Tizenegyedik

  Aro szemszöge

Már több évtizede keressük azt a különleges Voroncev hercegnőt és nem tudom elhinni, hogy a legrátermettebb és tehetségesebb vámpírjaim sem voltak képesek rátalálni. Az is  lehet, hogy már nem is létezik, de ez a lehetőség remélem nem igazolódik be. A Románok egyre jobban mozgolódnak és eddig is csak azért maradnak nyugton, mert tudják, hogy a Voroncev lány egy közülünk. Azonban egyre türelmetlenebbek, szeretnék látni őt és mi tagadás lázadoznak Alexander uralma ellen. Alexander Voroncev sosem tudott uralkodni és mint várható volt, az önkényuralom és a totális elnyomás nem a legkifizetődőbb módszer a hosszanti uralkodásra. Ezt kemény harcok árán kellett megtanulnom nekem és a testvéreimnek. Még mielőtt megkötöttük volna Alexanderrel azt a szerződést én Carlisle t akartam negyedik uralkodónak, vagy éppen Caius helyére. Ő a gyenge láncszem hármunk közül. Semmi máson sem jár az esze, csak azon hogy háborút robbantson ki, mindegy neki, hogy a Románok, a Cullen klán, vagy az Alakváltók ellen, bár őket különösen rühelli. Már régóta érezzük, hogy szükség van a változásra ezért is döntöttem amellett, hogy megkötöm Alexanderrel a szerződést, miszerint egyesítjük a két sereget és ezért ő felajánlotta a lányát, feleségnek, de én még most is szeretem az enyémet, ezért határozott szándékom azt a lányt trónra ültetni. Erről persze senki sem tud. Ismerem Alex terveit és tudom, hogy ő akar uralkodni velünk, de ő túl veszélyes és sokat akarna. Ha meglenne Cassandra, akkor nem haboznék és megöletném. Jane nagyon élvezné, már többször is kérte erre az engedélyemet.

Két héttel később

Ilyen izgatott is régen voltam. Amikor Alec jelentett a magyarországi felderítésről elmondta, hogy találtak egy nyomkeresőt, de másképpen dolgozik, mint Demetri és hajlandó lenne csatlakozni a Volturihoz, ami ellen nincs is kifogásom, bár abból adódhatnak problémák, hogy azt az életmódot folytatja, amit Carlisle is, de ha tényleg olyan hatékony akkor szemet hunyok afölött a kis malőr felett. Alec azt mondta, hogy holnap napnyugtára érnek haza, ami kifejezetten jó, mert kezdek kicsit türelmetlen lenni. Kifutok az időből és nem akarok háborút. Végre sikerült tényleg a legjobb képességű vámpírokat összegyűjtenem, és mire mennék velük, ha egy háborúban elveszíteném őket. Ez a Nyomkereső az utolsó lehetőség, mert a háború elkerülhetetlenül közeledik.
Miután megérkeztek, azonnal szóltam Alecnek, hogy hozza az irodámba a lányt egy magánkihallgatásra.
- Mi a a neved?-kérdeztem bemelegítésként.
- Kata vagyok, Mester.
Elmosolyodtam.
- Látom kitanítottak, de most az érdekelne, hogy milyen gyorsan tudnál nekem megkeresni valakit?
- Az leginkább attól függ, hogy milyen aprólékos a térkép. Én térképeken tudom megkeresni az adott illetőt. Szükségem van legalább egy emlékképre, vagy bármilyen apró dologra, amiből fel tudom ismerni az energiáját és annak segítségével találhatom meg.

A lakosztályomba mentem és és a gardrób mélyéről elővettem azt a kis utazótáskát, amibem Alexander előreküldte Cassie néhány kedvenc tárgyát. Kivettem egy fésűt és már azonnal vissza is mentem az irodába. Türelmetlenül kikaptam az íróasztalom egyik fiókjából egy csomó térképet és leszórtam Kata elé a fésűvel együtt.
- Kezdheted.

