Az ébredés fáj? - 28. fejezet + díj

Sziasztok!
Újra csak bocsi. Szétestem. A húgom kismama és elméletileg két hét van még a szülésig, de senki sem hiszi, hogy kitart addig. Asztmás és aggódunk érte.
Köszönöm az újabb díjat és remélem nem haragszotok rám nagyon.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

Köszönet érte demonnak és Stabbynak.
Én ezt a díjat egyszer már tovább küldtem.
Még egyszer köszönöm.

Itt a fejezet:D

   Amikor Emilyék házához értem kopogtam és a kopogásra azonnal ajtót nyitottak.
   - Emily, befogadnátok újra? - kérdeztem sírva, ő pedig válasz helyet csak átölelt és a régi szobámba kísért.
   Másnap reggel miután felébredtem Sam mondta, hogy Billy Black látni akar és reggeli után oda is kísért. Amikor odaértünk Billy szívélyes mosollyal üdvözölt.
  - Szia Elena!
  - Mr. Black.-mondtam és biccentettem. Valamiért nem voltam udvarias hangulatban.
  - Csak Billy bácsi. Kérlek, ülj le.
  - Rendben.
  - Az esküvőről kell beszélnünk.
   Erre a mondatra már fel is álltam.
  - Billy bácsi, én nem vagyok hajlandó semmiféle módon segédkezni ebben. Intézzék, ahogy akarják, engem nem érdekel. - mondtam és indultam kifelé.
  - Várj, Elena! - kiáltott utánam, de oda sem figyeltem.
   A lelkemre iszonyatos súllyal nehezedett a csalódás. Nem akartam mást, csak elmenekülni, de a kötelességtudatom nem engedte. nem bomolhat fel miattam a szerződés.
    Miközben az erdőben bolyongtam egy ismeretlen illatot éreztem, egy vámpírét. Pár pillanattal később, már előttem állt. Közben jött egy látomásom arról, hogy bántani akarja Bellát. Nem hagyhattam.
  - Ki vagy? - kérdeztem.
  - A nevem Laurent. És te, bátor kislány?
  - Elena. Nem szeretnélek elkeseríteni, de nem hagyom, hogy bántsd Bellát.
  - Honnan tudod, hogy ez a célom?
  - Meg vannak a forrásaim. - mosolyogtam gúnyosan.
  - Tényleg? Szeretnél te lenni az étlapon? Nekem megfelel. - mondta és támadni próbált.
   Semmi esélye sem volt. Elkaptam a jobb kezét és kirántottam a testéből, majd a hátára ugrottam és gyorsan le is szedtem a fejét. Máglyát raktam és elégettem. Amikor a füst már magasan szállt megjelentek a Cullenek és a Falka.
  - Mi történt? - kérdezte Carlisle idegesen.
  - Csak belebotlottam egy vámpírba, aki azt hitte én leszek feltálalva neki. Tévedett. Egyébként Laurent volt az.
   Meglepetten, elhűlve néztek rám. Nem foglalkoztam igazán velük. Edward gyorsaságát bevetve ott hagytam őket és elindultam, hogy levezessem a feszültséget. Azt is tudtam, hogy kin akarom. Victoriát akartam és addig megyek, amíg el nem kapom.