott volna előbb, akkor talán visszafogom magam. Nem, nem tettem volna.
   Fél órán át ugattam és nyalogattam Jasper kezét. Fúúúúj!!! A fél óra leteltével Cassie megkegyelmezett nekem.
- Emmett elég lesz. Remélem most már Jasperrel kétszer is meggondoljátok, hogy kinek a ruháival szórakoztok. - mondta és rám nevetett.
   Miután Cassie elment, Jasper még mindig undorodó arccal közölte velem, hogy :
- Emmett, csinálj valamit a barátnőddel, mert így már nem is olyan buli felmérgelni.

   Persze az egész család végig nevette ezt az akciót, de engem igazán elgondolkodtattak Jazz szavai.
   Cassie tényleg lenne a barátnőm? Nagyon kedvelem. Sokat jelent nekem, többet, mint Rosie. Vajon hajlandó lenne elviselni az állandó mókázásom, vagy meg kellene változzak? Basszus! Miért kell ennyire bonyolultnak legyen minden. A kőkorszakban ez annyival egyszerűbb lehetett. A neked tetsző lány haját elkaptad és bevonszoltad a barlangodba. Milyen szép idők lehettek. Mondjuk, nem hinném, hogy Cassie ezt díjazni. Nagyon nem. Nah, mindegy. Most minden marad a régiben, a többit, majd meglátom.

2011. szeptember 10., szombat

Negyedik

   Tudom, sokáig eltűntem és ezer bocsánat. Viszont lenne egy kérésem. Egy-két olvasó hagyna nyomot kritika formájában? Nem kötelező, nem írok olyanokat, hogy blogzárás, vagy komihatár, csak jól esne. Ez rátok van bízva.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

      Esme szemszöge

      Két hónappal később

 
   Kár, hogy elmentek, ha igazán megnézzük a dolgokat Haley és Edmond ne tudtak beilleszkedni hozzánk. Talán tényleg az volt a jó döntés, hogy itt hagytak minket és saját családot hoznak létre. Annak viszont, hogy Cassie maradt nagyon örülök. Az egész családra jó hatással van, de leginkább Emmettre. Visszaadta a fiamat. Soha nem hittem volna, hogy örülni fogok az obszcén vicceinek és néha kissé durvára sikeredő tréfáinak. Cassievel folyton veszekednek, de közben annyira aranyosak.
- Esme!-szólt Alice és Carlisle.
- Igen?
- Emmettéken gondolkodsz? - kérdezte Carlisle és átölelt.
- Igen, drágám. Olyan jó boldognak látni őket. Bevallották már az érzéseiket egymásnak?
- Dehogy! - fújt Alice. - Nekem már mindketten bevallották, de egymásnak...
   Ekkor üvegcsörömpölés hallatszik, Cassie kiabálásával és Emmett nevetésével.
- Eszement őrült! Miattad kitört az ablak!
- Törpe, az üvegfal és te törted ki a hozzám vágott hajkeféddel.
- Takarodj a szobámból! TE IDIÓTA!
- De Picur, hogy beszélhetsz így? - gügyögte Emmett.
- TAKARODJ!!!

   Emmett nevetve jött le a lépcsőn. Ránk nevetett és közölte:
- A napi limit kész. Jöhet a ráadás.
- Emmett, kisfiam, mit csináltál már megint? - kérdeztem rosszat sejtve.
- Nyugi anya, csak egy új tervező kollekciójának legjobb darabjait tettem Cassie gardróbjába.
- Akarom tudni a tervező nevét? - kérdeztem kissé félve, amit Cassie hirtelen felhangzó kiáltása is erősített.
   Emmett Röhögni kezdett, de nagy nehezen kinyögte a választ.
- A tervező: Emmett, és a kollekció neve: Emmett és az olló.

2011. augusztus 25., csütörtök

Díj

   Sziasztok!
Ismét örömmel jelenthetem, hogy újabb díjat kaptam Ramitól és Diamondtól.
Köszönöm szépen!



Szabályok:

1. Tedd ki a logót a blogra!
2. Köszönd meg a díjat attól akitől kaptad!
3. Írj ki magadról hét dolgot!
4. Küld tovább hét írónak (Ne felejtsd el belinkelni a blogjukat!)
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket!
 
Rólam:
1. Egy komoly betegségből lábadozok még mindig.
2.Imádok olvasni.
3.Kedvenc könyvem: Kresley Cole:Vámpíréhség
4.Tárgyalok egy saját könyvről.
5.Unalmas vagyok./Unokaöcsém, ha a közelemben van 10 perc alatt elalszik:D/
6.Mottóm: Csak azokat a dolgokat sajnáld, amiket elszalasztottál.
7.Szingli vagyok.

Akiknek tovább adom:

Mégegyszer köszönöm!
Üdv: Dreamea

2011. augusztus 23., kedd

A Voroncevek hercegnője - Harmadik

   Nagy nap ez a mai! Ma ünnepli a blog az első szülinapját! Köszönet az olvasóknak, akik megtisztelnek azzal, hogy követik a történeteimet és megörvendeztetnek egy-egy kritikával. Millió puszi mindenkinek, aki az oldalamra téved és jó olvasást!








             Két nappal később


   Akaratlanul is lemásoltam új családom tagjainak képességeit. Tegnap este látomásom volt, de nem szóltam senkinek. Nem akarom, hogy tudják, bár Alice már tudja. Nem tudom, hogy neki volt-e látomása, de behívtam a gardróbba, hogy beszélhessek vele. Azzal azonban nem számoltam, hogy neki is van mondanivalója. Szóhoz sem hagyott jutni.
- Végre beszélhetünk. Láttam, amit láttam. Ideje lenne rámozdulnod a bátyámra.
- De látom rajta, hogy még nincsen túl Rosalie-n.
- Hát segíts neki. Már jó úton halad. Lassan kezd visszatérni az örök mókamester Emmett. Nem hiába piszkál téged folyton. Te is tetszel neki, másképp nem lenne ilyen veled. Olyan szemekkel bámul téged, amikor azt hiszi, hogy senki sem látja, mint halandó gyerekek a Mikulást. - mondta nevetve.
   Honnan tud ilyen kifejezéseket??? Nahhh... Végre elmondhatom.
- Figyelj, ne kérdezd, hogy honnan tudom, de jobb lenne, ha kitalálnál valamit, mert a gardróbod nem marad a jelenlegi formájában. A fiúk focimeccset fognak nézni.
- Meccs utáni bunyó lesz.
- Gyakran van?
- Aha, minden második héten, jó esetben. Köszi, hogy szóltál. Szerintem mi nagyon jóban leszünk.
- Szerintem is.
- Figyelj, úgy fél év múlva költözünk. Szerinted te velünk jössz?
- Miért ne mennék?
- Mert Haley és Edmond akkor már nem lesznek velünk. Saját családot alapítanak.
- Én maradok. Szerinted lemondanék róla?
 
   Hirtelen beszakadt az ajtó és két jómadár esett be hozzánk.
- Emmett!!! Jasper!!! - kiabáltuk. Alice pedig elkezdte osztani őket.
- Már megint hallgatóztatok! Annyira idegesítő! Legalább te lennél normális Jasper. Ebből a másik idiótából kinézem, de belőled?! - Jasper elkezdett kihátrálni a Minitornádó elöl. - Jasper, azonnal gyere vissza! Bocsi Cassie! Jasper! - kiáltott még és elindult a párja után.
 
   Kettesben maradtam Emmettel.
- Miről nem mondanál le, kis csajszi?
- Emmett, hányszor mondjam még el neked, hogy én nem vagyok kicsi. Középtermetű vagyok. Te pedig egy nagyra nőtt medveszerű emberképződmény. - imádom, de az agyamra megy.
- Nocsak, milyen nagy hang, egy ilyen pici lányban. Biztos Pöttöm Panna az igazi neved. - jelentette ki elégedetten.
   Már nagyon idegesít.
- Te idegesítő mamlasz!


       Alice szemszöge

  Miután a nappaliban beértem Jasper alaposan megcsókoltam. Amikor kettéváltunk Cassie hangja ütötte meg a fülem.
,, ... medveszerű emberképződmény!"
- Jasper, szerinted megtalálta a zsák a foltját?
,, ... Pöttöm Panna az igazi neved."
- De,szerintem is. Menjünk vissza hozzájuk, vagy hagyjuk őket tovább szócsatázni?
- Hagyjuk őket.
,, - Te idegesítő mamlasz!
   - Hol vagy? Nem látlak. Ohhh, mégis, de miért lógatod a lábad a szőnyegről?
   - Amikor az észt osztották te kétszer is sorba álltál, de egyszer sem kaptál. nemde, Emike?
   - De legalább engem észre vesznek, ha a közelükben vagyok.
   - Emike, egy házat nem nehéz észrevenni, de kikerülni, annál inkább."

     Megérkezett Carlisle.
- Szia Carlisle! Hallottad őket?
- Nehéz lett volna nem hallani. Végre van egy kis élet. Esme is újra nevet. Cassie egy áldás nekünk.
- Igen. Emmett is végre kezd magához térni. - mondta az én Jazzem.
- Carlisle, fél év múlva költözünk Forksba. Hatan.
- Hatan?
- Haley és Edmond különválnak tőlünk.
- De legalább Cassie marad.
   Ekkor meghallottuk Emmettet.
,,-... Várj, Törpilla!
  - Igazad van, ez az én szobám. Kifelé!"
   Visította Cassie, Emmett pedig kacagva jött le.

