Kilencedik

Sziasztok!
Nem igazán tudom, mit is írhatnék. Bocsi és jó olvasást!



     Cassie szemszöge


Mióta  a szemembe nézett az a fiú, azóta nehezen tudok másra gondolni. A tudott volna hatalmasat dobbant volna amikor közölte, hogy kettesben akar beszélni velem. Láttam Carlisle-on és a többieken is, hogy aggódnak, de tudtam, hogy nem bántana, még csak a képességemre sem volt szükségem.
Valami láthatatlanul vonz felé, minden ami Emmetthez kötött szinte teljesen eltűnt, a szívemben csak egy valakinek van már csak hely és az Jacob Black.

Ha tudna, a szívem a torkomban dobogna. Kettesben ülönk Jacobbal és nehezen jönnek a szavak. Olyan nehéz kimondani azt, amit kellene, vagy csak egyáltalán beszélni, amikor a szemeibe nézek. Végül nagyon-nagyon nehezen, de elszakítottam a tekintetem róla és inkább a földet néztem.
- Sajnálom, hogy nekem kellett elhoznom Bella levelét. Nem tehettem semmit érte, mert miután ideadta a levelet elfogtak engem és két barátomat. Esélyem sem volt.-zokogtam könnyek között.
Ez is a furcsaságaim közül való.
- Cassie.-mondta és felemelte az államat, hogy a szemébe  nézhessek.-Cassie, amióta megláttalak, be kellett ismernem magamnak, hogy amit Bella iránt éreztem, az semmi sem volt, ahhoz képest, amit te váltottál ki belőlem egy perc alatt. Szerettem Bellát és fáj, hogy meghalt, de sok-sok évem volt elfogadni és belenyugodni. Te viszont itt vagy. nem élhetek a múltban, ha a szemembenéz a jelenem és a jövőm.

Teljesen elvarázsoltak a szavai még soha sem éreztem ilyet. Annyira jó érzés, ha szeretnek, de ezt még senki sem tette. Mindig magányos voltam, még Haley és Edmund sem tudtam közel kerülni a lelkemhez, de jacobnak pár pillanat elég volt.
Mosolyogva bújtam az ölelésébe.
- Cassie, nem lesz problémád abból, hogy velem vagy? Hiszen én alakváltó vagyok.
- Higgy nekem Jacob, senki nem tud ártani nekem, ha én nem akarom.
- Akkor lennél a párom, így pár óra ismeretség után?
- Már attól féltem meg se kérdezed. - mondtam kacagva. - Nagy örömmel.

Sok időnek kellett eltelnie, hogy rávegyük magunkat arra, hogy összecihelődjünk. Mikor már a kocsiba ültem felhívtam Carlisle-t.
- Szia Cassie!
- Carlisle, szeretném az engedélyedet kérni, hogy Jacob a házunkig vihessen.
- Felőlem rendben, de mi történt Cassie?
- Erről majd otthon beszélünk renben?
- Jó, gyertek.
Letetttem a telefont és Jacobra mosolyogtam.

A házunk elé érve, kint várt ránk az egész család. Amikor kiszálltunk az autóból Jacob egyből megfogta a kezem. Emmett erre hangosan felmordult, én pedig elengedtem Jake kezét és Emmetthez léptem. Rásegítettem az érzéseire Jasper képességével.
- Emmett, Alice és Jasper a tanuim rá, hogy én tényleg szerettelek, tiszta szívvel, de maikor ma Jacob szemébe néztem, az valami olyan dolgot indított el, amit nem tudok befojásolni és igazából nem is akarok.
Ekkor Carlisle egy szót sutogott: - Bevésődés.
Jacob is megszólalt.
- Igen, engem is teljesen meglepett, hiszen elméletileg ez  dolog lehetetlen, de mégis megtörtént. Csak azt mondhatom, amit Cassie is, nem tudom ezt befolyásolni és nem is akarom. Igaz, hogy a bevésődés lényege az utódnemzés is, de mivel Cassie örökéletű, nem hiszem, hogy ez akkora probléma lenne.
- Főleg, hogy én képes vagyok gyermeket szülni. -mondtam, erre mindenki felhördült, de Carlisle volt az, aki először szóhoz tudott jutni.
- Cassie, ez mégis, hogy lehet?
- Az anyámról mindenki azt hitte, hogy csak egy szép vámpír, de mint kiderült képes volt utódot a világrahozni. Miután megszülettem, ő spontán elégett. Ha apán nem véd meg engem már anya pocakjában, nem lennék itt. Anya amikor rájött, hogy várandós el akart pusztítani engem. Apa mind a négy hónap alatt vele volt. Tudom, hogy mik történtek, hallottam őket, minden szavukat. Anyám gyűlölt engem, apám pedig azonnal azon kezdet gondolkodni, hogy miként tudna felhasználni engem. Születésem után Öt évig ki sem léphettem a kastélyból. Rajta és a nevelőnőmön kivül nem látta senkit. Sok gondot fordítottak a nevelésemre, de sikerült egyszer apámat rendkívül feldühítenem. Soha egyetlen egy korty emberí vért nem ittam és az állatira is csak havonta egyszer van szükségem. Azt hiszem nem sok született vámpír van rajtam kívül a világon. - mindezt komoly hangon mondtam, de nem fellengzősen. Ez vagyok én.
Teljes volt a csend, mindenki emésztette azt amit mondtam, az azonban boldogsággal töltött el, hogy Jacob nem engedte el a kezem, nem riasztotta meg az, hogy mi vagyok.

Nyolcadik

   Nem is tudom, hogy mit írhatnék. Remélem azért még valaki ide-ide látogat. Jó olvasást!
                                                                                          Üdv: Dreamea

   Jacob szemszöge


   A Cullenek jelezték, hogy beszélni akarnak velünk. Tuti, hogy visszajönnek. Minden esetre rá fogok kérdezni arra az új lányra. Nem hozhatok fölösleges veszélyt a falkára.
   Komolyan, ez a hét már rosszabb nem lehet. Rachel és Paul lánya, az én drága unokahugom, Amélia hazajön La Pushba abból az előkelő lánynevelőintézetből. Amikor Paulék múlt héten meglátogatták, már látszott, hogy át fog változni.  Pont ő hiányzott még nekem. Konokabb, mint Paul és sajnos a nő nővérem nagy száját is örökölte. Mindig az idegeimre ment már kicsiként is, de ahogy nőtt egyre jobban kijöttek a legrosszabb tulajdonságai. Azt azonban el kell ismerni, hogy ahogy nőtt egyre szebb lett. A Falka tagjai és mások is sokszor rajtafelejtették a szemüket, de hála az égnek eddig nem vésődött bele senki. Most azonban... . Át fog változni és akárkibe vésődik tuti, hogy balhé lesz. Nem az a típus, aki bármit is egyszerűen tud megtenni vagy megélni.
 
    A legfontosabb most a Cullenek érkezésén kivül az, hogy egy ismeretlen vámpír lépett a területünkre és ezt gyorsan el akarjuk intézni. Farkast hallok közeledni, ez Seth lesz. Ő járőrözött ma.
   A fák közül már emberalakban lépett ki.
- Hello, Jake! Megvan a vámpír. Tudod, hogy ma piknikezett volna  Jerome Cat-tel, de mikor kipakoltak megérezték és már elkezdték szétszedni, mire odaértem.
- Ez jó hír. Más egyéb?
- Semmi. Most viszont megyek haza, mert itt vannak Leah unokái. Szerencse, hogy a természetüket az apjuktól örökölték. Na szia!

   Seth-tel már csak mi kettem vagyunk a régi csapatból. Viszont a Falka nagyobb, mint valaha. Huszonketten vagyunk és ebből nyolcan lányok. Senki nem hitte volna, hogy Leah után lesznek más lányok is, de tévedtünk. Leah után a következő lány pedig Sam és Emily lánya volt, de ő csak három évig változott át.
   Nagyon a gondolataimba merülhettem, mert amikor felpillantottam már alkonyodott és szólt a telefonom. Egy sms volt, hogy a Cullenek a határnál várnak. Nem volt túl sok hangulatom az egészhez, de Alphaként ez is a kötelességem.

   A határnál ott áltak és vártak rám. Csakis Bella kedvéért vagyok erre hajlandó.
- Üdvözöllek titeket!
- Mi is üdvözlünk téged Jacob. Szeretnénk visszaköltözni pár évre.
   Hát igen. Carlisle gondolatolvasás nélkül is képes ráérezni, hogy mit kell mondania.
- Nincs ellene kifogásom. A szabályok a régiek. Valami változás?
- Igen. Új családtagunk van. A neve:Cassie.
   A lány Carlisle mellé lépett. Ránéztem és lefagytam. Csodaszép szemeibe néztem és már nem volt fontos a Falka, La Push biztonsága csak az, hogy annak a lánynak, Cassie-nek soha ne eshessen baja. Mindennél fontosabb lett.
   Arra eszméltem, hogy Jerome rázza a vállamat. Nem kellett, hogy halljam a gondolatait, anélkül is tudom. Bevésődtem egy vámpírba. Cassie furcsán vizslató szemekkel bámult rám, én pedig újra rá. Annyira jó ez az érzés, tudom, hogy örökre az enyém és ő a legdrágább kincsem.
   A fiúk elképedt arcot vágtak, a Cullenek nem különben. Ilyen més soha nem esett meg és eddig azt hittük nem is eshet. ami most történt, az ellentmond a legfontosabb dolognak, amit a bevésődésnek biztosítania kellene, hiszen a vámpírnők nem képesek gyermeket szülni.
   Annyira furcsa ez a dolog. nem tudom elszakítani tőle a tekintetem. Csodálatos a szőkés barna haja, amelyből vastag fonatot készített, a szeme mely olyan mélységeket és titkokat sugall, hogy legszivesebben elvesznék benne. A bőre csodálatos, az alakja pedig olyan, hogy le nem írhatom szavakkal. Annyira tökéletes minden porcikája.

   Nehezen hatolt el a tudatomig Carlisle hangja.
- Köszönjük szépen. Mennünk kell.
- Várjatok - szólaltam meg. - Vagyis... ohm... Cassie te maradnál még egy kicsit?
  Bólintott, majd mielőtt elmentek Emmett még mondott neki valamit, ami feldühíthette, mert csak úgy szikrázott a tekintete.
   Nekem már nem volt ilyen könnyű dolgom meggyőzni a többieket, hogy menjenek el. Úgy negyed órámba tellett, de végre elmentek és kettesben maradtam Cassie-vel.

Hetedik

   Tudom, hogy nagyon eltűntem, de olyan küzdelmet folytattam magammal, amin az egész életem múlott, múlik. Azoknak, akik még olvasnak, köszönöm a türelmet és remélem ezentúl már nagyjából mindenki elégedett lesz a fejezetekkel és a gyakoriságukkal is.
                                                                                                   Üdv: Dreamea




                    Jacob szemszöge


   Éppen járőröztem, amikor megéreztem egy vámpír illatát a határnál. nem is igazán tudom, hogy miért, de emberi alakban mentem oda hozzá. Nem néztem nagyon rá, nem érdekelt, hiszen csak egy vérszívó, de a levél, amit átadott, annál inkább.

        ,,Drága Jake!
 Remélem, hogy minden rendben van veled, hogy boldog vagy. Azért küldöm neked ezt a levelet, mert nem bízom abban, hogy túlélem a háborút, de azt akartam, hogy a borítékban lévő kép mindenképpen jusson el hozzád. 
 Most éppen Gyulafehérvár környékén vagyunk és találkoztunk egy vak vámpírral, aki képes lefesteni a jövő egy-egy fontos momentumát. Te is láthatod majd a képen, hogy te vagy rajta és egy lány, akinek nem tisztán kivehetők a vonásai. Ő lesz a Te párod, bevésődésed és általatok a mostani értékrend teljesen megváltozik. Hiszem, hogy jó irányba.
 Kérlek, hogy ne bántsd Cassie-t, a lány akivel elküdtem a levelet. Bízom benne, tegyél Te is így!
 Soha nem felejtelek el téged legkedvesebb barátom.


                                                             Szeretettel ölel:Bella"


   Valahogy éreztem, hogy valami történt vele. Sok időbe telt, de belenyugodtam abba, hogy Ő sosem lehet az enyém.
   A képet nézve először hitetlenkedek, de a szívembe mégis beköltözik a remény. A remény arra, hogy talán egyszer nekem is megadja a sors az igaz szerelmet és boldogságot.
   Sok-sok éve már, hogy a Cullenek eltűntek innen, de az átváltozások nem maradtak abba. Most a falka tizenhét farkasból áll és legnagyobb szerencsétlenségemre a legújabb tag az unokahúgom, Amelia Lahote. Tiszta apja az a lány, pont ugyanolyan konok, mint Paul.
   Minden tiszteletem Paulé, hogy nem követte Rachelt, a nővérem a halálba, hanem minden fájdalmát alárendelte annak, hogy felnevelje Miát.
   Most azonban a dolog úgy fest, hogy mindketten a Falka tagjai és nem kevés bsszúságot okoznak nekem, nekünk külön-külön, de ha véletlenül egyet is értenek valamiben, akkor a sors kegyelmezzen.

