Az ébredés fáj? - 8. fejezet

   Talán az ünnepek miatt, de itt a friss! Jó olvasást!

                   
   Tettem fel a kérdést. Kicsit kétségbe voltam esve.
  - Itt maradsz!
  - De Alice... - szipogtam. - nem jöhetek ide csak úgy.
  - Lena, te a lányom vagy, neked itt kell lenned.
  - De ...
  - Semmi de! Alhatsz a szobámban.
  - Alice, inkább az én szobámban aludjon. - szólalt meg Emmett.
  - Nem akarlak kitúrni.
  - Lena, mi nem alszunk.
  - Carlisle, a holmimat kiadják?
  - Nem mondták.
  - Nyugi húgi, én mindent adok neked és vásárolhatunk is.
  - Emmett, kísérd fel Lenát. Alice kérlek szedj össze neki ruhát, én addig készítek vacsorát.
  - Rendben, Esme.
    Fent letusoltam és az Alice-től kapott hálóingben lefeküdtem, amikor kopogtak.
  - Igen?
  - Esme küldte a vacsit. Spagetti.
  - Köszönöm.
   Indulni akart, de utána szóltam.
  - Emmett!
  - Igen? - fordult vissza.
  - Itt maradnál velem egy kicsit?
  - Persze.
   Csendben leült az ágy szélére és megvárta, amíg befejezem a vacsit.
  - Elég volt?
  - Igen. - és elmosolyodtam.

   Gyorsan levitte a tálcát és letusolva, egy törcsiben jött vissza.
  - Bocsi, de elfelejtettem ruhát vinni magammal.
  - Semmi baj, elfordulok addig.(Pedig milyen jól nézett ki!)
  - Visszafordulhatsz! - mondta és már egy pólót és rövid nacit viselt.
  - Maradsz még?
  - Ha akarod...
  - Azért ne ilyen lelkesen. - és oldalba böktem.
  - Hé!!! Ez fájt!!!
  - Na persze! Aki macikat eszik biztosan kifekszik ennyitől.
  - Tehát tudod, hogy a maci a kedvencem.
  - Igen.
  - Jól áll ez a hálóing. Szép ez a királykék.
  - Köszi, de ez az Alice-é.
  - Tudom.
  - Ne vigyorogj! Amúgy pont ilyennek képzeltelek. Tényleg szeretsz fogadni?
  - Naná!
  - Csendesebben!
  - Jó, de most már aludj, szükséged van rá.
  - Tudom, de olyan új minden. Maradsz, amíg elalszom?
  - Aha.
  - Akkor jó éjt!
  - Neked is.

   Mondta, én pedig meglepően gyorsan elmerültem az álmok birodalmában.

Az ébredés fáj? - 7. fejezet

 Most egészen gyors voltam, megszállt a munkakedv. Jó olvasást!

            