2011. augusztus 17., szerda

Novella és díj

  Nem rég részt vettem egy novella-pályázaton. Remélem tetszeni fog. Ráadásul kaptam egy díjat is. Köszönöm:)


                                         A tűz körül






   Réges régen, mikor még kislány voltam, minden szombat este összegyűlt az egész család. Télen a kandalló köré gyűltünk össze, de tavasztól őszig kint a szabadban voltunk.
   Nagyapám, a család férfi tagjaival tüzelőt gyűjtöttek és előkészítették a tábortüzet, mi pedig egész nap sütöttünk - főztünk. Korán keltünk és sokat dolgoztunk, de visszaemlékezve ezek voltak életem legbensőségesebb pillanatai.
  
   A világ modernizálódott és nagyapám halála után egyre kevesebbszer gyűltünk össze. Most, életem alkonyán értettem meg igazán azt, hogy miért ragaszkodott nagyapa, hogy minden szombat ilyen legyen. Idős nénike lettem és sokat meséltem és máig is mesélek ezekről a meghitt órákról az unokáimnak, dédunokáimnak, de ők csak hitetlenkedve hallgatják. Nem hisznek nekem, nem értik, nem tapasztalták meg azt, hogy milyen mély eggyé tartozást hoztak létre a családtagok között a szombat esték.
   Az utolsó ilyen este, amin még nagyapám is részt vett a többinél is mélyebben él az emlékezetemben.
  
   Kellemes kora nyári este volt. Nagyapán nem sokkal azelőtt töltötte be a nyolcvankilencedik életévét. Nagyon szerettük őt. Izgatottan vártuk már, hogy végre este legyen. A férfiak kivitték a nagy asztalokat, amikre mi kipakoltuk az egész nap készített finomságokat. Mindenki fogott egy fatányért és szedett magának enni, majd leültünk a tűz köré. Minden ilyen este a család három tagja mondott nekünk mesét vagy egy rövid történetet. Aznap este az első mesét az én drága anyácskám mondta.
,,Hol volt, hol nem volt élt egyszer egy férfi. Sokat vélekedett azon, hogy vajon a felesége mennyire lehet pletykás, ezért úgy döntött, hogy próbára teszi. Egy reggel még a neje ébredése előtt egy tojást rejtett az ágyba. Amikor az asszony felébredt ő fájdalmas, komor arccal nézett rá. Az asszony rákérdezett:
- Mi történt férjuram?
- Nem mondhatom el.
- De drága férjem, miért nem? - az asszony arcára egyre több kíváncsiság telepedett.
- Nagy furcsaság történt velem. - mondta lehajtott fejjel, mintha szégyellné magát.
   Az asszony már annyira kíváncsi lett, hogy az öltözködést is abbahagyta.
- Mi történt? Mondjad!
- Ohh Istenem! - sóhajtott a férfi. - Nem mondhatom el, mert mindenki nevetne rajtam.
- Mégis miért nevetne rajtad? Honnan tudhatná meg bárki is?
- Hagyjad asszony! Elmondod egy szomszédasszonynak, egy komámasszonynak és a hír úgy terjed majd, mint a pletyka.
- Hogy mondhatsz ilyet?! Méghogy elmondanám! Hogy gondolhatsz ilyet rólam! Ha elmondom bárkinek is vigye el a macska a nyelvemet!
   A férfi megadóan felsóhajtott és az asszony fülébe suttogta a titkát.
- Az este tojtam egy tojást.
- Egy tojást?! Tojtál?! - kiáltotta a nő meglepetésében.
   A férj megmutatta az ágyban lévő tojást. A nő kezébe vette forgatta, de mivel nem látszott a tojáson semmi furcsa letette és megölelte a férjét. Befejezte a felöltözést és elindult vízért a közeli kútra. A kútnál összetalálkozott a szomszédasszonnyal és azonnal belekezdett.
- Képzeld el a férjem olyat tett, amit még senki más ember fia nem tett. - jelentette ki, mire a másik nő arcára kiült a kíváncsiság.
- Mit tett az urad?
- Képzeld. - suttogta a fülébe. - A férjem tojt két tojást! De ne mond el senkinek!
- Kettőt?! - kiáltott fel a másik nő.
  
   Még beszélgettek néhány szót, majd a szomszédasszony hazaindult. Otthon azonnal elújságolta a hírt a férjének, de már három tojást mondott és a lelkére kötötte, hogy ne mondja el senkinek se.
   A hír annyira elterjedt, hogy eljutott a királyhoz is, de őfelségének a kamarása már így megélte el a történteket:
,, Felség, az egy egyik szomszédos faluban tojt nem kevesebb, mint száz tojást, melyeket egy este alatt ki is költött."
A király először csak nézett, majd harsány kacagásba kezdett, hogy azt hetedhét határon túl is hallották."

   Mikor édesanyám befejezte a történetet mi mindannyian hangosan kacagtunk. Megbeszéltük, hogy mi ennek a történetnek a tanulsága és a következő történetet a nagybátyám kezdte el:

,, Egy hideg komor éjszakán született három kiskutya. Kettő ezek közül csodaszép fekete és aranybarna bundával, egészségesen, míg a harmadik szőre fakó volt és az egyik lábára sántított. A két szép kutya folyton csak mosdott, élvezte a gazdájuk figyelmét. A sánta kutya viszont folyton csak a házban kóborolt és figyelt. Bár nem foglalkozott vele senki, ő mégis folyamatosan vigyázta a házat a bajtól.
   A gazdája nagyon módos ember volt. egyik este, miközben a sánta kutya kóborolt a házban egy idegent vett észre. Amilyen hangosan csak tudott ugatni kezdett és a gazdája hálószobájának ajtaját kaparta. A betörő amikor meglátta és hallotta a kutyát azonnal neki esett a botjával és ütni kezdte, de a kutya továbbra is hangoskodott. Pár perc múlva a gazda lépett ki az ajtón mogorván, kezében a puskájával, hogy a kutyát lelője. Azonban amint kilépett azonnal megpillantotta a betörőt és a lövést a gazember kapta a vállába.
   Ekkorra már a szolgák is megjelentek és az egyiküket el küldte a csendőrökért és a doktorért. A kutyust óvatosan felemelte és a szobájában a saját ágyára fektette. A doktor érkezésekor már a sánta kutya nagyon szívszaggatóan szűkölt. Amikor a gazda elmondta, hogy a kutyát kell meggyógyítania ő azonnal el akart menni, de ő ráfogta a puskáját és megfenyegette.
   A sánta kutyus hamarosan meggyógyult, de a sebei helyén a szőr sosem nőtt ki újra, de már senkit nem érdekelt. A gazdáék szemében már többet ért ő a bátor, sánta kutya, mint a másik két kutya, mert ő megvédte őket a bajban és a gazda legkedvesebb kutyája lett.

   Minket lányokat nagyon megindított ez a történet és természetesen elbeszélgettünk a történet tanússágáról, majd az utolsó mesélőként nagyapa szólalt meg.

,, Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy egy fiatal ember. Földművesnek született, de sokat járt az esze azon, hogy belőle "nagy" ember lesz. A szülei amennyire erejükből telt támogatták a tanulmányait, azonban egyetemre már nem volt pénzük. Szerencséjére a földesuruk úgy döntött, hogy szívesen támogatja, így kijutott egy híres német egyetemre. Az első év végén amikor hazatért megismert egy gyönyörű lányt és beleszeretett. Ezután már nem tűnt olyan fontosnak számára a tanulás és úgy döntött, hogy otthon marad. Mivel az egyetem alatt dolgozott volt összegyűjtött pénze, amiből vett egy darab jó földet és még házat is épített. Mikor a ház elkészült elhívta oda a lány és annak szüleit és megkérte tőlük a szeretett lény kezét. A szülők azt szerették volna, ha egyetlen gyermekük egy tanárt vagy egy orvost választ, de látták a fiatalokon, hogy szeretik egymást, ezért beleegyeztek a frigybe.
   Összeházasodtak és az, akiről a történet szól férfivá érett és négy gyermekük született. Sohasem szenvedtek hiányt semmiben és kevés náluk boldogabb család volt a faluban. Ő pedig megértette, hogy a nagyságot nem idegenek szemében kell elérni, hanem a családja tekintetében kell látnia.
   Az élet bár teljesen másképpen alakult, mint ahogyan azt képzelte, mégis tudja, hogy ennél boldogabb életet nem kaphatott volna.
   Az utolsó mese végeztével aludni tértünk mindannyian, de még hallottam nagymamám megjegyzését:
,, Örülök, hogy boldog tudtál lenni velem az álmod ellenére is." Ekkor értettem meg, hogy  nagyapa a saját életét mesélte el nekünk és boldog mosollyal az arcomon aludtam el.

A nagyapám négy nappal később álmában meghalt. Tudtam, hogy a szívem egy darabját magával vitte a sírba és azt is tudtam, hogy a halálával egy nagyon fontos és boldog korszak véget ért az életünkben.

   Felrévedtem a tűz bámulásából és meglepve hallottam meg magam mellett egy régen hallott és szeretett hangot. Felpillantottam és a nagyapám ült mellettem.
- Üdvözöllek kisunokám! Már vártunk rád. - mondta és a tűz körül ott ült minden elhunyt családtagom, de mindannyian fiatalok és életerősek voltak.
- Meghaltam? - kérdeztem könnyezve, de ő mosolyogva válaszolt.
- Kisunokám, azt kell válaszolnom, hogy igen. Nem maradt elintézetlen dolgod, teljes életet éltél. Tudtad, hogy lassan eljön ennek is az ideje, mint ahogy mindennek és mindenkinek.
   Megértettem. Ezért hozott ide a szívem, erre a helyre, ami egykor a nagyapa földje volt, ezért gyújtottam a tábortüzet. Csak itt engedhettem és az életet és hívhattam magamhoz a szeretteim.
   Hiszem, hogy ha eljön az ideje, a még élő szeretteim is csatlakoznak hozzánk és örökké szombat este lesz meséléssel a tűz körül. 





  
     Kaptam egy díjat Diamondtól, köszönöm neki és akiknek tovább megy:Rosalie Hale
                                                                                                                 Regina
                                                                                                                 Fancsy


2011. augusztus 15., hétfő

A Voroncevek hercegnője - Második

      Miután kipakoltak az új családtagok a nappaliban gyűltek össze. Cassie-t ez egyáltalán nem lepte meg. Tudta, hogy ha valamit Carlisle képességének tekintettek, az az önuralma és a kíváncsisága. Azt viszont eldöntötte, hogy amíg nem lesz elkerülhetetlen, addig mindenkinek a meggyőzést fogja képességének mondani. Mikor leültek Esme szólalt meg Carlisle-t is megelőzve.
- Meséljetek magatokról.
 Haley kezdte.
- 1996-ban születtem Orange County-ban. A szüleim középosztálybeliek voltak. Mindenesetre szép életem volt, boldog voltam. Tíz éves koromban költöztek a szomszédunkba Edmondék és én azonnal beleszerettem. Mindig együtt voltunk és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Mikor tizenhat éves lettem Ed megkérte a kezem és mind a szüleim, mind én beleegyeztünk. Úgy fél év múlva egy bálra voltunk hivatalosak. Késő este sétáltunk haza, amikor megtámadt minket valaki. Mai napig sem tudjuk, hogy ki lehetett. Akkor harapott meg minket. Még annyit megtett, hogy egy elhagyatott helyre vonszolt minket, majd eltünt. Amikor felébredtem kapart a torkom és égett. Egyszerre csak finom illatot éreztem és lemészároltam egy csapat őzet. A háború után találkoztunk Cassievel, s mivel ő sem ivott emberi vért együtt maradtunk.
- Haley sznte az én történetemet is elmondta, csupán annyit fűznék hozzá, hogy én egy évvel vagyok idősebb és én a farkasokat szeretem.
- Cassie?-nézett rám érdeklődve Carlisle.
- 1901-ben születtem Oroszországban. Tizenhat évesen kerültem a Voroncev udvarba és a háborúig ott is voltam, akkor azonban elkaptak az erdélyiek először Bella és Edward megmentettek, de másodjára már ne volt szerencsém. Csak a háború után két évvel szabadultam csak ki. Akkor csatlakoztam Haleyékhez.
- Neked mi a kedvenced?-jött az első kérdés Emmetttől.
- A legjobban a medvefélék vérét kedvelem.
- Nem vagy túl apró azokhoz az állatokhoz?-kérdezte ismét, ám most kissé élcelődve.
- Tudod, lehet, hogy nem vagyok akkor, mint te, de tudok egyet s mást.
- Cassie, kérlek bocsáss meg Emmettnek.
- Ugyan Carlisle, nincs miért. Legalábbis egyelőre.
- Meséljek rólunk?
- Ha gondolod, de mindent tudunk rólatok. A háborúban való részvételetek óta szinte minden vámpírhoz eljutott a híretek. Egyre többen vállalkoznak erre az alternatív életmódra. A példátok és a híretek az egész világon elterjedt. Több vega kolónia él Ausztráliában, Afrikában és Közép-Európában.
- Erről nem is tudtunk. Köszönjük, hogy meséltetek magatokról. Most pedig mit szólnátok egy közös vadászathoz?
   Mindenki beleegyezően bólintott és elindultak.

2011. július 28., csütörtök

A Voroncevek hercegnője - Első

Sziasztok!
Tudom-tudom, sokáig tartott. Remélem ezentúl jobban fognak alakulni a dolgaim.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea




   A Cullen család nyugalmát Alice borította fel egy reggel. Látomása volt arról, hogy a Volturi látogatást tesz náluk. Csak annyit tudtak biztosan, hogy békével jönnek.
   Három nappal később megérkezett Aro és kísérete. Bekísérték őket és leültek a nappaliban.
- Mi szél hozoztt benneteket? - kérdezte Carlisle.
- Lenne hozzád egy lég nagy kérésem, barátom.
- Mi lenne az?
- Van három vegetáriánus vámpír nálunk és én megígértem nekik, hogy vagy a Denalikhoz, vagy hozzátok csatlakozhatnak.
- Mióta vegetáriánusok?
- Amennyire én tudom soha nem ittak emberi vért. Jöhetnek?
   Carlisle a család megmaradt tagjaira tekintett és a többségük rábólintott.
- Jöhetnek.

   Nem egészen két héttel később Esme és Alice már nagyon izgatottak voltak. Amint távozott tőlük a Volturi, azonnal elkezdték berendezni az újak szobáit. Alice jóvoltából arra is fény derült, hogy két lány és egy hím vámpír fog érkezni. Az egyetlen, aki szenvtelenül és érdektelenül figyelte az eseményeket, az Emmett volt. Őt viselte meg a legjobban a családtagjaik elvesztése, még most több, mint száz év távlatából nézve sem tudott tovább lépni.
   Amikor végre elérkezett az újak érkezésének időpontja még Carlisle is szabadnapot vett ki. Végre megszólalt a csengő és Esme még abban a pillanatban ajtót is nyitott.
- Üdvözlünk titeket! Gyertek be. - mondta Esme és a nappaliba kísérte a fiatalokat.
- Köszönjük, hogy befogadtak minket. Ők itt Cassandra és Haley, én pedig Edmond vagyok.
- Örülünk, hogy megérkeztetek. Én Carlisle vagyok, ő itt a feleségem Esme, a többiek pedig Alice, Emmett és Jasper. Most pedig ha gondoljátok Esme és Alice megmutatják a szobáitokat.
   Az első egy fekete-fehér szoba volt Edmondnak. Őt ott is hagyták nézelődni és a lányok tovább mentek. A következő szoba a Haleyé volt,  Playboy szoba fekete és fukszia színekkel. A lány ahogy meglátta halkan felsikkantott a többiek pedig úgy döntöttek, hogy Cassie szobáját is célba veszik.
   A lánynak nagyon tetszett a szoba és örömében megölelte mind Esmét, mind Alice-t. Mindkét nő arcáról csak úgy áradt a boldogság, mintha kicsit visszakaptak volna az elveszített családjukból.



2011. július 15., péntek

A Voroncevek hercegnője - Prológus

   Sziasztok!
Mint ígértem itt a prológus. Remélem tetszeni fog.
Üdv: Dreamea

        2022

   A románok fellázadtak a Volturi ellen. A kezdeti kisebb lázadás azonban pár hónap alatt véres háborúvá vált. A két hatalom nem bírt egymással. Aro segítségül hívta régi barátját Carlisle Cullent és annak családját, aki azonnal beleegyezett. Ám biztosra akart menni, ezért szövetséget ajánlott a legnagyobb orosz klánnak, a Voronceveknek.
   A klán feje, Ivan Voroncev azzal a feltétellel adta a támogatását, hogy a harc vége után a lánya lesz a negyedik Volturi vezér. Aro elfogadta a feltételt.
   A háború mind véresebbé vált és már csak egy esélye volt a Volturinak, a végső harcra készültek. Ez az ütközet, az utolsó meghozta a Volturinak a győzelmet, de rengeteg áldozat volt. A Cullen család elvesztette Bellát, Rosalie-t és Edwardot a Voroncevek pedig a hercegnőjüket.
   Cassandra Voroncev még a harc ideje alatt megismerkedett Bellával és Edwarddal, akik az első fogságából kiszabadították. meglátott Bellánál egy képet Emmettről és elkérte. megtetszett neki a képen látható férfi a csibészes mosolyával. Két nap múlva ismét a románok fogságába esett, ahonnan csak a harc vége után két évvel szabadult csak ki. Egy pár, Haley és Edmond Dantes mentették meg és együtt mentek a Volturihoz. Cassandra képessége, hogy bármit eltud hitetni bárkivel és csak ez az egy dolog segített neki abban, hogy Aronak sejtése se lehessen, hogy ki is ő valójában.

 

2011. július 14., csütörtök

Az ébredés fáj? - 37. fejezet + Epilógus

   Sziasztok!
Tudom, hogy sokáig elmaradtam, de milliószor írtam át a fejezetet. Most azonban készen van. Ezzel a fejetettel lezárul ,,Az ébredés fáj?" című művem. Minden vég egy új kezdetet tartogat és ez most sincs másként. Az együtt folytatott ,,Hosszú út"-unk következő állomása a ,,Voroncevek hercegnője" lesz.
Köszönöm a kitartásotokat és a kritikáitok. Mindkettő simogatta  a lelkemet és biztat arra, hogy érdemes megosztanom és ne dugjam az írásaimat a fiókjaim mélyére.
Üdv mindenkinek: Dreamea


     Lena - Viola szemszöge

   Én ezt nem értem. Mintha minden egyes szóval közelebb kerülnének hozzám, de mégis félek tőlük. Hirtelen egy kép jelent meg előttem: Emmettet láttam egy törölközőben és nagyon tetszett nekem. Utána sorban jöttek vissza az emlékképek  Samék, Donald, a kicsi Anthony és a család árulása. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi tévő legyek. Csak Alice és Emmett álltak ki mellettem, a többiek eldobtak. Azonban én mennyivel nevezhetem magam jobbnak, hiszen eldobtam a fiamat. Nem, nem vagyok jobb náluk.
   Legalább annyiból nyugodt lehet a lelkem, hogy Bella sajátjaként szereti és neveli a fiamat. Nem vehetem el tőlük, hiszen én jóformán lemondtam róla, amikor elmenekültem.
   Az első legértelmesebb gondolatom az, hogy meg kell maradnom Violának. A Lena nevű lányt el kell temetni. Mindenkinek csak fájdalmat okozna az, ha visszatérne.
   Észre sem vettem, hogy csak négyen maradtak a nappaliban rajtam kívül. Esme, Alice, Emmett és Carlisle furcsán néztek rám, talán azért, mert az arcomon végigvonultak az érzelmek.
   Nagy lélegzetet vettem és megszólaltam:
- Eszembe jutott. Tudom, hogy kik vagytok, és azt is, hogy tényleg én voltam az a Lena, akivel azonosítottatok. Azonban az a lány meghalt a lelkében, amikor elárultátok. Ha elfogadnátok és befogadnátok engem Violaként, akkor szeretnék ismét közétek tartozni, de azt meg kell értenetek, hogy jobb, ha sem Anthony, sem Bella és Jacob nem tudják meg az igazat. Családdá váltak, és én bár nem lesz könnyű, de túllépek azon, hogy Anthony a fiam. Már régen új életet kezdtem és azt akarom folytatni. Esme, Carlisle szeretlek titeket, de bízni nem tudok bennetek. Félek tőletek. Csak egy érzés van bennem , ami erősebb a félelemnél az pedig a szerelem. - Emmett felé fordultam és engedtem, hogy érezhesse az érzéseimet. -  Emmett! Amíg itt voltam, folyton Edward után futottam, igazából azt sem tudom, hogy miért. Az elejétől kezdve vonzódtam hozzád, talán csak egy furcsa Edward eszményképért rajongtam. Hidd el, azonban mindig ott voltál a szívemben. Te észre sem vetted, de rajtad felejtettem a tekintetem. Remélem nem késtem el azzal, hogy elmondjam: Szeretlek.
   Könnyek szöktek a szemembe. Emmett csak mozdulatlanul állt, majd hirtelen felkapott és megpörgetett.
- Akkor az enyém vagy? Biztosan?
   Csak bólintottam, ő pedig magához szorított és megcsókolt.
- Csak hogy tudd, én is szeretlek téged. Amióta itt vagy, akár Lenaként, akár Violaként.

   Megint csend telepedett a nappalira amit a telefonom hangja tört meg. Felvettem, Aro bácsi hívott.
- Viola, mikor jössz haza? Marcus trónja rád vár, a harmadik Volturira.
- Úgy döntöttem maradok a Cullenekkel. Tudom, hogy tudod, hogy én igazából idetartozom.
- Tehát emlékszel.-nem is kérdezte, hanem kijelentette. - Értem és tudomásul veszem. - mondta és le is rakta.
   Kicsit furcsán néztek rám, majd tettem egy utolsó megjegyzést.
- Ha nem haragszotok, én soha nem leszek többé Cullen. Mostantól mindig Viola Volturi maradok.


     Epilógus


   Nagyon boldog voltam. Tudom, hogy szeretnek. Emmett együtt töltött perceink mindegyikében teljes odaadással vesz körül. Sem Lenaként, sem Violaként még csak álmodni sem mertem arról, hogy valaha ilyen boldog lehetek.
   Nem tartottam meg a szavam. A természet megajándékozott minket egy csodaszép gyermekkel. Amikor Emmett megtudta közölte velem, hogy ezután nincs pardon, a felesége kell legyek. Én végképp nem akartam esküvőt, de megtalálta a kevés gyenge pillanataim egyikét  /reggeli rosszullét miatt görnyedtem a wc fölé/ és kicsikarta belőlem az igent. Így lettem egy héttel a szülés előtt  Mrs. Viola McCarty ... Cullen.

2011. június 22., szerda

Az ébredés fáj? - 36. fejezet

  Először is köszönöm a türelmeteket. Sok minden összejött. A szavazás lezárult és a következő írásom szintén Alkonyat-témájú lesz, de ha összejön, amit szeretnék, akkor párhuzamosan fogok vezetni egy saját történetet is.
Most pedig itt a várva-várt 36. fejezet.

Üdv: Dreamea

      Carlisle szemszöge

   Izgatottan vártam, hogy hazaérjenek a többiek. Amikor meghallottam az autójuk hangját felpattantam és köszönés helyett így fogadtam őket:
- Srácok, végre! Az asztalhoz! - mondtam és Anthony megszólalt:
- Én is nagypapi?
- Nem, te játsz nyugodtan.
- Oké.
  Az első kérdést Alice tette fel.
- Carlisle, mi a baj? Nem láttam semmit. - mondta kicsit sértődött arccal.
- Lena visszajött. - mondtam és mosoly terült el az arcukon. - De ne örüljetek. Nem tudom, hogy mi történhetett vele, de nem emlékszik semmire. Úgy tudja, hogy ő Viola Volturi, Aróék unokahuga és ő a ,,Kivégző". Egyáltalán nem ismer meg minket.
- Úristen! - hördült fel egyszerre Jasper és Edward.
- És milyen? - kérdezte Alice.
- Ugyanolyan  a külseje, csak a haja lett fekete.
- Mikor láthatjuk? - érdeklődött Emmett.
- Holnap idejön, hogy megismerhessen titeket. Csak azt nem tudom, hogy szóljunk Jacobnak és Bellának?
- Igen! - jött a határozott válasz mindenkitől.
- Apa! - Szólalt meg Emmett. - Milyen a szeme?
- Kék. Még mindig félvámpír.

   Másnap

Ilyen lassúnak még sosem éreztem az idő múlását. Alice-előre jelezte, hogy fél négytől nem lát semmit, tehát valószínű, hogy akkor jön, és igaza lett. Pontosan a mondott időpontban megszólalt a csengő. Lenának kell lennie. Én nyitottam ajtót.
- Jó napot! - köszönt.
- Gyere be! Örülünk, hogy eljöttél. Srácok! - emeltem fel a hangom kissé.
   A következő pillanatban már szemben álltak Lenával.
- Srácok, ő itt Viola! - annyira nehezemre esik így hívni, mintha nem is az én lányom lenne.
- Sziasztok! A nevem Viola Volturi, ti pedig Alice, Edward, Jasper és Emmett ... vagytok. - Emmettre nézve valamiért elbizonytalanodott, pedig eddig tökéletesen uralta a helyzetet.
   Anthony sírására figyeltünk fel és mindannyian a konyhába siettünk.
- Nagypapi! Megsütött a tepsi! - zokogta nekem.
 Fel akartam kapni és az orvosi szobába vinni, de Lena megállított.
- Mindjárt rendbe hozom. - mondta és megfogta Anthony kezét.
 Láttuk, hogy Anthony vöröslő keze egyre egészségesebb színű lett. Amikor Lena elengedte a kezét ő átölelte.
- Köszönöm. - mondta a kis unokám és egy marék sütivel a kezében a nappaliba futott játszani.

   Leültünk a nappaliban és meglepetésünkre nem várta meg, hogy mi kezdeményezzünk beszélgetést, hanem belevágott.
- Dr. Cullen, most már igazán elmondhatná, hogy miért neveznek a gondolataikban folyamatosan Lenának. Ha akartam volna, kiolvashattam volna régen a választ a fejükből, de az nem az én stílusom. Egyébként Edward, kérlek ne próbálj belemászni a fejembe, mert nem fog menni és maximum annyit érhetsz el, hogy blokkolom a képességedet. Tehát?
   Szóhoz sem tudtam jutni és a többiek is így voltak vele. Mély csend telepedett a nappalira, csak az Anthony hangjai hallatszódtak a kertből. Végül erőt vettem magamon és megszólaltam.
- Ez egy hosszú történt... - kezdtem.
- Nekem meg van időm bőven. Hallgatom.
- Volt, vagyis van egy lányom, az ő neve Lena.
- Értem. Hol van ő?
- Nem tudjuk, de nagyon hasonlítasz rá és reméltem, reméltük, hogy talán te vagy az.
  Valami furcsa volt a szemében. Talán fájdalmat? Talán tényleg ő Lena?

