Az ébredés fáj? - 21. fejezet

   Sziasztok!!!
Mivel lassan elérjük az 5000-res látogatottságot, ezért hálából gyors voltam a kövivel.
Köszönöm!
Jó olvasást!

   Gyorsan a kórházhoz hajtottam. Amikor kiszálltam meghegyeztem magamban, hogy utálom a macskaköves járdákat, itt pedig az vezetett a bejárathoz. Bent, az ambulancián még mindig rengetegen voltak. Elindultam Don irodája felé, amikor egy nő sikolya hallatszott, aki egy egy egészen elkékült kislányt tartott a karjaiban. Azonnal odarohantam és a nő elmondta, hogy a kicsi lenyelt egy játékot. Gyorsan alkalmaztam a Heimlich - manővert és a játék ki is jött, de a kicsi szíve leállt. Gyorsan elkezdtem az újraélesztést, mire úgy fél perc múlva megjelent Carlisle és Don, a kislány már lélegzett. Amikor hordágyra rakták leültem és elkezdtem remegni. Carlilse visszajött és gyorsan bevitt az egyik vizsgálóba.
  - Lena, jól vagy? - kérdezte aggódva.
  - Azt hiszem. Ohhh ... annyira megijedtem! - mondtam és zokogni kezdtem.
  - Nyugodj meg, már nem lesz semmi baj. Don éppen vizsgálja a kislányt. Honnan tudtad, hogy mit kell tenned?
  - Nem csak az önuralmad, hanem a tudásod is lemásoltam. Hogy bírod ezt? Mi lett volna, ha a kezeim közt hal meg?
  - Gyorsan reagáltál, és ha mégis meghalt volna, te mindent megtettél.
   Ekkor belépett Don.
  - Helló! Szia, Lena! - odajött hozzám, szorosan magához ölelt és így vette észre, hogy remegek.
  - Megijedtél? Nyugodj meg, Arina, a kislány akit megmentettél jól van. Carlisle, nem kellene nyugtatót adni neki?
  - Igen, már hozom is. - és előkészített egy fecskendőt és a vállamba szúrta. - Don, leadom a műszakod, cserébe hazavinnéd Lenát?
  - Persze.
  - Lena, kérlek add oda Donnak a kocsikulcsot, te így nem vezethetsz.
  - Rendben. - mondtam és továbbra is Donhoz bújva indultunk el a kocsihoz.

   A kocsiban.
  - Lena, mi lenne, ha hozzám vinnélek? Az sokkal közelebb van.
  - Rendben. Nagyon fáradt vagyok. - mondtam és már aludtam is.
  
   Amikor felébredtem a saját szobámba voltam és pár perc múlva kopogott valaki. Jasper volt az.
  - Szia! Jobban vagy már?
  - Igen. Hogy kerültem haza?
  - Elaludtál a kocsiban és dr. Carlton úgy gondolta, hogy mégis az lesz a legjobb, ha hazahoz.
  - Értem. - mondtam és ekkor robbant be a szobámba Alice.
  - Végre felébredtél. Fél négy van és készülődnünk kell.
  - Már fél négy van? A bál napján? Egy napot aludtam?
  - Igen, de most irány tusolni. Jasper, menj öltözni és ügyelj kérlek Emmettre, hogy most ne tegyen tönkre semmit.
   Jasper kiment, én pedig öt perc alatt végeztem a füriben. Mire a szobába léptem Alice sminkje és frizurája már kész volt. Az enyém miért telik neki mindig órákba? Csak költői kérdés.
  - Mindjárt elkezdem, de előtte menj le enni. - mondta nagy kegyesen. Hihetetlen egy vámpír.
   Gyorsan felvettem egy pólót és egy nadrágot. Az illatokat követve eljutottam a konyhába. Esme kitett magáért, mint mindig most is istenit főzött. Miután befejeztem rohantam fel Alice-hez.
   Alice túlszárnyalta önmagát, mintha egyenesen ilyen ruhába születtem volna és még levegőhöz is sikerült jutnom. Ő elképesztően szép volt, amikor Jasper meglátta tátva maradt a szája.
  - Gyönyörű vagy, Alice!
   Hálából egy elég szenvedélyes csókot váltottak. Amit Emmett nem hagyhatott szó nélkül.
  - Hé!!! Menjetek szobára! Lena, annyira ronda vagy, hogy le se akarsz jönni?
   Elindultam le és amikor Emmett és Ed megláttak elállt a szavuk. Pontosan fél hatkor csengettek, de még mielőtt ajtót nyitottam volna Alice rám rakta az álarcot. Az ajtóban Don szóhoz sem jutott.
  - Szia! Gyere be! - mondtam és kézen fogtam.
  - Gyönyörű vagy. - mondta és megcsókolt, Emmett pedig köhintett egyet.
   Don előhúzott egy dobozt a zsebéből.
  - Hoztam neked valamit. Az üknagymamámé volt. remélem tetszik.
   Alice felsikkantott halkan, én pedig kinyitottam a dobozt. Egy egyszerű lánc volt benne egy medállal, amely közepén egy nagyobb rózsaszín gyémántot több kisebb gyémánt fog közre.
  - Ezt nem fogadhatom el. - mondtam.
  - Dehogynem. - mondta tőle távolálló határozott hangon. - Felcsatolhatom?
  - Igen, köszönöm.
   Ekkor Carlisle szólalt meg.
  - Gyerekek, indulnotok kell! - mondta.
   Mi mentünk ki legelöl, így nem láthattuk a két fiú nem túl barátságos arcát.

Így képzelem Don ajándékát.

Lena ruhája