Éclair szemszöge
Halloween-bál
Ha Alice a szemem elé kerül, biztosan megharapom. Hogy juthatott eszébe, hogy ÉN énekeljek! És ez a ruha! Tegnapig úgy tudtam, hogy vámpíroknak öltözik mindenki, erre közli velem, hogy változott a terv és a hastánc lesz a téma. Felhívtam Carlát és megkérdeztem, hogy ő tud-e erről és azt mondta, hogy már két hete tudja. Alice szándékosan nem szólt, tényleg beszabadulok egy ollóval a gardróbjába. Ha nem szeretném azt az idegesítő törpét biztosan nem ülnék most az én drága kicsikémben egy semmi kis fekete hastáncos cuccban. Persze ez is Alice jóvoltából, mikre rá nem vesz, még vadászni is elvitt. Hát nem jött be, maradok a normál kajánál, a vér nem az én gyomromnak való.
Amint leparkoltam a sulinál azonnal meg is jelent.
- Végre itt vagy! Már tíz perce itt kellett volna lenned. Na, gyere már! Amúgy tök jól áll.
- Az lehet, de rohadtul nem az én stílusom.
- Az kinek számít?! Ohh... nézd majd meg a fiúkat némelyik annyira röhejes.
- Alice, lassabban! Egyébként már régóta akarok kérdezni tőled valamit, csak ...
- Tudom, hogy mi nyomja a lelked, nem zavar, hogy Jasper vigyáz rád. A vak is látja, hogy mágnesként vonzzátok egymást. Nem az én dolgom, hogy felnyissam a szemeteket.
- De te ...
- Ha elfogadjátok az érzéseiteket, akkor én nem állok az utatokba. Minden rajtatok múlik.
- De én nem is ...
- Clair, ezt felesleges tovább tárgyalni, a ti döntéseiteken múlik a jövőtök. Amúgy megtanultad a dalokat?
- Igen, mind a tizenötöt.
- Tudtam én! - mondta, majd hirtelen ködössé vált a tekintete. Miután a látomás véget ért remegett.
- Alice, mi a baj?
- Miért nem szóltál,
- Miről?
- A hívásokról és az ajándékokról.
- Mert biztosan csak tréfa, nem is foglalkoztam vele.
Ekkor jelent meg Rosalie egy egyszerű krémszínű ruhában és még a megszokottnál is sápadtabban.
- Alice, hát nem figyelted a döntéseit?
- Kiét?
- Az nem fontos, Alice?
- Figyeltem, de olyan össze-vissza, nem láttam semmi konkrétat. Gondolod, hogy baj lesz?
- Már van Alice, már van.
- Na jó, elmondanátok végre, hogy mi van?
- Ne most Clair. Meg kell csinálni a beállításokat.
Fél óra alatt kész voltunk és a buli első másfél óráját végigénekeltem, utána pedig Alice és Rosalie vezetésével tízen hastáncolni kezdtek.
Én Debbie-vel és Carlával beszélgettem, amikor valaki megfogta a vállamat.
- Clair!
Megfordulva Emmettet pillantottam meg.
- Szia! Elég fura vagy turbánban.
- Aha, de te gyönyörű vagy.
- Köszönöm.
- Sziasztok! - jelent meg Rosalie.
- Clair, Alice azt mondta, hogy látta, hogy te is akarsz hastáncolni.
- Rose, ugye csak viccelsz! Két bal lábam van.
- Na, Clair! Gyere!
Egész este ez ment, ha nem Alice és Rosalie, akkor Jasper és Edward voltak velem. Soha nem hagytak egyedül pár másodpercnél hosszabban. Amikor rákérdeztem, hogy miért nem mondtak semmit, de az este vége felé mintha egyre feszültebbekké váltak volna. A buli végére mindannyiuk szeme koromfekete volt. Emiatt induláskor kisebb vitánk alakult ki.
- Menjetek el vadászni nyugodtan!
- Nem! - szólalt meg Edward.
- Tudok vigyázni magamra!
- De ... - kezdte volna Jasper.
- Alice, láttál valamit, ami miatt aggódnom kellene?
- Nem igazán, minden olyan homályos, de mi aggódunk.
- Nincs szükség rá, max megfagyasztom. Na indulás!
Nagy nehezen elindultak vadászni, én pedig a kicsikémmel haza. A házunk elé érve láttam, hogy apunál nem ég a villany, tehát nincs otthon. Felmentem és a lakásomba belépve két verekedő vámpír látvány fogadott. Egyből elfutottam, de ők észrevettek és jöttek utánam. Csak az járt az eszemben, hogy: MENEKÜLJ!!!
Mikor olyannyira lehagytam őket, hogy nem éreztem az illatukat magam mögött, leesett a tantusz. Az egyik vámpír Emmett volt, a másik pedig nagyon hasonlított apára. Hirtelen megjelentek mellettem.
- Mit akartok tőlem? - kérdeztem és válaszra sem várva újra rohanni kezdtem. nagyon rossz érzésem volt. Nem figyeltem semmire, csak menekültem míg neki nem ütköztem valami keménynek. Felemeltem a fejem és egy sötétbarna szempárt láttam.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Igan, azt hiszem, de kérlek engedj el.
- Mi elöl menekülsz?
- Két vámpír elöl, de kérlek, eressz!!!
- Nyugfodj meg, nem lesz semmi baj. Félix! Demetri! Cameron!
Megjelent három vörös szemű vámpír.
- Igen, uram! - mondták egyszerre.
- Két vámpír közeledik és nem szeretném, ha ideérnének.
- Igenis! - mondták és elindultak.
Én a fiatal férfira néztem .
- Kérlek, ne ölesd meg őket, csak annyi időt szeretnék, amennyi alatt lerázhatom őket.
- Rendben. - mondta és utánuk kiáltott. - Fiúk, ne öljétek meg őket! Velem jössz? Ígérem, hogy vigyázok rád.
Ő a szemembe nézett és tudtam, hogy bízhatok benne. Bólintottam, mire ölbe kapott és rohanni kezdett velem. Talán az ijedség miatt, de elaludtam a karjaiban.
Nem tudom, hogy mennyit aludhattam, de egy puha ágyban ébredtem.
- Jó reggelt, Hercegnő!
- Neked is. Köszönöm a segítséged. Éclair vagyok! - és kezet nyújtottam.
- Én Dominic vagyok. Dominic Volturi. - mondta és finoman kezet csókolt.
 |
| Éclair jelmeze |
 |
| Rosalie jelmeze |
 |
| Alice jelmeze |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése