Sziasztok! Ez a történetem a végéhez közelít, már csak öt fejezet van hátra. Annyit kérnék, ha erre jársz és lenne megjegyzésed ne tartsd magadban. Jó olvasást! Előre is köszi.
Alex szemszöge
Clairt megtámadták és én még csak észre sem vettem.Ahogy egyre közelebb érek Clair otthonához ismeretlen vámpírszagot éreztem. A szag Clair szobájából jött. Átváltozva mentem a bejárathoz és betörtem az ajtót. Az idegen vámpír átölelte Clair derekát, enyhén hátra döntötte és a nyakához hajolt, harapni készült. Elrugaszkodtam és a vámpírra vetettem magam. Jazz bácsi azonban elkapott és kidobott az ablakon.
- Alex, nyugodj le, csak táncoltak. - mondta.
Feltápászkodtam, de továbbra is morogtam. Ő próbált megnyugtatni és amikor tíz perccel később visszaváltoztam adott egy nadrágot. Clair ebben a pillanatban szólt ki az ablakon.
- Ha lenyugodott a farkasom, gyertek be.
Jasper bácsi továbbra is nyugtatott, de így is remegve ugrottam be az ablak romjain. Clair szomorúan nézett rám.
- Akkor tisztázzuk Alex. Ő itt Lance, a barátom. Megbízom benne.
- De ez nem is vegetáriánus! - mondtam dühösen.
- Lancenek hívják még sak most kezdi a vegetáriánus életmódot.
- Nem bízhatsz benne, veszélyes.
- Nem, rám nem az. A képessége az örök hűség hozzám köti és soha nem bántana. Carlisleék vállalták, hogy segítenek neki áttérni. Lance, ő itt Alex Black, ő is a barátom. Nem akarom, hogy harcoljatok, Különben is Alex, Lance csak tangózni tanított.
Ez a ... Lance tanítja tangózni, amikor én majd három hete epedezek utána. Azt hiszem, hogy bocsánatot kell kérnem.
- Clair, kérlek bocsáss meg nekem, elhamarkodottan ítéltem. Szeretném, ha minden olyan lenne, mint pár héttel ezelőtt.
Végtelenül szomorú arccal nézett rám.
- Alex. én rengeteget gondolkodtam rólunk és arra jutottam, hogy nekünk ez nem fog menni. Nem ismerjük egymást, nem bízunk egymásban. Nem tudom pontosan, hogy mi is a bevésődés, de én téged csak testvérként tudlak szeretni, nem férfiként.
- Tessék?! - kiáltottam fel. - Neked ez az egész csak ennyit jelent? Minden pillanatban te jársz a fejemben!
- Tényleg? Több hete felém sem néztél! Azt hiszed, hogy nekem minden olyan könnyű? Talán a vámpírrészem miatt nem lehetek neked az igazi, nem tudom, de azt azonban igen, hogy nekünk együtt nem fog menni.
- De én szeretlek és mindennél jobban akarlak is.
Csak álltam vele szemben és tudtam, hogy igaza van, mégis fáj, mintha egy részem kiszakadna a helyéről.
- Alex, próbáljunk meg barátok lenni. Tudom, hogy nagy kérés, de mégis erre kell kérjelek.
Könnyek folytak végig az arcán, felemeltem az állát és a szemébe nézve láttam, hogy neki is fáj, de így érzi helyesnek. Még csak tiltakozni sem tudtam, mert a szívem legmélyén éreztem, hogy igaza van. Homlokon csókoltam és kiugrottam az ablakon. Átváltoztam újra és futni kezdtem.Miért kell ennek ennyire fájnia? Meglepetésemre apa és Anthony is megjelentek, ráadásul Anthony is átváltozott pedig nagyon utál átváltozni.
- Igen, öcsi, sőt tudom, hogy sokszor vagyok bunkó is, de most szükséged van ránk.
- Ugye Clair telefonált?
- Igen, fiam és elmondott mindent.
- Tudod én nem bírom a kis csajt, de azt el kell ismernem, hogy rendes. Hitegethetett volna. Apával beszélhettünk rólatok és szerintünk köztetek tényleg bevésődés volt, de amikor feléledtek a vámpírgénjei megváltozott. Ő már nem ugyanaz a lány.
- Tudom, Anthony, de annyira nehéz elfogadni ezt, és még nehezebb túllépni.
- Én Bellával voltam hasonlóképpen. Konokul ragaszkodtam hozzá, de ha nem engedtem volna Nessie soha nem születik meg és akkor bizony ti se.
- Öcsi, úgyis eljön majd az igazi, de addig is adok néhány csajozós tippet.
- Köszi bátyó, bíztam benned.
- Hát igen, lassan be kell látnom, hogy mégis csak az öcsém vagy..
- Végre, harminc évig tartott, de rájöttél.
- Fiúk!
- Ugyan, apa. Alexnek igaza van. Sokat voltam és vagyok féltékeny rá. Mert bár én is alakváltó vagyok nekem az átváltozás még mindig pokoli fájdalommal jár, neki pedig olyan egyszerűen.
- Bárcsak már régebben elmondtad volna, de nem baj beszélünk Carlisle-lal, hátha tud segíteni.
- Apa, én ilyen vagyok, már beletörődtem.
- Bátyó, te nem is vagy olyan nagyon rémes.
Azt hiszem az Anthonyval való kapcsolatom megváltozott. Most a testvéremnek érzem őt, nem pedig egy ismerős idegennek, aki ráadásul bunkó is. Kergetőzni kezdtünk és apa is beszállt. Olyanok voltunk, mint a kisgyerekek, de végre családdá forrtunk össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése