Az ébredés fáj? - 19. fejezet

Itt a kövi. Jó olvasást!

   Miután megebédeltem, Emmettnek játszani támadt kedve. Felkapott és megakart pörgetni, én pedig fejbe vertem a gipszemmel, ami összetört. Carlisle gyorsan a kezelőbe vitt és meglepetten látta, hogy a törött csont összeforrt. beszélgettünk egy keveset, majd Alice robbant be.
  - Lena, gyere! Két óra múlva itt lesz a dokid.
  - Már annyi lenne az idő? Szia, Carlisle! 
   Gyorsan megfürödtem - csak egy órát lubickoltam. Mire kijöttem a fürdőből Alice már kikészítette a ruhát és a szandált. megnéztem magam és tényleg jól állt a ruha. Leültem a tükör elé, hogy sminkeljek és rendbe tegyem a hajam. Alice kissé sértődött arccal jött vissza a szobába.
  - Lena, ezt én csinálom. - közölte morcosan.
  - Rendben, rendben. Láttál valamit a randiról?
  - Igen, jól fogtok szórakozni.
  - Még valamit?
  - Semmi érdekeset. Készen vagy. Menj le, mert három perc múlva itt van.

   Lementem és örömmel láttam, hogy a két fiú nincs ott. Amikor csengettek Carlisle nyitott ajtót.
  - Szia, Don!
  - Jó estét, Carlisle!
  - Gyere be, Lena már kész van.
  - Rendben, köszönöm.
   Amint meglátott egy pillanatra megtorpant. Hallottam amit gondolt: ,,Hű, de szép!" Odajött hozzám és egy szál fehér rózsát nyújtott át.
  - Köszönöm. Esme, vízbe tennéd nekem?
  - Persze.
  - Lena, indulhatunk? - kérdezte Don.
  - Igen. Sziasztok!
  - Carlisle, jó ha éjfélre hazahozom?
  - Igen. Jó mulatást!

   Egy kedves kis olasz étterembe mentünk. Kellemes este volt, jót beszélgettünk és pontosan éjfélre hazavitt. Az ajtóban:
  - Köszönöm a szép estét!
  - Én köszönöm önnek, Lena.
  - Tegezzen nyugodtan. Egy randi után kissé túl formális így.
  - Igazad van. Kérlek, tegezz te is. Eljönnél velem jövő szombaton? Egy érdekes kiálítás nyílik Port Angelesben.
  - Szívesen.
  - Köszönöm. Jó éjt! - mondta és kezet csókolt.
  - Neked is jó éjt!
   Bementem és mindenki a nappaliban várt.
  - Jól szórakoztál? - kérdezte Esme.
  - Igen, jól elbeszélgettünk. Jövő héten kiállításra megyünk. Tényleg, a többiek mindták, hogy milesz a Halloween-buli témája?
  - Igen, mondták. - szólalt meg Carlisle.
  - Nagyon macerás lesz vámpírfogakat szerezni, ugye? - kérdeztem komoly arccal és mindenki nevetni kezdett.
  - Megyek, lefekszek. Jó éjt!
  - Neked is. - mondták egyszerre, én pedig még mielőtt felmentem volna megöleltem Carlisle-t és Esmét.

Újabb díjak

Újabb díjakat kaptam. Annyira örülök nekik!

Köszönöm Becky Writer-nek!!!


Akinek tovább küldöm: Amy - Mindörökké Jasper
                                             
Mégegyszer köszönöm!!!

Díj

Kate-től kaptam egy újabb díjat. Köszönöm!!!

Küldöm: Becky Writer: Ez lenne a sorsunk?
                                    Egy új remény...
              Amy: Mindörökké Jasper
                      Amy's story
              Stabby: Sweet and Bitter
              Zsofi: Egy ANGYAL szerelmes, De milyen áron?

Mégegyszer köszönöm!!!
                                    

Az ébredés fáj? - 18. fejezet

   Sziasztok! Itt az újabb rész. Nem a legsikerültebb, tehát bocsi. Jó olvasást!

   Amíg Carlisle begipszelte a kezem, addig Esme összecsomagolt nekem. Miután Be lettem gipszelve visszamentem a szobába Esme segített felöltözni és megkértem, hogy vigyen be az iskolába. Az autóban ülve kiderült, hogy lemásoltam Alice képességét is, mivel volt egy látomásom. Láttam, hogy tönkremegy a gipszem, de azt nem, hogy miért. Kíváncsi vagyok.
   Amikor beértünk a suliba Esme elindult megkeresni az osztályfőnököm, hogy odaadja az igazolást, én pedig az ebédlőbe mentem. Amikor beléptem mindenki rám nézett, biccentettem és odamentem Alice-ékhez.
  - Sziasztok!
  - Szia, Lena! Mi történt veled? Nem láttam semmit. - kérdezte Alice.
  - Nem csoda. Samék voltak bent nálam és játszottunk. Eltört a kezem.
  - Nem semmi. Attól még elmész ma este a randira?
  - Igen. Képzeld, annyira aranyos volt, hallottam a gondolatait.
  - Van még órátok?
  - Igen, még kettő. Nekem és Emmettnek történelem, Jazznek és Edwardnak pedig TD-je lesz.
  - TD?
  - Tánc és dráma.
  - Véletlenül nincs itt az oktató?
   Alice egy magas kopaszodó férfira mutatott, én pedig koncentrálni kezdtem, a férfi pedig elővett egy tollat és a nála lévő papírlapon átjavított valamit. Odament a faliújsághoz és kitűzte. Annyira figyeltem, hogy Alice megbökött.
  - Aúú!!!
  - Képzeld, felírtam a neved a Rómeó és Júliában szerepelni akarók közé.
  - Ugye, nem? - kérdeztem és reméltem, hogy csak viccel.
  - De igen. - nevetett rám. - Méghozzá Júlia szerepére.
   Meg sem tudtam szólalni. Köhintések hallatszódtak.

  - Kedves diákok! Kiraktam a faliújságra a Rómeó és Júlia szereposztását. Mivel nem tolongtatok a szerepekért ezért érdekes szereposztás alakult ki. A próbák egy hét múlva kezdődnek. Tehát a főszereplők:    Júlia -Elena Cullen
Rómeó - Emmett Cullen
Paris - Edward Cullen.
   A többit már nem hallgattam végig, hanem kirohantam a kocsihoz. Esme már ott várt.
  - Valami baj van? - kérdezte már a kocsiban.
  - Igen. Én leszek Júlia.
  - Dehát ez remek!
  - Nem, nem az. Ki akartam tolni Emmettel, hogy neki kell Rómeót játszania.
  - Értem.
   Ezután a maradék utat már csendben tettük meg, ám amikor hazaértünk és kiszálltunk megkérdeztem:
  - Nem baj, ha ebéd előtt még elmegyek sétálni?
  - Nem, de vigyázz magadra.
  - Oké!

   Elindultam, nem is figyeltem merre és a lábam elé sem néztem.. Ebből következően, egy pocsolya szélénél megbotlottam és egyenesen felé estem. Hirtelen valaki elkapott. Nem láttam még, de a kórházban éreztem az illatát.
  - Köszönöm, Jacob!
  - Szívesen. Bella mellet kezdek belejönni.
  - Ugye nem léptem át a határt?
  - Nem, nyugi. Láttam, hogy megbotlasz és gondoltam, hogy nem örülnél, ha elesnél törött kézzel.
  - Van benne valami.
  - Te ugye Elena vagy? Nem is rossz az illatod.
  - Igen, és köszi. Szerintem ti se vagytok büdösek.
  - Kérdezhetek valamit?
  - Persze.
  - Igaz az, amit Bella hallott az egyik vérszívótól? Hogy neked Emilyék jelentették az igazi családot?
  - Ezt meg fogja bánni Edward! Igen, amúgy igaz.
  - És tényleg emberi ételeket eszel?
  - Igen, de lassan haza kell mennem, mert Esme készíti az ebédemet.
   Miután elindultam, még utána szóltam.
  - Jacob, te nem jártál erre, oké?
   Immár farkasként bólintott, én pedig vidáman sétáltam haza.


