Oldalak

2012. január 23., hétfő

Hetedik

   Tudom, hogy nagyon eltűntem, de olyan küzdelmet folytattam magammal, amin az egész életem múlott, múlik. Azoknak, akik még olvasnak, köszönöm a türelmet és remélem ezentúl már nagyjából mindenki elégedett lesz a fejezetekkel és a gyakoriságukkal is.
                                                                                                   Üdv: Dreamea




                    Jacob szemszöge


   Éppen járőröztem, amikor megéreztem egy vámpír illatát a határnál. nem is igazán tudom, hogy miért, de emberi alakban mentem oda hozzá. Nem néztem nagyon rá, nem érdekelt, hiszen csak egy vérszívó, de a levél, amit átadott, annál inkább.

        ,,Drága Jake!
 Remélem, hogy minden rendben van veled, hogy boldog vagy. Azért küldöm neked ezt a levelet, mert nem bízom abban, hogy túlélem a háborút, de azt akartam, hogy a borítékban lévő kép mindenképpen jusson el hozzád. 
 Most éppen Gyulafehérvár környékén vagyunk és találkoztunk egy vak vámpírral, aki képes lefesteni a jövő egy-egy fontos momentumát. Te is láthatod majd a képen, hogy te vagy rajta és egy lány, akinek nem tisztán kivehetők a vonásai. Ő lesz a Te párod, bevésődésed és általatok a mostani értékrend teljesen megváltozik. Hiszem, hogy jó irányba.
 Kérlek, hogy ne bántsd Cassie-t, a lány akivel elküdtem a levelet. Bízom benne, tegyél Te is így!
 Soha nem felejtelek el téged legkedvesebb barátom.


                                                             Szeretettel ölel:Bella"


   Valahogy éreztem, hogy valami történt vele. Sok időbe telt, de belenyugodtam abba, hogy Ő sosem lehet az enyém.
   A képet nézve először hitetlenkedek, de a szívembe mégis beköltözik a remény. A remény arra, hogy talán egyszer nekem is megadja a sors az igaz szerelmet és boldogságot.
   Sok-sok éve már, hogy a Cullenek eltűntek innen, de az átváltozások nem maradtak abba. Most a falka tizenhét farkasból áll és legnagyobb szerencsétlenségemre a legújabb tag az unokahúgom, Amelia Lahote. Tiszta apja az a lány, pont ugyanolyan konok, mint Paul.
   Minden tiszteletem Paulé, hogy nem követte Rachelt, a nővérem a halálba, hanem minden fájdalmát alárendelte annak, hogy felnevelje Miát.
   Most azonban a dolog úgy fest, hogy mindketten a Falka tagjai és nem kevés bsszúságot okoznak nekem, nekünk külön-külön, de ha véletlenül egyet is értenek valamiben, akkor a sors kegyelmezzen.

   A járőrözés végeztével hazamentem az üres házba, ahol nem vár rám senki és folytattam azoknak a bútoroknak a faragását, amiket a majdani bevésődésemnek szánok.





Ő itt Mia

2011. december 23., péntek

Élek

Sziasztok!
Tudom, hogy eltűntem. Sajnos most sem frisset hozok, de rajta vagyok.
Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni mindenkinek, aki még a blogra téved. Kívánok mindenkinek gyermeki boldogságot, illatozó mézeskalácsot és, hogy a Szeretet Ünnepét tölthesse óvó családja körében.


2011. szeptember 23., péntek

Hatodik

          Sziasztok!

Ez a rész sem lett hosszú és ezért bocsi. Köszönöm a komikat, nagyon jól estek.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

    Cassie szemszöge


   Azt hiszem ez volt az a momentum, amikortól csínyháborúról beszélhetünk. Szinte alig telt el nap nyugalomban. Talán ez is közrejátszott abban az elhatározásban, hogy még a tervezettnél is előbb költözünk. Az augusztus végére tervezett utazást, így már a hónap elején véghez vittük.
   Most a kocsiban ülünk és azt hiszem, még életemben nem voltam ennyire izgatott. Végre megtehetem azt, amire megkértek. Végre átadhatom Bella levelét Jacob utódainak. Tudtam a határról és reméltem, hogy én is érezni fogom, hogy hol van. Megérkezünk után pár órával séta ürügyén a határhoz indultam. Alig öt perc múlva egy farkassal nézhettem szembe. Gyönyörű, egészségesen fénylő rőt bundája volt.
- Békével jöttem! Cassandra Cullen vagyok és és egy levelet szeretnék átadni egy bizonyos Jacob Black utódainak. Bellától.
  
