Hosszú út - 8. fejezet

   Sziasztok!
   Előre jelzem, hogy ebben a történetben Emmett nem az az igazi aranyos, jó fiú. Itt leginkább ő lesz negatív szereplő. Jó olvasást!

      Emmett szemszöge

   Ezt nem hiszem el! Éclair simán lealázott! Basszus!!! Ki, vagy mi ez a csaj? megkérdezem Carlisle-t, talán ő tud valamit.
   Órák után Bella és Ed vadászni mentek Alice-szel és Jazz-zel, én pedig elindultam haza. Szerencsére Carlisle már otthon volt.
  - Carlisle, beszélhetünk?
  - Persze, menjünk a dolgozószobámba.
  - Carlisle, valami nem stimmel Éclairrel.
  - Miért?
  - Apa, az a csaj lepofozott. Akkorát kaptam, hogy megrepedt a beton.
  - Viccelsz?
  - Nem, ráadásul gyors és a hallása sem normális, jobb mint az átlag embereké.
  - Alakváltó?
  - Nem hiszem. Írtó fincsi illata van. Fahéj, talán.
  - Nem annak a lánynak törted össze a telefonját?
  - De igen és nagyon tetszik.
  - És mi ezzel a baj?
  - Csak annyi, hogy Alex belévésődött.
  - Akkor, pedig azt kell, hogy mondjam, hogy felejtsd el. Tartsd távol tőle magad.
  - Tudom, tudom, de... ő olyan angyali. Rosie-nak a külseje volt az, de Éclairnek a lelke. Azt akarom, hogy rám nézzen úgy, mint most Alexre.
  - Emmett, te is megtalálod majd az igazit, de addig is fékezd magad.
  - Megpróbálok.

   A dolgozószobából a hálómba mentem. Egyre csak azon jár az eszem, hogy meg kell őt szereznem. Az enyém kell, hogy legyen. Ha őt akarom nem lehetek forrófejű. Mindent alaposan át kell gondolnom. Először is bocsánatot kérek tőle, talán egy szál orchideával? Nem, az a virág túl szenvedélyes. Rózsa? Ah, nem, még az is túlzás. Mindent csak szépen lassan. Akkor talán legyen... . Megvan! Kála, kálát adok neki, méghozzá fehéret. Tehát, holnap bocsánatot kérek és ezen a héten megpróbálom tőle távol tartani magam, talán még jövőhéten is. Lassan a legjobb barátja leszek, a bizalmasa. Két hét múlva elkezdek ajándékokat küldeni neki. Először csak virágot, utána viszont egyre értékesebbeket.
   Tudom, hogy úgyis az enyém lesz.