Először a kezébe fogta a fésűt és pár másodpercig csak szorongatta, majd szétnyitotta a világtérképet és lassan elkezdte a kezét végighúzni felette, amikor Amerikához ért megállt és rám nézett.
- Amerikában van. Van részletesebb térkép Amerikáról?
Gyorsan elé borítottam azt a térképet és újra kezdte. Washington államnál állapodott meg és mivel ennél részletesebb térképre Ameikáról még nem volt szükségem be kell egyelőre érnem ennyi infóval.
Azonnal hívtam Demetrit telefonon.
Nem kellett fél perc és már meg is jelent.
- Demetri, vidd magaddal Jane-t és Félixet, Kata szerint a Voroncev hercegnőt az Egyesült Államokban, Washington államban kell keresni. Addig keressétek, amíg meg nem találjátok. Vidd magaddal Katát is, hogy útközben részletesebb térképeken tudjon keresni. Ohh, és ha még mindig arrafelé él a Cullen Klán, adjátok át nekik üdvözletemet és természetesen várom róluk a jelentésedet. Mehettek!

Ők azonnal távoztak, én pedig remélem mielőbb eredménnyel tudnak szolgálni. Mert tényleg egyre jobban szorít az idő minket.

Tényleg, vajon mennyire vannak még életképes állapotban, az én Cullen klános vendégeim a kazamatákban?

Tizedik

Jacob szemszöge

Cassie szavait hallva szinte megfagyott bennem a vér. Egy született vámpír. Nem tudok mindent a vámpírokról, de mivel a szőke révén tudom, hogy eddig egyetlen egy született vámpír gyermek sem létezett, ezért nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy biztosra vegyem, Cassie még egyedibb és utánozhatatlanabb, mint azt elsőre gondoltam. Amikor rám nézett és egy futó pillantást vetett a még egymásba fogott kezünkre eszembe villant, hogy lehet, hogy félt attól, hogyan reagálom majd le ezeket a híreket. Kicsit megszorítottam a kezét és tudom, hogy soha többé nem akarom, hogy kételkedjen abban, a mi szerelmünk örökké fog tartani.
Emmett, akivel a legjobban összehaverkodtam, most megint ellenségesen tekint rám, amiért nem is tudom elítélni. Neki is nagyon nehéz, hogy elvesztette a Szőkét, és látom rajta, hogy szereti Cassiet, de én is. Ezt a döntést Cassie hozta meg, hogy elfogadta az érzéseit, bármennyire is villámcsapászerűen jöttek.
Ami ezután történt meglepett. Nem mintha engem már nem lehetne meglepni, de most Esmének sikerült. Szempillantás alatt elémperdült és megölelt. Nem hosszan, éppen csak egy pillanatra, de amikor újra a Doki mellett állt azért Carlisle megkérdezte:
-Drágám, ez miért volt?
-Azért, mert Cassie a lányunk és Jacob pedig a választottja, így ha akarja, ha nem már akkor is a családunk részévé vált. Így ez egy "Üdvözlünk a családban ölelés volt".-mondta mosolyogva.

Nem tudom mi ütött belém, de amióta Billy meghalt nem volt családom, csak a falka, de néha hiányzott az igazi családi melegség és Esme villanásnyi ölelése visszaadott egy csöppnyit az otthonérzetemből. Ezért elengedtem Cassie-t és én is megöleltem.
- Azért én nem hiszem, hogy anyának szólítalak valaha is, de örülnék neki, ha néha-néha biztosítanál nekem egy kis családérzetet, mint most is.
Elmosolyodott és bólintott.
-Hidd el, bármikor jöhetsz hozzám egy kis anyáskodó ölelésre.
Cassie hozzánklépett és egy olyan csókot kaptam, amibe beleremegett a lelkem.
Bementünk a házba és beszélgettünk, mármint nem mindannyian, mert Alice, Emmett és Jasper elmentek vadászni. Nem tudom, hogy mennyire voltam én az oka a távozásuknak, de tényleg már az érkezésünkkor is fekete volt a szemük.