   Az utolsó szónál láttam, hogy megfeszült a gerince, majd elszaladt. Reméltem, hogy visszajön, vagy küld valakit maga helyett, de nem sok időm volt gondolkodni, mert egy rövidnadrágos indián fiú jelent meg. Érdekes módon, engem nem irritál az illata, bár Emmett azt mesélte róluk, hogy büdösek. Frusztráló volt, hogy még véletlenül sem  volt hajlandó rám nézni. Cseppet sem barátságosan szólalt meg.
- Mit akarsz tőle? - mordult rám.
- Mint mondtam, egy levelet kell átadnom neki Bellától. - kissé gúnyos voltam, ha ő bunkózhat...
- Bella él?
- Nem. A száz évvel ezelőtti vámpírháború idején találkoztam vele és ... - akkor jutott eszembe, hogy mit is mesélt nekem Bella a vörösesbarna bundáról és Jacob külsejéről. - Te jó ég! Te vagy Jacob! De te hogy-hogy élsz? Nem kellene halottnak lenned?
- Semmi közöd hozzá! - szólt rám durván. - Add ide a levelet!
   Szó nélkül átnyújtottam és már majdnem elindultam haza, amikor eszembe jutott valami és visszafordultam.
- Tudom, hogy Carlisle-t ismered. Hamarosan Ő is fel fog keresni titeket. Viszlát!

   Hátra sem fordultam. hogy lehet valaki ilyen bunkó?! Legalább egy köszönömöt benyöghetett volna, vagy rám nézhetett volna. Ennek nem volt gyerekszobája? Vajon minden farkas ilyen? Azt hiszem, hogy kezdem érteni a farkasokkal szembeni ellenérzéseket.
   Sokáig sétáltam és beiktattam egy vadászatot is. Legalább Jazz ne érezze a felindultságomat. Vadászat közben találtam egy hatalmas tölgyfát és a tövébe telepedtem. Mintha kiszívta volna belőlem a haragot. Megnyugtatott és egy rövid idő múlva hazaindultam.

2011. szeptember 16., péntek

Ötödik

   Sziasztok!
Meghoztam az ötödik fejit, remélem elnyeri a tetszésetek.
Köszönöm a komikat ivi-nek és Csicserii Gurll-nek.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

          Emmett szemszöge



   Arra számítottam, hogy Cassietől kapni fogok, de. hogy Alicetől is, arra nem. Mióta vámpír vagyok még nem kaptam Alicetől ekkorát.
- Alice, amilyen kicsi vagy, ahhoz képest a pofonod hatalmas.
- Emmett, azok nagyon drága ru...-kezdte volna mondani, de az emeletről Cassie tündéri kiabálását hallottuk.
- Emmett Cullen! Ezt az akciódat nem éled túl! A ruháim!!! Most mehetek megint vásárolni! Ezen a héten harmadszor! Először a cipőim, most meg...
   Egyre közeledett a hangja. Ilyenkor, ha emberi tempóban halad felém - bár nem vallanám be de - félek tőle. Amikor elém ért láttam az arcán, hogy valamiért mosolyog.
- Eddig jó kislány voltam, de ha háborút akarsz, megkaphatod. Győzzön a jobbik! Emmett ereszkedj négykézlábra, ugass és nyalogasd a másik mókamester, Jasper kezét.
   Nem akartam engedelmeskedni neki, de a testem követte a szavait. Oh, tehát ez a képessége. Igazán szólhatott volna előbb, akkor talán visszafogom magam. Nem, nem tettem volna.
   Fél órán át ugattam és nyalogattam Jasper kezét. Fúúúúj!!! A fél óra leteltével Cassie megkegyelmezett nekem.
- Emmett elég lesz. Remélem most már Jasperrel kétszer is meggondoljátok, hogy kinek a ruháival szórakoztok. - mondta és rám nevetett.
   Miután Cassie elment, Jasper még mindig undorodó arccal közölte velem, hogy :
- Emmett, csinálj valamit a barátnőddel, mert így már nem is olyan buli felmérgelni.

