Az ébredés fáj? - 30. fejezet

Itt a friss. Jó olvasást!

   Feszülten vártam, hogy a teszten hány csík jelenik meg. Mikor megjelent a második csík is hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy boldog legyek vagy szomorú. Bármi történjék is ez a gyermek mind a Culleneknek, mind a farkasoknak elhoz egy új világot, míg engem börtönbe zár.
 
    Aznap este vacsoránál:
  - Jacob, holnap elmegyek Carlislehoz.
  - Miért?
  - Mert a teszt szerint terhes vagyok.
  - Ez csodás! - kiáltott fel és átölelt.
  - Igen az. - mondtam, de folyton emlékeztetnem kellett magam arra, hogy ez a baba nem tehet semmiről.
   Miután lefeküdtünk sokáig simogatott és beszélgetett a hasammal.
  - Legyél jó és ne gyötörd meg a mamit. - mindennek ellenére ezen mosolyognom kellett, hosszú idő óta most először.

   Másnap telefonáltam Carlislenak, hogy meg kellene vizsgáljon. Estére beszéltük meg, hogy átmegyek. A vizsgálatok után immár teljesen biztossá vált, hogy babát várok.
  - Gratulálok, kislányom.
  - Köszönöm, de nem vagyok a lányod. Gondolod, hogy normális terhesség lesz? - láttam az arcán végigsuhanó fájdalmat, de nem hatott meg.
  - Igen, vagyis nem igazán tudom. Ezeket a vitaminokat kellene szedned és örülnék, ha hetente egyszer eljönnél, hogy megvizsgálhassalak.
  - Rendben. Viszlát. - nem pazaroltam időt többre, túlságosan is fájt.

   A következő hónapok alatt ha nem is boldogan, de izgatottan figyeltem a testem apró változásait. Miután pedig először megmozdult akkor tudatosult bennem igazán, hogy egy picike ember növekszik benne. Megvolt a saját zenei izlése, hogy miket szeretett és miket nem. Jacob tökéletesen viselkedett, ha megkívántam valamit azonnal megszerezte, még ha hajnali egykor kívántam meg a meggyfagyit spenóttal.
   Szerencsére a szülés gyorsan lefolyt és életet adtam egy fekete hajú, kék szemű kisfiúnak, aki az Anthony Jacob nevet kapta.
   Egy héttel a szülés után felhívtam dr. Hughes-t, hogy a vagyonom kezelését átveszem. Meglepte, de azonnal elintézett nekem mindent.
   Első utam a gyógyszertárba vezetett és beszereztem mindent ami a babának a következő hétre kellett, majd mikor hazamentem elhoztam Antit Emilytől játszottam vele. A baba elalvása után leültem az ebédlőasztalhoz és levélírásba fogtam. Mire befejeztem Anthony is felébredt, pelust cseréltünk és ettünk, majd felöltöztettem és elindultunk a Cullen-házba.
   Amikor odaértem becsengettem és Esme nyitott ajtót.
  - Szia, Lena! - köszönt nagy mosollyal, amit nem viszonoztam.
  - Szia, Esme! Elhoztam Anthonyt, hogy ti is megismerhessétek, hisz eddig csak Carlisle látta.
   Mire leültünk Alice is előkerült.
  - Istenem, de gyönyörű! - kiáltott fel, mikor meglátta Anthonyt.
  - Igen. Anthony, bemutatom neked Esme nagyit és Alice nénit. - az én kicsi fiam pedig boldogan kalimpált.
   Nem sokkal később a többiek is hazaértek. Magamhoz öleltem Anthonyt és a fiúkhoz vittem, közben Jasper önuralmát erősítettem.
  - Sziasztok! - integettem a pici kezecskéivel. - Nézd Anthony, ők itt Carlisle nagypapi, Edward, Jasper és Emmett bácsi.
   Anthony azonnal Emmett felé nyújtogatta a kezeit.
  - Emmett, Anthony hozzád akar menni, megfogod?
  - Megfoghatom? - kérdezte a nagy medve megilletődve.
  - Ki vagyok én, hogy gátoljam Anthonyt? - kérdeztem nevetve és segítettem neki megfogni. Olyan óvatosan tartotta, amit ki sem néztem volna belőle.
   Azt hiszem most valami igazán megmozdult bennem. Ahogy Emmettet néztem, olyat éreztem, amit régen. Vonzódást, igazi szívből jövő vonzódást és ráébredtem arra, hogy Edward iránt amit éreztem nem volt más, mint egy pillangószárnycsapása keltette lég. Most Emmett tornádót kavart bennem. Eltöltött a félelem és az öröm

Ő Anthony Jacob Black

.