Carlisle nagyon sok mindent kérdezett Cassie-től, úgy tűnt, hogy kifogyhatatlan belőlük. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de azt vettem észre, hogy kicsit elpilledtem. Carlisle felajánlotta, hogy feküdjek le nyugodtan Cassie-nél, de sajnos nem tehetem. Vissza kell mennem a falkához, már aggódhatnak miattam. Felálltam.
-Bocsássatok meg, de mennem kell. A többiek már nyugtalankodhatnak.
-Igen, már mondani akartam, de nem akartam azt az érzetet kelteni, mintha nem látnánk szívesen. Négy farkas várakozik a határnál.-mondta Carlisle.
Gyorsan megcsókoltam Cassie-t, intettem a többieknek és el is indultam haza, a határ túloldalára.

Cassie szemszöge

Annyira boldoggá tett, hogy elfogadta anya ölelését. Sosom hittem volna, hogy valaha is látok ilyesmit, hogy egy farkas önszántából megölel egy vámpírt, de Jacob megtette. Miután elment megöleltem Esmét és Carlisle-t is.
-Annyira köszönöm, hogy nem fogadtátok ellenségesen. Nagyon sokat jelent ez nekem.
-Cassie, ő a Te választásod és nekünk, a tiszteletbeli szüleidnek nincs jogunk elítélni és egítélni a helyzetet.-mondta Esme mosolyogva.-Meg aztán láttuk, hogy hogyan néz rád. Az többet mondott minden szónál.
-Igaza van Esmének, ráadásul nála jobban senki sem tudna téged megvédeni.  Tőlünk senki nem fogja megtudni a titkodat, de sosem tudhatjuk, hogy az igazi apád mikor talál rád.
Bólintottam. Tudom, hogy az élet, amit élek olyan tűnékeny, a boldogság pedig sajnos nem lehet végtelen bármikor megtalálhatnak. Már ez az idő is olyan ajándék, amiről nem is hittem, hogy osztályrészemül juthat. Jacob pedig, arra nincs szó. Sosem gondoltam, hogy társra lelek, nemhogy olyan különlegesre, mint ő.
Felmentem a szobámba és az ágyravetettem magam. Kezeimet a tarkóm alá tettem és az üvegtetőn keresztül bámultam a csillagokat. A képzeletem pedig ezer és ezer gyönyörű pillanatot és képet festett a jövőről. A Jacobbal való jövő még csodásabbnek tűnik, mint az amiről régebben álmodoztam. Tudom jól, hogy Ő képes lesz megvédeni ha kell, én pedig mindent meg fogok tenni, hogy minél boldogabbá tegyem őt. Olyan boldoggá, mint amilyenné Ő tet engem.

Kilencedik

Sziasztok!
Nem igazán tudom, mit is írhatnék. Bocsi és jó olvasást!



     Cassie szemszöge


Mióta  a szemembe nézett az a fiú, azóta nehezen tudok másra gondolni. A tudott volna hatalmasat dobbant volna amikor közölte, hogy kettesben akar beszélni velem. Láttam Carlisle-on és a többieken is, hogy aggódnak, de tudtam, hogy nem bántana, még csak a képességemre sem volt szükségem.
Valami láthatatlanul vonz felé, minden ami Emmetthez kötött szinte teljesen eltűnt, a szívemben csak egy valakinek van már csak hely és az Jacob Black.

Ha tudna, a szívem a torkomban dobogna. Kettesben ülönk Jacobbal és nehezen jönnek a szavak. Olyan nehéz kimondani azt, amit kellene, vagy csak egyáltalán beszélni, amikor a szemeibe nézek. Végül nagyon-nagyon nehezen, de elszakítottam a tekintetem róla és inkább a földet néztem.
- Sajnálom, hogy nekem kellett elhoznom Bella levelét. Nem tehettem semmit érte, mert miután ideadta a levelet elfogtak engem és két barátomat. Esélyem sem volt.-zokogtam könnyek között.
Ez is a furcsaságaim közül való.
- Cassie.-mondta és felemelte az államat, hogy a szemébe  nézhessek.-Cassie, amióta megláttalak, be kellett ismernem magamnak, hogy amit Bella iránt éreztem, az semmi sem volt, ahhoz képest, amit te váltottál ki belőlem egy perc alatt. Szerettem Bellát és fáj, hogy meghalt, de sok-sok évem volt elfogadni és belenyugodni. Te viszont itt vagy. nem élhetek a múltban, ha a szemembenéz a jelenem és a jövőm.

