Az ébredés fáj? - 23. fejezet

   Sziasztok!
Le sem tudom írni, hogy mennyire jólesnek a kommentek, a látogatók és a rendszeres olvasók. Itt a friss és ha minden jól alakul, még ma jön az utolsó fejezet, amiben Don benne van. Be kell vallanom, hogy szerettem írni a karakterét. Remélem ti sem utáltátok.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea


   Elindultunk, de ők csendben voltak.
  - Tehát?
  - Na jó, kezdem én. - mondta Jasper. - Don nagyon szerelmes beléd, de szomorú is és titkol előled valamit.
  - Ed? - néztem a másik fiúra.
  - A gondolatai is megerősítik azt, amit Jasper mondott, a különbség annyi, hogy én tudom, mit titkol. Nagyon beteg, haldoklik. Korán elvesztette a szüleit, nincsenek rokonai és elsőlátásra beléd szeretett. Ajándéknak tekint téged, aki megszépíti neki a véget. Már belenyugodott, hogy meghal.
   Már zokogtam, de Edward folytatta.
  - Az jár a fejében, hogy megmerjen-e kérni téged, hogy legyél a felesége. Már kevesebb, mint egy éve van hátra.
   Ekkor Jazz szólalt meg.
  - Edward, hagyd abba! Nézz már rá Lenára!
  - Ő akarta tudni. - jelentette ki érzelem mentesen.
  - Igaza van Jasper, én akartam tudni és bármit megteszek, hogy boldog legyen. Bármit.
   Hazaérve egyből Carlisle-t kerestem.
  - Carlisle! - szóltam neki sírva.
  - Igen, mi a baj?
  - Beszélnünk kell.
   A dolgozószobájába mentünk.
  - Carlisle, igaz, hogy Don haldoklik?
  - Igen.
  - Tehát igazat mondott Ed.
   Kimentem a dolgozószobából, felmentem a szobámba, átöltöztem, majd elmentem Donhoz. Meglepődött, amikor meglátott az ajtóban.
  - Szia, Lena! Valami baj van?
  - Bemehetnék? Hideg van.
  - Persze, gyere.
   Bent leültünk és a szemébenéztem. Tudtam, hogy mit fogok tenni és mondani.
  - Don, be kell valljak valamit.
  - Történt valami? - kérdezte és megsimogatta az arcom.
  - Semmi. - mondtam és próbáltam mosolyogni. - Csak szeretlek.
   Csak nézett rám. Nem kellett gondlatolvasónak lennem ahhoz, hogy tudjam mennyire megleptem. Pár pillanattal később magához húzott és megcsókolt.
  - Én is téged! Nagyon.
   Hozzábújtam és élveztem a belőle áradó örömteli nyugalmat, majd megszólalt.
  - Lena, mondanom kell valamit. Haldoklom, már alig van időm, de azt szeretném, ha azt a keveset velem töltenéd. Szeretném, ha a menyasszonyom lennél.
  - Igen.
   Elővett a kabátzsebéből egy ékszeres dobozt , letérdelt előttem és kinyitotta. Egy szép smaragd gyűrű volt benne és ő finoman az ujjamra húzta. Az arca közelített az enyémhez, behunytam a szemem, s amikor megcsókolt furcsa nyugalom szállt meg.
   Az egész éjszakát úgy töltöttük, hogy ő a fotelben ült, én pedig az ölébe hajtottam a fejem. Már biztos voltam abban, hogy meg akarom szépíteni neki, ami még hátra van.
   Másnap, ahogy hazamentem megkértem Carlisle-t, hogy intézze el a magántanulói jogviszonyom. Minden percet, amit lehetett, Donnal akartam tölteni.

A Dontól kapott gyűrű