   Hogy legyen egy kis idejük megemészteni, Emilyhez mentem és szóltam neki, hogy majd otthon találkozunk. Ő még vásárolt és talán kicsit megkönnyebbült, hogy végre azt vehet nekem, amit akar. Visszamentem Alice-ékhez és beszálltunk az autóba.
  - Tehát tudsz rólunk. Elárulod, hogy honnan? - kérdezte Esme.
  - Ne aggódj, nem mondom el senkinek.
  - Tudom, de ...
  - Tudjuk, hogy nem feddsz fel minket, de én is tudok néhány dolgot, amit te nem.
  - Egy jövőbelátótól azért ennyi természetes, nem?
  - Hát erről is tudsz?
  - Sőt, még sok más dologról is, de nektek most nem Alaszkában kellene lennetek?
  - Visszajöttünk, mert aggasztó dolgot láttam.
  - Bellára akartok vigyázni?
  - Is, de van más is.
  - Gondolom akkor fogod az orromra kötni, ha a többiek megismertek.
  - Talált.
  - Ez teljesen érthető.
   Pár perc csend, majd ...
  - Basszus!
  - Mi a baj Lena? - kérdezte Esme.
  - Dokihoz kellett volna mennem.
  - A vérszegénység miatt?
  - Igen, Alice.
  - Szerintem Carlisle biztosan megvizsgál.
  - De ahhoz vérvétel kell.
  - Lena, Carlisle-nak annyi is elég ha megszagolja a véredet és tudni fog mindent.
  - Esme, és szegény Jasper? Veszélyeztetném az önuralmát.
  -  Edward és Emmett vigyázna rá.
  - Jó, Esme meggyőztél. - és elmosolyodtam.
  - Főzzek majd neked valamit? Nem vagy éhes?
  - Talán egy kicsit.
  - Akkor készítek spagettit. Mit szólsz?
  - Remek. Segítsek?
  - Nem köszönöm. Megérkeztünk.
  - Esme, ez gyönyörű!
   Amikor beléptünk a lélegzetem is elakadt.
  - Tényleg szép.
  - Köszönöm. Fiúk!
   Pár pillanat múlva a három vámpírfiúval találtam szembe magam.
  - Fiúk, ő itt Lena. - szólalt meg Alice.
  - Lena, ő Jasper.
  - Szia!
  - Ő ...
  - Várj, kitalálom. Te vagy Emmett. Ez a perverz vigyor utánozhatatlan.
  - Talált csajszi. Mellettem pedig Edward látható.
  - Szia! - köszönt Edward.
   Miután Edwardnak is köszöntem, majd hirtelen Emmett felkapott és pörgetni kezdett, de Jasper rá szólt.
  - Emmett, tedd le! Fél.
   Letett. Én pedig amint padlót éreztem a lábam alatt elájultam. Mikor magamhoz tértem a díványon feküdtem és valaki éppen a pulzusomat nézte.
  - Látom felébredtél.
  - Dr. Cullen?
  - Csak Carlisle, Lena.
  - Köszönöm. Bocsánat, hogy elájultam, de félek a magasságtól.
  - Semmi baj. Nagyon vérszegény vagy, tudod?
  - Persze, de semmi sem hat.
  - Értem. Szólok a többieknek.
  - Nem kell, már itt vagyunk. - közölte Emmett.
  - Carlisle, kérdezhetek?
  - Persze, Lena.
  - Hol van Rosalie?
  - Tudod ...
    Ekkor újra megszólalt Emmett.
  - Elhagyott minket.
  - Miért? Bella miatt?
  - Nem, hanem miattad.
  - Miattam?
  - Emmett elég legyen! - szólt rá Carlisle.
  - De Carlisle, még mindig nem értem, hogy lehet valaki olyanra féltékeny, akit nem is ismer.
  - Emmett, ezt majd később.
  - Mi folyik itt? - kérdeztem már idegesen.
  - Nyugodj meg. - kért Carlisle.
  - Jasper, kérlek ne nyugtass. Egy vámpírokkal teli házban vagyok, akik tudnak rólam. Már az is fura, hogy ti léteztek, de az indián tanács azt hiszi, hogy én is az vagyok, pedig nálunk nem is léteznek.
  - Nyugodj meg. Mindent elmondok, amit tudok.
  - Oké.
  - Tehát, egy másik dimenzióból jöttél, ahol én is jártam egyszer és együtt voltam az anyukáddal, akit Angela Bright-nak hívtak. Csak egy éjszaka volt. Úgy egy hónapja Alice-nek látomása volt, hogy te idekerültés, és hogy a lányom vagy.
  - Te...tessék?! A lányod? Én?
  - Igen.
  - Ezt nem hiszem el. Nekem nincs családom. - mondtam sírva.
  - De van, mi vagyunk azok. Ha akarod leszek a váll, amin kisírhatod magad. - mondta Emmett vigyorogva.
  - Kösz Emmett. Megölelhetlek titeket?
   Azonnal egy csoportos ölelés közepén találtam magam, és jól esett.
  - Edward?
  - Igen?
  - Olvastál a gondolataimban?
  - Nem, mert olyan vagy, mint Bella.
   Ekkor szólalt meg egyszerre Edward és Carlisle telefonja. Miután letették:
  - Lena, a rezervátumból hívtak, hogy vámpírként nem maradhatsz ott.
  - Mi??? Dehát Sam és Emily? Miért? Hova menjek?