Teljesen elvarázsoltak a szavai még soha sem éreztem ilyet. Annyira jó érzés, ha szeretnek, de ezt még senki sem tette. Mindig magányos voltam, még Haley és Edmund sem tudtam közel kerülni a lelkemhez, de jacobnak pár pillanat elég volt.
Mosolyogva bújtam az ölelésébe.
- Cassie, nem lesz problémád abból, hogy velem vagy? Hiszen én alakváltó vagyok.
- Higgy nekem Jacob, senki nem tud ártani nekem, ha én nem akarom.
- Akkor lennél a párom, így pár óra ismeretség után?
- Már attól féltem meg se kérdezed. - mondtam kacagva. - Nagy örömmel.

Sok időnek kellett eltelnie, hogy rávegyük magunkat arra, hogy összecihelődjünk. Mikor már a kocsiba ültem felhívtam Carlisle-t.
- Szia Cassie!
- Carlisle, szeretném az engedélyedet kérni, hogy Jacob a házunkig vihessen.
- Felőlem rendben, de mi történt Cassie?
- Erről majd otthon beszélünk renben?
- Jó, gyertek.
Letetttem a telefont és Jacobra mosolyogtam.

A házunk elé érve, kint várt ránk az egész család. Amikor kiszálltunk az autóból Jacob egyből megfogta a kezem. Emmett erre hangosan felmordult, én pedig elengedtem Jake kezét és Emmetthez léptem. Rásegítettem az érzéseire Jasper képességével.
- Emmett, Alice és Jasper a tanuim rá, hogy én tényleg szerettelek, tiszta szívvel, de maikor ma Jacob szemébe néztem, az valami olyan dolgot indított el, amit nem tudok befojásolni és igazából nem is akarok.
Ekkor Carlisle egy szót sutogott: - Bevésődés.
Jacob is megszólalt.
- Igen, engem is teljesen meglepett, hiszen elméletileg ez  dolog lehetetlen, de mégis megtörtént. Csak azt mondhatom, amit Cassie is, nem tudom ezt befolyásolni és nem is akarom. Igaz, hogy a bevésődés lényege az utódnemzés is, de mivel Cassie örökéletű, nem hiszem, hogy ez akkora probléma lenne.
- Főleg, hogy én képes vagyok gyermeket szülni. -mondtam, erre mindenki felhördült, de Carlisle volt az, aki először szóhoz tudott jutni.
- Cassie, ez mégis, hogy lehet?
- Az anyámról mindenki azt hitte, hogy csak egy szép vámpír, de mint kiderült képes volt utódot a világrahozni. Miután megszülettem, ő spontán elégett. Ha apán nem véd meg engem már anya pocakjában, nem lennék itt. Anya amikor rájött, hogy várandós el akart pusztítani engem. Apa mind a négy hónap alatt vele volt. Tudom, hogy mik történtek, hallottam őket, minden szavukat. Anyám gyűlölt engem, apám pedig azonnal azon kezdet gondolkodni, hogy miként tudna felhasználni engem. Születésem után Öt évig ki sem léphettem a kastélyból. Rajta és a nevelőnőmön kivül nem látta senkit. Sok gondot fordítottak a nevelésemre, de sikerült egyszer apámat rendkívül feldühítenem. Soha egyetlen egy korty emberí vért nem ittam és az állatira is csak havonta egyszer van szükségem. Azt hiszem nem sok született vámpír van rajtam kívül a világon. - mindezt komoly hangon mondtam, de nem fellengzősen. Ez vagyok én.
Teljes volt a csend, mindenki emésztette azt amit mondtam, az azonban boldogsággal töltött el, hogy Jacob nem engedte el a kezem, nem riasztotta meg az, hogy mi vagyok.

