Az ébredés fáj? - 11. fejezet

    Ez is elérkezett. Ma lettem 22 éves, öregszem. Egy, tőlem tényleg nagyon hosszúnak számító fejezetet hoztam nektek kedves olvasók.

       Szeptember elseje

   Éreztem a nap melegét az üvegajtón keresztül, jó volt a takaró alatt lustizni. Hirtelen beszakadt az ajtó és a helyén ott állt Emmett, Edward és Jasper. Annyira megijedtem, hogy kiugrottam az ágyból. A fiúk arcán döbbenet látszott, majd végignéztem magamon. Felkaptam a takarót és ...
  - Takarodjatok a szobámból!
   Alice is megjelent és átvitt magához és felöltözhettem.
  - Ugye, amikor vásároltunk ezt láttad?
  - Igen, de még nincs vége. Hallgasd!
   Először semmit sem hallottam, majd a fülembe kúszott Carlisle hangja.
  - Fiúk!
   Hallottuk letrappolni őket.
  - Gyere, Lena. Ez nagy lesz!
   A nappaliban Esme és Carlisle álltak a három fiú előtt, akik a kanapén ültek.
  - Fiúk! Soha nem hittem volna, hogy ilyen szemtelenségre vetemedhettek, ráadásul a húgotokkal szemben.
  - Igaza van Carlisle-nak. Ez csúnya dolog volt, ráadásul az első iskolai napon. Nem vagyok a büntetések híve, mert már nem vagytok gyerekek, de az ajtót csináljátok meg.
  - Most induljatok a suliba, de délután még beszélünk erről.
   Most már lesétáltunk és amikor leértünk Carlisle felém fordult.
  - Lena, tudsz vezetni?
  - Igen, de nincs benne nagy gyakorlatom. Miért?
  - Mert ha gondolod veszünk neked is egy autót.
  - Nem szükséges. A többiek biztosan elvisznek, ha kell, de most indulnunk kellene, mert fél nyolc van.

   Emmett és Edward kocsijával mentünk. Alice és Jasper Emmettel, én pedig Edwarddal. Az iskolába érve első utunk a titkárságra vezetett az órarendekért. Én matekkal kezdtem, Alice és Emmett spanyollal, Edward és Jasper pedig biológiával.
   Gyorsan megtaláltam a matektermet, de megvártam, hogy mindenki bemenjen és utolsónak léptem be. A tanár egyből magához intett.
  - Te vagy az új lány, ugye? Hozd ide, aláírom a papírod. Mike és Bella között van hely, ülj oda.
   Leültem oda, ahova mutatott és elképesztett a következő mondata.
  - El sem hiszem! Egy Cullen sincs a csoportban! - és elmosolyodott.
   Jelentkeztem.
  - Igen?
  - Tanár úr, megnézte a nevem?
  - Nem, miért?
  - Kérem, nézze meg.
   A lapomra nézett és én még embert nem láttam olyan gyorsan elsápadni, mint a tanárt a nevem láttán.
  - Elnézés, Ms. Cullen.
  - Semmi baj, csak gondoltam szólok.
   Ezután a tanár olyan szétszórt volt, hogy az egész órán csak össze-vissza beszélt. Az óra végén Bella hozzám szólt.
  - Szia, Bella vagyok!
  - Én pedig Lena!
  - Tudom, Samék meséltek rólad..
  - Hogy vannak?
  - Jól, de Emily nagyon hiányol.
  - Én is őt. Milyen órád lesz?
  - Várj, megnézem. Irodalom, neked?
  - Töri.
   Ekkor jelent meg a család többi tagja.
  - Uhh, Lena! Láttam szegény Mr. Johnstont. Annyira remélte, hogy lesz egy Cullen mentes csoportja a harmadikosoknál, de nem jött be neki. Szia Bella!
  - Sziasztok!
  - Várj, Bella! - szóltam utána. - Utána milyen órád lesz?
  - Tesi, méghozzá dupla.
  - Nekem is, akkor ott talizunk.
   Ezután Alice-ékhez fordultam.
  - Megmutatnátok, hogy hol lesz a töri óra?
  - Elkísérlek, nekem is az lesz. - mondta Edward.
  - Oké, menjünk.
   Elindultunk és beszélgettünk.
  - Kíváncsi vagyok, hogy hol lesz hely.
  - Mrs. Aisant szórakoztatja a diákok átültetése.
  - Én melletted fogok ülni.
  - A képességeddel akarod elérni? Gonosz, de tetszik.