2011. június 5., vasárnap

Kérés

Sziasztok!
Azzal a kéréssel fordulok hozzátok, hogy mivel lassan a történet végéhez érkezünk,szavazást indítok , hogy milyen legyen a következő történet. Örülnék, ha szavaznátok, de annak is, ha esetleg hozzászólásban, vagy chatben leírnátok, ha a lehetőségektől eltérő ötletetek, vagy kérésetek lenne.
Előre is köszi! :)

Üdv: Dreamea

2011. május 30., hétfő

Az ébredés fáj? - 35. fejezet

Máris itt a következő.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea           


   Esme szemszöge

  Ezt nem hiszem el! ez a lány biztosan Lena. Felhívom Carlisle-t.
- Szia, drágám!
- Carlisle, itt volt Lena!
- Tessék? Biztos vagy benne? Azonnal indulok is haza!
  Letette. Negyedórába sem telt és hazaért. Azonnal rákérdezett.
- Esme, igaz ez?
- Igen. Anthony meglógott és ő hozta haza.
  Ekkor megszólalt a játékába belemerülve Anthony.
- Nagy, ő nem Lena, hanem Viola, ő maga mondta.
- Viola? - kérdezett rá a névre Carlisle.
- Viola Volturiként mutatkozott be.
- Értem és milyen?
- Feketére van festve a haja, de azon kivül ugyanúgy néz ki.

   Lena - Viola szemszöge

  Újabb sms-t kaptam Aro bácsitól. Azt kérte, hogy látogassam meg régi barátját Carlisle Cullen-t. Ezzel legalább nem lesz gondom, tudom, hogy hol laknak. Visszamentem és megnyomtam a csengőt. Egy szőke férfi --mintha úgy rémlene, hogy ő Carlisle, pedig még soha nem láttam - nyitott ajtót és invitált be.
- Jó napot! Elnézést a zavarásért, de Aro bácsi, vagyis Aro Volturi, kért meg, hogy látogassam meg Önöket és adjam át az üdvözletét. A nevem Viola Volturi. - fejeztem be rövid monológomat és kezet nyújtottam.
  Érdekes, hogy ugyanúgy bámul rám, mint az Esme nevű nő.
- Carlisle Cullen vagyok, gyere és foglalj helyet.
  Leültem a kanapéra, amikor megjelent Anthony és a nyakamba ugrott és megölelt. Furcsa érzés volt, szinte sajátomnak éreztem ezt a kisfiút.
- Szia, Viola!
- Neked is szia! - mosolyogtam rá.
- Anthony, engedd el a kisasszonyt. - szólt rá Carlisle.
- Jól van, na! - húzta fel az orrát a kis herceg. - Akkor játszok tovább.
  Megjelent Esme is.
- Szia! Örülök, hogy újra itt vagy. Megkínálhatlak valamivel?
- Egy jeges tea jól esne, ha van.
- Persze, azonnal készítem. - mondta és újra eltűnt. Egyedül maradtam Carlisle-lal.
- Tehát Ön a híres Carlisle Cullen.
- Te pedig Viola Volturi.
- Igen, Aro Caius és Marcus unokahúga vagyok.
- Értem. - mondta, de volt valami furcsa a szemében, talán fájdalom? - Mi szél hozott ide?
  Esme közben behozta a teát.
- Köszönöm. - néztem Esmére. - Egy csapat nomád tört borsot Aro bácsiék orra alá és engem küldtek intézkedni.
- Egyedül? - kérdezték egyszerre, meglepettem. Már hozzászoktam ehhez.
- Igen. Én már a második kör vagyok. Jane-t és több katonát megöltek. Hiba volt nem engem küldeni már elsőre is, akkor nem lenne veszteség. - mondtam tárgyilagosan.
- Ennyire jó vagy? - kérdezte Carlisle.
- A legjobb. - Ebben nem volt nagyzolás, ez puszta tény.
- Eljutott hozzánk a híre, egy fiatal lánynak, akit csak ,, Kivégző"-nek neveznek. - nem kellettt kimondania a kérdést.
- Én vagyok az. Ohh... egyébként Aro bácsiék szívesen vendégül látnák Önöket Volterrában.
- Egyelőre lehetetlen, de majd élni fogunk vele. - mondta Carlisle.
- Akkor rendben is van. Én pedig távozom.
- Várj! - emelte fel kissé a hangját Carlisle. - Nem szeretnéd megismerni az egész családot?
- Talán inkább holnap, akkor úgyis hétvége van már. - Ekkor jött egy látomás, hogy esni fog. - Egyébként holnap esni fog.
- Aha, akkor holnap...
- Igen, a délután nekem is jó. Viszlát! - mondtam és már ott sem voltam.

  Olyan furcsák, gondolatban folyton Lenának hívnak, erre holnap rá fogok kérdezni. Hirtelen szagot fogtam. Hat vámpír, kettő képesség nélkül, egy ért a macskafélék nyelvén, egy erősebb fájdalomkeltés, mint a Jane-é, egy telekinézis és egy fagyasztás, remek. Esélyük sincs ellenem. Megbénítottam őket és egymással tépettem le a fejüket, miután lemásoltam a képességeiket. Nekem csak annyi dolgom maradt, hogy meggyújtottam a máglyát. Azt hiszem, hogy ennyi volt a feladat, de maradok még egy kicsit, biztosra megyek.

Az ébredés fáj? - 34. fejezet

Tudom, tudom és szánom-bánom, de csak most sikerült. Remélem azért majd még elolvassátok és talán egy-két komit is írtok hozzá. Ígérem, hogy több ilyen hosszú szünet nem lesz.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea
   Öt évvel később

  Lena - Viola szemszöge


-Viola! - hallottam meg Heidi hívó hangját.
- Igen?
- A Mester hivat. - mondta én pedig bólintottam és azonnal Aróhoz siettem.
  Odaérve bekopogtam és egyből a lényegre tértem.
- Heidi mondta, hogy hivatsz. Feladatot kapok?
- Igen. Egy kisebb létszámú horda garázdálkodik az Usa-ban és a létünk titkossága is veszélybe került, olyan nyíltam ölnek.
- Intézzem el őket?
- Igen. Félix veled megy.
- Aro bácsi, tisztázzuk le végre. Félix nagyon kellemes időtöltésnek számított, de hosszútávon unalmas. Ígérem, ha visszajövök keresek magamnak egy társat. Rendben?
- Rendben. Vigyázz magadra! Jane-t már megölték és még öt katonát.
- Nyugalom, nem lesz gond. Máris csomagolok és indulok.
- Viszlát!
- Viszlát Aro bácsi!

  Gyorsan összecsomagoltam, a repülőjegyem pedig már a párnámon várt. Még beköszöntem Heidinek, majd elindultam.
  A repülő kora délelőtt szállt le Seattle-ben. ott béreltem egy fekete Ferrarit. Sajnálotam, hogy a saját kicsikémet otthon kellett hagynom, de sietek vissza hozzá. Aro bácsitól is megérkezett az sms, hogy Port Angeles és Forks környékén nézzek körül. Csodálkoztam, mert ezen a területen a Cullenek tartottak rendet, de biztosan tovább költöztek.
  Mivel nem tudtam mennyi időbe fog ez az egész telni, ezért béreltem egy házat és onnan futva indultam az erdőbe.
  A sűrű erdőből hirtelen eg apró tisztáson találtam magam, ahol is két nomád egy öt év körüli kisfiút akart levadászni. Odafutottam és a fisfiút elvittem távolabbra és a nomádokhoz szóltam:
- Hé fiúk! Miért nem velem kezdtek?
  Nekem támadtak, de könnyen elbántam velük. Mikor már a tűzön égtek Visszamentem a kisfiúhoz.
- Szia! - gugoltam le hozzá. - Jól vagy? Nem esett bajod?
- Nem. - mondta csöppet sem ijedten. - Hazaviszel?
- Persze. - gyorsan felkaptam amire felkacagott. Mintha a kacagását már hallottam volna. - Merre vigyelek? - az illatok már eltűntek.
  Az út nem tartott tovább két percnél. Egy gyönyörű házhoz vezetett.
- Egyébként mi a neved?
-Anthony és a tiéd?
-Viola. Gyere, nyomjuk meg a csengőt.

  Egy nő nyitott ajtót. Nagyon ismerős volt, pedig tudom, hogy elvileg sosem találkoztam vele. Ahogy rám nézett az arcán csodálkozás jelent meg.
- Lena!
- Elnézést a zavarásért, de Anthony kérte, hogy vigyem haza és idevezetett.
- Gyertek be. Kértek valamit?
- Én köszönöm, nem. Csak Anthonyt hoztam haza, máskor vigyázzon rá jobban. Két nomád meg akarta támadni, de szerencsére időben érkeztem. Ohh..., de modortalan vagyok, be sen mutatkoztam. A nevem Viola Volturi.
- Esme Cullen vagyok. Örvendek. - kezet nyújtott, amit el is fogadtam. Az érintése és a neve is annyira ismerős volt.
-Én is örvendek, de nekem mennem kell. Viszlát!
 
  Már ott sem voltam, de nem hagyott nyugodni, hogy ki lehet az a Lena és miért annyira ismerősek nekem az itteni dolgok.

2011. május 3., kedd

Az ébredés fáj? - 33. fejezet+díjak

Sziasztok!
Tudom, hogy nagyon eltűntem, de kicsit összesűrűsödött az életem. Ezer bocsika. Remélem tetszeni fog a következő fejezet.
Üdv: Dreamea



Mindkét díjat köszönöm Trixi-nek.
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!
 
