Hosszú út - 11. fejezet

  Na most jó gyors voltam. Jó olvasást!

     Rosalie szemszöge


  Magam sem értem, de első látásra megkedveltem Éclairt. Közel érzem magamhoz, hisz ő sem döntehetett arról, hogy akar-e az lenni, ami. Ráadásul tök normális.
  - Még egyszer köszi, hogy hazaviszel.
  - Nagyon szívesen. Figyelj, ha lenne kedved valamikor szívesen elmennék vásárolni veled.
  - Jó ötlet, nagyon szívesen.
   Pár pillanat múlva már a házához is értünk, de elmerültünk a beszélgetésben. Én elmeséltem a történetem, s cserébe ő is mesélt nekem. Meglepett, hogy a szavaiból rengeteg magány érződött ki. Nem értem, hiszen Alex lenyomata lett. Talán csak egy barátnő hiányozna neki? Hirtelen kopogtak a kocsi ablakán. Alex volt az.

  - Végre megvagy. - és az éppen kiszálló lányt szorosan magához ölelte.
  - Végig biztonságban voltam. Igaz, Rosalie?
  - Persze. Már megnyugodhatsz Alex.
  - Köszönöm, Rose néni.
  - Ugyan! Na, sziasztok! Clair, akkor majd hívlak a vásárlás miatt.
  - Igen, szia!

    Még láttam, hogy Alex ölben viszibe a lakásba Clairt. Szépek együtt, de szerintem nem illenek igazán össze. Clairhez talán egy karizmatikusabb személyiség illene, hasonló Jasperhez, már amennyire ilyen rövid idő után véleményt alkothatok.
   Egész úton hazafelé ezen járt az eszem. Amikor hazaértem és beléptem a nappaliba elég gyászos hangulat fogadott.Egyből Carlisle-t kérdeztem.
  - Mi történt? Mégis kiderült, hogy Clairnek komoly baja lett? - kérdeztem aggódva.
   Mindenki furcsán nézett rám,majd Jasper megszólalt:
  - Hihetetlen! Rosalie tényleg kedveli Éclairt!
  - Igen, és akkor? Válaszolna valaki?
  - Igen, Rosalie. Clairrel semmi baj. Emmett-tel van baj.
  - Tessék? Carlisle nem mondanád végre konkrétan el, hogy mi a baj?
  - Röviden annyi, hogy Emmettnek túlságosan is tetszik Éclair. - mondta Alice.

   Ha ember lennék, biztosan elsápadtam volna. Amíg együtt voltunk, ez két alkalommal történt meg.Mind a két lányt megölte.
   Láttam Edward elkomoruló arcát.
  - Ez igaz, Rosalie? - kérdezte.
  - Igen. Nem szóltam nektek. Az első lányt úgy egy évig zaklatta. Először csak követte, később leveleket és ajándékokat küldött neki, telefonokkal zaklatta. Próbáltam leállítani, de nem ment. A lány a lakásából sem mert kilépni. Nagy nehezen rávettem Em-et, hogy utazzunk el. Egy hónap múlva Emmett két napra eltűnt, majd amikor előkerült túl boldog és vidám volt. Rossz érzésekkel indultam három nappal később Emmett kérésére haza. Az autóból láttam egy temetést, amikor is Emmett megszólalt: ,, Még azt hitte, hogy megcsalhat!". Kiderítettem, hogy a lánynak volt vőlegénye és kisbabát várt. A második lány csak tizenöt éves volt. Őt nem sajátkezűleg bántotta, de szegény lány annyira rettegett, hogy egy autó elé vetette magát.
   Mire a végére értem Esme, Alice, Bella és én is zokogtunk. Pár pillanattal később, mikor már lenyugodtunk, megérkezett Emmett.
  - Sziasztok! - köszönt és egyből a szobájába ment.