   Bemenve nem kevesen bámultak meg minket. Mi csak mosolyogva ültünk le. Mindenki meglepődött, amikor Mrs. Aisan bejött közölte, hogy mindenki azzal ül, akivel akar. Mögénk, az utolsó padba két fiú ült. Edward nevetve mesélni kezdett, amíg a tanár az ez évi tanmenetet ismertette.
  - A mögöttünk lévő padban Ben és Eric ülnek. Azon gondolkodnak, hogy mi ketten együtt vagyunk-e és, hogy ha nem, akkor elmennél-e valamelyikükkel randizni. Ben mindjárt idead egy levelet.
   A következő pillanatban Ben megbökte Edwardot és odaadta neki a levelet, majd ő nekem. Meg sem lepődtem, hogy már tudja a nevemet.

    ,,Szia Elena!
Bocs, ha zavarlak, de nem lenne kedved holnapután, szombaton eljönni velem moziba?
                                                                                                                                 Ben"
   Edward is elolvasta és adott egy tollat, én pedig válaszoltam.
  
   ,, Szia Ben!
Bocs, de szombaton vásárolni megyek Alice-szel.
                                                                                 Lena"

   Hátraadtam Bennek és utána Edward a fülemhez hajolt.
  - Alice tud róla?
  - Nem, mert nem akarok vásárolni menni, de Alice-t biztosan nem meri számon kérni rólam. Legszívesebben Emilyvel lennék egy keveset. Tudod, hiányoznak mindegyikük. Otthon éreztem magam velük.
  - Velünk nem?
  - Emilyvel együtt főztünk például, vagy ott van a házimunka. Az egésznek család érzete volt. Veletek is jó lenni, de folyton félek, hogy megbántok valakit, vagy csalódást okozok Carlisle-nak. Legjobban attól félek, hogy Esmét bántom meg. Nem tudok anyukámként tekinteni rá, nem tudom, hogy hogyan viselkedjek vele. Ráadásul Emmett miattam veszítette el Rosalie-t.
  - Te ezt komolyan így gondolod?
  - Igen.
  - Dehát ez butaság. Te a testvérünk vagy, és az, hogy Esmét nem tudod anyukádként szeretni nem baj. Először csak engedd, hogy a barátnőd legyen. Engedd, hogy szerethessünk, mert mindannyian szeretünk. Rosalie miatt pedig ne legyen bűntudatod, ő akart elhagyni minket.
   Az óra végeztével Edward elkísért az öltözőkhöz. Miután átöltöztem egyszerre léptem be a tornaterembe Bellával. A tesitanár a fiúkat kiküldte baseballozni, nekünk pedig kézilabdáznunk kellett. Jól ment egészen addig, amíg nem Bellának akartam passzolni. Odadobtam neki a labdát, de a fejét talltam el és a pattanó labda tarkón találta a tanárt. Ő valamiért nem örült ennek és kiküldött minket Bellával.
  - Bocsi. - mondtam.
  - Inkább hálás vagyok. A jelenlétet már beírta, tehát még igazolatlant sem kapunk. Egyébként ne aggódj, vonzom a baleseteket.
  - Öltözzünk át és vegyünk valamit a büfében. Éhen halok.
  - Te hogy-hogy éhes vagy?
  - Ezt a kérdést nem értem.
  - Vámpír vagy, nem?
  - Nem Bella, nem vagyok az. Vagyis csak félig. Én normális ételeket eszek.
  - Értem, tehát ezért lehet kék a szemed.