Ha elolvastátok, írnátok véleményt? Köszi!

Díj

Sziasztok!
Becky Writer megtisztelt egy díjjal. Köszönöm!!!

    

          5 dolog rólam:

•  Imádok írni és olvasni
• A zene az én lelkem
• Van két testvérem
• Odavagyok a Twilight Saga-ért
• Elég konok vagyok           

   Akiknek tovább adom:
Amy: Mindörökké Jasper
Kate: The Power
Zsofi: Ha egy Angyal szerelmes, De milyen áron?
elizabeth: lizzie(:
Becky Writer: Ez lenne a sorsunk?

Még egyszer köszönöm!!!

Az ébredés fáj? - 17. fejezet

Sziasztok! Hoztam egy újabb fejezetet és remélem elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást!

          Don szemszöge


   Itt vagyok Lenánál és a látogatási idő végére hivatkozva hazaküldtem őket. Furcsa, de mintha Carlisle fiai, Emmett és Edward azt hiszem, nagyon furcsán méregettek. Lehet, hogy tetszik nekik a mostoha húguk?
  - Hogy van, Lena?
  - Remekül, köszönöm.
  - Ha már holnap hazaengedjük és nem tartja túl korainak, akkor eljönne velem holnap este vacsorázni Port Angelesbe?
   Egész nap azon gondolkodtam, hogyan hívjam el, erre csak ennyit tudok összehozni. Szánalmas! Csak mondj igent, kérlek! Valamiért elmosolyodott. Milyen szép így! Mindig mosolyognia kellene.
  - Szívesen. - mondta és a mosolyával elkápráztatott.
  - Rendben, akkor este hétre önért megyek, ha megfelel.
  - Persze.
  - Most pedig aludjon ... vagyis még korán van, de pihenjen.
   Elindultam kifelé. Megint sikerült beégetnem magam, de legalább IGEN-t mondott!
   Egész este izgatott voltam, még jó, hogy nyugis éjszakánk volt. Másnap reggel Carlisle jött váltani.
  - Jó reggelt, Don!
  - Neked is, Carlisle! Elkészítettem a lányod zárójelentését. Tíz után hazavihetitek. Képzeld, igent mondott. Ma hétre megyek érte.
  - Rendben. Történt este valami?
  - Nem , minden nyugis volt.
   Még véletlenül se mondom el neki, hogy miután Lena elaludt, egész éjszaka az ágya mellett ültem.
  - Akkor én megyek is. Hello!
  - Viszlát, Don!

   Carlisle szemszöge

   Még nem láttam soha ennyire izgatottnak Dont. Miután elment gyorsan felhívtam Esmét.
  - Halló!
  - Szia, kedvesem!
  - Carlisle, valami baj van?
  - Nem, csak Lena hazamehet. Szerintem használta a képességét Donon. El tudnál jönni érte?
  - Persze. Szia!
  - Szia!

   Letettem és elkezdtem végiglátogatni a betegeket. Amikor végeztem, készültem bemenni az irodámba vérfarkas szagot éreztem. Megláttam Bellát, Samet egy indián nőt és két indián fiút.
  - Szia, Carlisle! - köszönt Bella.
  - Dr. Cullen! - mondták és biccentettek a többiek.
  - Carlisle, Lenát szeretnénk meglátogatni.
  - Persze, gyertek utánam, de egyszerre csak ketten mehettek be hozzá.
   Odakísértem őket, majd mentem a dolgomra.

