Az ébredés fáj? - 37. fejezet + Epilógus

   Sziasztok!
Tudom, hogy sokáig elmaradtam, de milliószor írtam át a fejezetet. Most azonban készen van. Ezzel a fejetettel lezárul ,,Az ébredés fáj?" című művem. Minden vég egy új kezdetet tartogat és ez most sincs másként. Az együtt folytatott ,,Hosszú út"-unk következő állomása a ,,Voroncevek hercegnője" lesz.
Köszönöm a kitartásotokat és a kritikáitok. Mindkettő simogatta  a lelkemet és biztat arra, hogy érdemes megosztanom és ne dugjam az írásaimat a fiókjaim mélyére.
Üdv mindenkinek: Dreamea


     Lena - Viola szemszöge

   Én ezt nem értem. Mintha minden egyes szóval közelebb kerülnének hozzám, de mégis félek tőlük. Hirtelen egy kép jelent meg előttem: Emmettet láttam egy törölközőben és nagyon tetszett nekem. Utána sorban jöttek vissza az emlékképek  Samék, Donald, a kicsi Anthony és a család árulása. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi tévő legyek. Csak Alice és Emmett álltak ki mellettem, a többiek eldobtak. Azonban én mennyivel nevezhetem magam jobbnak, hiszen eldobtam a fiamat. Nem, nem vagyok jobb náluk.
   Legalább annyiból nyugodt lehet a lelkem, hogy Bella sajátjaként szereti és neveli a fiamat. Nem vehetem el tőlük, hiszen én jóformán lemondtam róla, amikor elmenekültem.
   Az első legértelmesebb gondolatom az, hogy meg kell maradnom Violának. A Lena nevű lányt el kell temetni. Mindenkinek csak fájdalmat okozna az, ha visszatérne.
   Észre sem vettem, hogy csak négyen maradtak a nappaliban rajtam kívül. Esme, Alice, Emmett és Carlisle furcsán néztek rám, talán azért, mert az arcomon végigvonultak az érzelmek.
   Nagy lélegzetet vettem és megszólaltam:
- Eszembe jutott. Tudom, hogy kik vagytok, és azt is, hogy tényleg én voltam az a Lena, akivel azonosítottatok. Azonban az a lány meghalt a lelkében, amikor elárultátok. Ha elfogadnátok és befogadnátok engem Violaként, akkor szeretnék ismét közétek tartozni, de azt meg kell értenetek, hogy jobb, ha sem Anthony, sem Bella és Jacob nem tudják meg az igazat. Családdá váltak, és én bár nem lesz könnyű, de túllépek azon, hogy Anthony a fiam. Már régen új életet kezdtem és azt akarom folytatni. Esme, Carlisle szeretlek titeket, de bízni nem tudok bennetek. Félek tőletek. Csak egy érzés van bennem , ami erősebb a félelemnél az pedig a szerelem. - Emmett felé fordultam és engedtem, hogy érezhesse az érzéseimet. -  Emmett! Amíg itt voltam, folyton Edward után futottam, igazából azt sem tudom, hogy miért. Az elejétől kezdve vonzódtam hozzád, talán csak egy furcsa Edward eszményképért rajongtam. Hidd el, azonban mindig ott voltál a szívemben. Te észre sem vetted, de rajtad felejtettem a tekintetem. Remélem nem késtem el azzal, hogy elmondjam: Szeretlek.
   Könnyek szöktek a szemembe. Emmett csak mozdulatlanul állt, majd hirtelen felkapott és megpörgetett.
- Akkor az enyém vagy? Biztosan?
   Csak bólintottam, ő pedig magához szorított és megcsókolt.
- Csak hogy tudd, én is szeretlek téged. Amióta itt vagy, akár Lenaként, akár Violaként.

   Megint csend telepedett a nappalira amit a telefonom hangja tört meg. Felvettem, Aro bácsi hívott.
- Viola, mikor jössz haza? Marcus trónja rád vár, a harmadik Volturira.
- Úgy döntöttem maradok a Cullenekkel. Tudom, hogy tudod, hogy én igazából idetartozom.
- Tehát emlékszel.-nem is kérdezte, hanem kijelentette. - Értem és tudomásul veszem. - mondta és le is rakta.
   Kicsit furcsán néztek rám, majd tettem egy utolsó megjegyzést.
- Ha nem haragszotok, én soha nem leszek többé Cullen. Mostantól mindig Viola Volturi maradok.


     Epilógus


   Nagyon boldog voltam. Tudom, hogy szeretnek. Emmett együtt töltött perceink mindegyikében teljes odaadással vesz körül. Sem Lenaként, sem Violaként még csak álmodni sem mertem arról, hogy valaha ilyen boldog lehetek.
   Nem tartottam meg a szavam. A természet megajándékozott minket egy csodaszép gyermekkel. Amikor Emmett megtudta közölte velem, hogy ezután nincs pardon, a felesége kell legyek. Én végképp nem akartam esküvőt, de megtalálta a kevés gyenge pillanataim egyikét  /reggeli rosszullét miatt görnyedtem a wc fölé/ és kicsikarta belőlem az igent. Így lettem egy héttel a szülés előtt  Mrs. Viola McCarty ... Cullen.

Az ébredés fáj? - 36. fejezet

  Először is köszönöm a türelmeteket. Sok minden összejött. A szavazás lezárult és a következő írásom szintén Alkonyat-témájú lesz, de ha összejön, amit szeretnék, akkor párhuzamosan fogok vezetni egy saját történetet is.

Most pedig itt a várva-várt 36. fejezet.

Üdv: Dreamea

      Carlisle szemszöge

   Izgatottan vártam, hogy hazaérjenek a többiek. Amikor meghallottam az autójuk hangját felpattantam és köszönés helyett így fogadtam őket:
- Srácok, végre! Az asztalhoz! - mondtam és Anthony megszólalt:
- Én is nagypapi?
- Nem, te játsz nyugodtan.
- Oké.
  Az első kérdést Alice tette fel.
- Carlisle, mi a baj? Nem láttam semmit. - mondta kicsit sértődött arccal.
- Lena visszajött. - mondtam és mosoly terült el az arcukon. - De ne örüljetek. Nem tudom, hogy mi történhetett vele, de nem emlékszik semmire. Úgy tudja, hogy ő Viola Volturi, Aróék unokahuga és ő a ,,Kivégző". Egyáltalán nem ismer meg minket.
- Úristen! - hördült fel egyszerre Jasper és Edward.
- És milyen? - kérdezte Alice.
- Ugyanolyan  a külseje, csak a haja lett fekete.
- Mikor láthatjuk? - érdeklődött Emmett.
- Holnap idejön, hogy megismerhessen titeket. Csak azt nem tudom, hogy szóljunk Jacobnak és Bellának?
- Igen! - jött a határozott válasz mindenkitől.
- Apa! - Szólalt meg Emmett. - Milyen a szeme?
- Kék. Még mindig félvámpír.

   Másnap

Ilyen lassúnak még sosem éreztem az idő múlását. Alice-előre jelezte, hogy fél négytől nem lát semmit, tehát valószínű, hogy akkor jön, és igaza lett. Pontosan a mondott időpontban megszólalt a csengő. Lenának kell lennie. Én nyitottam ajtót.
- Jó napot! - köszönt.
- Gyere be! Örülünk, hogy eljöttél. Srácok! - emeltem fel a hangom kissé.
   A következő pillanatban már szemben álltak Lenával.
- Srácok, ő itt Viola! - annyira nehezemre esik így hívni, mintha nem is az én lányom lenne.
- Sziasztok! A nevem Viola Volturi, ti pedig Alice, Edward, Jasper és Emmett ... vagytok. - Emmettre nézve valamiért elbizonytalanodott, pedig eddig tökéletesen uralta a helyzetet.
   Anthony sírására figyeltünk fel és mindannyian a konyhába siettünk.
- Nagypapi! Megsütött a tepsi! - zokogta nekem.
 Fel akartam kapni és az orvosi szobába vinni, de Lena megállított.
- Mindjárt rendbe hozom. - mondta és megfogta Anthony kezét.
 Láttuk, hogy Anthony vöröslő keze egyre egészségesebb színű lett. Amikor Lena elengedte a kezét ő átölelte.
- Köszönöm. - mondta a kis unokám és egy marék sütivel a kezében a nappaliba futott játszani.

   Leültünk a nappaliban és meglepetésünkre nem várta meg, hogy mi kezdeményezzünk beszélgetést, hanem belevágott.
- Dr. Cullen, most már igazán elmondhatná, hogy miért neveznek a gondolataikban folyamatosan Lenának. Ha akartam volna, kiolvashattam volna régen a választ a fejükből, de az nem az én stílusom. Egyébként Edward, kérlek ne próbálj belemászni a fejembe, mert nem fog menni és maximum annyit érhetsz el, hogy blokkolom a képességedet. Tehát?
   Szóhoz sem tudtam jutni és a többiek is így voltak vele. Mély csend telepedett a nappalira, csak az Anthony hangjai hallatszódtak a kertből. Végül erőt vettem magamon és megszólaltam.
- Ez egy hosszú történt... - kezdtem.
- Nekem meg van időm bőven. Hallgatom.
- Volt, vagyis van egy lányom, az ő neve Lena.
- Értem. Hol van ő?
- Nem tudjuk, de nagyon hasonlítasz rá és reméltem, reméltük, hogy talán te vagy az.
  Valami furcsa volt a szemében. Talán fájdalmat? Talán tényleg ő Lena?

Az ébredés fáj? - 35. fejezet

Máris itt a következő.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea           


   Esme szemszöge

  Ezt nem hiszem el! ez a lány biztosan Lena. Felhívom Carlisle-t.
- Szia, drágám!
- Carlisle, itt volt Lena!
- Tessék? Biztos vagy benne? Azonnal indulok is haza!
  Letette. Negyedórába sem telt és hazaért. Azonnal rákérdezett.
- Esme, igaz ez?
- Igen. Anthony meglógott és ő hozta haza.
  Ekkor megszólalt a játékába belemerülve Anthony.
- Nagy, ő nem Lena, hanem Viola, ő maga mondta.
- Viola? - kérdezett rá a névre Carlisle.
- Viola Volturiként mutatkozott be.
- Értem és milyen?
- Feketére van festve a haja, de azon kivül ugyanúgy néz ki.