  - Igen. Kérdezhetek én is?
  - Persze.
  - Miért döntöttél Jacob mellett?
  - Erre könnyű a válasz. Rajongva szerettem Edwardot, de ő a nagy szerelme ellenére képes volt elhagyni. Jake pedig velem volt, segített és lassan beleszerettem. Edward olyan volt nekem, mint a heroin. A létezésem csak körülötte forgott, de Jake közelében egyre jobban kitisztultam és egy nap arra ébredtem, hogy tiszta vagyok. Jake olyan nekem, mint a nap, ha a közelemben van nem kell semmi más, de ha nincs velem, akkor is tudom, hogy mindig velem marad. Nem az az igaz szerelem, ha rajongunk valakiért, hanem az, hogy úgy szeretjük, hogy érezzük életünk végéig elkísér az érzés. Így érzek Jake iránt.
  - Megértelek. Megmutatod, hogy hol a büfé?
  - Igen, én is éhes vagyok.
  - Mi itt a legjobb?
  - Tudod, én vega vagyok, de a pulykás szendvics állítólag jó.
  - És a vega kaja?
  - Sokféle gyümölcs és zöldség van.
   Végül mindketten gyümölcsöket vettünk.Mire fizettünk megjelentek a többiek és leültek az asztalukhoz.
  - Ülsz hozzánk, vagy inkább Alice-ékhez?
  - Azt hisz, ma veletek ülök. Nem akarok olyan elzárkózott lenni, mint a többiek. Mindjárt jövök. Itt hagyom a tálcám. - mondtam, majd Emmettékhez sétáltam.
  - Sziasztok! Baj, ha Belláékkal ebédelek?
  - Dehogy, nyugodtan.
  - Köszi Edward.
  - Várj! - szólt Alice. - Szombaton vásárlás?
  - Jaj, ne! Láttad?
  - Igen. Annyira jó lesz!!!
  - Aha. - mondtam nagy lelkesen.
  - Lena!
  - Igen, Emmett?
   Felállt, odajött hozzám és megcsókolt, én pedig ismét csak megpofoztam.
  - Ezért még számolunk! Délutánig kitalálok valami nagyon gonoszat. Jasperéknek is jót tett az a kis úszás. Na sziasztok!
  
   Visszamentem és leültem Belláékhoz.
  - Sziasztok! - mondtam.ű
  - Srácok, gondolom tudjátok, ő Lena Cullen. Lena, ők itt Angela, Jessica, Mike, Eric és Ben.
  - Igen, Eric és Ben törin Ed és mögöttem ültek.
  - Lena, kérdezhetek valamit?
  - Persze Bella.
  - Hol van Rosalie?
  - Nem tudom.
  - Aha, és mi van köztetek Emmett Cullennel? - kérdezte Jessica.
  - Semmi! - mondtam bosszúsan. - Csak egy idióta és feltűnési kényszerben szenved. - gúnyosan felé néztem és láttam, hogy vigyorog.
  - Van ötletetek a Halloween-bállal kapcsolatban?
  - Mi beszélgettünk erről néhányan a nyáron és a legjobbnak a Vámpírok bálja ötlet tűnt. - mondta Jessica.

   Mi Bellával egymásra néztünk és nem tudtuk, hogy tiltakozzunk, vagy nevessünk. Végül megszólalt a jelzőcsengő és mindenki elindult az órájára. nekem fizika következett és, mint kiderült a mellém csapódott Emmett nevezetű mókamesternek is. Óra után szóltak, hogy az utolsó óra elmarad. Hazafelé Jasper is Emmett autójába ült és azt mesélte, hogy idén a harmadévesek a Rómeó ás Júliát, a Nyomorultakat és a Macskákat adják elő és a szereposztás jövő hétfőn lesz kirakva. Gonosz ötlet fészkelte be a fejembe magát.