Az ébredés fáj? - 17. fejezet

Sziasztok! Hoztam egy újabb fejezetet és remélem elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást!

          Don szemszöge


   Itt vagyok Lenánál és a látogatási idő végére hivatkozva hazaküldtem őket. Furcsa, de mintha Carlisle fiai, Emmett és Edward azt hiszem, nagyon furcsán méregettek. Lehet, hogy tetszik nekik a mostoha húguk?
  - Hogy van, Lena?
  - Remekül, köszönöm.
  - Ha már holnap hazaengedjük és nem tartja túl korainak, akkor eljönne velem holnap este vacsorázni Port Angelesbe?
   Egész nap azon gondolkodtam, hogyan hívjam el, erre csak ennyit tudok összehozni. Szánalmas! Csak mondj igent, kérlek! Valamiért elmosolyodott. Milyen szép így! Mindig mosolyognia kellene.
  - Szívesen. - mondta és a mosolyával elkápráztatott.
  - Rendben, akkor este hétre önért megyek, ha megfelel.
  - Persze.
  - Most pedig aludjon ... vagyis még korán van, de pihenjen.
   Elindultam kifelé. Megint sikerült beégetnem magam, de legalább IGEN-t mondott!
   Egész este izgatott voltam, még jó, hogy nyugis éjszakánk volt. Másnap reggel Carlisle jött váltani.
  - Jó reggelt, Don!
  - Neked is, Carlisle! Elkészítettem a lányod zárójelentését. Tíz után hazavihetitek. Képzeld, igent mondott. Ma hétre megyek érte.
  - Rendben. Történt este valami?
  - Nem , minden nyugis volt.
   Még véletlenül se mondom el neki, hogy miután Lena elaludt, egész éjszaka az ágya mellett ültem.
  - Akkor én megyek is. Hello!
  - Viszlát, Don!

   Carlisle szemszöge

   Még nem láttam soha ennyire izgatottnak Dont. Miután elment gyorsan felhívtam Esmét.
  - Halló!
  - Szia, kedvesem!
  - Carlisle, valami baj van?
  - Nem, csak Lena hazamehet. Szerintem használta a képességét Donon. El tudnál jönni érte?
  - Persze. Szia!
  - Szia!

   Letettem és elkezdtem végiglátogatni a betegeket. Amikor végeztem, készültem bemenni az irodámba vérfarkas szagot éreztem. Megláttam Bellát, Samet egy indián nőt és két indián fiút.
  - Szia, Carlisle! - köszönt Bella.
  - Dr. Cullen! - mondták és biccentettek a többiek.
  - Carlisle, Lenát szeretnénk meglátogatni.
  - Persze, gyertek utánam, de egyszerre csak ketten mehettek be hozzá.
   Odakísértem őket, majd mentem a dolgomra.

        Lena szemszöge

   Hirtelen furcsa illatot éreztem és láttam belépni Emilyt és Bellát.
  - Sziasztok! - mosolyogtam.
  - Szia, Lena! Hogy vagy? - kérdezte Emily.
  - Jól, köszönöm. Hogy-hogy eljöttetek?
  - Annyira szomorú vagyok, hogy nem lakhatsz nálunk. Hiányzol és látni akartalak.
  - A tanács ideengedett titeket?
  - Nem, de közöltem Sammel, hogy el akarok jönni hozzád és vagy elkísér, vagy egyedül jövök.
  - Még jó, hogy nem később jöttetek, mert ma hazamehetek
  - Lena, tényleg félvámpír vagy? - kérdezte Bella.
  - Igen. Carlisle az apám.
  - Tényleg?
  - Igen. Képzeljétek, ma este randizok.
  - Kivel? Emmettel, vagy Edwarddal? - kérdezte Bella.
  - Egyikükkel sem, hanem Carlisle kollégájával. Huszonöt éves és nagyon aranyos.
   Ekkor meghallottam Bella gondolatait és válaszoltam rájuk.
  - Nincs igazad Bella! Én nem játszom sem Emmettel, sem Edwarddal. Ha elhívtak volna, vagy adtak volna valami jelet én sem így teszek, de ők csak egymást hergelik. Don pedig elhívott.
  - Tehát ez a Don nem is tetszik?
  - Ezt nem mondtam. Helyes és kedves, és ha nem lennék oda másért, bele tudnék szeretni.
  - Értem. Egyébként te hallod a gondolataim?
  - Ige, de ne aggódj, ritkán hallgatózok.

   Ekkor kintről beszólt Sam.
  - Lányok, mi is beszeretnénk menni.
  - Oké, sietünk. - mondta Emily.
  - Akkor mi most búcsúzunk. Majd elfelejtettem! Hoztam neked almás rétest.
  - Köszönöm szépen.
  - Ne köszönd. Szia! - mondták és kimentek.
    Amint kijöttek bejött Sam és Paul.
  - Szia, Lena! - mondták, majd Sam szólalt meg.
  - Paul mondani szeretne neked valamit.
  - Hallgatom.
  - Tudod, Lena egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből, én ...
  - Paul, figyelj rám! Azt akarom, hogy felejts el. Csak barátként tekints rám Rendben?
  - Igen. Szia! - intett és kiment.
  - Lena, mit csináltál vele?
  - Tudom befolyásolni az embereket és így tűnt a leghelyesebbnek. Mi már két külön világ lettünk és nem akarom, hogy fájjon neki. Hiányoztok!
  - Te is nekünk. Főleg a palacsintád.
  - Te!!! - kiáltottam és megpróbáltam elkapni, de egy hatalmasat estem és valami roppant a karomban.
  - Sam, légyszi szólj Carlisle-nak. És bár nem jött be, üdvözlöm Jacobot.

   Villámgyorsan eltűnt, majd Carlisle -lal tért vissza, ő pedig kiküldte.
  - Mi történt, kicsim?
    Megmutattam neki a bal kezem. Megvizsgálta és nem bírta ki mosolygás nélkül.
  - Eltört, de gondolom te is tudod. Szólok az egyik nővérnek, hogy hozzon ki a kezelőbe és begipszelem.
   Ekkor lépett be Esme.
  - Sziasztok! Jöttem Lenáért.
  - Várnod kell, mert Lena eltörte a kezét.
  - Hogyan?
  - Játszottam Sammel és ráestem a kezemre.
  - Oh, Lena! - sóhajtott fel aggódva Esme.
  - Nyugalom, Esme, nincs komoly baja. Úgy egy óra múlva mehettek. mondta Carlisle.