   A járőrözés végeztével hazamentem az üres házba, ahol nem vár rám senki és folytattam azoknak a bútoroknak a faragását, amiket a majdani bevésődésemnek szánok.

Ő itt Mia

Élek

Sziasztok!
Tudom, hogy eltűntem. Sajnos most sem frisset hozok, de rajta vagyok.
Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni mindenkinek, aki még a blogra téved. Kívánok mindenkinek gyermeki boldogságot, illatozó mézeskalácsot és, hogy a Szeretet Ünnepét tölthesse óvó családja körében.

Hatodik

          Sziasztok!

Ez a rész sem lett hosszú és ezért bocsi. Köszönöm a komikat, nagyon jól estek.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

    Cassie szemszöge


   Azt hiszem ez volt az a momentum, amikortól csínyháborúról beszélhetünk. Szinte alig telt el nap nyugalomban. Talán ez is közrejátszott abban az elhatározásban, hogy még a tervezettnél is előbb költözünk. Az augusztus végére tervezett utazást, így már a hónap elején véghez vittük.
   Most a kocsiban ülünk és azt hiszem, még életemben nem voltam ennyire izgatott. Végre megtehetem azt, amire megkértek. Végre átadhatom Bella levelét Jacob utódainak. Tudtam a határról és reméltem, hogy én is érezni fogom, hogy hol van. Megérkezünk után pár órával séta ürügyén a határhoz indultam. Alig öt perc múlva egy farkassal nézhettem szembe. Gyönyörű, egészségesen fénylő rőt bundája volt.
- Békével jöttem! Cassandra Cullen vagyok és és egy levelet szeretnék átadni egy bizonyos Jacob Black utódainak. Bellától.
  
   Az utolsó szónál láttam, hogy megfeszült a gerince, majd elszaladt. Reméltem, hogy visszajön, vagy küld valakit maga helyett, de nem sok időm volt gondolkodni, mert egy rövidnadrágos indián fiú jelent meg. Érdekes módon, engem nem irritál az illata, bár Emmett azt mesélte róluk, hogy büdösek. Frusztráló volt, hogy még véletlenül sem  volt hajlandó rám nézni. Cseppet sem barátságosan szólalt meg.
- Mit akarsz tőle? - mordult rám.
- Mint mondtam, egy levelet kell átadnom neki Bellától. - kissé gúnyos voltam, ha ő bunkózhat...
- Bella él?
- Nem. A száz évvel ezelőtti vámpírháború idején találkoztam vele és ... - akkor jutott eszembe, hogy mit is mesélt nekem Bella a vörösesbarna bundáról és Jacob külsejéről. - Te jó ég! Te vagy Jacob! De te hogy-hogy élsz? Nem kellene halottnak lenned?
- Semmi közöd hozzá! - szólt rám durván. - Add ide a levelet!
   Szó nélkül átnyújtottam és már majdnem elindultam haza, amikor eszembe jutott valami és visszafordultam.
- Tudom, hogy Carlisle-t ismered. Hamarosan Ő is fel fog keresni titeket. Viszlát!

   Hátra sem fordultam. hogy lehet valaki ilyen bunkó?! Legalább egy köszönömöt benyöghetett volna, vagy rám nézhetett volna. Ennek nem volt gyerekszobája? Vajon minden farkas ilyen? Azt hiszem, hogy kezdem érteni a farkasokkal szembeni ellenérzéseket.
   Sokáig sétáltam és beiktattam egy vadászatot is. Legalább Jazz ne érezze a felindultságomat. Vadászat közben találtam egy hatalmas tölgyfát és a tövébe telepedtem. Mintha kiszívta volna belőlem a haragot. Megnyugtatott és egy rövid idő múlva hazaindultam.

Ötödik

   Sziasztok!
Meghoztam az ötödik fejit, remélem elnyeri a tetszésetek.
Köszönöm a komikat ivi-nek és Csicserii Gurll-nek.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