   Lena - Viola szemszöge

  Újabb sms-t kaptam Aro bácsitól. Azt kérte, hogy látogassam meg régi barátját Carlisle Cullen-t. Ezzel legalább nem lesz gondom, tudom, hogy hol laknak. Visszamentem és megnyomtam a csengőt. Egy szőke férfi --mintha úgy rémlene, hogy ő Carlisle, pedig még soha nem láttam - nyitott ajtót és invitált be.
- Jó napot! Elnézést a zavarásért, de Aro bácsi, vagyis Aro Volturi, kért meg, hogy látogassam meg Önöket és adjam át az üdvözletét. A nevem Viola Volturi. - fejeztem be rövid monológomat és kezet nyújtottam.
  Érdekes, hogy ugyanúgy bámul rám, mint az Esme nevű nő.
- Carlisle Cullen vagyok, gyere és foglalj helyet.
  Leültem a kanapéra, amikor megjelent Anthony és a nyakamba ugrott és megölelt. Furcsa érzés volt, szinte sajátomnak éreztem ezt a kisfiút.
- Szia, Viola!
- Neked is szia! - mosolyogtam rá.
- Anthony, engedd el a kisasszonyt. - szólt rá Carlisle.
- Jól van, na! - húzta fel az orrát a kis herceg. - Akkor játszok tovább.
  Megjelent Esme is.
- Szia! Örülök, hogy újra itt vagy. Megkínálhatlak valamivel?
- Egy jeges tea jól esne, ha van.
- Persze, azonnal készítem. - mondta és újra eltűnt. Egyedül maradtam Carlisle-lal.
- Tehát Ön a híres Carlisle Cullen.
- Te pedig Viola Volturi.
- Igen, Aro Caius és Marcus unokahúga vagyok.
- Értem. - mondta, de volt valami furcsa a szemében, talán fájdalom? - Mi szél hozott ide?
  Esme közben behozta a teát.
- Köszönöm. - néztem Esmére. - Egy csapat nomád tört borsot Aro bácsiék orra alá és engem küldtek intézkedni.
- Egyedül? - kérdezték egyszerre, meglepettem. Már hozzászoktam ehhez.
- Igen. Én már a második kör vagyok. Jane-t és több katonát megöltek. Hiba volt nem engem küldeni már elsőre is, akkor nem lenne veszteség. - mondtam tárgyilagosan.
- Ennyire jó vagy? - kérdezte Carlisle.
- A legjobb. - Ebben nem volt nagyzolás, ez puszta tény.
- Eljutott hozzánk a híre, egy fiatal lánynak, akit csak ,, Kivégző"-nek neveznek. - nem kellettt kimondania a kérdést.
- Én vagyok az. Ohh... egyébként Aro bácsiék szívesen vendégül látnák Önöket Volterrában.
- Egyelőre lehetetlen, de majd élni fogunk vele. - mondta Carlisle.
- Akkor rendben is van. Én pedig távozom.
- Várj! - emelte fel kissé a hangját Carlisle. - Nem szeretnéd megismerni az egész családot?
- Talán inkább holnap, akkor úgyis hétvége van már. - Ekkor jött egy látomás, hogy esni fog. - Egyébként holnap esni fog.
- Aha, akkor holnap...
- Igen, a délután nekem is jó. Viszlát! - mondtam és már ott sem voltam.

  Olyan furcsák, gondolatban folyton Lenának hívnak, erre holnap rá fogok kérdezni. Hirtelen szagot fogtam. Hat vámpír, kettő képesség nélkül, egy ért a macskafélék nyelvén, egy erősebb fájdalomkeltés, mint a Jane-é, egy telekinézis és egy fagyasztás, remek. Esélyük sincs ellenem. Megbénítottam őket és egymással tépettem le a fejüket, miután lemásoltam a képességeiket. Nekem csak annyi dolgom maradt, hogy meggyújtottam a máglyát. Azt hiszem, hogy ennyi volt a feladat, de maradok még egy kicsit, biztosra megyek.

Az ébredés fáj? - 34. fejezet

Tudom, tudom és szánom-bánom, de csak most sikerült. Remélem azért majd még elolvassátok és talán egy-két komit is írtok hozzá. Ígérem, hogy több ilyen hosszú szünet nem lesz.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea
   Öt évvel később

  Lena - Viola szemszöge


-Viola! - hallottam meg Heidi hívó hangját.
- Igen?
- A Mester hivat. - mondta én pedig bólintottam és azonnal Aróhoz siettem.
  Odaérve bekopogtam és egyből a lényegre tértem.
- Heidi mondta, hogy hivatsz. Feladatot kapok?
- Igen. Egy kisebb létszámú horda garázdálkodik az Usa-ban és a létünk titkossága is veszélybe került, olyan nyíltam ölnek.
- Intézzem el őket?
- Igen. Félix veled megy.
- Aro bácsi, tisztázzuk le végre. Félix nagyon kellemes időtöltésnek számított, de hosszútávon unalmas. Ígérem, ha visszajövök keresek magamnak egy társat. Rendben?
- Rendben. Vigyázz magadra! Jane-t már megölték és még öt katonát.
- Nyugalom, nem lesz gond. Máris csomagolok és indulok.
- Viszlát!
- Viszlát Aro bácsi!

  Gyorsan összecsomagoltam, a repülőjegyem pedig már a párnámon várt. Még beköszöntem Heidinek, majd elindultam.
  A repülő kora délelőtt szállt le Seattle-ben. ott béreltem egy fekete Ferrarit. Sajnálotam, hogy a saját kicsikémet otthon kellett hagynom, de sietek vissza hozzá. Aro bácsitól is megérkezett az sms, hogy Port Angeles és Forks környékén nézzek körül. Csodálkoztam, mert ezen a területen a Cullenek tartottak rendet, de biztosan tovább költöztek.
  Mivel nem tudtam mennyi időbe fog ez az egész telni, ezért béreltem egy házat és onnan futva indultam az erdőbe.
  A sűrű erdőből hirtelen eg apró tisztáson találtam magam, ahol is két nomád egy öt év körüli kisfiút akart levadászni. Odafutottam és a fisfiút elvittem távolabbra és a nomádokhoz szóltam:
- Hé fiúk! Miért nem velem kezdtek?
  Nekem támadtak, de könnyen elbántam velük. Mikor már a tűzön égtek Visszamentem a kisfiúhoz.
- Szia! - gugoltam le hozzá. - Jól vagy? Nem esett bajod?
- Nem. - mondta csöppet sem ijedten. - Hazaviszel?
- Persze. - gyorsan felkaptam amire felkacagott. Mintha a kacagását már hallottam volna. - Merre vigyelek? - az illatok már eltűntek.
  Az út nem tartott tovább két percnél. Egy gyönyörű házhoz vezetett.
- Egyébként mi a neved?
-Anthony és a tiéd?
-Viola. Gyere, nyomjuk meg a csengőt.

  Egy nő nyitott ajtót. Nagyon ismerős volt, pedig tudom, hogy elvileg sosem találkoztam vele. Ahogy rám nézett az arcán csodálkozás jelent meg.
- Lena!
- Elnézést a zavarásért, de Anthony kérte, hogy vigyem haza és idevezetett.
- Gyertek be. Kértek valamit?
- Én köszönöm, nem. Csak Anthonyt hoztam haza, máskor vigyázzon rá jobban. Két nomád meg akarta támadni, de szerencsére időben érkeztem. Ohh..., de modortalan vagyok, be sen mutatkoztam. A nevem Viola Volturi.
- Esme Cullen vagyok. Örvendek. - kezet nyújtott, amit el is fogadtam. Az érintése és a neve is annyira ismerős volt.
-Én is örvendek, de nekem mennem kell. Viszlát!
 
  Már ott sem voltam, de nem hagyott nyugodni, hogy ki lehet az a Lena és miért annyira ismerősek nekem az itteni dolgok.

Az ébredés fáj? - 33. fejezet+díjak

Sziasztok!
Tudom, hogy nagyon eltűntem, de kicsit összesűrűsödött az életem. Ezer bocsika. Remélem tetszeni fog a következő fejezet.
Üdv: Dreamea

Mindkét díjat köszönöm Trixi-nek.
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!

2. Tedd ki a logót a blogodra!

3. Írj magadról 7 dolgot!

4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!

5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!

 

7 dolog rólam:

• Szeretem az állatokat, de hosszútávon kiakasztanak, csak úgy, mint az emberek egy része.
• Ha egy növényem három hétnél tovább él, akkor anyukámnak ajándékozom.
• Szeretem a csendes beszélgetős estéket.
• Imádok pókerezni.
• Az unoka öcsémet imádom, egy angyal, amikor alszik.
• Nem rég kezdtem el dolgozni.
• Egy régóta tartó betegséget úgy tűnik, hogy sikerült legyőznöm és erre büszke vagyok.

Akiknek tovább adom:

Dadri

Bianca

Becky Writer

Bree

Bella and Renesmee

Amy

klauu

És mos a fejezet:

        
    Jacob szemszöge

   Reggel arra ébredtem, hogy Anthony sír. Elláttam a fiam, de lena továbbra sem került elő, amikor megláttam a levelet. Eddig soha, még csak eszembe sem jutott, hogy Lenának ez az egész mekkora áldozat lehet, hogy csak neki nem volt döntési joga. Összeszedtem a kicsi dolgait és átmentem a Cullenekhez, a levelet nekik is látniuk kell.

      Carlisle szemszöge

   Éppen indultam volna, amikor megéreztem a közeledő Jacob és Anthony illatát.Kinyitottam nekik az ajtót. Jacob pedig azzal üdvözölt, hogy:
  - Carlisle, Lena elment.
  - Mégis hova?-kérdeztem értetlenül és bekísértem őket a nappaliba.
  - Hagyott egy búcsúlevelet. - mondta és a kezembe adta a papírt.
 
   Minden egyes szava egy tőrdöfés volt a halott szívemnek.
  - Ez az én hibám! - mondtam, mire megszólalt mellettem Edward.
  - Nem apa, nincs igazad, erről mindannyian tehetünk, kivéve Emmettet és Alice-t.
   Mire leértek a többiek már tudták, hogy mi történt. Esme sírt, de Alice zokogott,annyira, hogy Jasper sem tudta megnyugtatni. Emmett pedig tőle furcsa módon tárgyilagosan szólalt meg.
  - Akkor azért hozta át Anthony-t, hogy legyen oka idejönni. Így búcsúzott.
  - Elmegyek és megkeresem. - jelentette ki Jacob.
  - Nem fogod megtalálni, csak akkor, ha ő is úgy akarja, de gondolj bele. Nem akarja, hogy megtaláljuk. - zokogta Alice.
  - Ha csak egyszer Esme és Carlisle, ha csak egyszer nem a mindig vágyott gyermeket, vagy a béketeremtőt láttátok volna benne, hanem az embert, akkor mindez nem lenne most így. Mindenki, aki itt ül kivéve Alice-t hozzájárult ehhez a kifejlethez. Esme, te az anyja akartál lenni, anélkü, hogy vetted volna a fárdtságot, hogy megismerd. Mégis, azt hiszem, hogy a legnagyobb hibát te követted el Edward. Mindenki látta rajta, hogy beléd van zúgva, de te odadobtad azt a kincset, amit Lena jelent Jacobnak, mintha csak azt mndtad volna neki, hogy: ,,Bocsi, Lena, de ha te Jacob felesége leszel, akkor ráhajthatok Bellára."
   Ő azonban megtette a kötelességét, olyan szorosra fűzte a két faj kapcsolatát, ami széttéphetetlenné vált. Tudjátok, hogy mi a legszomorúbb? Hohy még csak egy fényképünk sincs róla, hogy Anthony megismerhesse az édesanyját, mert Lena nem fog visszajönni. Azt hiszem, hogy a Cullen család lebőgött. - fejezte be Emmett, és aki csak ránézett láthatta a fájdalmat és a szomorúságot a szemében.