        Lena szemszöge

   Hirtelen furcsa illatot éreztem és láttam belépni Emilyt és Bellát.
  - Sziasztok! - mosolyogtam.
  - Szia, Lena! Hogy vagy? - kérdezte Emily.
  - Jól, köszönöm. Hogy-hogy eljöttetek?
  - Annyira szomorú vagyok, hogy nem lakhatsz nálunk. Hiányzol és látni akartalak.
  - A tanács ideengedett titeket?
  - Nem, de közöltem Sammel, hogy el akarok jönni hozzád és vagy elkísér, vagy egyedül jövök.
  - Még jó, hogy nem később jöttetek, mert ma hazamehetek
  - Lena, tényleg félvámpír vagy? - kérdezte Bella.
  - Igen. Carlisle az apám.
  - Tényleg?
  - Igen. Képzeljétek, ma este randizok.
  - Kivel? Emmettel, vagy Edwarddal? - kérdezte Bella.
  - Egyikükkel sem, hanem Carlisle kollégájával. Huszonöt éves és nagyon aranyos.
   Ekkor meghallottam Bella gondolatait és válaszoltam rájuk.
  - Nincs igazad Bella! Én nem játszom sem Emmettel, sem Edwarddal. Ha elhívtak volna, vagy adtak volna valami jelet én sem így teszek, de ők csak egymást hergelik. Don pedig elhívott.
  - Tehát ez a Don nem is tetszik?
  - Ezt nem mondtam. Helyes és kedves, és ha nem lennék oda másért, bele tudnék szeretni.
  - Értem. Egyébként te hallod a gondolataim?
  - Ige, de ne aggódj, ritkán hallgatózok.

   Ekkor kintről beszólt Sam.
  - Lányok, mi is beszeretnénk menni.
  - Oké, sietünk. - mondta Emily.
  - Akkor mi most búcsúzunk. Majd elfelejtettem! Hoztam neked almás rétest.
  - Köszönöm szépen.
  - Ne köszönd. Szia! - mondták és kimentek.
    Amint kijöttek bejött Sam és Paul.
  - Szia, Lena! - mondták, majd Sam szólalt meg.
  - Paul mondani szeretne neked valamit.
  - Hallgatom.
  - Tudod, Lena egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből, én ...
  - Paul, figyelj rám! Azt akarom, hogy felejts el. Csak barátként tekints rám Rendben?
  - Igen. Szia! - intett és kiment.
  - Lena, mit csináltál vele?
  - Tudom befolyásolni az embereket és így tűnt a leghelyesebbnek. Mi már két külön világ lettünk és nem akarom, hogy fájjon neki. Hiányoztok!
  - Te is nekünk. Főleg a palacsintád.
  - Te!!! - kiáltottam és megpróbáltam elkapni, de egy hatalmasat estem és valami roppant a karomban.
  - Sam, légyszi szólj Carlisle-nak. És bár nem jött be, üdvözlöm Jacobot.

   Villámgyorsan eltűnt, majd Carlisle -lal tért vissza, ő pedig kiküldte.
  - Mi történt, kicsim?
    Megmutattam neki a bal kezem. Megvizsgálta és nem bírta ki mosolygás nélkül.
  - Eltört, de gondolom te is tudod. Szólok az egyik nővérnek, hogy hozzon ki a kezelőbe és begipszelem.
   Ekkor lépett be Esme.
  - Sziasztok! Jöttem Lenáért.
  - Várnod kell, mert Lena eltörte a kezét.
  - Hogyan?
  - Játszottam Sammel és ráestem a kezemre.
  - Oh, Lena! - sóhajtott fel aggódva Esme.
  - Nyugalom, Esme, nincs komoly baja. Úgy egy óra múlva mehettek. mondta Carlisle.

Az ébredés fáj? - 16. fejezet

    Na itt a kövi. Még mindig nem a randi addig még ismerkedünk, ismerkednek. KÖSZIKE A KOMIKAT! Nagyon jól esnek. Jó olvasást!