Nyolcadik

   Nem is tudom, hogy mit írhatnék. Remélem azért még valaki ide-ide látogat. Jó olvasást!
                                                                                          Üdv: Dreamea

   Jacob szemszöge


   A Cullenek jelezték, hogy beszélni akarnak velünk. Tuti, hogy visszajönnek. Minden esetre rá fogok kérdezni arra az új lányra. Nem hozhatok fölösleges veszélyt a falkára.
   Komolyan, ez a hét már rosszabb nem lehet. Rachel és Paul lánya, az én drága unokahugom, Amélia hazajön La Pushba abból az előkelő lánynevelőintézetből. Amikor Paulék múlt héten meglátogatták, már látszott, hogy át fog változni.  Pont ő hiányzott még nekem. Konokabb, mint Paul és sajnos a nő nővérem nagy száját is örökölte. Mindig az idegeimre ment már kicsiként is, de ahogy nőtt egyre jobban kijöttek a legrosszabb tulajdonságai. Azt azonban el kell ismerni, hogy ahogy nőtt egyre szebb lett. A Falka tagjai és mások is sokszor rajtafelejtették a szemüket, de hála az égnek eddig nem vésődött bele senki. Most azonban... . Át fog változni és akárkibe vésődik tuti, hogy balhé lesz. Nem az a típus, aki bármit is egyszerűen tud megtenni vagy megélni.
 
    A legfontosabb most a Cullenek érkezésén kivül az, hogy egy ismeretlen vámpír lépett a területünkre és ezt gyorsan el akarjuk intézni. Farkast hallok közeledni, ez Seth lesz. Ő járőrözött ma.
   A fák közül már emberalakban lépett ki.
- Hello, Jake! Megvan a vámpír. Tudod, hogy ma piknikezett volna  Jerome Cat-tel, de mikor kipakoltak megérezték és már elkezdték szétszedni, mire odaértem.
- Ez jó hír. Más egyéb?
- Semmi. Most viszont megyek haza, mert itt vannak Leah unokái. Szerencse, hogy a természetüket az apjuktól örökölték. Na szia!

   Seth-tel már csak mi kettem vagyunk a régi csapatból. Viszont a Falka nagyobb, mint valaha. Huszonketten vagyunk és ebből nyolcan lányok. Senki nem hitte volna, hogy Leah után lesznek más lányok is, de tévedtünk. Leah után a következő lány pedig Sam és Emily lánya volt, de ő csak három évig változott át.
   Nagyon a gondolataimba merülhettem, mert amikor felpillantottam már alkonyodott és szólt a telefonom. Egy sms volt, hogy a Cullenek a határnál várnak. Nem volt túl sok hangulatom az egészhez, de Alphaként ez is a kötelességem.

   A határnál ott áltak és vártak rám. Csakis Bella kedvéért vagyok erre hajlandó.
- Üdvözöllek titeket!
- Mi is üdvözlünk téged Jacob. Szeretnénk visszaköltözni pár évre.
   Hát igen. Carlisle gondolatolvasás nélkül is képes ráérezni, hogy mit kell mondania.
- Nincs ellene kifogásom. A szabályok a régiek. Valami változás?
- Igen. Új családtagunk van. A neve:Cassie.
   A lány Carlisle mellé lépett. Ránéztem és lefagytam. Csodaszép szemeibe néztem és már nem volt fontos a Falka, La Push biztonsága csak az, hogy annak a lánynak, Cassie-nek soha ne eshessen baja. Mindennél fontosabb lett.
   Arra eszméltem, hogy Jerome rázza a vállamat. Nem kellett, hogy halljam a gondolatait, anélkül is tudom. Bevésődtem egy vámpírba. Cassie furcsán vizslató szemekkel bámult rám, én pedig újra rá. Annyira jó ez az érzés, tudom, hogy örökre az enyém és ő a legdrágább kincsem.
   A fiúk elképedt arcot vágtak, a Cullenek nem különben. Ilyen més soha nem esett meg és eddig azt hittük nem is eshet. ami most történt, az ellentmond a legfontosabb dolognak, amit a bevésődésnek biztosítania kellene, hiszen a vámpírnők nem képesek gyermeket szülni.
   Annyira furcsa ez a dolog. nem tudom elszakítani tőle a tekintetem. Csodálatos a szőkés barna haja, amelyből vastag fonatot készített, a szeme mely olyan mélységeket és titkokat sugall, hogy legszivesebben elvesznék benne. A bőre csodálatos, az alakja pedig olyan, hogy le nem írhatom szavakkal. Annyira tökéletes minden porcikája.