7 dolog rólam:
  • Szeretem az állatokat, de hosszútávon kiakasztanak, csak úgy, mint az emberek egy része.
  • Ha egy növényem három hétnél tovább él, akkor anyukámnak ajándékozom.
  • Szeretem a csendes beszélgetős estéket.
  • Imádok pókerezni.
  • Az unoka öcsémet imádom, egy angyal, amikor alszik.
  • Nem rég kezdtem el dolgozni.
  • Egy régóta tartó betegséget úgy tűnik, hogy sikerült legyőznöm és erre büszke vagyok.
Akiknek tovább adom:

És mos a fejezet:
        
    Jacob szemszöge

   Reggel arra ébredtem, hogy Anthony sír. Elláttam a fiam, de lena továbbra sem került elő, amikor megláttam a levelet. Eddig soha, még csak eszembe sem jutott, hogy Lenának ez az egész mekkora áldozat lehet, hogy csak neki nem volt döntési joga. Összeszedtem a kicsi dolgait és átmentem a Cullenekhez, a levelet nekik is látniuk kell.

      Carlisle szemszöge

   Éppen indultam volna, amikor megéreztem a közeledő Jacob és Anthony illatát.Kinyitottam nekik az ajtót. Jacob pedig azzal üdvözölt, hogy:
  - Carlisle, Lena elment.
  - Mégis hova?-kérdeztem értetlenül és bekísértem őket a nappaliba.
  - Hagyott egy búcsúlevelet. - mondta és a kezembe adta a papírt.
 
   Minden egyes szava egy tőrdöfés volt a halott szívemnek.
  - Ez az én hibám! - mondtam, mire megszólalt mellettem Edward.
  - Nem apa, nincs igazad, erről mindannyian tehetünk, kivéve Emmettet és Alice-t.
   Mire leértek a többiek már tudták, hogy mi történt. Esme sírt, de Alice zokogott,annyira, hogy Jasper sem tudta megnyugtatni. Emmett pedig tőle furcsa módon tárgyilagosan szólalt meg.
  - Akkor azért hozta át Anthony-t, hogy legyen oka idejönni. Így búcsúzott.
  - Elmegyek és megkeresem. - jelentette ki Jacob.
  - Nem fogod megtalálni, csak akkor, ha ő is úgy akarja, de gondolj bele. Nem akarja, hogy megtaláljuk. - zokogta Alice.
  - Ha csak egyszer Esme és Carlisle, ha csak egyszer nem a mindig vágyott gyermeket, vagy a béketeremtőt láttátok volna benne, hanem az embert, akkor mindez nem lenne most így. Mindenki, aki itt ül kivéve Alice-t hozzájárult ehhez a kifejlethez. Esme, te az anyja akartál lenni, anélkü, hogy vetted volna a fárdtságot, hogy megismerd. Mégis, azt hiszem, hogy a legnagyobb hibát te követted el Edward. Mindenki látta rajta, hogy beléd van zúgva, de te odadobtad azt a kincset, amit Lena jelent Jacobnak, mintha csak azt mndtad volna neki, hogy: ,,Bocsi, Lena, de ha te Jacob felesége leszel, akkor ráhajthatok Bellára."
   Ő azonban megtette a kötelességét, olyan szorosra fűzte a két faj kapcsolatát, ami széttéphetetlenné vált. Tudjátok, hogy mi a legszomorúbb? Hohy még csak egy fényképünk sincs róla, hogy Anthony megismerhesse az édesanyját, mert Lena nem fog visszajönni. Azt hiszem, hogy a Cullen család lebőgött. - fejezte be Emmett, és aki csak ránézett láthatta a fájdalmat és a szomorúságot a szemében.

   Senki sem mozdult, csak Anthony nyújtogatta a kezecskéit Alice és Emmett felé. Alice elvette a fiúcskát Jacobtól és a tegnap óta játékokkal teletömött szobába mentek, ami az Emmetté volt.


2011. április 21., csütörtök

Díj

Ismét díjjal jutalmaztak. Brigi Bogyó ajándékozott meg vele.


A díjhoz ezek a szabályok tartoznak:
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogját)!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!
 
7 dolog rólam:
1. 8 napja nagynéni lettem
2. Szinte bármit elolvasok, amit kézhez kapok
3. Több történeten is dolgozok párhuzamosan, most éppen ötön
4. Barátnőm megfertőzött a rock zene szeretetével
5. A kedvenc színésznőm: Sandra Bullock. Szinte minden filmjét láttam
6. Húsvétkor sosem vagyok otthon, szerintem a locsolkodás emberkínzó szokás
7. Soha nem indulok el otthontól egy kis egészségügyi neszesszer nélkül. Biztos, ami biztos

7 ember, akiknek tovább adom:

2011. április 20., szerda

Az ébredés fáj? - 32. fejezet

Sziasztok! Visszatértem. Jó olvasást!

   A repülő út alatt rendeztem az emlékeimet, hogy amikor Aro belenéz ne láthasson semmit se az alakváltókról, se pedig Anthonyról. Kicsit sem féltem, hogy mi fog történni velem, minden mindegy.
   Volterrában csatlakoztam egy turista csoporthoz, és szerencsém volt. Carlisle-ék meséltek a Volturi táplálkozási szokásairól és meglátva az idegenvezetőt nem volt kétségem, hogy Heidi az. Miután a nagyteremben elfogyasztották a többi turistát és csak én voltam életben egy férfi karon fogott és három férfi elé vonszolt. A középen ülő felállt és megszólalt.
  - Ki vagy te? Mert az illatod elárulja, hogy nem vagy ember. Mi vagy te?
  - A nevem Elena Cullen és félvámpír vagyok. Ha nem tévedek önben Aro Volturit ismerhetem meg, igazam van?
  - Cullen vagy? És félvámpír? Érdekes.
  - Köszönöm az érdeklődést. Carlisle Cullen és egy embernő lánya vagyok, ha gondolja megmutatom az emlékeimet.

   Közelebb láptem és kinyújtottam felé a kezem, amit megfogott. Legalább tíz percen át szorongatta a kezem, majd amikor a végére ért hatalmas mosollyal fordult a testvérei felé.
  - Drága testvéreim, hallhattátok ennek a lánynak az állításait és bármilyen meglepő, de minden szava igaz, ráadásul igen figyelemre méltó tehetséggel rendelkezik, a hölgy egy másoló. Képes bármilyen képességet lemásolni és használni. csatlakoznál hozzánk?
  - Igen, amiatt jöttem. Viszont látta a feltételeim. Nem vagyok hajlandó ember vért inni és nem szeretném, ha teljesen átváltoztatnának.
  
   Meglepett, hogy Aro gondolkodás nélkül bólintott. Elégedett voltam. Hátat fordítottam és elindultam az ajtó felé, de megcsúsztam és az egyik lépcsőfokot kaptam el a tarkómmal. Még éreztem a fájdalmat, de utána rám telepedett a sötétség.


      Aro szemszöge

    Csodálatos! Ez a lány egy csoda és az enyém. Amikor elindult, elcsúszott és beverte a fejét a lépcsőbe. Komolyan megijedtem, mert szinte azonnal megéreztük a vérének az illatát, amire nem lehetett az mondani, hogy kellemetlen. Gyorsan, még mielőtt bármi baj történhetett volna felkaptam és az egyik szobába vittem. Szerencsére már az alatt a pár másodperc alatt amíg a szobába értem vele, elkezdett gyógyulni. nem kevesebb, mint két óra múlva felébredt, de furcsa volt a tekintete.
  - Végre felébredtél!
  - Aha - válaszolta. - Te mégis ki vagy? - kérdezte és megfogtam erre a kezét. Meglepett, mert nem láttam semmit. Eltűntek az emlékei.  Egy ötlet körvonalazódott bennem. Miért ne tehetném őt csak magamhoz hűvé?
  - A nevem Aro Volturi, és a nagybátyád vagyok. Te pedig az unokahúgom, Viola Volturi.

2011. április 14., csütörtök

Babybumm:)

Sziasztok!
Sajnálom, de nem frissel jöttem. Tegnap megszületett egy hét túlhordás után az unokaöcsém. Anya és fia jól vannak. A picur pedig gyönyörű. Ígérem jövő héten ráduplázok majd, de most ők a legfontosabbak nekem.

Megértéseteket köszönöm Én, a húgom és Árpád Balázs, a legifjabb családtagunk.

2011. április 6., szerda

Az ébredés fáj? - 31. fejezet

Sziasztok!
Hát, ez egy elég szomorú rész lett, de remélem azért tetszeni fog. Köszönöm a komikat, nagyon jól estek.
Jó olvasást!

   Bármennyire is tudtam, hogy az életembe Emmett hozhatja el a boldogságot. azt is tudtam, hogy hozzákötöttek egy olyan valakihez, akit nem tudok szeretni. Így a döntést, amit meghoztam nem változtatom meg.
   Nevetve néztem, ahogy Alice és Emmett egyre bátrabban, mégis féltő óvással fogta a folyton kacagó csöppséget. Őket látva még valamit eldöntöttem.
  - Tudjátok, eddig nem tudtam kik legyenek Anthony keresztszülei, de a kisfiam döntött helyettem. Alice, Emmett szeretném, ha ti lennétek azok.
 