   Továbbra is örülök a komiknak!:)

Oklevél

   Még régebben résztvettem Szepy pályázatán és ezt tőle kaptam. Köszönöm.

Az ébredés fáj? - 6. fejezet

  Sziasztok, meghoztam a frisst!:)  Jó olvasást mindenkinek! Már csak 7 nap van Karácsonyig és 12 nap a 22.-ik szülinapomig!

           La Push egy hónappal később


  - Lena! Lena!
  - Igen, Emily?
  - Megígérted, hogy elmegyünk vásárolni.
  - Oh ... - és grimaszoltam egyet.
  - Ugyan,ne csináld! Jó lesz.
  - Jó, rendben, de a fiúk ne jöjjenek. Ha kell, mindent cipelek én, de Paul az agyamra megy.
  - Hát igen, az esti szerenádok már Samet is kiakasztják.Ma együtt járőröznek és elbeszélget vele.
  - Remélem hatással is lesz rá! Tegnap összeverekedett Jareddel, mert hozott nekem abból a furcsa piros virágból.
  - Hát igen, tényleg nem egyszerű. Induljunk.
  
   Port Angelesbe mentünk. Sam elintézte, hogy felvegyenek a forksi gimibe, mert a rezervátumból elutasítottak. A kirakatokat nézegetve Emily meglátott egy egy szoknyát, amit fel akart próbálni. Behozatta a kirakatból és rohant is a próbafülkébe, én pedig leültem egy székre. Ekkor lépett be a boltba nem kis meglepetésemre Esme és Alice. Amikor Alice rám nézett elmosolyodott és súgott valamit Esmének, majd odajöttek hozzám.
  - Szia! - köszönt Alice.
  - Jó napot! Szia!
  - Alice vagyok, ő pedig az anyukám, Esme.
  - Az anyukád? - játszottam a tudatlant. -Inkább a barátnődnek hittem. Elnézést!
  - Semmi baj. Esme és a férje örökbe fogadtak.
  - Értem.
  - Téged, hogy hívnak?
  - De udvariatlan vagyok. Lenának hívnak.
  - Lena, mint Elena? - kérdezte Esme.
  - Igen.
  - Te veszel valamit? - érdeklődött Alice.
  - Nem, csak a barátnőm kísértem. Most próbál. Önök?
  - Lena, tegezz nyugodtam. - mondta Esme.
  - Köszönöm Esme.
  - Lenne kedved meglátogatni minket?
  - Hát, nem is tudom.
  - Na!!! Gyere el!!! Olyan jó lenne, vagy szólj a barátnődnek és gyere most velünk. Na, légyszi!!!
  - Alice!
  - Ha ennyire szeretnéd, akkor rendben. Kíváncsi vagyok Rosalie-ra, Emmettre és a többiekre.
  - Tessék?! - néztek rám meglepődve.
   Odahajoltam Alice füléhez és belesúgtam.
  - Tudom, hogy vámpírok vagytok.

  Kaphatnék hozzászólást? Légyszi!!!

Az ébredés fáj? - 5. fejezet

    Itt a következő fejezet. Jó olvasást!