          Emmett szemszöge



   Arra számítottam, hogy Cassietől kapni fogok, de. hogy Alicetől is, arra nem. Mióta vámpír vagyok még nem kaptam Alicetől ekkorát.
- Alice, amilyen kicsi vagy, ahhoz képest a pofonod hatalmas.
- Emmett, azok nagyon drága ru...-kezdte volna mondani, de az emeletről Cassie tündéri kiabálását hallottuk.
- Emmett Cullen! Ezt az akciódat nem éled túl! A ruháim!!! Most mehetek megint vásárolni! Ezen a héten harmadszor! Először a cipőim, most meg...
   Egyre közeledett a hangja. Ilyenkor, ha emberi tempóban halad felém - bár nem vallanám be de - félek tőle. Amikor elém ért láttam az arcán, hogy valamiért mosolyog.
- Eddig jó kislány voltam, de ha háborút akarsz, megkaphatod. Győzzön a jobbik! Emmett ereszkedj négykézlábra, ugass és nyalogasd a másik mókamester, Jasper kezét.
   Nem akartam engedelmeskedni neki, de a testem követte a szavait. Oh, tehát ez a képessége. Igazán szólhatott volna előbb, akkor talán visszafogom magam. Nem, nem tettem volna.
   Fél órán át ugattam és nyalogattam Jasper kezét. Fúúúúj!!! A fél óra leteltével Cassie megkegyelmezett nekem.
- Emmett elég lesz. Remélem most már Jasperrel kétszer is meggondoljátok, hogy kinek a ruháival szórakoztok. - mondta és rám nevetett.
   Miután Cassie elment, Jasper még mindig undorodó arccal közölte velem, hogy :
- Emmett, csinálj valamit a barátnőddel, mert így már nem is olyan buli felmérgelni.

   Persze az egész család végig nevette ezt az akciót, de engem igazán elgondolkodtattak Jazz szavai.
   Cassie tényleg lenne a barátnőm? Nagyon kedvelem. Sokat jelent nekem, többet, mint Rosie. Vajon hajlandó lenne elviselni az állandó mókázásom, vagy meg kellene változzak? Basszus! Miért kell ennyire bonyolultnak legyen minden. A kőkorszakban ez annyival egyszerűbb lehetett. A neked tetsző lány haját elkaptad és bevonszoltad a barlangodba. Milyen szép idők lehettek. Mondjuk, nem hinném, hogy Cassie ezt díjazni. Nagyon nem. Nah, mindegy. Most minden marad a régiben, a többit, majd meglátom.

Negyedik

   Tudom, sokáig eltűntem és ezer bocsánat. Viszont lenne egy kérésem. Egy-két olvasó hagyna nyomot kritika formájában? Nem kötelező, nem írok olyanokat, hogy blogzárás, vagy komihatár, csak jól esne. Ez rátok van bízva.
Jó olvasást!
Üdv: Dreamea

      Esme szemszöge

      Két hónappal később

 
   Kár, hogy elmentek, ha igazán megnézzük a dolgokat Haley és Edmond ne tudtak beilleszkedni hozzánk. Talán tényleg az volt a jó döntés, hogy itt hagytak minket és saját családot hoznak létre. Annak viszont, hogy Cassie maradt nagyon örülök. Az egész családra jó hatással van, de leginkább Emmettre. Visszaadta a fiamat. Soha nem hittem volna, hogy örülni fogok az obszcén vicceinek és néha kissé durvára sikeredő tréfáinak. Cassievel folyton veszekednek, de közben annyira aranyosak.
- Esme!-szólt Alice és Carlisle.
- Igen?
- Emmettéken gondolkodsz? - kérdezte Carlisle és átölelt.
- Igen, drágám. Olyan jó boldognak látni őket. Bevallották már az érzéseiket egymásnak?
- Dehogy! - fújt Alice. - Nekem már mindketten bevallották, de egymásnak...
   Ekkor üvegcsörömpölés hallatszik, Cassie kiabálásával és Emmett nevetésével.
- Eszement őrült! Miattad kitört az ablak!
- Törpe, az üvegfal és te törted ki a hozzám vágott hajkeféddel.
- Takarodj a szobámból! TE IDIÓTA!
- De Picur, hogy beszélhetsz így? - gügyögte Emmett.
- TAKARODJ!!!

   Emmett nevetve jött le a lépcsőn. Ránk nevetett és közölte:
- A napi limit kész. Jöhet a ráadás.
- Emmett, kisfiam, mit csináltál már megint? - kérdeztem rosszat sejtve.
- Nyugi anya, csak egy új tervező kollekciójának legjobb darabjait tettem Cassie gardróbjába.
- Akarom tudni a tervező nevét? - kérdeztem kissé félve, amit Cassie hirtelen felhangzó kiáltása is erősített.
   Emmett Röhögni kezdett, de nagy nehezen kinyögte a választ.
- A tervező: Emmett, és a kollekció neve: Emmett és az olló.