   Alice hitetlenkedve kérdezte:
  - Komolyan?
  - Persze. Vállaljátok?
  - Köszi, köszi, köszi! - mondta Alice és átölelt. Emmettre nézve pedig az örömön kívül még sok szomorúságot és fájdalmat is láttam, amitől összeszorult a szívem. Végül kicsit hangosabban, mint Anthony szerette volna válaszolt.
  - Nagyon szívesen.
   Emmett hangosabb megszólalása megijesztette a kicsit, de ő nem sírni kezdett, hanem megharapta a keresztapját.
  - Lena, Anthony megharapott. - közölte.
  - Igen, mert megijesztetted.Jacobot akkor harapta meg, amikor etettem és Jake kivette a szájából a cumisüveget.

   Este hétkor hazavittem a kicsit és elkészítettem Jacobnak a vacsorát. Éjjel, miután  férjem elaludt összepakoltam egy kisebb válltáskába, előkészítettem Anthony reggelijét az asztalra és kitettem a borítékot. Mindenkinek hagytam benne pár sort, de nem bírtam tovább. Megtettem, amit elvártak tőlem és bármennyire is fáj elmegyek oda, ahol nem fognak megtalálni.

   ,, Kedves Jacob és Anthony!
Nem is tudom, hogy kezdjem el. Talán úgy, hogy fáj. Fáj eldobni a fiamat, fáj, hogy nem lehetek örökké vele. Az azonban még jobban fáj, ha veletek kell lennem. Rabnak érzem magam. hogy  A béke most, hogy Anthony megszületett ennél erősebb már nem is lehet.
Jacob, kérlek, hogy vigyázz nagyon a fiunkra... és magadra is.
                                                                               
                                                                                                Bocsánatkéréssel: Lena"

   ,,Kedves Cullen család!
Azt hittem, hogy ti lesztek a családom, de tévedtem. Azt hittem befogadtok és boldog lehetek, de nektek nem kellettem. Csak annyit szeretnék tudatni, hogy nem haragszom.
                                                                                                       Lena"

   ,, Kedves Alice és Emmett!
Kérlek titeket, hogy szeressétek Anthonyt helyettem is. Rátok bízom őt. Köszönöm, hogy mindkettőtöknek, hogy elfogadtatok úgy, ahogy voltam. talán csak ti voltatok képesek engem igazán szeretni.
                                                                    Szeretettel búcsúzom: Lena"

  
   Sűrűn potyogtak a könnyeim, de elindultam. Elindultam egy olyan világba, ahonnan nincs visszaút.

2011. április 1., péntek

Az ébredés fáj? - 30. fejezet

Itt a friss. Jó olvasást!

   Feszülten vártam, hogy a teszten hány csík jelenik meg. Mikor megjelent a második csík is hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy boldog legyek vagy szomorú. Bármi történjék is ez a gyermek mind a Culleneknek, mind a farkasoknak elhoz egy új világot, míg engem börtönbe zár.
 
    Aznap este vacsoránál:
  - Jacob, holnap elmegyek Carlislehoz.
  - Miért?
  - Mert a teszt szerint terhes vagyok.
  - Ez csodás! - kiáltott fel és átölelt.
  - Igen az. - mondtam, de folyton emlékeztetnem kellett magam arra, hogy ez a baba nem tehet semmiről.
   Miután lefeküdtünk sokáig simogatott és beszélgetett a hasammal.
  - Legyél jó és ne gyötörd meg a mamit. - mindennek ellenére ezen mosolyognom kellett, hosszú idő óta most először.

   Másnap telefonáltam Carlislenak, hogy meg kellene vizsgáljon. Estére beszéltük meg, hogy átmegyek. A vizsgálatok után immár teljesen biztossá vált, hogy babát várok.
  - Gratulálok, kislányom.
  - Köszönöm, de nem vagyok a lányod. Gondolod, hogy normális terhesség lesz? - láttam az arcán végigsuhanó fájdalmat, de nem hatott meg.
  - Igen, vagyis nem igazán tudom. Ezeket a vitaminokat kellene szedned és örülnék, ha hetente egyszer eljönnél, hogy megvizsgálhassalak.
  - Rendben. Viszlát. - nem pazaroltam időt többre, túlságosan is fájt.

   A következő hónapok alatt ha nem is boldogan, de izgatottan figyeltem a testem apró változásait. Miután pedig először megmozdult akkor tudatosult bennem igazán, hogy egy picike ember növekszik benne. Megvolt a saját zenei izlése, hogy miket szeretett és miket nem. Jacob tökéletesen viselkedett, ha megkívántam valamit azonnal megszerezte, még ha hajnali egykor kívántam meg a meggyfagyit spenóttal.
   Szerencsére a szülés gyorsan lefolyt és életet adtam egy fekete hajú, kék szemű kisfiúnak, aki az Anthony Jacob nevet kapta.
   Egy héttel a szülés után felhívtam dr. Hughes-t, hogy a vagyonom kezelését átveszem. Meglepte, de azonnal elintézett nekem mindent.
   Első utam a gyógyszertárba vezetett és beszereztem mindent ami a babának a következő hétre kellett, majd mikor hazamentem elhoztam Antit Emilytől játszottam vele. A baba elalvása után leültem az ebédlőasztalhoz és levélírásba fogtam. Mire befejeztem Anthony is felébredt, pelust cseréltünk és ettünk, majd felöltöztettem és elindultunk a Cullen-házba.
   Amikor odaértem becsengettem és Esme nyitott ajtót.
  - Szia, Lena! - köszönt nagy mosollyal, amit nem viszonoztam.
  - Szia, Esme! Elhoztam Anthonyt, hogy ti is megismerhessétek, hisz eddig csak Carlisle látta.
   Mire leültünk Alice is előkerült.
  - Istenem, de gyönyörű! - kiáltott fel, mikor meglátta Anthonyt.
  - Igen. Anthony, bemutatom neked Esme nagyit és Alice nénit. - az én kicsi fiam pedig boldogan kalimpált.
   Nem sokkal később a többiek is hazaértek. Magamhoz öleltem Anthonyt és a fiúkhoz vittem, közben Jasper önuralmát erősítettem.
  - Sziasztok! - integettem a pici kezecskéivel. - Nézd Anthony, ők itt Carlisle nagypapi, Edward, Jasper és Emmett bácsi.
   Anthony azonnal Emmett felé nyújtogatta a kezeit.
  - Emmett, Anthony hozzád akar menni, megfogod?
  - Megfoghatom? - kérdezte a nagy medve megilletődve.
  - Ki vagyok én, hogy gátoljam Anthonyt? - kérdeztem nevetve és segítettem neki megfogni. Olyan óvatosan tartotta, amit ki sem néztem volna belőle.
   Azt hiszem most valami igazán megmozdult bennem. Ahogy Emmettet néztem, olyat éreztem, amit régen. Vonzódást, igazi szívből jövő vonzódást és ráébredtem arra, hogy Edward iránt amit éreztem nem volt más, mint egy pillangószárnycsapása keltette lég. Most Emmett tornádót kavart bennem. Eltöltött a félelem és az öröm

Ő Anthony Jacob Black
.

2011. március 25., péntek

Az ébredés fáj? - 29. fejezet

 Sziasztok!
Időben elkészültem a frissel és remélem elnyeri a tetszésetek.
Jó olvasást!

     Alice szemszöge

   Miután olyan gyorsan eltűnt Lena, napokig próbáltam látomást kapni róla, de semmi. Blokkolhatta a képességemet. Annyira mérges voltam és dühös. Dühös Jasperre, az egész családra. Miután Lena elment bezárkóztam a szobámba és négy napig ki sem jöttem onnan. Hirtelen beszakadt az ajtóm és Edward állt előttem. Amint megláttam nekiestem és püffölni kezdtem.
  - Te idióta! Lena csak veled akart lenni, te pedig Jacobnak ajándékoztad. Ráadásul nem csak te, hanem az egész család. Igaza volt. Ő Carlisle lánya, de soha nem lett családtag, vagy ha nem lenne nekem Jasper engem is felajánlottatok volna?
   Zokogtam. Abbahagytam az ütlegelését és elfutottam.

      Carlisle szemszöge
 
    Igaza van Alice-nek. Eldobtam a lányomat. Ezért soha nem fog megbocsátani nekem. Tudtam jól, ha megtudja, hogy Don beteg bármit megtesz érte. Nem szabadott volna hagyjam. Láttam rajta, hogy egyre jobban kötődik Edwardhoz és Emmetthez, mégis ott volt Don mellett, hitt abban, hogy ha Don eltávozik, azután azzal lehet, akit szeret, de elvettük tőle ezt. Tönkretettem a lányom életét.

     Lena szemszöge

   Már négy napja keresem Victoriát. Meg akarom ölni. A levegőbe szagolva három vámpírt éreztem. Tudtam, hogy az illatom vonzza őket. Felmértem, hogy mit tudnak és le is másoltam. Egy bénító, egy tűzgyújtó és egy profi menekülő. Meg vagy Victoria.
   Blokkoltam a képességeiket és a két hímet ki is végeztem. Victoria lebénultam, félelemmel telve nézett rám.
  - Mit akarsz tőlem? - kérdezte.
  - Csak a halálod.
   Szépen lassan szedtem darabokra és amikor leéptem a fejét engedtem Alice-nek egy látomást. Elégedetten indultam haza. 
   