       Két nappal korábban Alaszkában


   A Cullen család éppen egy hatalmas asztalt ült körbe, mivel családi megbeszélésre készültek. Alice Cullen élénk tekintete hirtelen elhomályosult és az egész család rá figyelt. Tíz perc múlva tért magához.
  - Mit láttál? - kérdezte Carlisle Cullen, a családfő.
  - Egy szőkésbarna hajú lányt láttam és utána pedig téged Carlisle. A lánynak köze van a múltadhoz.
  - Ezt nem értem.
  - Láttam, hogy amíg a Volturinál voltál kipróbáltál valami dimenzióutazás dolgot.
  - Ez elméletileg igaz. Egy nomád állította, hogy képes erre és kipróbáltam. Valószínűleg csak képes volt elaltatni a vámpírokat.
  - Álmodtál is? - kérdezte Esme, Carlisle felesége.
  - Igen. - válaszolt helyette Alice. - De amit álomnak hitt valóság volt. Egy lánnyal találkozott, akivel egymáséi lettek.
  - De Alice, az csak álom volt. - jelentette ki Carlisle.
  - Nem volt álom. A lány akit láttam az a lányod volt.
  - De a vámpíroknak nem lehet gyerme...
  - Abban a dimenzióban úgy tűnik, hogy lehet, mert az a lány biztos a tiéd.
  - Mit láttál még?
  - Csak annyit, hogy most a forksi erdőben tér magához, majd elájul.Szerintem vérfarkasok vannak a közelében.
  - Ha ez igaz, a lány félig vámpír. Carlisle, el kell mennünk érte. Legalább tudod a lányod anyjának a nevét?
  - Esme ...
  - Kérlek, válaszolj!
  - Igen. Angela Bright a neve.
  - Értem. Szerintem vissza kell mennünk Forksba. Szavazzunk!
  - Alice, biztos, amit láttál?
  - Igen, Emmett.
  - Akkor igennel szavazok. Alice?
  - Persze, hogy igen.
  - Jasper? - kérdezte Carlisle.
  - Nem hagyhatjuk vérfarkasok között, tehát igen. Rosalie?
  - Szerintem maradjunk. Ne felejtsétek el, Bellát ott hagytuk.
  - Rose, itt egy testvéretekről van szó! Bellát is hiba volt ott hagyni. Nézzetek Edwardra, olyan, mint egy zombi, pedig csak most jöttünk el. - mondta Esme.
  - Akkor azt hiszem, hogy visszamegyünk, de várjunk egy hetet, hogy többet tudjunk. Rendben?
  - Igen. - hangzott az egyhangú felelet.
  - Rendben. Alice, bejönnél a dolgozószobámba?
  - Megyek.

   Bent leültek.
  - Alice, milyen a lány?
  - Elena Caroline a neve, a vezeték nevét nem láttam. Kedves arca van, de nagyon sápadt, olyan a bőre színe, mint a miénknek. Vérszegény.
  - Értem. Alig tudom elhinni.
  - Látom rajtad. Tényleg képes lettél volna figyelmen kívül hagyni a saját lányodat?
  - Nem, de egyedül akartam megkeresni.
  - Kevés nála toleránsabb embert ismerek, vagyis még nem ismerem, de azt tudom, hogy neki velünk kell lennie.
  - Olyan furcsa érzés, hogy van egy lányom.
   Ekkor Alice újabb látomást látott.
  - Carlisle, emlékszel Laurentra?
  - Igen, miért?
  - Mert Forksba fog menni, hogy megölje Bellát, de Lena megmenti. Azt, hogy Lenával mi lesz, azt nem láttam.
  - Bántja a lányomat?
   Alice most először látta Carlisle arcán a tömény bosszúvágyat.
  - Nem tudom.
  - Rendben. Köszönöm. Beküldenéd Esmét?
  - Persze.
   Pár pillanattal később belépett Esme.
  - Igen?
  - Drágám, kérlek ülj le. Szeretnék bocsánatot kérni.
  - Inkább te bocsáss meg nekem. Nem volt jogom...
  - De igen. El kell mondanom, hogy Angela pontosan úgy nézett ki, mint te. Amikor itt megtaláltalak ebben a világban, tudtam, hogy te vagy az igazi. Te adtál családot nekem. Őt nem volt időm megszeretni. Nem lenne neked túl fájdalmas, ha Lena velünk élne?
  - Nem, ő a te lányod, tehát az enyém is.
  - Köszönöm. Alice szerint Lena nagyon kedves lány.
  - Lena?
  - Igen. Alice azt mondta, hogy Elena Caroline a neve.
  - Mit tudsz még?
  - Laurent Bellára akar majd támadni, de Lena megmenti Bellát. Viszont azt nem tudni, hogy mi lesz Lenával.
  - Nem engedhetjük, hogy bárki bántsa a lányunkat!
  - Ez olyan jól hangzik: ,,a lányunk".
   Esme hozzábújt Carlisle-hoz és mindkettejük gondolatai Elena körül forogtak.

Díj

Köszönöm Bebike!!!

                                                                 

                                                                                                                                                                                          

               Akiknek megy tovább:
Amy:  http://jasperandbogi.blogspot.com    
Szepy: http://csakegyszo-szepy.blogspot.com 

Még egyszer köszönöm.:D         

Az ébredés fáj? - 4. fejezet

  Itt a következő fejezet. Jó olvasást!!!