   Senki sem mozdult, csak Anthony nyújtogatta a kezecskéit Alice és Emmett felé. Alice elvette a fiúcskát Jacobtól és a tegnap óta játékokkal teletömött szobába mentek, ami az Emmetté volt.

Az ébredés fáj? - 32. fejezet

Sziasztok! Visszatértem. Jó olvasást!

   A repülő út alatt rendeztem az emlékeimet, hogy amikor Aro belenéz ne láthasson semmit se az alakváltókról, se pedig Anthonyról. Kicsit sem féltem, hogy mi fog történni velem, minden mindegy.
   Volterrában csatlakoztam egy turista csoporthoz, és szerencsém volt. Carlisle-ék meséltek a Volturi táplálkozási szokásairól és meglátva az idegenvezetőt nem volt kétségem, hogy Heidi az. Miután a nagyteremben elfogyasztották a többi turistát és csak én voltam életben egy férfi karon fogott és három férfi elé vonszolt. A középen ülő felállt és megszólalt.
  - Ki vagy te? Mert az illatod elárulja, hogy nem vagy ember. Mi vagy te?
  - A nevem Elena Cullen és félvámpír vagyok. Ha nem tévedek önben Aro Volturit ismerhetem meg, igazam van?
  - Cullen vagy? És félvámpír? Érdekes.
  - Köszönöm az érdeklődést. Carlisle Cullen és egy embernő lánya vagyok, ha gondolja megmutatom az emlékeimet.

   Közelebb láptem és kinyújtottam felé a kezem, amit megfogott. Legalább tíz percen át szorongatta a kezem, majd amikor a végére ért hatalmas mosollyal fordult a testvérei felé.
  - Drága testvéreim, hallhattátok ennek a lánynak az állításait és bármilyen meglepő, de minden szava igaz, ráadásul igen figyelemre méltó tehetséggel rendelkezik, a hölgy egy másoló. Képes bármilyen képességet lemásolni és használni. csatlakoznál hozzánk?
  - Igen, amiatt jöttem. Viszont látta a feltételeim. Nem vagyok hajlandó ember vért inni és nem szeretném, ha teljesen átváltoztatnának.
  
   Meglepett, hogy Aro gondolkodás nélkül bólintott. Elégedett voltam. Hátat fordítottam és elindultam az ajtó felé, de megcsúsztam és az egyik lépcsőfokot kaptam el a tarkómmal. Még éreztem a fájdalmat, de utána rám telepedett a sötétség.


      Aro szemszöge

    Csodálatos! Ez a lány egy csoda és az enyém. Amikor elindult, elcsúszott és beverte a fejét a lépcsőbe. Komolyan megijedtem, mert szinte azonnal megéreztük a vérének az illatát, amire nem lehetett az mondani, hogy kellemetlen. Gyorsan, még mielőtt bármi baj történhetett volna felkaptam és az egyik szobába vittem. Szerencsére már az alatt a pár másodperc alatt amíg a szobába értem vele, elkezdett gyógyulni. nem kevesebb, mint két óra múlva felébredt, de furcsa volt a tekintete.
  - Végre felébredtél!
  - Aha - válaszolta. - Te mégis ki vagy? - kérdezte és megfogtam erre a kezét. Meglepett, mert nem láttam semmit. Eltűntek az emlékei.  Egy ötlet körvonalazódott bennem. Miért ne tehetném őt csak magamhoz hűvé?
  - A nevem Aro Volturi, és a nagybátyád vagyok. Te pedig az unokahúgom, Viola Volturi.

Az ébredés fáj? - 31. fejezet

Sziasztok!
Hát, ez egy elég szomorú rész lett, de remélem azért tetszeni fog. Köszönöm a komikat, nagyon jól estek.
Jó olvasást!

   Bármennyire is tudtam, hogy az életembe Emmett hozhatja el a boldogságot. azt is tudtam, hogy hozzákötöttek egy olyan valakihez, akit nem tudok szeretni. Így a döntést, amit meghoztam nem változtatom meg.
   Nevetve néztem, ahogy Alice és Emmett egyre bátrabban, mégis féltő óvással fogta a folyton kacagó csöppséget. Őket látva még valamit eldöntöttem.
  - Tudjátok, eddig nem tudtam kik legyenek Anthony keresztszülei, de a kisfiam döntött helyettem. Alice, Emmett szeretném, ha ti lennétek azok.
 
   Alice hitetlenkedve kérdezte:
  - Komolyan?
  - Persze. Vállaljátok?
  - Köszi, köszi, köszi! - mondta Alice és átölelt. Emmettre nézve pedig az örömön kívül még sok szomorúságot és fájdalmat is láttam, amitől összeszorult a szívem. Végül kicsit hangosabban, mint Anthony szerette volna válaszolt.
  - Nagyon szívesen.
   Emmett hangosabb megszólalása megijesztette a kicsit, de ő nem sírni kezdett, hanem megharapta a keresztapját.
  - Lena, Anthony megharapott. - közölte.
  - Igen, mert megijesztetted.Jacobot akkor harapta meg, amikor etettem és Jake kivette a szájából a cumisüveget.

   Este hétkor hazavittem a kicsit és elkészítettem Jacobnak a vacsorát. Éjjel, miután  férjem elaludt összepakoltam egy kisebb válltáskába, előkészítettem Anthony reggelijét az asztalra és kitettem a borítékot. Mindenkinek hagytam benne pár sort, de nem bírtam tovább. Megtettem, amit elvártak tőlem és bármennyire is fáj elmegyek oda, ahol nem fognak megtalálni.

   ,, Kedves Jacob és Anthony!
Nem is tudom, hogy kezdjem el. Talán úgy, hogy fáj. Fáj eldobni a fiamat, fáj, hogy nem lehetek örökké vele. Az azonban még jobban fáj, ha veletek kell lennem. Rabnak érzem magam. hogy  A béke most, hogy Anthony megszületett ennél erősebb már nem is lehet.
Jacob, kérlek, hogy vigyázz nagyon a fiunkra... és magadra is.
                                                                               
                                                                                                Bocsánatkéréssel: Lena"

   ,,Kedves Cullen család!
Azt hittem, hogy ti lesztek a családom, de tévedtem. Azt hittem befogadtok és boldog lehetek, de nektek nem kellettem. Csak annyit szeretnék tudatni, hogy nem haragszom.
                                                                                                       Lena"

   ,, Kedves Alice és Emmett!
Kérlek titeket, hogy szeressétek Anthonyt helyettem is. Rátok bízom őt. Köszönöm, hogy mindkettőtöknek, hogy elfogadtatok úgy, ahogy voltam. talán csak ti voltatok képesek engem igazán szeretni.
                                                                    Szeretettel búcsúzom: Lena"
  
   Sűrűn potyogtak a könnyeim, de elindultam. Elindultam egy olyan világba, ahonnan nincs visszaút.

Az ébredés fáj? - 30. fejezet

Itt a friss. Jó olvasást!

   Feszülten vártam, hogy a teszten hány csík jelenik meg. Mikor megjelent a második csík is hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy boldog legyek vagy szomorú. Bármi történjék is ez a gyermek mind a Culleneknek, mind a farkasoknak elhoz egy új világot, míg engem börtönbe zár.
 
    Aznap este vacsoránál:
  - Jacob, holnap elmegyek Carlislehoz.
  - Miért?
  - Mert a teszt szerint terhes vagyok.
  - Ez csodás! - kiáltott fel és átölelt.
  - Igen az. - mondtam, de folyton emlékeztetnem kellett magam arra, hogy ez a baba nem tehet semmiről.
   Miután lefeküdtünk sokáig simogatott és beszélgetett a hasammal.
  - Legyél jó és ne gyötörd meg a mamit. - mindennek ellenére ezen mosolyognom kellett, hosszú idő óta most először.

   Másnap telefonáltam Carlislenak, hogy meg kellene vizsgáljon. Estére beszéltük meg, hogy átmegyek. A vizsgálatok után immár teljesen biztossá vált, hogy babát várok.
  - Gratulálok, kislányom.
  - Köszönöm, de nem vagyok a lányod. Gondolod, hogy normális terhesség lesz? - láttam az arcán végigsuhanó fájdalmat, de nem hatott meg.
  - Igen, vagyis nem igazán tudom. Ezeket a vitaminokat kellene szedned és örülnék, ha hetente egyszer eljönnél, hogy megvizsgálhassalak.
  - Rendben. Viszlát. - nem pazaroltam időt többre, túlságosan is fájt.

