Oldalak

2011. július 14., csütörtök

Az ébredés fáj? - 37. fejezet + Epilógus

   Sziasztok!
Tudom, hogy sokáig elmaradtam, de milliószor írtam át a fejezetet. Most azonban készen van. Ezzel a fejetettel lezárul ,,Az ébredés fáj?" című művem. Minden vég egy új kezdetet tartogat és ez most sincs másként. Az együtt folytatott ,,Hosszú út"-unk következő állomása a ,,Voroncevek hercegnője" lesz.
Köszönöm a kitartásotokat és a kritikáitok. Mindkettő simogatta  a lelkemet és biztat arra, hogy érdemes megosztanom és ne dugjam az írásaimat a fiókjaim mélyére.
Üdv mindenkinek: Dreamea


     Lena - Viola szemszöge

   Én ezt nem értem. Mintha minden egyes szóval közelebb kerülnének hozzám, de mégis félek tőlük. Hirtelen egy kép jelent meg előttem: Emmettet láttam egy törölközőben és nagyon tetszett nekem. Utána sorban jöttek vissza az emlékképek  Samék, Donald, a kicsi Anthony és a család árulása. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi tévő legyek. Csak Alice és Emmett álltak ki mellettem, a többiek eldobtak. Azonban én mennyivel nevezhetem magam jobbnak, hiszen eldobtam a fiamat. Nem, nem vagyok jobb náluk.
   Legalább annyiból nyugodt lehet a lelkem, hogy Bella sajátjaként szereti és neveli a fiamat. Nem vehetem el tőlük, hiszen én jóformán lemondtam róla, amikor elmenekültem.
   Az első legértelmesebb gondolatom az, hogy meg kell maradnom Violának. A Lena nevű lányt el kell temetni. Mindenkinek csak fájdalmat okozna az, ha visszatérne.
   Észre sem vettem, hogy csak négyen maradtak a nappaliban rajtam kívül. Esme, Alice, Emmett és Carlisle furcsán néztek rám, talán azért, mert az arcomon végigvonultak az érzelmek.
   Nagy lélegzetet vettem és megszólaltam:
- Eszembe jutott. Tudom, hogy kik vagytok, és azt is, hogy tényleg én voltam az a Lena, akivel azonosítottatok. Azonban az a lány meghalt a lelkében, amikor elárultátok. Ha elfogadnátok és befogadnátok engem Violaként, akkor szeretnék ismét közétek tartozni, de azt meg kell értenetek, hogy jobb, ha sem Anthony, sem Bella és Jacob nem tudják meg az igazat. Családdá váltak, és én bár nem lesz könnyű, de túllépek azon, hogy Anthony a fiam. Már régen új életet kezdtem és azt akarom folytatni. Esme, Carlisle szeretlek titeket, de bízni nem tudok bennetek. Félek tőletek. Csak egy érzés van bennem , ami erősebb a félelemnél az pedig a szerelem. - Emmett felé fordultam és engedtem, hogy érezhesse az érzéseimet. -  Emmett! Amíg itt voltam, folyton Edward után futottam, igazából azt sem tudom, hogy miért. Az elejétől kezdve vonzódtam hozzád, talán csak egy furcsa Edward eszményképért rajongtam. Hidd el, azonban mindig ott voltál a szívemben. Te észre sem vetted, de rajtad felejtettem a tekintetem. Remélem nem késtem el azzal, hogy elmondjam: Szeretlek.
   Könnyek szöktek a szemembe. Emmett csak mozdulatlanul állt, majd hirtelen felkapott és megpörgetett.
- Akkor az enyém vagy? Biztosan?
   Csak bólintottam, ő pedig magához szorított és megcsókolt.
- Csak hogy tudd, én is szeretlek téged. Amióta itt vagy, akár Lenaként, akár Violaként.

   Megint csend telepedett a nappalira amit a telefonom hangja tört meg. Felvettem, Aro bácsi hívott.
- Viola, mikor jössz haza? Marcus trónja rád vár, a harmadik Volturira.
- Úgy döntöttem maradok a Cullenekkel. Tudom, hogy tudod, hogy én igazából idetartozom.
- Tehát emlékszel.-nem is kérdezte, hanem kijelentette. - Értem és tudomásul veszem. - mondta és le is rakta.
   Kicsit furcsán néztek rám, majd tettem egy utolsó megjegyzést.
- Ha nem haragszotok, én soha nem leszek többé Cullen. Mostantól mindig Viola Volturi maradok.


     Epilógus


   Nagyon boldog voltam. Tudom, hogy szeretnek. Emmett együtt töltött perceink mindegyikében teljes odaadással vesz körül. Sem Lenaként, sem Violaként még csak álmodni sem mertem arról, hogy valaha ilyen boldog lehetek.
   Nem tartottam meg a szavam. A természet megajándékozott minket egy csodaszép gyermekkel. Amikor Emmett megtudta közölte velem, hogy ezután nincs pardon, a felesége kell legyek. Én végképp nem akartam esküvőt, de megtalálta a kevés gyenge pillanataim egyikét  /reggeli rosszullét miatt görnyedtem a wc fölé/ és kicsikarta belőlem az igent. Így lettem egy héttel a szülés előtt  Mrs. Viola McCarty ... Cullen.

3 megjegyzés:

  1. méltó befejezés..:)
    grat a törihez:)

    VálaszTörlés
  2. szia csodás befejezés
    gratulálok lenának igaza van esme és carlisle nem érdemelnek újra bizalmat
    puszy

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a komikat. Még a héten jön egy prológus és kisebb fazonigazítás a blogon. Köszönöm, hogy elolvastátok:D

    VálaszTörlés