   Másnap reggel Sam ébresztett.
  - Lena!
  - Igen?
  - Ha gyorsan felöltözöl, elkezdelek vezetni tanítani, mert jogsit is csináltattam neked.
  - Sietek!
   Öt perc múlva már kész is voltam és Sam azonnal elkezdett tanítani. Ő is meglepődött, akárcsak én, hogy milyen gyorsan megtanultam az alapokat, de így is este nyolckor Emily szólt ránk, hogy menjünk be végre.
   Másnap egész nap sütöttünk és főztünk a tábortüzes bulira. Farmert akartam felvenni, de Emily megkért, hogy azt a zöld ruhát vegyem fel, amit kikészített. Amikor felvettem bejött a szobába. Rézszínű ruhát viselt, ami tökéletesen állt neki.
  - Kisminkellek, mert nemsoká itt lesz érted Paul.
  - Szerinted tetszeni fogok neki?
  - Biztosan. Annyira jó, hogy itt vagy. Jó olyannal beszélgetni, akinek nem a vőlegényemen jár az esze.
  - Miért?
  - Leah volt a legjobb barátnőm, amíg Sammel össze nem jöttünk. Leah szerelmes Sambe. Tudom, hogy Sam soha nem csalna meg, de zavar.
  - Nem lehet könnyű, de neki se.
  - Igazad van, de mi van veled és Paul-lal?
  - Kedves fiú.
  - Oda van érted, ráadásul mindenkinek azt mondja, hogy te vagy a szülinapi ajándéka.
  - Miért?
  - Mert aznap volt a szülinapja, amikor Sam rád talált.
  - Értem. Ő nagyon kedves és vicces.
  - De nem érzel semmi elementálisat, ugye?
  - A bevésődésre gondolsz? Nem hiszem. Nem érzem magam szerelmesnek, sőt, azt sem hiszem, hogy ő az.
  - Hidd el nekem, ő szerelmes. Ma reggel itt volt és Sam alig bírta távol tartani a szobádtól. Te vagy a lenyomata.
  - De én ...
   Ekkor kopogtak, mi pedig Emilyvel kimentünk. Az ajtóban Sam és Paul állt.
  - Jó estét Hölgyeim! - mondták.
  - Jó estét, Mr Uley! Mi járatban? - kérdezte Emily.
  - Paul barátommal szeretnénk önöket magunkkal invitálni.
  - Szívesen megyek és szerintem Lena is.
  - Indulhatunk, csak előbb pakoljuk be az ételeket a kocsiba.

   Távolról látni lehetett a hatalmas tábortüzet. Amikor odaértünk Sam az öregek felé indult  és engem is magával vitt.
  - Jó estét a Tanács tagjainak!
  - Jó estét, Sam!
  - Szeretném bemutatni önöknek Elena Ternovant, akire nemrég bukkantam. Menyasszonyon, én és a falka tagjai is megbizonyosodtunk arról, hogy semmi rossz szándéka nincs.
  - Értjük, de a kétségeink mégsem hunynak ki teljesen, de most beszéljen a lány.
  - Jó estét! Elena Ternovan vagyok. Véleményem szerint egy másik dimenzióból jöttem. Azt viszont biztosan tudom, hogy bár csak néhány napja vagyok itt, úgy érzem, hogy hazaértem.
  - Sam, igaz, hogy a lány máris lenyomat?
  - Igen, Lena Paul lenyomata.
  - Értem. Nagyon fehér, nem vámpír?
  - Nem hiszem. Az illata édesebb, mint az átlag embereké, de a szokásait, étkezését tekintve teljesen emberi.
  - Most, hogy mi is láttuk, úgy véljük, hogy nem jelent veszélyt ránk. Ha te és Emily felelősséget vállaltok érte, akkor maradhat. Mindazonáltal szerintünk nem ember, legalábbis nem teljesen. Elena, köszöntünk a rezervátumban.
  - Köszönöm!
   Ezek után az idősek visszavonultak és elkezdődött a tánc.