   A következő hónapok alatt ha nem is boldogan, de izgatottan figyeltem a testem apró változásait. Miután pedig először megmozdult akkor tudatosult bennem igazán, hogy egy picike ember növekszik benne. Megvolt a saját zenei izlése, hogy miket szeretett és miket nem. Jacob tökéletesen viselkedett, ha megkívántam valamit azonnal megszerezte, még ha hajnali egykor kívántam meg a meggyfagyit spenóttal.
   Szerencsére a szülés gyorsan lefolyt és életet adtam egy fekete hajú, kék szemű kisfiúnak, aki az Anthony Jacob nevet kapta.
   Egy héttel a szülés után felhívtam dr. Hughes-t, hogy a vagyonom kezelését átveszem. Meglepte, de azonnal elintézett nekem mindent.
   Első utam a gyógyszertárba vezetett és beszereztem mindent ami a babának a következő hétre kellett, majd mikor hazamentem elhoztam Antit Emilytől játszottam vele. A baba elalvása után leültem az ebédlőasztalhoz és levélírásba fogtam. Mire befejeztem Anthony is felébredt, pelust cseréltünk és ettünk, majd felöltöztettem és elindultunk a Cullen-házba.
   Amikor odaértem becsengettem és Esme nyitott ajtót.
  - Szia, Lena! - köszönt nagy mosollyal, amit nem viszonoztam.
  - Szia, Esme! Elhoztam Anthonyt, hogy ti is megismerhessétek, hisz eddig csak Carlisle látta.
   Mire leültünk Alice is előkerült.
  - Istenem, de gyönyörű! - kiáltott fel, mikor meglátta Anthonyt.
  - Igen. Anthony, bemutatom neked Esme nagyit és Alice nénit. - az én kicsi fiam pedig boldogan kalimpált.
   Nem sokkal később a többiek is hazaértek. Magamhoz öleltem Anthonyt és a fiúkhoz vittem, közben Jasper önuralmát erősítettem.
  - Sziasztok! - integettem a pici kezecskéivel. - Nézd Anthony, ők itt Carlisle nagypapi, Edward, Jasper és Emmett bácsi.
   Anthony azonnal Emmett felé nyújtogatta a kezeit.
  - Emmett, Anthony hozzád akar menni, megfogod?
  - Megfoghatom? - kérdezte a nagy medve megilletődve.
  - Ki vagyok én, hogy gátoljam Anthonyt? - kérdeztem nevetve és segítettem neki megfogni. Olyan óvatosan tartotta, amit ki sem néztem volna belőle.
   Azt hiszem most valami igazán megmozdult bennem. Ahogy Emmettet néztem, olyat éreztem, amit régen. Vonzódást, igazi szívből jövő vonzódást és ráébredtem arra, hogy Edward iránt amit éreztem nem volt más, mint egy pillangószárnycsapása keltette lég. Most Emmett tornádót kavart bennem. Eltöltött a félelem és az öröm

Ő Anthony Jacob Black

.

Az ébredés fáj? - 29. fejezet

 Sziasztok!
Időben elkészültem a frissel és remélem elnyeri a tetszésetek.
Jó olvasást!

     Alice szemszöge

   Miután olyan gyorsan eltűnt Lena, napokig próbáltam látomást kapni róla, de semmi. Blokkolhatta a képességemet. Annyira mérges voltam és dühös. Dühös Jasperre, az egész családra. Miután Lena elment bezárkóztam a szobámba és négy napig ki sem jöttem onnan. Hirtelen beszakadt az ajtóm és Edward állt előttem. Amint megláttam nekiestem és püffölni kezdtem.
  - Te idióta! Lena csak veled akart lenni, te pedig Jacobnak ajándékoztad. Ráadásul nem csak te, hanem az egész család. Igaza volt. Ő Carlisle lánya, de soha nem lett családtag, vagy ha nem lenne nekem Jasper engem is felajánlottatok volna?
   Zokogtam. Abbahagytam az ütlegelését és elfutottam.

      Carlisle szemszöge
 
    Igaza van Alice-nek. Eldobtam a lányomat. Ezért soha nem fog megbocsátani nekem. Tudtam jól, ha megtudja, hogy Don beteg bármit megtesz érte. Nem szabadott volna hagyjam. Láttam rajta, hogy egyre jobban kötődik Edwardhoz és Emmetthez, mégis ott volt Don mellett, hitt abban, hogy ha Don eltávozik, azután azzal lehet, akit szeret, de elvettük tőle ezt. Tönkretettem a lányom életét.

     Lena szemszöge

   Már négy napja keresem Victoriát. Meg akarom ölni. A levegőbe szagolva három vámpírt éreztem. Tudtam, hogy az illatom vonzza őket. Felmértem, hogy mit tudnak és le is másoltam. Egy bénító, egy tűzgyújtó és egy profi menekülő. Meg vagy Victoria.
   Blokkoltam a képességeiket és a két hímet ki is végeztem. Victoria lebénultam, félelemmel telve nézett rám.
  - Mit akarsz tőlem? - kérdezte.
  - Csak a halálod.
   Szépen lassan szedtem darabokra és amikor leéptem a fejét engedtem Alice-nek egy látomást. Elégedetten indultam haza. 
   
   Két nap alatt hazaértem. Az első utam a Cullen-házba vezetett, de nem mentem be, hanem az udvaron vártam meg őket. Alice lépett ki elsőként és megölelt.
  - Végre itthon vagy!
  - Igen. Csak azért jöttem, hogy szóljak, Victoria nem fog több gondot okozni.
  - Értem.
  - Megyek La Pushba. Hisz tudod, nem sokára férjhez megyek újra.
   Láttam a fájdalmat és a sajnálatot az arcán, de a saját érzéseim is túl sok volt nekem.
   La Pushba érve Emilyékhez mentem és ott volt Billy bácsi is.
  - Szia Emily, Sam! Billy bácsi! - mondtam cseppnyi gúnnyal.
  - Gyermekem, hát végre itt vagy. Azért vagyok itt, mert elhoztam a menyasszonyi ruhát az esti ceremóniára.
  - Már ma este?-kérdeztem nyugodtnak szánt hangon.
  - Igen. A Falka épített nektek egy házat pontosan a határon és Esme Cullen segített neked ruhát választani.
  - Remek, de engem ez nem nagyon érdekel. Eleget teszek a megbeszélteknek, de nem érdekel.
   Csak nézett rám, majd megvonta a vállát.
  - Elena, két óra múlva a Cullen-háznál lesz az esküvő. Ne késs.
  - Nem fogok..

   Igazat mondtam. Időben megjelentem a tökéletes menyasszony képét mutatva. A szertartás nem tartott sokáig. Amikor Jacob megcsókolt nem éreztem semmit. Mintha az egészet csak kívülről láttam volna. A vacsora egészen vidám hangulatban telt. Éjfélkor kísértek minket a házunkhoz.
   Miután a vendégek elmentek Jacob a hálóba kísért és tudtam, hogy mi következik.

   Másnap reggel készítettem reggelit és közben azért imádkoztam, hogy minél előbb essek teherbe. Két hónapig minden este együtt volt velem. A második hónap végén vettem egy tesztet és tiszta szívből reméltem, hogy pozitív lesz.

Így képzelem Lena ruháját

Az ébredés fáj? - 28. fejezet + díj

Sziasztok!
Újra csak bocsi. Szétestem. A húgom kismama és elméletileg két hét van még a szülésig, de senki sem hiszi, hogy kitart addig. Asztmás és aggódunk érte.
Köszönöm az újabb díjat és remélem nem haragszotok rám nagyon.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

Köszönet érte demonnak és Stabbynak.
Én ezt a díjat egyszer már tovább küldtem.
Még egyszer köszönöm.

Itt a fejezet:D

   Amikor Emilyék házához értem kopogtam és a kopogásra azonnal ajtót nyitottak.
   - Emily, befogadnátok újra? - kérdeztem sírva, ő pedig válasz helyet csak átölelt és a régi szobámba kísért.
   Másnap reggel miután felébredtem Sam mondta, hogy Billy Black látni akar és reggeli után oda is kísért. Amikor odaértünk Billy szívélyes mosollyal üdvözölt.
  - Szia Elena!
  - Mr. Black.-mondtam és biccentettem. Valamiért nem voltam udvarias hangulatban.
  - Csak Billy bácsi. Kérlek, ülj le.
  - Rendben.
  - Az esküvőről kell beszélnünk.
   Erre a mondatra már fel is álltam.
  - Billy bácsi, én nem vagyok hajlandó semmiféle módon segédkezni ebben. Intézzék, ahogy akarják, engem nem érdekel. - mondtam és indultam kifelé.
  - Várj, Elena! - kiáltott utánam, de oda sem figyeltem.
   A lelkemre iszonyatos súllyal nehezedett a csalódás. Nem akartam mást, csak elmenekülni, de a kötelességtudatom nem engedte. nem bomolhat fel miattam a szerződés.
    Miközben az erdőben bolyongtam egy ismeretlen illatot éreztem, egy vámpírét. Pár pillanattal később, már előttem állt. Közben jött egy látomásom arról, hogy bántani akarja Bellát. Nem hagyhattam.
  - Ki vagy? - kérdeztem.
  - A nevem Laurent. És te, bátor kislány?
  - Elena. Nem szeretnélek elkeseríteni, de nem hagyom, hogy bántsd Bellát.
  - Honnan tudod, hogy ez a célom?
  - Meg vannak a forrásaim. - mosolyogtam gúnyosan.
  - Tényleg? Szeretnél te lenni az étlapon? Nekem megfelel. - mondta és támadni próbált.
   Semmi esélye sem volt. Elkaptam a jobb kezét és kirántottam a testéből, majd a hátára ugrottam és gyorsan le is szedtem a fejét. Máglyát raktam és elégettem. Amikor a füst már magasan szállt megjelentek a Cullenek és a Falka.
  - Mi történt? - kérdezte Carlisle idegesen.
  - Csak belebotlottam egy vámpírba, aki azt hitte én leszek feltálalva neki. Tévedett. Egyébként Laurent volt az.
   Meglepetten, elhűlve néztek rám. Nem foglalkoztam igazán velük. Edward gyorsaságát bevetve ott hagytam őket és elindultam, hogy levezessem a feszültséget. Azt is tudtam, hogy kin akarom. Victoriát akartam és addig megyek, amíg el nem kapom.

Az ébredés fáj? - 27. fejezet

   Sziasztok!
 Mostanában nem igazán sikerülnek a dolgaim. Bocsi a ritka frissért, de igyekszem legalább heti egyet feltenni. 
                                                     Jó olvasást!
  