                   Esme szemszöge


   Bárcsak tudnék már valamit, muszály, hogy felébredjen. Érzem Edward illatát, remélem, hogy végre jó híreket kapok. Amint belépett ...
  - Edward van valami változás?
  - Magához tért.
  - Tényleg? De akkor te miért vagy ilyen morcos?
  - Mert az orvosa, az a Donald Carlton randira fogja hívni és Lena megmondta. hogy el fog menni vele.
  - Beleszerettél?
  - Azt hiszem. Talán. Tudtad, hogy Emmettnek is tetszik?
  - Harcolj érte! Ha gondolod, hogy ő az igazi megéri.
  - Igazad van. Egyébként Lena azért volt beteg, mert volt két jóindulatú daganata. Az egyik a pajzsmirigyében, a másik pedig az agyában és az agyi miatt volt annyira emberi. Most szomjasan ébredt és Carlisle elvitte vadászni. Miután visszajöttek Lena közölte, hogy lehet, hogy előjöttek a vámpíros dolgai, de továbbra is megmarad az emberi ételeknél.
  - Örülök, hogy jól van. Remélem hamar hazaengedik.


     A kórházban
    Alice szemszöge


   Remélem igaz, amit láttam és felébredt. Emmett, Jasper és én megálltunk az ajtaja előtt és bekukucskáltunk.Meglepődve hallgattuk Lena és Carlisle kollégájának a beszélgetését.
  - Ms Cullen, tudom, hogy csak most tért magához, de ha majd kiengedjük eljönne velem vacsorázni? Természetesen mondhat nemet, csak ...
  - Dr. Carlton, szívesen önnel vacsorázok. Kevesebb körítéssel is igent mondtam volna.
  - Köszönöm.
  - Nincs mit, viszont ha lehet kérem ne szólítson Ms Cullen-nek. Szólítson nyugodtan csak Lenának.
  - Rendben, de csak ha ön pedig Donnak szólít.
  - Szivesen, Don. Mikor mehetek haza?
  - Ha minden rendben lesz, akkor egy hét múlva.
  - Nem lehetne előbb? Mondjuk holnap? Engedjen haza! - nézett rá kérlelő szemekkel.
  - Hát talán, ha holnap minden eredmény kielégítő lesz, akkor hazamehet.
  - Köszönöm. - mondta és rámosolygott Donra.
 
    A doki visszamosolygott és kijött, mi pedig bementünk.
  - Rossz vagy! - mondtam nevetve.
  - Szia Alice, Emmett, Jasper! Nem vagyok rossz, csak jól vagyok.
  - Lena, ez a doki úgy beléd esett, hogy jobban se kell! - mondta Jasper.
  - Megyek és helyrerakom. - közölte Emmett tényszerűen.
  - Nyugi Emmett! - mondta Lena. - Én akarok találkozni vele. Kedves és ami a legfontosabb, volt bátorsága elhívni. Neked és Ednek nem.
  - Bocsi bátyó! - mondtam. - Azonban igaza van Lenának. Amúgy meg tényleg cuki a doki. Jól fogtok szórakozni. Holnap este lesz a randi, még jó, hogy vettem neked egy ruhát és persze a hozzávaló cipőt.
  - Milyen ruhát? - kérdezte kényszeredetten, majd elmosolyodott.
  - Mi van? - kérdeztem rá a mosolyra.
  - Tényleg szép az a ruha.
  - De honnan tudod? - kérdeztük.
  - Carlisle szerint nem csak befolyásolok, hanem másolok is. Az Ed képessége és a Carlisle-é már megvan.
  - Az enyém még nincs meg? - kérdeztem.
  - Nem hiszem, még nem volt látomásom. Annyira jó, hogy itt vagytok!
  - Örülünk, hogy jobban vagy, bár a vérátömlesztés miatt kicsit más az illatod. - közölte Jasper.
  - Köszi szépen! - és egy érdekes fintort vágott Jasper felé.
   Még beszélgettünk, amíg a doki nem jött szólni, hogy vége a látogatásnak, mi pedig elbúcsúztunk és mentünk haza.