   Persze az egész család végig nevette ezt az akciót, de engem igazán elgondolkodtattak Jazz szavai.
   Cassie tényleg lenne a barátnőm? Nagyon kedvelem. Sokat jelent nekem, többet, mint Rosie. Vajon hajlandó lenne elviselni az állandó mókázásom, vagy meg kellene változzak? Basszus! Miért kell ennyire bonyolultnak legyen minden. A kőkorszakban ez annyival egyszerűbb lehetett. A neked tetsző lány haját elkaptad és bevonszoltad a barlangodba. Milyen szép idők lehettek. Mondjuk, nem hinném, hogy Cassie ezt díjazni. Nagyon nem. Nah, mindegy. Most minden marad a régiben, a többit, majd meglátom.

2011. szeptember 10., szombat

Negyedik

   Tudom, sokáig eltűntem és ezer bocsánat. Viszont lenne egy kérésem. Egy-két olvasó hagyna nyomot kritika formájában? Nem kötelező, nem írok olyanokat, hogy blogzárás, vagy komihatár, csak jól esne. Ez rátok van bízva.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

      Esme szemszöge

      Két hónappal később

 
   Kár, hogy elmentek, ha igazán megnézzük a dolgokat Haley és Edmond ne tudtak beilleszkedni hozzánk. Talán tényleg az volt a jó döntés, hogy itt hagytak minket és saját családot hoznak létre. Annak viszont, hogy Cassie maradt nagyon örülök. Az egész családra jó hatással van, de leginkább Emmettre. Visszaadta a fiamat. Soha nem hittem volna, hogy örülni fogok az obszcén vicceinek és néha kissé durvára sikeredő tréfáinak. Cassievel folyton veszekednek, de közben annyira aranyosak.
- Esme!-szólt Alice és Carlisle.
- Igen?
- Emmettéken gondolkodsz? - kérdezte Carlisle és átölelt.
- Igen, drágám. Olyan jó boldognak látni őket. Bevallották már az érzéseiket egymásnak?
- Dehogy! - fújt Alice. - Nekem már mindketten bevallották, de egymásnak...
   Ekkor üvegcsörömpölés hallatszik, Cassie kiabálásával és Emmett nevetésével.
- Eszement őrült! Miattad kitört az ablak!
- Törpe, az üvegfal és te törted ki a hozzám vágott hajkeféddel.
- Takarodj a szobámból! TE IDIÓTA!
- De Picur, hogy beszélhetsz így? - gügyögte Emmett.
- TAKARODJ!!!

   Emmett nevetve jött le a lépcsőn. Ránk nevetett és közölte:
- A napi limit kész. Jöhet a ráadás.
- Emmett, kisfiam, mit csináltál már megint? - kérdeztem rosszat sejtve.
- Nyugi anya, csak egy új tervező kollekciójának legjobb darabjait tettem Cassie gardróbjába.
- Akarom tudni a tervező nevét? - kérdeztem kissé félve, amit Cassie hirtelen felhangzó kiáltása is erősített.
   Emmett Röhögni kezdett, de nagy nehezen kinyögte a választ.
- A tervező: Emmett, és a kollekció neve: Emmett és az olló.

2011. augusztus 25., csütörtök

Díj

   Sziasztok!
Ismét örömmel jelenthetem, hogy újabb díjat kaptam Ramitól és Diamondtól.
Köszönöm szépen!



Szabályok:

1. Tedd ki a logót a blogra!
2. Köszönd meg a díjat attól akitől kaptad!
3. Írj ki magadról hét dolgot!
4. Küld tovább hét írónak (Ne felejtsd el belinkelni a blogjukat!)
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket!
 
Rólam:
1. Egy komoly betegségből lábadozok még mindig.
2.Imádok olvasni.
3.Kedvenc könyvem: Kresley Cole:Vámpíréhség
4.Tárgyalok egy saját könyvről.
5.Unalmas vagyok./Unokaöcsém, ha a közelemben van 10 perc alatt elalszik:D/
6.Mottóm: Csak azokat a dolgokat sajnáld, amiket elszalasztottál.
7.Szingli vagyok.

Akiknek tovább adom:

Mégegyszer köszönöm!
Üdv: Dreamea

2011. augusztus 23., kedd

A Voroncevek hercegnője - Harmadik

   Nagy nap ez a mai! Ma ünnepli a blog az első szülinapját! Köszönet az olvasóknak, akik megtisztelnek azzal, hogy követik a történeteimet és megörvendeztetnek egy-egy kritikával. Millió puszi mindenkinek, aki az oldalamra téved és jó olvasást!