   A hang irányába fordultam és szinte a rosszullét kerülgetett. Bellára néztem és az ő arcán is ott ült a saját döbbenetem tükörképe. Jacob volt az. Kínomban elnevettem magam.
  - Ez jó vicc. - fordultam a Tanács felé. - De a viccet félre téve, ugyan ki az?
  - A fiam. - állt fel Billy. - Talán probléma?
  - Jacob Bella barátja. Szeretik egymást.
  - Jacob tudja, hogy a Falka mindenekelőtt és a Tanács döntése is kötelező érvényű. Ez nem a szerelemről szól, hanem a békéről.
  - A válaszom az, hogy NEM!!!
  - Lena! - szólalt meg Esme. - Szerintem üljünk le és beszéljük meg.
  - Tisztelt Tanács! Kérnénk egy nap gondokodási időt.
  - Megkapjátok. - mondta Billy.
   A család kiegészülve Bellával és Jacobbal elindult haza. Iszonyatosan dühös voltam. éreztem, hogy megint én veszítek el mindent ami fontos.
   Leültünk otthon az asztalhoz és apa vette magához a szót.
  - Lena, tudom, hogy most nehéz neked ...
  - Nehéz? Miért lenne nehéz? Huszonkét éves vagyok, most halt meg a férjem, félvámpír vagyok és rajtam múlik a béke. Ugyan, miért lenne nehéz nekem? - kérdeztem szarkasztikusan.
   Közben Jasper nyugtatni próbált sikertelenül.
  - Lena, nyugodj meg. - mondta Alice.
  - Próbálok. - morogtam. - Bella, Jacob, ti legalább egyetértetek velem, hogy hülyeség ez az egész?
  - Figyelj, Lena. Engem arra neveltek, hogy tiszteljem a törzset és a Tanácsot. Ha ők így döntöttek, akkor nekem nem áll jogomban megkérdőjelezni a döntésüket.
  - Eldobod azt a szerelmet, amit Bella iránt érzel?
  - Bella meg fogja érteni, hogy ez a leghelyeseb döntés, még akkor is, ha fájdalmas.
  - Jacob te egy baromi nagy marha vagy. - közöltem vele.
   Bella könnyes szemmel felállt és elment. Senki nem ment utána.
  - Szerintem szavazzunk. - mondta apa. - Bármennyire is szeretlek Lena, de a békére szavazok.
  - Én is. - közölte Edward.
  - De Ed ... - szóltam volna, de félbeszakított.
  - Bocs. Te Emmett mire szavazol?
  - Lena családtag, nem érdemli meg, hogy eladjuk. Ha harc lesz, harcoljunk.
  - Én is a békére szavazok. - közölte Jasper.
  - Én is. - így Esme.
  - Én is nemmel szavazok. - mondta Alice.
  - A többség a békre szavazott. - összegezte a szavazást Carlisle.
  - Hát rendben. Elfogadom a döntésetek. Én tudok veszíteni, mindig is ezt tettem. Azt mondtátok, hogy a Cullenek kiállnak egymásért, tehát én mégsem lehetek Cullen, ezért ezt - levettem a nyakláncot és az asztalra dobtam - visszaadom. Megyek, szólok a tanácsnak és remélem, hogy Emily újra befogad.
Köszönés nélkül hagytam el a Cullen-házat és nem terveztem, hogy valaha is visszatérek oda.

Az ébredés fáj? - 26. fejezet

   Sziasztok!

Tudom, hogy kicsit elmaradtam, de a dolgaim nem úgy alakultak, ahogy vártam. Na, de itt a következő fejezet és érdekelne a véleményetek a Tanácsról és úgy általában az egészről.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

   Az ajtóban Sam állt és még néhányan.
  - Elnézést a zavarásért! Ma olvastuk, hogy  a férjed meghalt. Részvétünk a rezervátum nevében, de van más is. A rezervátum számlájára tízmillió dollár érkezett egy bizonyos Elena Carltontól. Tőled van, igaz?
  - Lenne értelme tagadni?
  - Nem, de a Tanács látni szeretne.
  - Rendben, menjünk. Apa, anya nem lesz baj. Samék vigyáznak rám.
  - Tudjuk, csak ... - mondta kissé zavarban Esme.
  - Nem lesz semmi gond. Sziasztok!

   Becsuktam az ajtót és hirtelen megszédültem. Sam fogott meg.
  - Lena, jól vagy? - kérdezte.
  - Igen, csak megviseltek a történtek. Viszel a hátadon?
  - Persze. - vigyorodott el.
   Tíz perc alatt odaértünk. Sam bekísért az általában iskolaként szolgáló épületbe. Bent a tanácstagok félkörben ültek, amikor beléptem.
  - Jó napot! - köszöntem.
  - Neked is Elena Carlton. - mondta Billy Black.
  - A nevem maradt Elena Cullen. - hatott a kissé szarkasztikus hangnem és Billy Black a lényegre tért.
  - Azért hívattunk ide előző döntésünk ellenére, mert hatalmas összeget kaptunk.
  - Tudok róla.
  - Tőled kaptuk?
  - Igen.
  - Miért és honnan?
  - Honnan? A férjem hagyatékából, és hogy miért? Mert szeretném, ha jobb sors jutna az itt élőknek. Rövid időre befogadtak, otthont és családot nyújtottak. Ez a pénz jelzi a hálám, ami bár nem mérhető pénzben, mégis ... Tiszta szívből adtam.
  - Értjük. Azért hívtunk ide, hogy visszautasítsuk a pénzt, de a szavaid miatt, amiből szeretet árad felénk, mégis elfogadjuk.
  - Szivesen. - mondtam és indultam volna.
  - Várj! Bocsánatot is szeretnénk kérni, mert se szó, se beszéd kidobtunk innen. A családját nem válogathatja meg az ember. Rá kellett jönnünk, hogy a Cullenek az ígéreteiket megtartották. Így szeretnénk megkérni a családodat, hogy jöjjenek el hozzánk és a fiaink megszagolhassák őket, hogy a Falkából soha,egyikük se támadjon rájuk. Csak annyit kérünk, hogy embereket továbbra se bántsatok és új tagok esetén mutassátok be őket, hogy őket se támadják meg.
  - Rendben. Azt hiszem, apám nevében mondhatom, hogy köszönjük a nagylelkűségetek és köszönettel elfogadjuk. Addig is, amíg Samék értesítik apáékat, meglátogatnám Emilyt.
  - Rendben. - bólintottak rá.

   Gyorsan elsétáltam Emilyék házához, de nem volt otthon. Készítettem palacsinta tésztát és elkezdtem kisütni. Amikor belépett és meglátott azonnal mellettem termett és megölelt.
  - Istenem! Te itt? És palacsintát sütsz?
  - Igen. Annyira örülök, hogy láthatlak.
  - Olvastam, hogy mi történt a férjeddel. A szemeid mindent elmesélnek nekem, hogy miért mentél férjhez.
   Az összes palacsinta kisült, mire megérkezett Sam, hogy visszakísérjen a Tanácshoz. Odaérkezve láttam, hogy apa a Tanáccsal beszél és kicsit furcsa az arca. Billy rám nézett és megszólalt.
  - Elena, tárgyaltunk a rokonaiddal és ők, a neked is említett feltételeket elfogadták, de egy kis dolog nyitva maradt.
  - Mi? - néztem kérdőn a többiekre és észrevettem, hogy megérkezett a teljes falka, Emily és Bella. Apa szólalt meg.
  - Mivel a családi szövetség a legerősebb, ezért a Tanács azt szeretné, ha a falkából választanál magadnak új férjet.
  - De mégis hogy? Miért? Miért én?
  - Mert a te szavadban teljesen megbíznak. - mondta Esme.
  - Tizenhét éves vagyok, a francba! Most temettük el Dont és nem akarok újra férjhez menni!
  - Azt mi is tudjuk, de te vagy a leginkább ember és nem mellesleg a családfő lánya. Azt akarjuk, hogy a Falka rangban hozzád illő tagjával lépj szövetségre.
   Láttam Emily arcát és tudtam, hogy mi a válasz.
  - Köszönöm a nagylelkűségetek, de ha Emily boldogságába kerül, nem vagyok hajlandó igent mondani.
  - Nem Sam Uley, akit kiválasztottunk.
  - Remek. -mondtam gúnyosan. - Akkor ki?
   Ekkor egészen hátulról megszólalt egy hang.
  - Én!

Az ébredés fáj? - 25. fejezet

Sziasztok!!!
Ez egy amolyan átvezető fejezet, de remélem attól tetszeni fog.
Megújult a blog, amint láthattátok és Ailen -től kaptam a klassz fejlécet. Itt is köszönöm.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea


Amikor kinyitottam a szemem, az ágyam mellett ott volt anya, apa és Emmett. Láttam az arcukon a sajnálatot és a részvétet. Tudják jól, hogy ne voltam szerelmes Donba, de szerettem őt. Apa megfogta a kezem és megszólalt.
  - Lena, fel kellett ébresszelek, mert két óra múlva kezdődik a temetés és neked ott kell lenned.
  - Mennyit voltam kiütve? - kérdeztem.
  - Két napot. Amíg aludtál, Don ügy védje is telefonált, a hagyaték ügyében.
  - Nem kell a hagyatéka.
  - Te vagy az egyedüli örökös, legalább hallgasd meg.
  - Rendben, apa.
  - Kicsim, gyere, fel kell öltöznöd.
  - Oké, anya, de előtte átölelnél?
   Hozzábújtam, ő pedig lágyan simogatta a hátam és a hajam. Utána pedig segített rendbe hoznom magam.
   Mire elkészültem mindannyian lent vártak a nappaliban. A lábaim, mintha ólomból lettek volna, minden lépés kész szenvedés volt. Tudatalatt talán azt reméltem, hogy ha nem megyek el a temetésre, akkor nem is halt meg.
   Én apával és anyával ültem a kocsiban és a temetőhöz érve féltem kiszállni. Végül apa segített ki és elindultunk a ravatalozóba. Amikor beléptem, bent alig volt néhány ember. Pár munkatársa jött el, egy ősz öltönyös férfi és Ben volt ott rajtunk kívül.
   A szertartás alatt tartottam magam. A beszédet nekem kellett volna mondanom, de nem tudtam megszólalni, ezért apa rögtönözött. A temetés végeztével a megjelentek biztosítottak a részvétükről, majd elmentek, csak az öltönyös férfi maradt.
  - Mrs. Carlton? Eric Danes vagyok, a férje ügyvédje. Mikor tudnánk beszélni?
  - Essünk túl rajta már most, kérem, hogy kövessen minket az autójával. Otthon beszélhetünk.
  - Rendben.

   Amikor hazaértünk, leültünk az ebédlőasztalhoz és meghallgattuk Mr. Danes-t. meglepődtem, hogy Donnak mekkora vagyona volt. Több háza a világ minden táján, egy több, mint harminc darabból álló autógyűjteménye, részvényei és sok minden más. Nem akartam ebből semmit, de eszembe jutott valami.
  - Mr. Danes, kérem önt, hogy továbbra is kezelje a vagyont, amíg másképpen nem döntök. Annyit viszont tegyen meg, hogy a La Push-i rezervátumnak adományozzon a hagyatékból tíz milliót. Ennyi lenne.
  - Értem, Mrs. Carlton. Köszönöm a megtisztelő bizalmát.
  - Ha Don bízott önben, én is azt teszem. - de közben kutattam a fejében egy kicsit és tényleg megbízható.
   Miután elment felmentem a szobámba és csak olvastam. Nem figyeltem semmire, csak voltam.
   Két nap múlva, amikor mentem le reggelizni, mindenki morgott és kopogtak az ajtón. Én mentem ajtót nyitni és meglepett a látogató kiléte.

Az ébredés fáj? - 24. fejezet

 Íme, mint ígértem a friss. Köszönöm a komikat.  Ehhez is örülnék néhánynak.
Üdv: Dreamea

   Eltelt több, mint másfél hónap és rengeteg időt töltöttünk együtt, de soha nem lépett át egy bizonyos határt, ami elég meglepő volt, de azt mondta, hogy őt a régi szabályok szerint nevelték. Sokat volt nálunk és én is nála. Edward mindig csúnyán viselkedett Donnal, ami viszont meglepő volt, az az, hogy Emmett nem viccelődött. Mintha megkomolyodott volna, a szeme nem csillogott úgy, ahogy rég. kérdeztem, hogy mi a baj, de mindig kitért a válasz elöl, én pedig nem erőltettem.
   Eljött a Szenteste és mivel Don ügyeletes volt, otthon ünnepeltem a többiekkel. Látták rajtam, hogy egyre kimerültebb vagyok. Éjjel-nappal ápoltam Dont, ha kellett.
 
