Az ébredés fáj? - 33. fejezet+díjak

Sziasztok!
Tudom, hogy nagyon eltűntem, de kicsit összesűrűsödött az életem. Ezer bocsika. Remélem tetszeni fog a következő fejezet.
Üdv: Dreamea

Mindkét díjat köszönöm Trixi-nek.
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!

2. Tedd ki a logót a blogodra!

3. Írj magadról 7 dolgot!

4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!

5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!

 

7 dolog rólam:

• Szeretem az állatokat, de hosszútávon kiakasztanak, csak úgy, mint az emberek egy része.
• Ha egy növényem három hétnél tovább él, akkor anyukámnak ajándékozom.
• Szeretem a csendes beszélgetős estéket.
• Imádok pókerezni.
• Az unoka öcsémet imádom, egy angyal, amikor alszik.
• Nem rég kezdtem el dolgozni.
• Egy régóta tartó betegséget úgy tűnik, hogy sikerült legyőznöm és erre büszke vagyok.

Akiknek tovább adom:

Dadri

Bianca

Becky Writer

Bree

Bella and Renesmee

Amy

klauu

És mos a fejezet:

        
    Jacob szemszöge

   Reggel arra ébredtem, hogy Anthony sír. Elláttam a fiam, de lena továbbra sem került elő, amikor megláttam a levelet. Eddig soha, még csak eszembe sem jutott, hogy Lenának ez az egész mekkora áldozat lehet, hogy csak neki nem volt döntési joga. Összeszedtem a kicsi dolgait és átmentem a Cullenekhez, a levelet nekik is látniuk kell.

      Carlisle szemszöge

   Éppen indultam volna, amikor megéreztem a közeledő Jacob és Anthony illatát.Kinyitottam nekik az ajtót. Jacob pedig azzal üdvözölt, hogy:
  - Carlisle, Lena elment.
  - Mégis hova?-kérdeztem értetlenül és bekísértem őket a nappaliba.
  - Hagyott egy búcsúlevelet. - mondta és a kezembe adta a papírt.
 
   Minden egyes szava egy tőrdöfés volt a halott szívemnek.
  - Ez az én hibám! - mondtam, mire megszólalt mellettem Edward.
  - Nem apa, nincs igazad, erről mindannyian tehetünk, kivéve Emmettet és Alice-t.
   Mire leértek a többiek már tudták, hogy mi történt. Esme sírt, de Alice zokogott,annyira, hogy Jasper sem tudta megnyugtatni. Emmett pedig tőle furcsa módon tárgyilagosan szólalt meg.
  - Akkor azért hozta át Anthony-t, hogy legyen oka idejönni. Így búcsúzott.
  - Elmegyek és megkeresem. - jelentette ki Jacob.
  - Nem fogod megtalálni, csak akkor, ha ő is úgy akarja, de gondolj bele. Nem akarja, hogy megtaláljuk. - zokogta Alice.
  - Ha csak egyszer Esme és Carlisle, ha csak egyszer nem a mindig vágyott gyermeket, vagy a béketeremtőt láttátok volna benne, hanem az embert, akkor mindez nem lenne most így. Mindenki, aki itt ül kivéve Alice-t hozzájárult ehhez a kifejlethez. Esme, te az anyja akartál lenni, anélkü, hogy vetted volna a fárdtságot, hogy megismerd. Mégis, azt hiszem, hogy a legnagyobb hibát te követted el Edward. Mindenki látta rajta, hogy beléd van zúgva, de te odadobtad azt a kincset, amit Lena jelent Jacobnak, mintha csak azt mndtad volna neki, hogy: ,,Bocsi, Lena, de ha te Jacob felesége leszel, akkor ráhajthatok Bellára."
   Ő azonban megtette a kötelességét, olyan szorosra fűzte a két faj kapcsolatát, ami széttéphetetlenné vált. Tudjátok, hogy mi a legszomorúbb? Hohy még csak egy fényképünk sincs róla, hogy Anthony megismerhesse az édesanyját, mert Lena nem fog visszajönni. Azt hiszem, hogy a Cullen család lebőgött. - fejezte be Emmett, és aki csak ránézett láthatta a fájdalmat és a szomorúságot a szemében.

   Senki sem mozdult, csak Anthony nyújtogatta a kezecskéit Alice és Emmett felé. Alice elvette a fiúcskát Jacobtól és a tegnap óta játékokkal teletömött szobába mentek, ami az Emmetté volt.