             Két nappal később


   Akaratlanul is lemásoltam új családom tagjainak képességeit. Tegnap este látomásom volt, de nem szóltam senkinek. Nem akarom, hogy tudják, bár Alice már tudja. Nem tudom, hogy neki volt-e látomása, de behívtam a gardróbba, hogy beszélhessek vele. Azzal azonban nem számoltam, hogy neki is van mondanivalója. Szóhoz sem hagyott jutni.
- Végre beszélhetünk. Láttam, amit láttam. Ideje lenne rámozdulnod a bátyámra.
- De látom rajta, hogy még nincsen túl Rosalie-n.
- Hát segíts neki. Már jó úton halad. Lassan kezd visszatérni az örök mókamester Emmett. Nem hiába piszkál téged folyton. Te is tetszel neki, másképp nem lenne ilyen veled. Olyan szemekkel bámul téged, amikor azt hiszi, hogy senki sem látja, mint halandó gyerekek a Mikulást. - mondta nevetve.
   Honnan tud ilyen kifejezéseket??? Nahhh... Végre elmondhatom.
- Figyelj, ne kérdezd, hogy honnan tudom, de jobb lenne, ha kitalálnál valamit, mert a gardróbod nem marad a jelenlegi formájában. A fiúk focimeccset fognak nézni.
- Meccs utáni bunyó lesz.
- Gyakran van?
- Aha, minden második héten, jó esetben. Köszi, hogy szóltál. Szerintem mi nagyon jóban leszünk.
- Szerintem is.
- Figyelj, úgy fél év múlva költözünk. Szerinted te velünk jössz?
- Miért ne mennék?
- Mert Haley és Edmond akkor már nem lesznek velünk. Saját családot alapítanak.
- Én maradok. Szerinted lemondanék róla?
 
   Hirtelen beszakadt az ajtó és két jómadár esett be hozzánk.
- Emmett!!! Jasper!!! - kiabáltuk. Alice pedig elkezdte osztani őket.
- Már megint hallgatóztatok! Annyira idegesítő! Legalább te lennél normális Jasper. Ebből a másik idiótából kinézem, de belőled?! - Jasper elkezdett kihátrálni a Minitornádó elöl. - Jasper, azonnal gyere vissza! Bocsi Cassie! Jasper! - kiáltott még és elindult a párja után.
 
   Kettesben maradtam Emmettel.
- Miről nem mondanál le, kis csajszi?
- Emmett, hányszor mondjam még el neked, hogy én nem vagyok kicsi. Középtermetű vagyok. Te pedig egy nagyra nőtt medveszerű emberképződmény. - imádom, de az agyamra megy.
- Nocsak, milyen nagy hang, egy ilyen pici lányban. Biztos Pöttöm Panna az igazi neved. - jelentette ki elégedetten.
   Már nagyon idegesít.
- Te idegesítő mamlasz!


       Alice szemszöge

  Miután a nappaliban beértem Jasper alaposan megcsókoltam. Amikor kettéváltunk Cassie hangja ütötte meg a fülem.
,, ... medveszerű emberképződmény!"
- Jasper, szerinted megtalálta a zsák a foltját?
,, ... Pöttöm Panna az igazi neved."
- De,szerintem is. Menjünk vissza hozzájuk, vagy hagyjuk őket tovább szócsatázni?
- Hagyjuk őket.
,, - Te idegesítő mamlasz!
   - Hol vagy? Nem látlak. Ohhh, mégis, de miért lógatod a lábad a szőnyegről?
   - Amikor az észt osztották te kétszer is sorba álltál, de egyszer sem kaptál. nemde, Emike?
   - De legalább engem észre vesznek, ha a közelükben vagyok.
   - Emike, egy házat nem nehéz észrevenni, de kikerülni, annál inkább."

     Megérkezett Carlisle.
- Szia Carlisle! Hallottad őket?
- Nehéz lett volna nem hallani. Végre van egy kis élet. Esme is újra nevet. Cassie egy áldás nekünk.
- Igen. Emmett is végre kezd magához térni. - mondta az én Jazzem.
- Carlisle, fél év múlva költözünk Forksba. Hatan.
- Hatan?
- Haley és Edmond különválnak tőlünk.
- De legalább Cassie marad.
   Ekkor meghallottuk Emmettet.
,,-... Várj, Törpilla!
  - Igazad van, ez az én szobám. Kifelé!"
   Visította Cassie, Emmett pedig kacagva jött le.