   Megkértem a családot, hogy az én ajándékomat bontsák ki utoljára. Amikor Esme a kezébe vette az ajándékom Alice zokogni kezdett. Esme és Carlisle meghatva nézték  a képet, amin mi hárman voltunk.
  - Esme, fordítsátok meg. - kértem.
   A kép keret hátujjára gravírozva ez volt: ,, Sok szeretettel anyának és apának!!!"
Esme is zokogni kezdett, én pedig odamentem és átöleltem. Anya ezt suttogta:
  - Köszönöm.
  - Ennél szebb ajándékot nem adhattál volna nekünk kicsim. - mondta apa.
   Ekkor megszólalt a telefonom.
  - Igen? Itt Elena Cullen. ... Ez nem lehet!Amikor reggel elindult, még jól volt! ... Értem. - mondtam és leraktam.
  - Carl... Apa, bevinnél a kórházba? Don szervezete összeomlott.
  - Persze.

   Bent a kórházban, azt mondták, hogy az intenzíven van és nagyon nincs jól. Amikor beengedtek hozzá Don alig tudott beszélni, de azt suttogta:
  - Lena, kérlek, hogy teljesítsd az utolsó kívánságom, légy a feleségem most. Kérlek.
  - Persze, de ne erőltesd meg magad.
   A nővér szomorúan nézett minket, majd elment szólni a bentlakó papnak. Apa és a nővér voltak a tanúk. A csók után Don elaludt.
   A következő napokban úgy tűnt, hogy javul az állapota. Eltelt három hét és már január közepe volt. Aznap este Don mosolyogva felült az ágyban.
  - Szép kis férj vagyok én, mert hagyom, hogy éjjel-nappal itt legyél. Már jobban vagyok. Menj haza és aludj egy nagyot az ágyadban.
  - Nem.
  - Kérlek! - nézett rám kérlelően. -De elvárom, hogy holnap reggel itt legyél. - közölte nevetve.
  - Igenis! - mondtam tisztelegve, ő pedig felkacagott.
   Megcsókoltam és hazamentem. Köszöntem mindenkinek, felmentem, letusoltam és az ágyba fekve azonnal elaludtam. Reggel arra ébredtem, hogy tűz a nap. Az órára néztem és tizenegyet mutatott. Gyorsan felöltöztem és elindultam a nappaliba. Az egész családot ott találtam.
  - Lena, kérlek ülj le. - mondta apa.
   Leültem és hirtelen nyugtalan lettem.
  - Kicsim, ma hajnal kettőkor telefonáltak a kórházból. Don meghalt.
  - De ... Tegnap jól volt. Még kacagott is.
  - Hidd el, hogy érezte, hogy meg fog halni és nem akarta hagyni, hogy lásd.
  - Nem, ez nem lehet igaz. - mondtam zokogva.
   Csak ültem és rázott a zokogás. Alig vettem tudomást arról, hogy apa beadott egy nyugtató injekciót, aminek hatására ott helyben elaludtam.

Az ébredés fáj? - 22. fejezet

   Köszönöm a látogatókat és a rendszeres olvasókat! Jó olvasást!

      Mi Don autójával mentünk, míg a többiek Edével mentek. A suli bejáratánál Erictől lehetett jegyet venni, aki még álarccal is felismert.
  - Szia, Lena!
  - Szia, Eric! Ő a kísérőm, Don. - mutattam be Dont, mivel már szinte illetlenül bámult rá.
  - Bocsi, de nem találkoztunk már? - kérdezte Eric Dont.
  - Nem neked volt eltörve az orrod kétéve, mert leselkedtél a lányöltözőben?
  - De igen. - mondta elpirulva. - Honnan tudod?
  - Én raktam helyre az orrod.
  - Dr. Carlton?
  - Igen, én vagyok, de szeretnénk két jegyet, ha lehet.
  - Oké, tíz dollár lesz.
   Don odaadta a pénzt, a jegyeket pedig zsebre rakta. Mivel kicsivel korábban érkeztünk megkerestük az asztalunkat és leültünk. Hatkor bejelentették, hogy az este keringővel indul.Don felkért, én pedig pukedlizve elfogadtam.
   Jó volt táncolni, csak kerengtünk, amikor Edward finoman megérintette Don hátát, mire mi megálltunk.
  - Lekérhetem a hölgyet? - kérdezte, Don pedig illően válaszolt.
  - Természetesen. Köszönöm a táncot. - mondta és miután meghajolt elment leülni.
   Ed átölelte a derekam és táncolni kezdtünk.
  - Lena, tegnap ugye a gondolatomra válaszoltál?
  - Igen, de azt hittem, hogy ez világos.
  - Ha nem lenne Don, lenne esélyem?
  - Meglehet, de Don van és nem akarom őt megbántani. Fontos nekem.
  - Megértem. Egyébként bocsánat amiatt, amit Emmettel csináltunk. Csúnya dolog volt az a ,, Győzzön a jobbik!".
  - Túléltem.
 
   Véget ért a zene és visszakísért az asztalhoz. Az asztalnál ott ült Donnal mindenki és Alice idegesítően és gyanúsan mosolygott. Próbáltam olvasni a gondolataiban, de csak azt hajtogatta, hogy ,, Ne reménykedj!". Grimaszoltam egyet és beszélgetni kezdtünk. Hétkor felszolgálták a vacsorát, de mivel ideges volta alig ettem belőle.
   Vacsora után megállás nélkül táncolta, legtöbbször Donnal. Amikor éjfélt ütött az óra Jessica egy mikrofonnal a kezében jelent meg.
  - Kedves jelenlévők! Mint tudják a diákok ma tanítási idő alatt szavazhattak az idei bálkirályra és királynőre. A három legtöbb szavazatot kapott lány: Alice Cullen, Carla Donati és Elena Cullen. A legtöbb szavazatot kapott három fiú pedig: Mike Newton, Edward Cullen és Tyler Conners. Ugye mindenki kíváncsi az eredményre?  Kérem a jelölteket, hogy jöjjenek fel a színpadra. Tehát kedves jelenlévők, örömmel tudatom, hogy a bálkirályunk idén nem más, mint ... EDWARD CULLEN!!! Gyere és foglald el a trónodat. Azonban mit ér egy bálkirály, királynő nélkül? Hölgyeim és uraim! A bálkirálynőnk pedig nem más, mint ... ELENA CULLEN!!! Most pedig, hogy a korona a fejükre került, kérjük a királyi párt, hogy nyissa meg táncával az igazi bulit!
   A Titanic betétdalára táncoltunk és tánc közben végre rájöttem, hogy mit is érzek Ed iránt. Szeretem őt, de csak bátyámként. Nem vagyok szerelmes.
   Még úgy egy órát táncoltam azokkal, akik felkértek, majd hazaindultunk. Én Donhoz fordultam.
  - Don, te is jössz velünk, vagy inkább hazamész?
  - Hazamegyek. Köszönöm a szép estét! - mondta és arcon csókolt.
   Elindult, nekem pedig valami nagyon nem tetszett. Mintha Don titkolna valamit. Jazzre és Edwardra néztem, tudtam, hogy tudnak valamit.
  - Mit titkoltok?
  - Gyere, szállj be a kocsiba és elmondjuk, amit tudunk. - mondta Edward és nekem a rossz érzésem csak nőtt.
  - Oké! - beszálltam a kocsiba és vártam. Emmettet és Alice-t nem láttam, gondolom ők tudják mi van és nem akartak tűzvonalban lenni.

Az ébredés fáj? - 21. fejezet

   Sziasztok!!!
Mivel lassan elérjük az 5000-res látogatottságot, ezért hálából gyors voltam a kövivel.
Köszönöm!
Jó olvasást!

   Gyorsan a kórházhoz hajtottam. Amikor kiszálltam meghegyeztem magamban, hogy utálom a macskaköves járdákat, itt pedig az vezetett a bejárathoz. Bent, az ambulancián még mindig rengetegen voltak. Elindultam Don irodája felé, amikor egy nő sikolya hallatszott, aki egy egy egészen elkékült kislányt tartott a karjaiban. Azonnal odarohantam és a nő elmondta, hogy a kicsi lenyelt egy játékot. Gyorsan alkalmaztam a Heimlich - manővert és a játék ki is jött, de a kicsi szíve leállt. Gyorsan elkezdtem az újraélesztést, mire úgy fél perc múlva megjelent Carlisle és Don, a kislány már lélegzett. Amikor hordágyra rakták leültem és elkezdtem remegni. Carlilse visszajött és gyorsan bevitt az egyik vizsgálóba.
  - Lena, jól vagy? - kérdezte aggódva.
  - Azt hiszem. Ohhh ... annyira megijedtem! - mondtam és zokogni kezdtem.
  - Nyugodj meg, már nem lesz semmi baj. Don éppen vizsgálja a kislányt. Honnan tudtad, hogy mit kell tenned?
  - Nem csak az önuralmad, hanem a tudásod is lemásoltam. Hogy bírod ezt? Mi lett volna, ha a kezeim közt hal meg?
  - Gyorsan reagáltál, és ha mégis meghalt volna, te mindent megtettél.
   Ekkor belépett Don.
  - Helló! Szia, Lena! - odajött hozzám, szorosan magához ölelt és így vette észre, hogy remegek.
  - Megijedtél? Nyugodj meg, Arina, a kislány akit megmentettél jól van. Carlisle, nem kellene nyugtatót adni neki?
  - Igen, már hozom is. - és előkészített egy fecskendőt és a vállamba szúrta. - Don, leadom a műszakod, cserébe hazavinnéd Lenát?
  - Persze.
  - Lena, kérlek add oda Donnak a kocsikulcsot, te így nem vezethetsz.
  - Rendben. - mondtam és továbbra is Donhoz bújva indultunk el a kocsihoz.

   A kocsiban.
  - Lena, mi lenne, ha hozzám vinnélek? Az sokkal közelebb van.
  - Rendben. Nagyon fáradt vagyok. - mondtam és már aludtam is.
  