   Nehezen hatolt el a tudatomig Carlisle hangja.
- Köszönjük szépen. Mennünk kell.
- Várjatok - szólaltam meg. - Vagyis... ohm... Cassie te maradnál még egy kicsit?
  Bólintott, majd mielőtt elmentek Emmett még mondott neki valamit, ami feldühíthette, mert csak úgy szikrázott a tekintete.
   Nekem már nem volt ilyen könnyű dolgom meggyőzni a többieket, hogy menjenek el. Úgy negyed órámba tellett, de végre elmentek és kettesben maradtam Cassie-vel.

Hetedik

   Tudom, hogy nagyon eltűntem, de olyan küzdelmet folytattam magammal, amin az egész életem múlott, múlik. Azoknak, akik még olvasnak, köszönöm a türelmet és remélem ezentúl már nagyjából mindenki elégedett lesz a fejezetekkel és a gyakoriságukkal is.
                                                                                                   Üdv: Dreamea




                    Jacob szemszöge


   Éppen járőröztem, amikor megéreztem egy vámpír illatát a határnál. nem is igazán tudom, hogy miért, de emberi alakban mentem oda hozzá. Nem néztem nagyon rá, nem érdekelt, hiszen csak egy vérszívó, de a levél, amit átadott, annál inkább.

        ,,Drága Jake!
 Remélem, hogy minden rendben van veled, hogy boldog vagy. Azért küldöm neked ezt a levelet, mert nem bízom abban, hogy túlélem a háborút, de azt akartam, hogy a borítékban lévő kép mindenképpen jusson el hozzád. 
 Most éppen Gyulafehérvár környékén vagyunk és találkoztunk egy vak vámpírral, aki képes lefesteni a jövő egy-egy fontos momentumát. Te is láthatod majd a képen, hogy te vagy rajta és egy lány, akinek nem tisztán kivehetők a vonásai. Ő lesz a Te párod, bevésődésed és általatok a mostani értékrend teljesen megváltozik. Hiszem, hogy jó irányba.
 Kérlek, hogy ne bántsd Cassie-t, a lány akivel elküdtem a levelet. Bízom benne, tegyél Te is így!
 Soha nem felejtelek el téged legkedvesebb barátom.


                                                             Szeretettel ölel:Bella"


   Valahogy éreztem, hogy valami történt vele. Sok időbe telt, de belenyugodtam abba, hogy Ő sosem lehet az enyém.
   A képet nézve először hitetlenkedek, de a szívembe mégis beköltözik a remény. A remény arra, hogy talán egyszer nekem is megadja a sors az igaz szerelmet és boldogságot.
   Sok-sok éve már, hogy a Cullenek eltűntek innen, de az átváltozások nem maradtak abba. Most a falka tizenhét farkasból áll és legnagyobb szerencsétlenségemre a legújabb tag az unokahúgom, Amelia Lahote. Tiszta apja az a lány, pont ugyanolyan konok, mint Paul.
   Minden tiszteletem Paulé, hogy nem követte Rachelt, a nővérem a halálba, hanem minden fájdalmát alárendelte annak, hogy felnevelje Miát.
   Most azonban a dolog úgy fest, hogy mindketten a Falka tagjai és nem kevés bsszúságot okoznak nekem, nekünk külön-külön, de ha véletlenül egyet is értenek valamiben, akkor a sors kegyelmezzen.

   A járőrözés végeztével hazamentem az üres házba, ahol nem vár rám senki és folytattam azoknak a bútoroknak a faragását, amiket a majdani bevésődésemnek szánok.

Ő itt Mia

Élek

Sziasztok!
Tudom, hogy eltűntem. Sajnos most sem frisset hozok, de rajta vagyok.
Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni mindenkinek, aki még a blogra téved. Kívánok mindenkinek gyermeki boldogságot, illatozó mézeskalácsot és, hogy a Szeretet Ünnepét tölthesse óvó családja körében.

Hatodik

          Sziasztok!

Ez a rész sem lett hosszú és ezért bocsi. Köszönöm a komikat, nagyon jól estek.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

    Cassie szemszöge


   Azt hiszem ez volt az a momentum, amikortól csínyháborúról beszélhetünk. Szinte alig telt el nap nyugalomban. Talán ez is közrejátszott abban az elhatározásban, hogy még a tervezettnél is előbb költözünk. Az augusztus végére tervezett utazást, így már a hónap elején véghez vittük.
   Most a kocsiban ülünk és azt hiszem, még életemben nem voltam ennyire izgatott. Végre megtehetem azt, amire megkértek. Végre átadhatom Bella levelét Jacob utódainak. Tudtam a határról és reméltem, hogy én is érezni fogom, hogy hol van. Megérkezünk után pár órával séta ürügyén a határhoz indultam. Alig öt perc múlva egy farkassal nézhettem szembe. Gyönyörű, egészségesen fénylő rőt bundája volt.
- Békével jöttem! Cassandra Cullen vagyok és és egy levelet szeretnék átadni egy bizonyos Jacob Black utódainak. Bellától.
  
   Az utolsó szónál láttam, hogy megfeszült a gerince, majd elszaladt. Reméltem, hogy visszajön, vagy küld valakit maga helyett, de nem sok időm volt gondolkodni, mert egy rövidnadrágos indián fiú jelent meg. Érdekes módon, engem nem irritál az illata, bár Emmett azt mesélte róluk, hogy büdösek. Frusztráló volt, hogy még véletlenül sem  volt hajlandó rám nézni. Cseppet sem barátságosan szólalt meg.
- Mit akarsz tőle? - mordult rám.
- Mint mondtam, egy levelet kell átadnom neki Bellától. - kissé gúnyos voltam, ha ő bunkózhat...
- Bella él?
- Nem. A száz évvel ezelőtti vámpírháború idején találkoztam vele és ... - akkor jutott eszembe, hogy mit is mesélt nekem Bella a vörösesbarna bundáról és Jacob külsejéről. - Te jó ég! Te vagy Jacob! De te hogy-hogy élsz? Nem kellene halottnak lenned?
- Semmi közöd hozzá! - szólt rám durván. - Add ide a levelet!
   Szó nélkül átnyújtottam és már majdnem elindultam haza, amikor eszembe jutott valami és visszafordultam.
- Tudom, hogy Carlisle-t ismered. Hamarosan Ő is fel fog keresni titeket. Viszlát!

   Hátra sem fordultam. hogy lehet valaki ilyen bunkó?! Legalább egy köszönömöt benyöghetett volna, vagy rám nézhetett volna. Ennek nem volt gyerekszobája? Vajon minden farkas ilyen? Azt hiszem, hogy kezdem érteni a farkasokkal szembeni ellenérzéseket.
   Sokáig sétáltam és beiktattam egy vadászatot is. Legalább Jazz ne érezze a felindultságomat. Vadászat közben találtam egy hatalmas tölgyfát és a tövébe telepedtem. Mintha kiszívta volna belőlem a haragot. Megnyugtatott és egy rövid idő múlva hazaindultam.