Hosszú út - 2. fejezet

   Kiszállva a kocsiból szinte tátott szájjal néztem a házat. Nagyon tetszett.
  - Na kicsim, hogy tetszik?
  - Apa, ez csodálatos.
  - Szerintem is hangulatos. Gyere, menjünk be.
   Nem kellett kétszer mondania. Belépve szóhoz sem jutottam, Az egész alsó szint fekete-fehér volt, nagyon férfias, kemény, határozott vonalú bútorokkal. Teljesen apa ízlése szerint.
  - Tetszik?
  - Nagyon szép, de...
  - Itt csak én lakok. A tiéd a felső lakás. Az udvaron van a felvezető lépcső. Megmutatom.
   Elindultunk és a lépcsőn felmenve, az ajtó kinyitása után álmaim lakása tárult a szemem elé. Az egész lakás kék, fehér és szürke színekben pompázott.
  - Remélem tetszik, neked rendeztem be.
  - Apa, ez annyira klassz!- kiáltottam és a nyakába ugrottam.
  - Ennek örülök, de gyere, üljünk le, mert szeretnék veled pár dolgot megbeszélni. Tizenhét éves vagy, véleményem szerint elég értett vagy ahhoz, hogy kezelni tudd, amit mondok.
  - Azt akarod közölni, hogy a két lakással jelzed, hogy mindkettőnknek legyen külön magánélete is. Felőlem rendben.
  - Mindamelett szeretném, ha elmész valahova akkor szólnál, vagy hagynál üzenetet és én is így fogok tenni. Kicsim, hétfőn reggel kezdesz a Forks-i gimiben, a tanulmányi irodában kell felvenned az órarendedet. Most pedig kezdjük el behordani a cuccokat és van még egy meglepetésem.
 
   Apa elindult, én pedig utána. Először kinyitotta a garázs ajtaját és a szemeim kikerekedtek.
  - Ez a kicsike a tiéd.
  Álmaim autóját láttam magam előtt. Egy gyönyörű koromfekete Ferrari volt, az egyik legújabb modell.
  - Apa, ez komoly?
  Miután kigyönyörködtem magam én is elindultam apa kocsijához a csomagokért. Meglepve láttam, hogy egy nagyjából korombeli sráccal beszélget.
  - Szia!
  - Oh, Clair, ő itt Jacob Black. A rezervátumban lakik és a legjobb barátomnak, Billy Blacknek a fia.
  - Szia, Éclair! Melyik bőröndöt vihetem?
  - Szia neked is és azt, amelyik a legjobban tetszik.
  Mire behordtuk az utánfutóról a tizenöt bőröndömet rendesen besötétedett. Apa elment kaját venni és fél kilencre ért haza.
  - Végre itthon!
  - Apa, mit hoztál? Éhes vagyok.
  - Öt óriás pizza. Megfelel?
  - Aha, Jacob lenne kedved velünk, vagyis velem vacsizni?
  - Persze.
  - Oké. Apa, elviszünk három dobozt. Fent eszünk nálam. Jó éjt!
  - Neked is. Szia Jake.

   Pár pillanat múlva már a nappalimban ettük a pizzát és beszélgettünk.
  - Köszi, hogy eljöttél segíteni pakolni, rendes dolog volt tőled.
  - Semmiség. Mark mesélte nekem, hogy miért is költöztél ide.
  - Hát, igen, de így legalább az öcsémet kevésbé viseli meg anyuék válása. Mégis jobb, hogy békességben külön mentek, mintha állandóan vitatkoztak és perlekedtek volna.
  - Igazad van. Bocsi, de elég késő van és mennem kell.
  - Úristen! Fél tizenegy van. Menj csak nyugodtan, örülök, hogy megismertelek.
  - Én is. Jó éjt, Éclair!
  - Neked is Jacob.
   Miután elment letusoltam és a felöltözésre sem pazarolva az időt az ágyra dőltem és elmerültem az álmok közé.