Az ébredés fáj? - 20. fejezet

   Sziasztok! Itt a friss. Jó olvasást!!!

      Másfél hónap múlva


  - Lena!
  - Igen, Ben?
  - Mint tudod, holnap lesz a Halloween-bál, és csak azt szeretném megkérdezni, hogy lenne-e kedved velem jönni?
  - Bocsi, de a barátommal megyek. Miért nem Angelát hívtad el, örülne neki.
  - Aha, az a titokzatos barát ...
  - Tudod, nem érdekel, hogy mit hiszel, de mivel az órának vége én megyek. Szia!
   Alice-ék a kocsinál vártak.
  - Köszi, hogy megvártatok.
  - Ez csak természetes. - mondta Jasper és a többiek is rábólintottak. - Gyere, induljunk.
  - Oké.
 
   Otthon Esme ebéddel várt.
  - Sziasztok! Pakoljatok le. Lena, gyere ebédelni.
  - Oké!
   Miután ettem.
  - Esme, mész ma valahova?
  - Nem, miért?
  - Mert gyakoroltuk annyit a vezetést Alice-szel és Edwarddal, hogy el merjek indulni egyedül és szeretném elkérni a kocsid.
  - Persze, vidd csak. A kulcs a garázsban. Megkérdezhetem, hogy hova mész?
  - A kórházba Donért, szervizben van a kocsija.
  - Úgy látom, hogy jól megvagytok.
  - Igen, nagyon kedvelem. Holnap ő kísér el a bálba. Tényleg, megérkeztek a ruhák?
  - Igen, gyönyörűek. Gondolom a zöld a tiéd.
  - Nem, a rózsaszín az enyém.
  - Átöltözöl mielőtt elmész?
  - Igen, de előtte letusolok.
  - Rendben, menj csak.
  - Oké. Alice! - kiáltottam izgága húgom után.
  - Igen, Lena?
  - Eszedbe se jusson piszkálni a gardróbomat!
  - Oh, a francba!!!
  - Alice! - kiáltottam és rohantam fel a lépcsőn.
   A kis koboldszerű energiabomba a gardróbom ajtajában állt és mellette egy hatalmas kupac ruha. Az én ruháim!!!
  - Ugye, azok nem az én ruháim? - kérdeztem szinte morogva.
  - De Lena!!! Már mindegyik volt rajtad! - közölte felháborodva.
  - Nem érdekel Alice!!! Kérlek, ne piszkáld a ruháimat. Ha most békén hagyod őket, ígérem, hogy egy hónap múlva, vagyis december elején közösen selejtezünk és vásárolunk. Rendben?
  - Igen. - mondta duzzogva.
  - Ha mindenképpen gardróbot akarsz rendezni, láttam, hogy Emmett ingei közül sok tönkre ment.
  - Miii!? Egy hónapja vettem neki negyven inget. Mennyit tett tönkre?
  - Legalább a felét.
  - Megyek és helyrerakom azt a mamlaszt.
   Miután elment bemenetem a fürdőszobába és miközben tusoltam, azt hallgattam, hogy Alice Emmettet osztja. Észre se vettem, hogy Edward bejött a fürdőbe. Tátott szájjal bámultunk egymásra és gyorsan kivette a fülhallgatót a füléből. Én full piros arccal próbáltam elérni a törölközőt és takarni magam. Ő csak bámult, én pedig magamhoz tértem annyira, hogy rákiabáljak.
  - Nem mennél ki?
  - De, persze. - dadogta és kiment.
   Én is gyorsan elhagytam a fürit és felöltöztem. Esme jött be a szobámba.
  - Lena, megkérhetlek valamire?
  - Persze, mi lenne az?
  - El tudnád vinni Edwardot az új autószalonba? Carlisle majd hazahozza, vagy hazafut.
  - Oké.
  - Mikor indulsz?
  - Mindjárt, csak nem találom a kabátom. Na, mindegy, elviszem Alice-ét.
   Ekkor leszólt.
  - Oké. A fekete kabátomat vidd és egy esernyőt!
  - Jó, köszi.
    A nappaliban felvettem a csizmám és a kabátom. Amint rajtam voltak Edward egyből nyitotta nakam az ajtót.
   - Sziasztok! - mondtuk.
   Egész úton nem szóltunk egymáshoz, de hallottam Ed gondolatait, hogy:
,, - Kérdezd meg! Kérdezd már meg! Ne légy gyáva!"
   Amikor odaértünk, megkérdeztem.
  - Mit akarsz kérdezni?
  - Csak azt, hogy ..., mit szeretnél karácsonyra?
   Gondolatban pedig : ,, eljönnél velem Seatle-be vacsorázni?"
  - Ed, ez nem lenne helyes.
  - Értem. - mondta és pár pillanat múlva megérkeztünk.
  - Szia! - mondtam, ő pedig kiszállt és szó nélkül elment.
 
       
     Örülnék egy-két megjegyzésnek:)