   Két nap alatt hazaértem. Az első utam a Cullen-házba vezetett, de nem mentem be, hanem az udvaron vártam meg őket. Alice lépett ki elsőként és megölelt.
  - Végre itthon vagy!
  - Igen. Csak azért jöttem, hogy szóljak, Victoria nem fog több gondot okozni.
  - Értem.
  - Megyek La Pushba. Hisz tudod, nem sokára férjhez megyek újra.
   Láttam a fájdalmat és a sajnálatot az arcán, de a saját érzéseim is túl sok volt nekem.
   La Pushba érve Emilyékhez mentem és ott volt Billy bácsi is.
  - Szia Emily, Sam! Billy bácsi! - mondtam cseppnyi gúnnyal.
  - Gyermekem, hát végre itt vagy. Azért vagyok itt, mert elhoztam a menyasszonyi ruhát az esti ceremóniára.
  - Már ma este?-kérdeztem nyugodtnak szánt hangon.
  - Igen. A Falka épített nektek egy házat pontosan a határon és Esme Cullen segített neked ruhát választani.
  - Remek, de engem ez nem nagyon érdekel. Eleget teszek a megbeszélteknek, de nem érdekel.
   Csak nézett rám, majd megvonta a vállát.
  - Elena, két óra múlva a Cullen-háznál lesz az esküvő. Ne késs.
  - Nem fogok..

   Igazat mondtam. Időben megjelentem a tökéletes menyasszony képét mutatva. A szertartás nem tartott sokáig. Amikor Jacob megcsókolt nem éreztem semmit. Mintha az egészet csak kívülről láttam volna. A vacsora egészen vidám hangulatban telt. Éjfélkor kísértek minket a házunkhoz.
   Miután a vendégek elmentek Jacob a hálóba kísért és tudtam, hogy mi következik.

   Másnap reggel készítettem reggelit és közben azért imádkoztam, hogy minél előbb essek teherbe. Két hónapig minden este együtt volt velem. A második hónap végén vettem egy tesztet és tiszta szívből reméltem, hogy pozitív lesz.

Így képzelem Lena ruháját

2011. március 20., vasárnap

Az ébredés fáj? - 28. fejezet + díj

Sziasztok!
Újra csak bocsi. Szétestem. A húgom kismama és elméletileg két hét van még a szülésig, de senki sem hiszi, hogy kitart addig. Asztmás és aggódunk érte.
Köszönöm az újabb díjat és remélem nem haragszotok rám nagyon.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea


Köszönet érte demonnak és Stabbynak.
Én ezt a díjat egyszer már tovább küldtem.
Még egyszer köszönöm.

Itt a fejezet:D

   Amikor Emilyék házához értem kopogtam és a kopogásra azonnal ajtót nyitottak.
   - Emily, befogadnátok újra? - kérdeztem sírva, ő pedig válasz helyet csak átölelt és a régi szobámba kísért.
   Másnap reggel miután felébredtem Sam mondta, hogy Billy Black látni akar és reggeli után oda is kísért. Amikor odaértünk Billy szívélyes mosollyal üdvözölt.
  - Szia Elena!
  - Mr. Black.-mondtam és biccentettem. Valamiért nem voltam udvarias hangulatban.
  - Csak Billy bácsi. Kérlek, ülj le.
  - Rendben.
  - Az esküvőről kell beszélnünk.
   Erre a mondatra már fel is álltam.
  - Billy bácsi, én nem vagyok hajlandó semmiféle módon segédkezni ebben. Intézzék, ahogy akarják, engem nem érdekel. - mondtam és indultam kifelé.
  - Várj, Elena! - kiáltott utánam, de oda sem figyeltem.
   A lelkemre iszonyatos súllyal nehezedett a csalódás. Nem akartam mást, csak elmenekülni, de a kötelességtudatom nem engedte. nem bomolhat fel miattam a szerződés.
    Miközben az erdőben bolyongtam egy ismeretlen illatot éreztem, egy vámpírét. Pár pillanattal később, már előttem állt. Közben jött egy látomásom arról, hogy bántani akarja Bellát. Nem hagyhattam.
  - Ki vagy? - kérdeztem.
  - A nevem Laurent. És te, bátor kislány?
  - Elena. Nem szeretnélek elkeseríteni, de nem hagyom, hogy bántsd Bellát.
  - Honnan tudod, hogy ez a célom?
  - Meg vannak a forrásaim. - mosolyogtam gúnyosan.
  - Tényleg? Szeretnél te lenni az étlapon? Nekem megfelel. - mondta és támadni próbált.
   Semmi esélye sem volt. Elkaptam a jobb kezét és kirántottam a testéből, majd a hátára ugrottam és gyorsan le is szedtem a fejét. Máglyát raktam és elégettem. Amikor a füst már magasan szállt megjelentek a Cullenek és a Falka.
  - Mi történt? - kérdezte Carlisle idegesen.
  - Csak belebotlottam egy vámpírba, aki azt hitte én leszek feltálalva neki. Tévedett. Egyébként Laurent volt az.
   Meglepetten, elhűlve néztek rám. Nem foglalkoztam igazán velük. Edward gyorsaságát bevetve ott hagytam őket és elindultam, hogy levezessem a feszültséget. Azt is tudtam, hogy kin akarom. Victoriát akartam és addig megyek, amíg el nem kapom.

2011. március 11., péntek

Az ébredés fáj? - 27. fejezet

   Sziasztok!
 Mostanában nem igazán sikerülnek a dolgaim. Bocsi a ritka frissért, de igyekszem legalább heti egyet feltenni. 
                                                     Jó olvasást!
  

   A hang irányába fordultam és szinte a rosszullét kerülgetett. Bellára néztem és az ő arcán is ott ült a saját döbbenetem tükörképe. Jacob volt az. Kínomban elnevettem magam.
  - Ez jó vicc. - fordultam a Tanács felé. - De a viccet félre téve, ugyan ki az?
  - A fiam. - állt fel Billy. - Talán probléma?
  - Jacob Bella barátja. Szeretik egymást.
  - Jacob tudja, hogy a Falka mindenekelőtt és a Tanács döntése is kötelező érvényű. Ez nem a szerelemről szól, hanem a békéről.
  - A válaszom az, hogy NEM!!!
  - Lena! - szólalt meg Esme. - Szerintem üljünk le és beszéljük meg.
  - Tisztelt Tanács! Kérnénk egy nap gondokodási időt.
  - Megkapjátok. - mondta Billy.
   A család kiegészülve Bellával és Jacobbal elindult haza. Iszonyatosan dühös voltam. éreztem, hogy megint én veszítek el mindent ami fontos.
   Leültünk otthon az asztalhoz és apa vette magához a szót.
  - Lena, tudom, hogy most nehéz neked ...
  - Nehéz? Miért lenne nehéz? Huszonkét éves vagyok, most halt meg a férjem, félvámpír vagyok és rajtam múlik a béke. Ugyan, miért lenne nehéz nekem? - kérdeztem szarkasztikusan.
   Közben Jasper nyugtatni próbált sikertelenül.
  - Lena, nyugodj meg. - mondta Alice.
  - Próbálok. - morogtam. - Bella, Jacob, ti legalább egyetértetek velem, hogy hülyeség ez az egész?
  - Figyelj, Lena. Engem arra neveltek, hogy tiszteljem a törzset és a Tanácsot. Ha ők így döntöttek, akkor nekem nem áll jogomban megkérdőjelezni a döntésüket.
  - Eldobod azt a szerelmet, amit Bella iránt érzel?
  - Bella meg fogja érteni, hogy ez a leghelyeseb döntés, még akkor is, ha fájdalmas.
  - Jacob te egy baromi nagy marha vagy. - közöltem vele.
   Bella könnyes szemmel felállt és elment. Senki nem ment utána.
  - Szerintem szavazzunk. - mondta apa. - Bármennyire is szeretlek Lena, de a békére szavazok.
  - Én is. - közölte Edward.
  - De Ed ... - szóltam volna, de félbeszakított.
  - Bocs. Te Emmett mire szavazol?
  - Lena családtag, nem érdemli meg, hogy eladjuk. Ha harc lesz, harcoljunk.
  - Én is a békére szavazok. - közölte Jasper.
  - Én is. - így Esme.
  - Én is nemmel szavazok. - mondta Alice.
  - A többség a békre szavazott. - összegezte a szavazást Carlisle.
  - Hát rendben. Elfogadom a döntésetek. Én tudok veszíteni, mindig is ezt tettem. Azt mondtátok, hogy a Cullenek kiállnak egymásért, tehát én mégsem lehetek Cullen, ezért ezt - levettem a nyakláncot és az asztalra dobtam - visszaadom. Megyek, szólok a tanácsnak és remélem, hogy Emily újra befogad.
Köszönés nélkül hagytam el a Cullen-házat és nem terveztem, hogy valaha is visszatérek oda.

2011. március 10., csütörtök

Díj

Alig tudom elhinni, hogy ismét kaptam egy díjat. Köszönöm ezt a díjat Trixi-nek.



Akiknek tovább küldöm:
Bree
Rami
Angel
Noncsi


Amit tudni lehet rólam:
  •  Imádok írni és olvasni
  • A zene az én lelkem
  • Van két testvérem
  • Odavagyok a Twilight Saga-ért
  • Elég konok vagyok    
  • A Forma 1-et is imádom