   Amikor felébredtem a saját szobámba voltam és pár perc múlva kopogott valaki. Jasper volt az.
  - Szia! Jobban vagy már?
  - Igen. Hogy kerültem haza?
  - Elaludtál a kocsiban és dr. Carlton úgy gondolta, hogy mégis az lesz a legjobb, ha hazahoz.
  - Értem. - mondtam és ekkor robbant be a szobámba Alice.
  - Végre felébredtél. Fél négy van és készülődnünk kell.
  - Már fél négy van? A bál napján? Egy napot aludtam?
  - Igen, de most irány tusolni. Jasper, menj öltözni és ügyelj kérlek Emmettre, hogy most ne tegyen tönkre semmit.
   Jasper kiment, én pedig öt perc alatt végeztem a füriben. Mire a szobába léptem Alice sminkje és frizurája már kész volt. Az enyém miért telik neki mindig órákba? Csak költői kérdés.
  - Mindjárt elkezdem, de előtte menj le enni. - mondta nagy kegyesen. Hihetetlen egy vámpír.
   Gyorsan felvettem egy pólót és egy nadrágot. Az illatokat követve eljutottam a konyhába. Esme kitett magáért, mint mindig most is istenit főzött. Miután befejeztem rohantam fel Alice-hez.
   Alice túlszárnyalta önmagát, mintha egyenesen ilyen ruhába születtem volna és még levegőhöz is sikerült jutnom. Ő elképesztően szép volt, amikor Jasper meglátta tátva maradt a szája.
  - Gyönyörű vagy, Alice!
   Hálából egy elég szenvedélyes csókot váltottak. Amit Emmett nem hagyhatott szó nélkül.
  - Hé!!! Menjetek szobára! Lena, annyira ronda vagy, hogy le se akarsz jönni?
   Elindultam le és amikor Emmett és Ed megláttak elállt a szavuk. Pontosan fél hatkor csengettek, de még mielőtt ajtót nyitottam volna Alice rám rakta az álarcot. Az ajtóban Don szóhoz sem jutott.
  - Szia! Gyere be! - mondtam és kézen fogtam.
  - Gyönyörű vagy. - mondta és megcsókolt, Emmett pedig köhintett egyet.
   Don előhúzott egy dobozt a zsebéből.
  - Hoztam neked valamit. Az üknagymamámé volt. remélem tetszik.
   Alice felsikkantott halkan, én pedig kinyitottam a dobozt. Egy egyszerű lánc volt benne egy medállal, amely közepén egy nagyobb rózsaszín gyémántot több kisebb gyémánt fog közre.
  - Ezt nem fogadhatom el. - mondtam.
  - Dehogynem. - mondta tőle távolálló határozott hangon. - Felcsatolhatom?
  - Igen, köszönöm.
   Ekkor Carlisle szólalt meg.
  - Gyerekek, indulnotok kell! - mondta.
   Mi mentünk ki legelöl, így nem láthattuk a két fiú nem túl barátságos arcát.

Így képzelem Don ajándékát.

Lena ruhája

Az ébredés fáj? - 20. fejezet

   Sziasztok! Itt a friss. Jó olvasást!!!

      Másfél hónap múlva


  - Lena!
  - Igen, Ben?
  - Mint tudod, holnap lesz a Halloween-bál, és csak azt szeretném megkérdezni, hogy lenne-e kedved velem jönni?
  - Bocsi, de a barátommal megyek. Miért nem Angelát hívtad el, örülne neki.
  - Aha, az a titokzatos barát ...
  - Tudod, nem érdekel, hogy mit hiszel, de mivel az órának vége én megyek. Szia!
   Alice-ék a kocsinál vártak.
  - Köszi, hogy megvártatok.
  - Ez csak természetes. - mondta Jasper és a többiek is rábólintottak. - Gyere, induljunk.
  - Oké.
 
   Otthon Esme ebéddel várt.
  - Sziasztok! Pakoljatok le. Lena, gyere ebédelni.
  - Oké!
   Miután ettem.
  - Esme, mész ma valahova?
  - Nem, miért?
  - Mert gyakoroltuk annyit a vezetést Alice-szel és Edwarddal, hogy el merjek indulni egyedül és szeretném elkérni a kocsid.
  - Persze, vidd csak. A kulcs a garázsban. Megkérdezhetem, hogy hova mész?
  - A kórházba Donért, szervizben van a kocsija.
  - Úgy látom, hogy jól megvagytok.
  - Igen, nagyon kedvelem. Holnap ő kísér el a bálba. Tényleg, megérkeztek a ruhák?
  - Igen, gyönyörűek. Gondolom a zöld a tiéd.
  - Nem, a rózsaszín az enyém.
  - Átöltözöl mielőtt elmész?
  - Igen, de előtte letusolok.
  - Rendben, menj csak.
  - Oké. Alice! - kiáltottam izgága húgom után.
  - Igen, Lena?
  - Eszedbe se jusson piszkálni a gardróbomat!
  - Oh, a francba!!!
  - Alice! - kiáltottam és rohantam fel a lépcsőn.
   A kis koboldszerű energiabomba a gardróbom ajtajában állt és mellette egy hatalmas kupac ruha. Az én ruháim!!!
  - Ugye, azok nem az én ruháim? - kérdeztem szinte morogva.
  - De Lena!!! Már mindegyik volt rajtad! - közölte felháborodva.
  - Nem érdekel Alice!!! Kérlek, ne piszkáld a ruháimat. Ha most békén hagyod őket, ígérem, hogy egy hónap múlva, vagyis december elején közösen selejtezünk és vásárolunk. Rendben?
  - Igen. - mondta duzzogva.
  - Ha mindenképpen gardróbot akarsz rendezni, láttam, hogy Emmett ingei közül sok tönkre ment.
  - Miii!? Egy hónapja vettem neki negyven inget. Mennyit tett tönkre?
  - Legalább a felét.
  - Megyek és helyrerakom azt a mamlaszt.
   Miután elment bemenetem a fürdőszobába és miközben tusoltam, azt hallgattam, hogy Alice Emmettet osztja. Észre se vettem, hogy Edward bejött a fürdőbe. Tátott szájjal bámultunk egymásra és gyorsan kivette a fülhallgatót a füléből. Én full piros arccal próbáltam elérni a törölközőt és takarni magam. Ő csak bámult, én pedig magamhoz tértem annyira, hogy rákiabáljak.
  - Nem mennél ki?
  - De, persze. - dadogta és kiment.
   Én is gyorsan elhagytam a fürit és felöltöztem. Esme jött be a szobámba.
  - Lena, megkérhetlek valamire?
  - Persze, mi lenne az?
  - El tudnád vinni Edwardot az új autószalonba? Carlisle majd hazahozza, vagy hazafut.
  - Oké.
  - Mikor indulsz?
  - Mindjárt, csak nem találom a kabátom. Na, mindegy, elviszem Alice-ét.
   Ekkor leszólt.
  - Oké. A fekete kabátomat vidd és egy esernyőt!
  - Jó, köszi.
    A nappaliban felvettem a csizmám és a kabátom. Amint rajtam voltak Edward egyből nyitotta nakam az ajtót.
   - Sziasztok! - mondtuk.
   Egész úton nem szóltunk egymáshoz, de hallottam Ed gondolatait, hogy:
,, - Kérdezd meg! Kérdezd már meg! Ne légy gyáva!"
   Amikor odaértünk, megkérdeztem.
  - Mit akarsz kérdezni?
  - Csak azt, hogy ..., mit szeretnél karácsonyra?
   Gondolatban pedig : ,, eljönnél velem Seatle-be vacsorázni?"
  - Ed, ez nem lenne helyes.
  - Értem. - mondta és pár pillanat múlva megérkeztünk.
  - Szia! - mondtam, ő pedig kiszállt és szó nélkül elment.
 
       
     Örülnék egy-két megjegyzésnek:)  

Az ébredés fáj? - 19. fejezet

Itt a kövi. Jó olvasást!

   Miután megebédeltem, Emmettnek játszani támadt kedve. Felkapott és megakart pörgetni, én pedig fejbe vertem a gipszemmel, ami összetört. Carlisle gyorsan a kezelőbe vitt és meglepetten látta, hogy a törött csont összeforrt. beszélgettünk egy keveset, majd Alice robbant be.
  - Lena, gyere! Két óra múlva itt lesz a dokid.
  - Már annyi lenne az idő? Szia, Carlisle! 
   Gyorsan megfürödtem - csak egy órát lubickoltam. Mire kijöttem a fürdőből Alice már kikészítette a ruhát és a szandált. megnéztem magam és tényleg jól állt a ruha. Leültem a tükör elé, hogy sminkeljek és rendbe tegyem a hajam. Alice kissé sértődött arccal jött vissza a szobába.
  - Lena, ezt én csinálom. - közölte morcosan.
  - Rendben, rendben. Láttál valamit a randiról?
  - Igen, jól fogtok szórakozni.
  - Még valamit?
  - Semmi érdekeset. Készen vagy. Menj le, mert három perc múlva itt van.

   Lementem és örömmel láttam, hogy a két fiú nincs ott. Amikor csengettek Carlisle nyitott ajtót.
  - Szia, Don!
  - Jó estét, Carlisle!
  - Gyere be, Lena már kész van.
  - Rendben, köszönöm.
   Amint meglátott egy pillanatra megtorpant. Hallottam amit gondolt: ,,Hű, de szép!" Odajött hozzám és egy szál fehér rózsát nyújtott át.
  - Köszönöm. Esme, vízbe tennéd nekem?
  - Persze.
  - Lena, indulhatunk? - kérdezte Don.
  - Igen. Sziasztok!
  - Carlisle, jó ha éjfélre hazahozom?
  - Igen. Jó mulatást!

   Egy kedves kis olasz étterembe mentünk. Kellemes este volt, jót beszélgettünk és pontosan éjfélre hazavitt. Az ajtóban:
  - Köszönöm a szép estét!
  - Én köszönöm önnek, Lena.
  - Tegezzen nyugodtan. Egy randi után kissé túl formális így.
  - Igazad van. Kérlek, tegezz te is. Eljönnél velem jövő szombaton? Egy érdekes kiálítás nyílik Port Angelesben.
  - Szívesen.
  - Köszönöm. Jó éjt! - mondta és kezet csókolt.
  - Neked is jó éjt!
   Bementem és mindenki a nappaliban várt.
  - Jól szórakoztál? - kérdezte Esme.
  - Igen, jól elbeszélgettünk. Jövő héten kiállításra megyünk. Tényleg, a többiek mindták, hogy milesz a Halloween-buli témája?
  - Igen, mondták. - szólalt meg Carlisle.
  - Nagyon macerás lesz vámpírfogakat szerezni, ugye? - kérdeztem komoly arccal és mindenki nevetni kezdett.
  - Megyek, lefekszek. Jó éjt!
  - Neked is. - mondták egyszerre, én pedig még mielőtt felmentem volna megöleltem Carlisle-t és Esmét.

Az ébredés fáj? - 18. fejezet

   Sziasztok! Itt az újabb rész. Nem a legsikerültebb, tehát bocsi. Jó olvasást!

   Amíg Carlisle begipszelte a kezem, addig Esme összecsomagolt nekem. Miután Be lettem gipszelve visszamentem a szobába Esme segített felöltözni és megkértem, hogy vigyen be az iskolába. Az autóban ülve kiderült, hogy lemásoltam Alice képességét is, mivel volt egy látomásom. Láttam, hogy tönkremegy a gipszem, de azt nem, hogy miért. Kíváncsi vagyok.
   Amikor beértünk a suliba Esme elindult megkeresni az osztályfőnököm, hogy odaadja az igazolást, én pedig az ebédlőbe mentem. Amikor beléptem mindenki rám nézett, biccentettem és odamentem Alice-ékhez.
  - Sziasztok!
  - Szia, Lena! Mi történt veled? Nem láttam semmit. - kérdezte Alice.
  - Nem csoda. Samék voltak bent nálam és játszottunk. Eltört a kezem.
  - Nem semmi. Attól még elmész ma este a randira?
  - Igen. Képzeld, annyira aranyos volt, hallottam a gondolatait.
  - Van még órátok?
  - Igen, még kettő. Nekem és Emmettnek történelem, Jazznek és Edwardnak pedig TD-je lesz.
  - TD?
  - Tánc és dráma.
  - Véletlenül nincs itt az oktató?
   Alice egy magas kopaszodó férfira mutatott, én pedig koncentrálni kezdtem, a férfi pedig elővett egy tollat és a nála lévő papírlapon átjavított valamit. Odament a faliújsághoz és kitűzte. Annyira figyeltem, hogy Alice megbökött.
  - Aúú!!!
  - Képzeld, felírtam a neved a Rómeó és Júliában szerepelni akarók közé.
  - Ugye, nem? - kérdeztem és reméltem, hogy csak viccel.
  - De igen. - nevetett rám. - Méghozzá Júlia szerepére.
   Meg sem tudtam szólalni. Köhintések hallatszódtak.

  - Kedves diákok! Kiraktam a faliújságra a Rómeó és Júlia szereposztását. Mivel nem tolongtatok a szerepekért ezért érdekes szereposztás alakult ki. A próbák egy hét múlva kezdődnek. Tehát a főszereplők:    Júlia -Elena Cullen
Rómeó - Emmett Cullen
Paris - Edward Cullen.
   A többit már nem hallgattam végig, hanem kirohantam a kocsihoz. Esme már ott várt.
  - Valami baj van? - kérdezte már a kocsiban.
  - Igen. Én leszek Júlia.
  - Dehát ez remek!
  - Nem, nem az. Ki akartam tolni Emmettel, hogy neki kell Rómeót játszania.
  - Értem.
   Ezután a maradék utat már csendben tettük meg, ám amikor hazaértünk és kiszálltunk megkérdeztem:
  - Nem baj, ha ebéd előtt még elmegyek sétálni?
  - Nem, de vigyázz magadra.
  - Oké!

   Elindultam, nem is figyeltem merre és a lábam elé sem néztem.. Ebből következően, egy pocsolya szélénél megbotlottam és egyenesen felé estem. Hirtelen valaki elkapott. Nem láttam még, de a kórházban éreztem az illatát.
  - Köszönöm, Jacob!
  - Szívesen. Bella mellet kezdek belejönni.
  - Ugye nem léptem át a határt?
  - Nem, nyugi. Láttam, hogy megbotlasz és gondoltam, hogy nem örülnél, ha elesnél törött kézzel.
  - Van benne valami.
  - Te ugye Elena vagy? Nem is rossz az illatod.
  - Igen, és köszi. Szerintem ti se vagytok büdösek.
  - Kérdezhetek valamit?
  - Persze.
  - Igaz az, amit Bella hallott az egyik vérszívótól? Hogy neked Emilyék jelentették az igazi családot?
  - Ezt meg fogja bánni Edward! Igen, amúgy igaz.
  - És tényleg emberi ételeket eszel?
  - Igen, de lassan haza kell mennem, mert Esme készíti az ebédemet.
   Miután elindultam, még utána szóltam.
  - Jacob, te nem jártál erre, oké?
   Immár farkasként bólintott, én pedig vidáman sétáltam haza.


Ha elolvastátok, írnátok véleményt? Köszi!

Az ébredés fáj? - 17. fejezet

Sziasztok! Hoztam egy újabb fejezetet és remélem elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást!

          Don szemszöge


   Itt vagyok Lenánál és a látogatási idő végére hivatkozva hazaküldtem őket. Furcsa, de mintha Carlisle fiai, Emmett és Edward azt hiszem, nagyon furcsán méregettek. Lehet, hogy tetszik nekik a mostoha húguk?
  - Hogy van, Lena?
  - Remekül, köszönöm.
  - Ha már holnap hazaengedjük és nem tartja túl korainak, akkor eljönne velem holnap este vacsorázni Port Angelesbe?
   Egész nap azon gondolkodtam, hogyan hívjam el, erre csak ennyit tudok összehozni. Szánalmas! Csak mondj igent, kérlek! Valamiért elmosolyodott. Milyen szép így! Mindig mosolyognia kellene.
  - Szívesen. - mondta és a mosolyával elkápráztatott.
  - Rendben, akkor este hétre önért megyek, ha megfelel.
  - Persze.
  - Most pedig aludjon ... vagyis még korán van, de pihenjen.
   Elindultam kifelé. Megint sikerült beégetnem magam, de legalább IGEN-t mondott!
   Egész este izgatott voltam, még jó, hogy nyugis éjszakánk volt. Másnap reggel Carlisle jött váltani.
  - Jó reggelt, Don!
  - Neked is, Carlisle! Elkészítettem a lányod zárójelentését. Tíz után hazavihetitek. Képzeld, igent mondott. Ma hétre megyek érte.
  - Rendben. Történt este valami?
  - Nem , minden nyugis volt.
   Még véletlenül se mondom el neki, hogy miután Lena elaludt, egész éjszaka az ágya mellett ültem.
  - Akkor én megyek is. Hello!
  - Viszlát, Don!

   Carlisle szemszöge

   Még nem láttam soha ennyire izgatottnak Dont. Miután elment gyorsan felhívtam Esmét.
  - Halló!
  - Szia, kedvesem!
  - Carlisle, valami baj van?
  - Nem, csak Lena hazamehet. Szerintem használta a képességét Donon. El tudnál jönni érte?
  - Persze. Szia!
  - Szia!

   Letettem és elkezdtem végiglátogatni a betegeket. Amikor végeztem, készültem bemenni az irodámba vérfarkas szagot éreztem. Megláttam Bellát, Samet egy indián nőt és két indián fiút.
  - Szia, Carlisle! - köszönt Bella.
  - Dr. Cullen! - mondták és biccentettek a többiek.
  - Carlisle, Lenát szeretnénk meglátogatni.
  - Persze, gyertek utánam, de egyszerre csak ketten mehettek be hozzá.
   Odakísértem őket, majd mentem a dolgomra.

        Lena szemszöge

   Hirtelen furcsa illatot éreztem és láttam belépni Emilyt és Bellát.
  - Sziasztok! - mosolyogtam.
  - Szia, Lena! Hogy vagy? - kérdezte Emily.
  - Jól, köszönöm. Hogy-hogy eljöttetek?
  - Annyira szomorú vagyok, hogy nem lakhatsz nálunk. Hiányzol és látni akartalak.
  - A tanács ideengedett titeket?
  - Nem, de közöltem Sammel, hogy el akarok jönni hozzád és vagy elkísér, vagy egyedül jövök.
  - Még jó, hogy nem később jöttetek, mert ma hazamehetek
  - Lena, tényleg félvámpír vagy? - kérdezte Bella.
  - Igen. Carlisle az apám.
  - Tényleg?
  - Igen. Képzeljétek, ma este randizok.
  - Kivel? Emmettel, vagy Edwarddal? - kérdezte Bella.
  - Egyikükkel sem, hanem Carlisle kollégájával. Huszonöt éves és nagyon aranyos.
   Ekkor meghallottam Bella gondolatait és válaszoltam rájuk.
  - Nincs igazad Bella! Én nem játszom sem Emmettel, sem Edwarddal. Ha elhívtak volna, vagy adtak volna valami jelet én sem így teszek, de ők csak egymást hergelik. Don pedig elhívott.
  - Tehát ez a Don nem is tetszik?
  - Ezt nem mondtam. Helyes és kedves, és ha nem lennék oda másért, bele tudnék szeretni.
  - Értem. Egyébként te hallod a gondolataim?
  - Ige, de ne aggódj, ritkán hallgatózok.

   Ekkor kintről beszólt Sam.
  - Lányok, mi is beszeretnénk menni.
  - Oké, sietünk. - mondta Emily.
  - Akkor mi most búcsúzunk. Majd elfelejtettem! Hoztam neked almás rétest.
  - Köszönöm szépen.
  - Ne köszönd. Szia! - mondták és kimentek.
    Amint kijöttek bejött Sam és Paul.
  - Szia, Lena! - mondták, majd Sam szólalt meg.
  - Paul mondani szeretne neked valamit.
  - Hallgatom.
  - Tudod, Lena egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből, én ...
  - Paul, figyelj rám! Azt akarom, hogy felejts el. Csak barátként tekints rám Rendben?
  - Igen. Szia! - intett és kiment.
  - Lena, mit csináltál vele?
  - Tudom befolyásolni az embereket és így tűnt a leghelyesebbnek. Mi már két külön világ lettünk és nem akarom, hogy fájjon neki. Hiányoztok!
  - Te is nekünk. Főleg a palacsintád.
  - Te!!! - kiáltottam és megpróbáltam elkapni, de egy hatalmasat estem és valami roppant a karomban.
  - Sam, légyszi szólj Carlisle-nak. És bár nem jött be, üdvözlöm Jacobot.

   Villámgyorsan eltűnt, majd Carlisle -lal tért vissza, ő pedig kiküldte.
  - Mi történt, kicsim?
    Megmutattam neki a bal kezem. Megvizsgálta és nem bírta ki mosolygás nélkül.
  - Eltört, de gondolom te is tudod. Szólok az egyik nővérnek, hogy hozzon ki a kezelőbe és begipszelem.
   Ekkor lépett be Esme.
  - Sziasztok! Jöttem Lenáért.
  - Várnod kell, mert Lena eltörte a kezét.
  - Hogyan?
  - Játszottam Sammel és ráestem a kezemre.
  - Oh, Lena! - sóhajtott fel aggódva Esme.
  - Nyugalom, Esme, nincs komoly baja. Úgy egy óra múlva mehettek. mondta Carlisle.